Netidők Blogtársaság

Leégett az Internet Archive San Franciscoban lévő egyik épülete november 6-ra virradó reggel. Az anyagi kár jelentős, szerencsére sem emberéletben, sem adatokban nem esett kár és a szolgáltatások (így például a méltán népszerű Wayback Machine) továbbra is üzemelnek. Aki nem ismerné, az Internet Archive non-profit szervezet, amelynek célja az interneten hozzáférhető anyagok megőrzése, illetve újabban kiterjesztette tevékenységét a kulturális anyagok digitalizálására és egy több millió kötetből álló könyvgyűjtemény felépítésére is.

A most leégett épület szkennelő központként működött, itt digitalizálták a begyűjtött könyveket. Mivel külön helyiségben, elzárva tárolták az anyagokat, ezért csak néhány, éppen digitalizálás alatt álló anyag semmisült meg, amelyek pótlása megoldható és már folyamatban is van. Az eszközök azonban tönkrementek és az épületben is jelentős kár keletkezett. Aki tud, segítsen újjáépíteni az épületet és beszerezni a tönkrement eszközök pótlására szükséges berendezéseket.

Az esemény kapcsán elgondolkodhatunk, hogy vajon mennyire sebezhetetlen az internet, illetve az interneten elérhető tartalom. Az Internet Archive messze a leghíresebb kezdeményezés, amely az interneten elérhető anyagok megőrzését célozza. Bármennyire is hálózatos azonban az internet mögötti rendszer felépítése és redundáns (számos, egymástól virtuálisan és fizikailag is eltérő helyen található) az interneten lévő tartalom, valójában ezek a tartalmak hihetetlenül tiszavirág életűek. Folyamatosan megújulnak az oldalak, megszűnnek vagy elköltöznek lapok és ezzel párhuzamosan tűnnek el tartalmak. Egy 5 vagy 10 évvel ezelőtti honlap lehet, hogy ma is fellelhető, de nem az akkori tartalmakkal, pláne nem az akkori dizájnnal és menüszerkezettel. Az Internet Archive Wayback Machine kezdeményezése egyfajta virtuális időgépként működik, ami képes visszavinni minket és megnézni milyen volt egy oldal évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Sokszor maguk az oldal kezelői is csak a Wayback Machine segítségével tudják felidézni, hogy milyen volt egykoron az oldaluk.

A leégett épület egyébként az 5 millió kötetet és egyéb elemet számláló Digitális Könyvgyűjteményhöz tartozott (Digital Books Collection). Az Internet Archive céljai közé tartozik egy hatalmas digitális könyvtár felépítése. Idővel az Internet Archive idővel legalább annyira fontossá válhat az emberiségnek, mint egykoron az Alexandriai Könyvtár az ókori világ számára. A mostani tűz azonban megmutatta, hogy ez sem sebezhetetlen, fontos, hogy vigyázzunk rá. 

Pintér Robesz

Finnország mindig is a kedvenceim közé tartozott. Úgy alakult, hogy 1998-ban egy szemesztert tölthettem Tamperében, az itt végzett kutatómunkából született később az ország információs társadalmáról szóló könyvem, amit Élő Gáborral, a Nokia akkori menedzserével közösen jegyeztünk. A világ akkoriban már javában „sztárolta” a kis északi országot, ami először főleg a Nokia miatt került fel a térképre. De hamar megtanultuk Linus Torvalds vagy Pekka Himanen nevét és az információs társadalom világhírű kutatója, Manuel Castells is írt könyvet a finnekről és a sikerük titkáról. Legújabban pedig a Rovio és az Angry Birds vet igen jó fényt az országra.

A napokban azonban egy, a finn munkakultúráról szóló TEKES (a finn fejlesztési ügynökség) írás margóján érdekes vita bontakozott ki: vajon mennyit árthat a Nokia mostani mélyrepülése a „finn márkának”? A cikkben arról értekezett Tuomo Alasoini, a TEKES munkahelyi innovációval foglalkozó részlegének vezetője, hogy bár a finn munkahelyi kultúra elsősorban a '90-es évek finn kormányzati stratégiájának, a jó oktatási politikának és a finnek csapatszellemének köszönheti a jelenlegi fejlettségét, mégis a Nokia irányította rá a figyelmet világszerte. Most, 20 évvel később azonban már nincs szükség a Nokiára, hogy rivaldafényt kaphassanak – mondja Alasoini. Még szerencse, gondolhatnánk, mivel a Nokia jelenlegi bukdácsolása nem csak a saját márkájának a presztizsét rombolja, hanem a „finn márkát” is.

Azt persze nem tudni, hogy a Nokia és Finnország megítélése mennyire erősen kötődik napjainkban is egymáshoz, ahogy azt sem, hogy végül a szebb napokat látott óriás hogyan lesz képes kimászni ebből a gödörből. Aki ismeri a Nokia és Finnország történetét, az azonban tudja, hogy 20 éve óriási válságba került a cég és az ország is a keleti piacok összeomlása miatt. Akkor Finnország és a Nokia is olyan sikeresen találta fel újra önmagát, hogy az egész világról a csodájára jártak. Ezúttal az ország nem, csak a Nokia van válságban. Csak remélni tudom, hogy a megújulás ezúttal is hasonlóan sikeres lesz. Ez jót tenne a finn országmárkának is, bár az már Nokia nélkül is egészen biztosan sikeres fog maradni.

