Netidők Blogtársaság

Vajon miért van annyi étteremmel, masszázs szalonnal és szépészeti szolgáltatással kapcsolatos ajánlat a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon? A dolog egyáltalán nem véletlen és szorosan összefügg azzal, hogy hogyan működnek ezek a rendszerek és, hogy kinek érdemes így kínálnia a portékáját.

Tegnap délután a Corvinus Egyetemen jártam, a Tudományos Diákköri verseny szóbeli fordulóján voltam elnök az E-Business szekcióban. Több dolgozat is igen érdekes volt, de számomra az a közösségi vásárlásról szóló elemzés volt a legizgalmasabb, amely nemzetközi irodalmak és saját hazai kutatás (mélyinterjúk és kérdőíves felmérés) alapján azt a kérdést járta körül, hogy kinek érdemes eladóként elgondolkodnia azon, hogy szolgáltatásait vagy termékeit a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon értékesíti.

A dolgozatot készítő Kárpáti Dániel szerint optimális esetben a közösségi vásárlás mindenkinek jó. Az eladónak azért jó, mert megspórolva a marketing költségét (persze valamekkora költséggel) új vevőkhöz jut. A vevőnek azért jó, mivel igen kedvező áron vásárolhat szolgáltatásokat, esetleg termékeket. A közvetítőnek pedig azért kifizetődő, mert az eladótól jutalékot kap a tranzakciók után. De mégsem minden akció sikeres, előfordulhat, hogy valamelyik szereplő rosszul jár, például az eladó nem jut új vevőkhöz vagy, mint később kiderül vállalhatatlanul magas költséggel; a vevő valamiért nem tudja beváltani a kuponját vagy elégedetlen a kapott szolgáltatás minőségével; a közvetítőnek nem sikerül eladnia a szolgáltatást és bevételre szert tennie stb.

Ahhoz, hogy mindenki jól járhasson, elsősorban az eladónak kell megfontolnia még az akció meghirdetése előtt, hogy vállalja-e a dolgot. A teljesség igénye nélkül a következő kérdéseket érdemes feltenni, mielőtt valaki belevág a közösségi vásárlás segítségével eladni szolgáltatásait vagy a termékeit:

• Mik a várható költségek és hasznok: mekkora marketing költség spórolható meg, hány új vevő érhető el, mekkora költséggel jár ez? (Nem véletlen, hogy elsősorban az alacsony fix költségekkel és felesleges kapacitásokkal működő szolgáltatásokat találjuk meg leggyakrabban az ajánlatok között. A fogyasztói árban magas gyártási költség aránnyal bíró termékeket nehéz az ilyen oldalakon megszokott 50-90%-os kedvezménnyel kínálni.)
• Mi fog történni az így megjelenő új vásárlókkal? Mindannyian kiszolgálhatók vagy a kapacitási korlátok miatt érdemes inkább maximálni a megvásárolható összes kupon számát? Bírni fogjuk a rohamot, mit fog szólni hozzá a személyzet (főleg, hogy a kuponos vásárlás mellé sokan nem adnak borravalót).
• A megnövekedett vásárlói tömeg mellett ki lehet-e szolgálni a törzsvásárlókat, nem ijesztjük-e el őket, vagyis nem sül el éppen fordítva az akció? Mi történik, ha éppen a törzsvásárlóink vesznek a kuponból és így további bevételkieséssel kell számolni?
• Az új vevőket hogyan tudjuk hűségessé tenni? Mekkora részük lesz „rossz vásárló”, aki csak az egyszeri akciós ár miatt vásárolt és nem látjuk soha többé? (Jellemző egyébként, hogy a vásárlóknak csak egy része vásárol csupán az akciós ár miatt, egy jó részük hűségessé tehető. A gyakori kupon vásárlók jól kereső, 25-40 éves, nagyvárosi fogyasztók, akik keresik az újfajta szolgáltatásokat, új helyeket szeretnének felfedezni.)

A kérdések sora persze folytatható volna, de talán már ennyi is bőven rámutat, hogy itt gondos tervezésre és megtérülés számításra van szükség a csalódás elkerüléséhez. Egész biztos ugyanis, hogy a közösségi vásárlás jó dolog, de nem csodaszer.

