Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Átmenet az információbőség korába

Információs túltelítődés (information overload), információbőség (information glut), adatszmog (data smog) és tartalomsokk (content shock). Néhány divatos kifejezés (buzzword) az elmúlt évekből, amelyek mind ugyanazt a jelenséget írják le: egyre több információból és tartalomból választhatunk – kell választanunk –, ami sokak számára nehézséget jelent, sőt egyenesen feszültséget okoz.

Más-más megnevezéssel, de az internet elterjedésétől kezdve egyre több formában hallani tehát, hogy túl sok a tartalom, valahogyan szelektálnunk kell belőle. Bár meglepő lehet, de az információbőség fogalma egyáltalán nem az internethez kötődik – az első, témához kapcsolódó említést idősebb Senecának tulajdonítják, aki már 2000(!) évvel ezelőtt arra panaszkodott, hogy a túl sok könyv zavaró lehet. Ez akkor azonban – ahogy ma mondanánk – csupán egy szűk értelmiségi elit problémája volt.

Ha jobban belegondolunk, akkor a jelenség a nyomtatás és az olvasni tudás középkor végi megjelenésétől és széles körű elterjedésétől tömegesedett, ért el egyre többeket: azóta olyan világban élünk, ahol nem tudunk minden információt elfogyasztani, szelektálnunk kell belőlük. Kezdetben ez elsősorban a könyvekre és az egyéb nyomtatott tartalmakra volt jellemző, már egészen korán triviálissá vált az olvasni tudók számára, hogy egyetlen ember képtelen az összes nyomtatott tartalmat átlátni és elfogyasztani, válogatnia kell közülük.

Ez azonban még nem feltétlenül gond, mivel az ember evolúciójánál fogva egyfajta „szelektálógép” – folyamatosan áradnak felénk érzékszerveinken keresztül az információk és a legtöbbet vagy észre sem vesszük, vagy igen gyorsan feldolgozzuk (például sztereotipizálunk). De a szűk keresztmetszetet a könyvnyomtatás elterjedésének idején nem is annyira a szelektálás jelentette (mit olvassunk), hanem a nehézkes hozzáférés: a könyvekhez jó könyvtár hiányában szinte lehetetlen volt hozzáférni gyakorlatilag egészen az 1990-es évek végéig (sőt, a világ jelentős részén mind a mai napig). Amíg az internet javarészt meg nem oldotta az univerzális és globális hozzáférés problémáját azok számára, akik hozzáférnek a világhálóhoz – nem véletlen, hogy a könyvtárak a fejlett világban azóta sem képesek magukhoz térni abból a sokkból, amit a legfontosabb funkciójuk elvesztése okozott.

Ami az elmúlt 1-2 évtizedben és napjainkban zajlik, az az egyik legfontosabb változás az emberiség történetében, csak többnyire nem tudatosul számunkra: az információínség korszakából lépünk át az információbőség korszakába. Míg az elsőben az jelentette a kihívást, hogy még, ha az információ létezett valahol, nem fértünk hozzá, tehát a hozzáférés, rendszerezés, elérhetőség korlátait kellett elsősorban átlépni, addig mára, az új korszakban egészen másfajta problémákkal küzdünk, és másfajta készségekre van szükség. Most tanuljuk meg, hogy egy információéhség vezérelte világ helyett milyen élni egy zajjal teli, információbőség jellemezte világban. Ahol válogatnunk kell a tartalmak között, tudnunk kell keresni közöttük, a találatokról gyorsan – akár másodpercek alatt – eldönteni, hogy relevánsak-e, megbízhatóak-e, hasznosak-e számunkra, majd beépíteni őket a meglévő tudáskészletünkbe…