Pintér Robesz

„Okostelefon osztály” (smartphone class), „csipegető kultúra” (snacking culture), „közösen egyedül” (alone together) és „zombi apokalipszis”. Az elmúlt pár hónapban ezt a néhány új fogalmat tanulgatta az okostelefon társadalmi hatásaival foglalkozó hazai közönség. Mind ugyanarról szól, de míg az első kettő a dolog fényesebbik oldalát ecseteli, a második kettő az árnyakat vetíti előre. Az okostelefon ugyanis egyre nagyobb hatással van az életünkre, aminek nem csak pozitív, hanem negatív vetülete is van.

Az okostelefon osztályról az eMarketer napokban megjelent cikke szól. Az osztályt persze csak igen tágan értelmezve lehet használni ennek a 100 millió fogyasztónak a leírására, akiket csupán az köt össze, hogy mindannyian rendelkeznek okostelefonnal és azt folyamatosan használják is különböző tartalmak fogyasztására (always on, always consuming content). Ugyanezt a jelenséget illetik újabban csipegető kultúrának is (snacking culture), vagyis, hogy az okostelefon felhasználók minden hulladékidőben az okostelefonjuk után nyúlnak és kicsit nyomogatják. Játszanak vele, megnéznek egy videót, ellenőrzik a leveleiket és így tovább.

Egyre gyakoribb azonban, hogy az okostelefon már nem csak ezeket az üresjáratokat tölti ki, hanem a multitasking (párhuzamos tevékenységvégzés) révén ott is észrevétlenül helyet követel magának, ahol igazi hulladékidőről egyébként már nem beszélhetnénk. Például evés közben, meetingeken, barátokkal való találkozáskor... Vagyis mindig, amikor úgy érezzük, hogy csinálhatnánk valami hasznosabbat is az okostelefonunkkal aközben vagy ahelyett, amit éppen csinálunk, csinálnunk kellene. Ennek azonban az a következménye Sherry Turkle szerint, hogy már akkor is az okostelefonunkért nyúlunk, amikor együtt vagyunk és egymásra kellene figyelnünk. Tulajdonképpen együtt, közösen vagyunk egyedül, mert a helyett, hogy együtt lennénk, az okostelefonunkkal vagyunk. Mindennek fontos és súlyos következménye lehet a társas viszonyainkra, egymás meghallgatására és megértésére – de a munkára, kapcsolattartásra és még számos más dologra. Akinek nincs kedve vagy ideje elolvasni Turkle könyvét, vagy egy jó recenziót, annak ajánlom Turkle TED-es előadását, nagyon tanulságos és elgondolkodtató.

A jelenlegi folyamatokból úgy tűnik egyébként, hogy ahogy nő ennek az okostelefonos osztálynak a mérete világszerte, egy nagy zombi apokalipszis felé menetelünk (erről Lassi Kurkijarvi beszélt a Smartmobil konferencián), ahol az emberek egyre több időt töltenek a képernyőkre bámulva és kiszakítva a körülöttük lévő valóságból. Az okostelefonjaikkal és tabletjeikkel babráló emberek letompulnak a környezetükből érkező jelekkel kapcsolatban, zombikká válnak.

Mi a megoldás? Szerintem korai lenne még a vészharangokat teljes erőből kongatni, de azt sem mondhatjuk, hogy szimpla morális pánikról van szó. Ami biztos, hogy még meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az új készülékekkel. Neil Postman már 1990-ben figyelmeztetett, hogy az információs technológia – mint minden technológiai innováció – fausti alku: egyszerre ad és vesz el. Nem lehet kimazsolázni csak az előnyöket. De ez nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak el kell fogadnunk a hátrányokat. Használjuk tudatosabban az okostelefont és kontrolláljuk, hogy mikor nyúlunk utána.

Pintér Robesz

A popkultúra részévé akkor válik egy tárgy, ha az megjelenik a mindennapok művészetében is. Erre jó példa az egyik legrégibb játék, a Space Invaders. Amikor a hetvenes években megjelent a Japán játéktermekben, állítólag hiány lett a 100 jenes érmékből. Az űrinváziós ják figuráinak megjelenése a minennapi életben:

Kanapé:

Méregdrága karóra:

Billentyűzet:

És pirosban:

8 bites vágódeszka:

Szappan:

Párna:

Gabonakör:

És végül: Melyik játékból nem készült még film?

Toochee, a Galaktikus

Hatalmas népszerűsége okán a kis dühös madarak is a popkultúra részévé váltak. Ez akarva-akaratlanul együtt jár azzal, hogy az élet minden területén feltűnnek. Számomra a legkedvesebb történet az, hogy az Angry Birds játék a kínai vidámparkok sztárja lett, ahol valódi csúzlival lehet kilőni a madarakat a habszivacs falak mögé rejtőzött malackákra. Egy kis gyűjtemény, hogy hol bukkannak fel a madarak és a disznók a való világban:

 Toochee, a Galaktikus