Pintér Robesz

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

   

Ha tudod, mit takar a közösségi vásárlás fogalma, akkor bizony kisebbségben vagy – a netezők 57 százaléka ugyanis nem tudja, mit jelent, sőt 29 százalékuk még csak nem is hallotta a kifejezést.

Pedig a közösségi vásárlás már nem annyira újkeletű dolog: tavaly ősszel nálunk is elindultak az első, erre szakosodott weboldalak, és azóta jónéhány cikket is olvashattunk a témában. A dolog lényege, hogy az internetezők kedvezményes áron vásárolhatnak kuponokat bizonyos termékekre, szolgáltatásokra, amennyiben megfelelő számú érdeklődő jelentkezik az akcióra. Egyfajta csoportos kedvezmény eléréséről van tehát szó, amihez mindössze regisztrálni kell a közösségi vásárlás lehetőségét kínáló honlapok valamelyikén, és ha minket érdeklő ajánlattal találkozunk, akkor megvásárolhatjuk a terméket vagy szolgáltatást. A kedvezmény – és ezzel együtt a vásárlás – akkor realizálódik, ha a megadott idő alatt összejön a megfelelő számú vásárló. A közösségi jelző tehát kissé megtévesztő – az akciót igénybe vevőknek nem kell ismerniük egymást, és természetesen a megvásárolt szolgáltatást sem kell közösen igénybe venniük.

Merthogy a közösségi vásárlások célpontjában – ma még – elsősorban szolgáltatások állnak: éttermi fogyasztás, szabadidős- és sportprogramok, egészségügyi és szépségápolási szolgáltatások vehetők kedvezményesen igénybe.

Az NRC friss – az elmúlt héten végzett – felmérése szerint a hazai internetezők egynegyede regisztrált már valamelyik közösségi vásárló oldalon, de eddig csak kevesebb mint 6 százalékuk próbálta ki az internetes vásárlást. Rendszeres közösségi vásárlóknak azonban közülük is csak egy kisebb szegmenst tekinthetünk, ötnél többször ugyanis csupán egynegyedük vett igénybe valamilyen kedvezményt, míg ugyanennyien vannak, akik eddig mindössze egy alkalommal vásároltak valamelyik közösségi vásárló oldalon.

A kifejezetten közösségi vásárlásra szakosodott weboldalak közül a Kupon Világ és Bónusz Brigád a legismertebb: előbbit az internetezők közel 40 százaléka, utóbbit csaknem egyharmada ismeri, a közösségi vásárlást kipróbálók körében pedig mindkét oldalt közel 90 százalék ismeri. Az ismertebb oldalak közé tartozik még a Citibrands, a Napi Tipp és a Tsoonami is, ugyanakkor a hazai piac egyik úttörője, a Veddvelem.hu a kutatás eredményei szerint kevésbé van benne a köztudatban.

Természetesen az egyes oldalakat használók száma összhangban van az ismertségükkel. Legtöbben a Bónusz Brigádon és a Kupon Világon regisztráltak, és a vásárlók száma is ezeken az oldalakon a legmagasabb. Azt egyébként egyelőre nem mondhatjuk, hogy a hazai közösségi vásárlók a lehető legtöbb helyre beregisztrálva vadásszák a kedvezményeket, közel 50 százalékuk ugyanis csak egy vagy két oldalnak regisztrált tagja, kétharmaduk pedig csupán egyetlen oldalon próbálta ki eddig a közösségi vásárlást – annak ellenére, hogy ma már tucatnyi ilyen honlap csalogatja csoportos akciókkal a hazai internetezőket.

Pedig az igazi akcióvadászoknak érdemes több lábon állniuk, hiszen az akciók nyomonkövetése nem igényel különösebb aktivitást – e-mailen, de akár közösségi oldalakon keresztül is kaphatnak értesítést az aktuális ajánlatokról. Előbbi megoldás igen jellemző, utóbbi már kevésbé: e-mailből a vásárlók 90, közösségi szájtról egyharmaduk szokott tájékozódni. A vásárlók egy kis részére ugyanakkor az is jellemző, hogy barátaiktól, ismerőseiktől értesülnek az akciókról, esetükben tehát valóban van valamilyen közösségi jellege a csoportos kedvezmény elérésének.