Arra, amit ez jelent, különböző válaszok születtek a technológiával kapcsolatos attitűdök alapján. A technofóbok szerint (akik nem igazán kedvelik a technológiai újdonságokat) ez a helyzet meghaladja a képességeinket, szépen lassan egyszerűen belefulladunk az információs óceánba. A technofilek ezzel szemben azt gondolják, hogy nem fulladhatunk bele az információs óceánba, mert megfelelő technológiákkal és személyes praktikákkal folyamatosan sikerrel alkalmazkodhatunk az új helyzetekhez, így ehhez is. Végül a technorealisták szerint – hozzám ez áll a legközelebb – az embereket körbevevő és elérhető információk mennyisége folyamatosan nőtt az elmúlt évszázadokban, amit eltérő sikerrel tudtak csak az emberek kezelni. Kialakultak intézmények, eljárások, megoldások, de az internet ebben új korszakot nyit, amihez még folyamatban van az alkalmazkodás, mindez érthetően vezet feszültségekhez és frusztrációhoz egyéni és társadalmi szinten is.

Egyvalami biztos, szűrnünk kell az információkat – sokszor azonban az előszűrést gépek, szoftverek, algoritmusok végzik el helyettünk. Ilyenkor korábbi szokásaink alapján megpróbálják kitalálni, hogy mire lehetünk kíváncsiak. Például a Facebook az ismerőseink frissítéseiből csak egy kis szeletet mutat meg nekünk, a Google ugyanarra a keresésre teljesen más találati listát ad két különböző felhasználójának azok korábbi keresései és kattintásai alapján. A gépek, szolgáltatások által végzett szűrés azonban szelektív, más algoritmusok vagy megoldások teljesen máshová vezethetnek. Lásd például az e téren éppen friss Facebook alapú algoritmust, a magyar LInKE-t. Felmerül a kérdés, hogy vajon milyen lenne a Facebook-ot használni, ha ez lenne az alap algoritmus, mások lennének a felhasználók tapasztalatai, párbeszédei – miben változna meg az életük? A legnagyobb gond ugyanis az ezekkel az algoritmusokkal, hogy észrevétlenül kialakítanak egy filter bubble-t (Eli Pariser), csak azt látjuk a világból, ami átszűrődik rajtuk, így könnyedén azonosítjuk az így kialakuló részleges képet magával a teljes világgal, miközben valójában annak csak egy sajátos lenyomatát látjuk.

Mi lehet a megoldás az információbőség korában az átlag internetező számára? Megfelelő információháztartás és időháztartás kialakítása. Csak mi a „megfelelő”? Feltehetően nincs univerzális recept arra, hogy mi jó nekünk, ez függ az információfogyasztási szokásainktól, munkánktól, szabadidőnk mennyiségétől. Egyelőre azonban senki nem tanítja azt, hogy hogyan boldoguljunk ebben a világban – ellentétben azzal, ahogy a könyvtárak használatát megtanítják. Pedig életünkben számtalan helyen szembesülünk a bőség okozta kihívásokkal: amikor döntéseket kell hozni, amikor be kell osztani az időnket, amikor termékek vagy szolgáltatások közül választunk, amikor szabadidős programot választunk, vagy éppen médiát fogyasztunk.

Miközben elkezdtem beleásni magam a témába (a Corvinuson futó Információs társadalom kurzus kapcsán) ébredtem rá, hogy itt is az információbőséggel szembesül a kutató: az információfogyasztás témája ezer szállal kötődik más területekhez, így a döntéselméletekhez, az időháztartás kérdéséhez, a fogyasztásszociológiához, a reklámkutatásokhoz, a kognitív pszichológiához… Sajnos egy blogposztban lehetetlen akár csak felvillantani a téma legfontosabb kérdéseit – a lényeg azonban, hogy az információbőség korszaka itt van, amire mindenkinek saját válaszokat kell adnia.

Pintér Robesz

0 Tovább

Leégett az Internet Archive szkennelő központja

Leégett az Internet Archive San Franciscoban lévő egyik épülete november 6-ra virradó reggel. Az anyagi kár jelentős, szerencsére sem emberéletben, sem adatokban nem esett kár és a szolgáltatások (így például a méltán népszerű Wayback Machine) továbbra is üzemelnek. Aki nem ismerné, az Internet Archive non-profit szervezet, amelynek célja az interneten hozzáférhető anyagok megőrzése, illetve újabban kiterjesztette tevékenységét a kulturális anyagok digitalizálására és egy több millió kötetből álló könyvgyűjtemény felépítésére is.