És hogy mit vásárolnak a közösségi vásárlásra szakosodott honlapokon? Legtöbben éttermi fogyasztást és szépségápolási szolgáltatást vettek igénybe kedvezményesen. Előbbire 60, utóbbira 38 százalékuk vásárolt kupont, de a közösségi vásárlók több mint egynegyede vett igénybe kedvezményesen valamilyen sport- vagy szabadidőszolgáltatást (például mozijegyet) is.

A megkérdezettek többsége úgy véli, a közösségi vásárlás hatására az ember hajlamos kipróbálni új termékeket, szolgáltatásokat, és akár olyat is megvenni, amit amúgy nem állt szándékában. Általános vélemény ugyanakkor, hogy a közösségi vásárlás jó lehetőség a spórolásra – több mint 90 százalék ért egyet ezzel az állítással annak ellenére, hogy csak minden ötödik vásárló érzi úgy, hogy valóban sikerült pénzt megtakarítania. Ennél többen vannak viszont azok, akik saját bevallásuk szerint is többet költenek szolgáltatásokra, amióta kipróbálták a közösségi vásárlást.

Kurucz Imre

A héten jelent meg egy interjú a Super Marmite (Szuperfazék) nevű közösségi oldal készítőjével. Röviden a szolgáltatás lényege, hogy egy térképes keresőt találunk, amely megmutatja, a közelünkben ki főzött éppen valamit otthon, amiből eladna pár adagot. A szájt segítségével vagy elvitelre kérhetünk ételt, vagy be is ülhetünk valakihez ebédelni, ha ő vállalja a vendéglátást, és bárki regisztrálhat rá, tekintet nélkül arra, hogy rendszeresen vár ötfogásos ebéddel vendégeket, vagy csak maradt egy kis makarónija a két személyre főzött vacsorából.

Komoly sikert jósolok az ötletnek, amely szerintem a második valamit is érő webkettes alkalmazás (Az elsőről itt olvashatsz). Bár a lehetséges sikerét én másban látom. Néhány szempont, amely igazán érdekessé teszi ezt az alkalmazást.

- Az embereket segít kiszabadítani a gyorséttermek-kifőzdék-szedvicsbárok ördögi köréből, igazi házi koszttal kényeztethetjük gyomrunkat. Ezt megtehetjük akár otthonról, akár munkahelyről.

- Különösen jól jöhet akkor, ha a gyerek otthon marad egyedül betegen, vagy esetleg a tavaszi szünetben, kényelmesen meg lehet oldani az ebédeltetését.

- Különösen jól működhet nyaralás közben. A nyaralóhelyünk környékén pásztázhatunk szakácsok után, elkerülhetjük az éttermek egyen kínálatát, miközben megismerkedhetünk a helyi ízekkel. Ez különleges kaland lehet külföldön is.

- Bővülhetnek kulináris ismereteink. Olyan ételeket kóstolhatunk meg, amelyekről nem  is hallottunk, vagy éppen nekünk ismeretlen módon készítik el a megszokott ételt.

- Nem elhanyagolható szempont, hogy ez kiegészítő pénzkereset lehet otthon dolgozóknak, fogyatékosoknak, vagy akár a nyugdíjasoknak.

- Vannak olyan ételek, amit a családban csak egyvalaki szeret, ezért nem főznek sohasem. De ha összeszedünk az adott napra 5-6-8 embert, akik szintén rajonganak azért a fogásért, már megéri megfőzni.

Vannak olyan ételek, amelyeket csak nagy mennyiségben lehet igazán jól elkészíteni, ezért csak nagy ritkán készítjük. Ezután ez sem lehet gond.

- Régi receptek nem mennek feledésbe, hiszen az öreg nénik, akik boldogan főznek másoknak, nem csak az ételt osztják meg szívesen, hanem a recepteket is.

- Kialakulhatnak új, gasztronómiára alapozott baráti körök.

- Komoly konkurencia születik az éttermeknek, és fel kell venniük a kesztyűt. Fel kell venniük a versenyt a házi koszttal. Viszont a környéken elfogyasztott ételeket fogyását figyelve a vendégeknek sokkal vonzóbb étlapot állíthatnak össze.

Biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt össze lehetne szedni, még vagy egy tucat érvet az alkalmazás mellett. De akit ez nem győzött meg, az menjen sajtburgert venni.

Tücsi a galaktikus

Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek népszerű a Facebook filmmel kapcsolatos véleményemmel. Ez a film nekem nem tetszett. És hogy miért most szólok róla? Mert a 83. Oscar-díjátadó gálán A közösségi háló c. film három szobrocskát vitt el. De melyik hármat?...

Nézzük csak meg: megkapta a legjobb vágás, a legjobb filmzene és a legjobb forgatókönyv díját. (Miközben láthatjuk: a főszereplő Jesse Eisenberget is jelölték a legjobb színésznek ítélt díjra, illetve David Finchert is a legjobb rendező díjra, sőt magát a legjobb film kategóriában is bekerült A közösségi háló – de hát valahogy mégsem futott be. Kicsit olyan ez a díj package, mint 1978-ban a Star Wars díjai, hiszen a legfontosabb kategóriákban csak jelölést gyűjtött be. Persze kérdés, hogy lesz-e a Facebook filmnek olyan hatása a filmvilágra, mint a Csillagok háborújának.)

Pedig örülhetnék is ennek a sikernek, hiszen a mi témakörünk, a digitális kultúra egyik legfontosabb siker-trendjének történeti gyökereit mutatja be a film. (Persze a gyors felfutás akár azt is jelezheti, hogy már megint lufit fújtak fel a netes világban, csak ezúttal a „közösségi média” felirat alatt, lásd Pintér Robesz pár nappal ezelőtti posztját: „Nyakunkon az újabb .com bukta”) Ráadásul immár nem azzal a zsigeri ellenérzésekkel motivált alapmegközelítésből tárgyalja a sztorit, amit korábban megszoktunk az internetes filmek fő mondandóját illetően, sőt, ha a film történetében az internetnek szinte semmi szerepe sincs, nem is derül ki, hogy mitől közösségi a közösségi háló és mitől közösségi a Facebook, csak a növekedő taglétszám és a kezdeti hekkelés nyomán összetarhált egyetemista lányfotók kapcsán érzékeljük, hogy miről van szó. Ja meg a végén, amikor látjuk, hogy Mr. Z (azaz a központi figura, Mark Zuckerberg) ismerősnek jelöli a csajt, Erica Albright-ot, aki nem volt vevő arra, hogy lekurvázzák a net nyilvánossága előtt és kirúgta szegény Markot. Megértem a hölgyet.

A képen a valódi Mark Zuckerberg, még 2005-ből. De rég volt!

S maradok is egy kicsit a főszereplő szekálásánál. Ennél unszimpatikusabb főszereplőt már régen láttam. Pedig ha hihetünk a trendeknek és világdivatnak, Mark Zuckerberg szinte az internetes Messiás, aki a legéletképesebb közösségi weboldalt hozta létre. Egy digitális modernkori szupersztár. Aki összeköti az embereket, csak éppen ő maga képtelen az emberi kapcsolatokra. Zuckerberg egy antiszociális, éretlen és kommunikációképtelen informatikus egyetemistaként jelenik meg, aki villámgyorsan válaszol, de körülbelül úgy, mintha az IBM Watson számítógépét a „műveltség” mellett felruháznák „kreativitás” modullal is. Zuckerberg is úgy válaszolgat, mint egy gép. Nem válik szerethetővé a figurája. Főhősünktől semmilyen küzdelmet nem látunk, csak nyegleségeket, így nem tudjuk beleélni magunkat a helyébe. (Maga Zuckerberg is állítólag úgy nyilatkozott a film kapcsán, hogy azért ő szeretett volna pozitív hősként megjelenni a filmben. Nahát!)