A most leégett épület szkennelő központként működött, itt digitalizálták a begyűjtött könyveket. Mivel külön helyiségben, elzárva tárolták az anyagokat, ezért csak néhány, éppen digitalizálás alatt álló anyag semmisült meg, amelyek pótlása megoldható és már folyamatban is van. Az eszközök azonban tönkrementek és az épületben is jelentős kár keletkezett. Aki tud, segítsen újjáépíteni az épületet és beszerezni a tönkrement eszközök pótlására szükséges berendezéseket.

Az esemény kapcsán elgondolkodhatunk, hogy vajon mennyire sebezhetetlen az internet, illetve az interneten elérhető tartalom. Az Internet Archive messze a leghíresebb kezdeményezés, amely az interneten elérhető anyagok megőrzését célozza. Bármennyire is hálózatos azonban az internet mögötti rendszer felépítése és redundáns (számos, egymástól virtuálisan és fizikailag is eltérő helyen található) az interneten lévő tartalom, valójában ezek a tartalmak hihetetlenül tiszavirág életűek. Folyamatosan megújulnak az oldalak, megszűnnek vagy elköltöznek lapok és ezzel párhuzamosan tűnnek el tartalmak. Egy 5 vagy 10 évvel ezelőtti honlap lehet, hogy ma is fellelhető, de nem az akkori tartalmakkal, pláne nem az akkori dizájnnal és menüszerkezettel. Az Internet Archive Wayback Machine kezdeményezése egyfajta virtuális időgépként működik, ami képes visszavinni minket és megnézni milyen volt egy oldal évekkel, évtizedekkel ezelőtt. Sokszor maguk az oldal kezelői is csak a Wayback Machine segítségével tudják felidézni, hogy milyen volt egykoron az oldaluk.

A leégett épület egyébként az 5 millió kötetet és egyéb elemet számláló Digitális Könyvgyűjteményhöz tartozott (Digital Books Collection). Az Internet Archive céljai közé tartozik egy hatalmas digitális könyvtár felépítése. Idővel az Internet Archive idővel legalább annyira fontossá válhat az emberiségnek, mint egykoron az Alexandriai Könyvtár az ókori világ számára. A mostani tűz azonban megmutatta, hogy ez sem sebezhetetlen, fontos, hogy vigyázzunk rá. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Egyesülés az e-könyvekért

Évek óta várjuk Magyarországon is az elektronikus könyvek elterjedését, és már 17 évvel ezelőtti első műsorunkban szó volt a Magyar Elektronikus Könyvtárról és jó ideje e-book olvasókat is lehet kapni hazánkban, de a nagy áttörés eddig elmaradt. Ezúttal azonban beszámolunk az Egyesülés az e-könyvekért nevű szervezet megalakulásáról és a kapcsolódó témákról beszélgetünk Barta Gáborral és Farkas Istvánnal – mindketten a Koobe munkatársai. Kezdjük talán a legfontosabbal: hol tart a folyamat, meg lehet előzni az MP3-hoz és a fájlmegosztáshoz köthető jelenségeket a könyvek területén? Vagy itt is kiszabadul majd a szellem a palackból?




0 Tovább

A jövő iskolája

A könyvolvasó nem az egyedüli keléke a XXI. századi iskolának. Kell hozzá tananyag is.

Komolyan gondolom, hogy a könyvolvasónak ott a helye a modern oktatás eszköztárában. Szerencsére akad azért már olyan tartalom, ami itthon is elérhető. Két helyet helyet érdemes kiemelni, ahonnan legálisan lehet beszerezni elektronikus könyveket PRC formátumban. Az egyik ilyen a Magyar Elektronikus Könyvtár, a másik a Kindle Varázs tékája. Ezeken a helyeken a nagy klasszikusokat találjuk, melyek közül jó néhány kötelező olvasmány is egyben. Ahogy ezek a könyvek át lettek ültetve könyvolvasóra, úgy a szintén szabadon elérhető tananyag is konvertálható lenne.