A film drámai szála, hogy barátjával, a társalapító Eduardo Saverinnel hogyan romlik meg a viszonyuk és jutnak el a pereskedésig, miközben a Napster-alapító Sean Parker afféle ármánykodó-betolakodó figuraként jelenik meg ebben a feldolgozásban. Valahogy Eduardót és Seant sem tudtam megszeretni. A film során alig van valamilyen katartikus vagy drámai hatás, leginkább az a jelenet maradt meg bennem, amikor hirtelen haragjában Saverin nagy lendülettel az asztalhoz vágja Zuckerberg notebookját. Mekkorát szól!

A közösségi háló c. filmről nem tudom eldönteni, hogy mi a szándéka: dokumentarista módon, de játékfilmes eszközökkel ábrázolni egy fontos időszakot, vagy pedig játékfilmet akartak készíteni, ami elgondolkodtat és szórakoztat. Dokumentumfilmnek túlságosan játékfilm, játékfilmnek meg túlságosan unalmas. Persze ha abba gondolunk bele, hogy a valóságban tényleg 2003-ban indul a Facebook sztori, és ez még csak 8 évvel ezelőtt volt, tehát az igazán tömeges kibontakozás csak 3-4 éve kezdődött el, a film pedig már tavaly elkészült, akkor azt kell mondjuk gyorsan „lereagálták” ezt a jelenséget a filmesek. De az alkotók nagy igyekezetükben szerintem egy furcsa, éretlen "királydrámaként" jelenítették meg az internetes szupersztárok történetét. Mert sztárok ők, amit láthatunk abból is, hogy a két rajongó lány úgy vonul el Markkal és Eduardóval intim együttlétre (a mellékhelyiségbe), mint egy igénytelen bulihelyszínről a rocksztárokkal.

Ha rajtam múlik, akkor az Oscar közelébe sem kerül a film.

Szilágyi Árpád

Azt eddig is tudtuk a MySpace-ről, hogy veszített régi fényéből, és az is kijelenthető, hogy a világ egykor legnagyobb közösségi oldala haldoklik. Azt azonban nem tudtuk, hogy mennyire gyászos a megítélése. Az Anderson Analytics kutatása alapján az egyik legfontosabb csoportban, az amerikai diákok körében a MySpace nagyon „béna” (lame), a Facebook pedig „menő” (cool). Ráadásul 2010-hez képest látványosan romlott a MySpace megítélése, amiből úgy tűnik, hogy már késő megmenteni az oldalt, pedig a zenei profil erősítése egykoron járható út lehetett volna – állítja Tom H. C. Anderson, a kutatócég alapítója.

Az ábra alapján látszik, hogy nem egyszerűen ismeretlenségről vagy közönyösségről van szó, 2010-hez képest teljesen padlót fogott a MySpace. Akkor még több mint 50% mondta, hogy menő az oldal, most több mint 70% szerint béna.

Az is érdekes, hogy a Facebook annak ellenére növelte népszerűségét, hogy időközben a diákok szülei is csatlakoztak a közösséghez. A második legnépszerűbb közösségi szolgáltatásnak, a Twitternek pedig egyre inkább szélsőséges a megítélése, körülbelül egyforma mértékben (kb. 35-40%) gondolják menőnek és cikinek egyszerre. A többi oldal – így a LinkedIn, a Friendster vagy a Hi5 – leginkább közömbös a fiatalok számára, kb. 70% a neutrális se nem menő, se nem ciki kategóriába rakta őket. Persze nagyon valószínű, hogy e mögött teljesen más okok húzódnak: a szakmai hálózati oldalként működő LinkedIn-hez még rendszerint túl fiatal ez a korosztály, a Friendster és a Hi5 pedig már régen eltűnt a süllyesztőben az amerikai fiatalok körében. Az adatokat elnézve várható, hogy ugyanerre a sorsra jut a MySpace is egy-két éven belül.

A kutatást 2010-ben és 2011-ben is 1000 amerikai diák megkérdezésével végezte az Anderson Analytics. Az ábra azokat a válaszadókat mutatja, akik egy öt fokú skálán a menő (4-es vagy 5-ös) és a béna (1-es vagy 2-es) választ jelölték meg.

Probesz