A kor technológiai színvonalán viszont van lehetőség arra, hogy interaktív tananyagot állítsunk elő. Sőt megváltoztassuk a tanulás egész folyamatát, amihez csak elhatározásra és kitartó munkára van szükség. Erre az egyik legjobb példa amit Salman Khan hozott létre a Khan Akadémiával. Sal pézügyi elemző munkája mellett, 2004-ben kezdett el rövid videókat készíteni unokahúgának, hogy segítsen neki a tanulásban. Ezeket azután feltöltötte a Youtube-ra, és óriási nézettsége lett a diákok között. Nem véletlenül, hiszen remek előadó, akit aztán elhalmoztak köszönő kommentekkel amiért segített elmagyarázni olyan dolgokat, amiket a saját tanáruk képtelen volt. 2009-re aztán már több ezer ilyen videó volt az Youtube-on, egyenként is több tízezres nézettséggel. Ebben az évben elnyerte a Microsoft Tech Award-ot, és a Google is támogatta 2 milló dollárral, hogy a videók több nyelvre is elkészülhessenek. Sal otthagyta az elemzői állását és kizárólag a Khan Akadémia non-profit alapítvánnyal foglalkozik, továbbra is készíti a videókat.

Az Akadémia kapott egy szájtot is, ahol nem csak a videók nézhetők meg, de már a videókhoz kapcsolódó feladatokkal is gyakorolhatunk. A sorozatos jó válaszokkal és a videók megtekintésével pontokat és kitűzőket gyűjthetünk. Ezen felül segítségünkre van egy tudástérkép is, ezzel a különböző feladatokat olyan sorrendben tudjuk megoldani, ahogy az egymásra épülő tudásunk gyarapszik. Az egész nagyon jól van felépítve a diákok számára. Kellően motivál a jutalomrendszerrel, de nem enged tovább, amíg nem biztos a tudásunk. Tényleg játék a tanulás.

Az igazán jó ötlet, hogy az oldal használói tanárok lehetnek egyben és segíthetik más diákok tanulását. Ehhez minden eszköz a rendelkezésre áll. Látható, hogy melyik tanuló mennyi időt töltött el a videókkal és mennyit a feladatok megoldásával. Ezekből az adatokból kiderül, hogyha valaki megakadt valamelyik téma elsajátításával és ilyenkor a tanárnak lehetősége van személyes segítséget nyújtani.

Amerikában kísérleti jelleggel két ötödikes és két hetedikes osztályban kezdték használni az oldalon található tananyagokat, mégpedig úgy, hogy a tanuló otthon készülnek fel az órára a videókkal és a feladatok megoldásával, míg az iskolában a tanár azokkal tud foglalkozni akiknek nehézséget okoz az adott tananyag elsajátítása. Ez merőben új módszer, ami lehetővé teszi a tanár-diák közvetlen kapcsolat maximalizálását.

Persze mondhatnánk, hogy könnyű ezt ott megvalósítani, ahol a kerítés kolbászból van. De még nem beszéltem arról, hogy a Khan Akadémia videói nem csak az angolul jól beszélőknek lehetnek hasznosak. Azokat ugyanis el lehet látni idegennyelvű felirattal bárkinek, aki regisztrált az oldalon. Ezt egy webes felületen tudjuk megtenni és egy-egy videó feliratozása nem kerül több időbe, mint 30-40 perc. El is kezdtem ezt a munkát, hogy a gyerekeimnek és mindenkinek aki szeretne tanulni, ezzel is segíthessek. Jó lenne, ha lenne több önkéntes is rajtam kívül. Ha te is beszállnál a fordításba, akkor csatlakozz a fordítók közösségéhez a Facebookon és kezdd el a munkát. Alig száz ember, egy hónap alatt elkészíthetné az összes videó fordítását, ami a legnagyobb közösség által létrehozott tananyag lenne Magyarországon. Az első két feliratozott videót a helyiértékekről megtalálod a fordítói Facebook oldalon.

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek