Netidők Blogtársaság

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy online lexikon. A lexikont lelkes szerzők ezrei gazdagították szócikkekkel... ám egyszercsak kiderült egyikükről, hogy idegen írásokkal "ékeskedik".

Január elején jelent meg egy hír az Origón, amely szerint 5227 szócikket kellett törölni a magyar Wikipédiáról, amely egy önkéntesek által szerkesztett, online lexikon. A törlés oka az volt, hogy egy - meglehetősen beszédes nevű - feltöltő, bizonyos Data Destroyer (magyarul: Adat Romboló) több olyan írást töltött fel, amelyre nem volt jogosult. A történet részleteiben is érdekes, érdemes rákeresni a wikipédián, ahol "VIL copy ügy"-ként elolvasható.

De mi is ennek az ügynek a jogi háttere?

Az idézés szabályait a szerzői jogi törvény 34. §-ában olvashatjuk. Fontos tudni viszont, hogy nem kizárólag ez a paragrafus foglalkozik a témával, hiszen az idézés a szabad felhasználások egy típusa, s mint ilyenre, vonatkoznak rá az általános szabályok.

1. Alapvető Feltételek

Tehát az idézés csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben

- nem sérelmes a mű rendes felhasználására és

- indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá

- amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. (Szjt. 33. § (2) bek.)

Jelen esetben tehát az elsődleges probléma, hogy az online lexikon komoly versenytársa lehet a papír alapú köteteknek, ezért az idézés ezen a szinten nem lehet szabad felhasználás. A szócikkek véleményem szerint csak úgy jelenhetnének, meg, ha megállapodást kötne az online portál a kiadókkal és megfelelő díjazást fizetne számukra ezért a felhasználásért.

Itt véget is érhetne a történet. De tekintve, hogy ez az eset egy klasszikus "állatorvosi ló" nézzük tovább a részleteket:

2. Részletszabályok

A törvény kimondja, hogy "mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti."  (Szjt. 34. § (1) bek.)

Indokolt terjedelem

Érdekes kérdés az "átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelem" mértéke. Átvevő mű nyilván az a mű (pl. egy szakdolgozat, elemzés), amelyben az idézetet felhasználják. Amennyiben ez egy verselemzés, értelemszerű, hogy a vers sok sora megjelenik benne. Ha ez egy regény, amely főszereplője egy másik regényt olvas (pl. a Háború és békét) előfordulhat, hogy abból hosszú oldalakat is idézhet.

Emlékezhetünk azonban olyan esetekre is, amikor eleve elsődlegesen nem idézés szándéka jelenik meg, hanem pl. a "karakterszám" növelése. Egy egyetemi dolgozatban például visszatetszést keltő (és egyedi esetben jogsértő is) lehet, ha valaki a szakirodalmat ollózza össze, egyéni, eredeti jelleg és önálló gondolatok nélkül.

A szerző megnevezése

Ismert probléma a plagizálás (mikor valaki egy írást sajátjaként tüntet fel, holott ő azt legfeljebb begépelte.) Jelen esetben azonban annak ellenére, hogy a törölt szócikkek jelentős része a Világirodalmi Lexikonból származott, a "feltöltő" más forrásokat jelölt meg (többek között saját nagybátyja kéziratait). Megtéveszteve mindazon személyeket, akik esetleg a munkáEz csak egy tudatos, félrevezető cselekmény következtében alakulhatott így. Véletlenül nem írhat el senki több száz forrásmegjelölést.

3. Az átdolgozás problémája

A wikipédia oldal megmutatja többek között azt is, hogy milyen módosításokon, átdolgozásokon estek át a szócikkek.

Ez már eleve olyan tevékenység, ami meghaladja az idézés körét. Az egyes alkotásokat (legyen az akár csak egy  - egyéni, eredeti stílusban írt - szócikk) csak a szerző engedélyével lehet módosítani.

4. Tanulság

Jobb ma egy eredeti szócikk, mint holnap sok hamis.

Dr. Dudás Ágnes

Talán idehaza is sokan ismerik az iPhone virtuális italos alkalmazásait, amivel a telefont megdöntve imitálni lehet 1-1 pohár sör, szóda vagy tej elfogyasztását. A dolog annyira megtetszett az amerikai Hershey cégnek, hogy azt gondolta maga is készít egy csokis-tejes alkalmazást. Vesztére.

Az iBeer bátran fogyasztható bármilyen életkorban (Fénykép: Clover_1)

Bár azt gondolhatnánk, hogy csokis tejet - vagy bármilyen más italt - bárki mérhet virtuálisan az iPhone-okon, a helyzet az, hogy ezért csúnyán megüthetjük a bokánkat. Ugyan nem mobilos italmérési engedélyre van szükségünk, de mint egy bírósági döntésből nemrégiben kiderült, nem mindegy, hogy hogyan folyik az a bizonyos csokis-tej.

A Hershey még 2008-ban kereste meg az iBeer, iSoda, iMilk és egyéb „hasznos” iPhone programok fejlesztésével foglalkozó Hottrix-et, hogy töltsön csokis tejet az iPhone-okba. Miután a közös üzlet kútba esett, a Hershey egy másik céget kért meg a kakaóbiztos mobil bögre feltalálására. 2009 végén a Hottrix ügyvédje révén szólította fel a Hershey-t, hogy hagyjon fel az app forgalmazásával, mert ezzel a cég jogait sérti. Nem sokkal később a Hershey bírósági állásfoglalást kért, hogy vajon joggal perelheti-e be mindezért a Hottrix a saját szellemi tulajdonjogaira hivatkozva. A január 6-án hozott ítélet szerint a Hottrix-nek igaza van, nem lehet bárhogy inni az iPhone-okból. (A teljes sztori, a bírósági ítélettel együtt a Moconews oldalán olvasható angolul.)

Tanulság: az iPhone sem fenékig csoki.

Probesz

Indítottam egy fotósblogot. Annak ellenére, hogy látom a kockázatát annak, mivel is jár ez. Hiszen már több perben képviseltem fotósokat, akiknek a netre kitett képeit engedély nélkül felhasználták mindenféle célokra. (Karácsonyi üdvözlőlaptól a pólónyomatig volt minden.)

Előzmények

Szeretek fotózni. Az első analóg gépemet 2001-ben vettem Amerikában. A gép kb. 2 napos volt, amikor lebucskázott egy 70 méter mély szakadékba hátizsákostól. Épségben maradt és évekig kitartott, de aztán behálózott a digitális kor engem is. Az első tükörreflexes digitális gépem egy Canon EOS 20D volt. Ez - mivel nem vetettem alá töréstesztnek - a mai napig hű társam. Nagyságrendileg 200 ezer képet készítettem vele.

Ez már régen túl van a különféle tesztekben megadott lélektani határon. (Néha azt hiszem, van valami privát csodám, ami megtartja a gépeimet működőképes állapotban.) 2007-ben a 8. ARC kiállításon meg is jelent az egyik fotóm, illetve megjelentem magam is egy plakáton :)

Visszatérve a blogra...

Akkor indítottam, amikor rájöttem, hogy "mostanra már annyit fényképeztem, hogy igazán megtanulnék fotózni." Bejelentkeztem tehát egy oktatóhoz Farkas-Szőke Balázshoz, mivel nagyon megfogott, hogy ő referenciaként a tanítványai képeit mutatta meg a neten.

Az ő javaslatára vettem egy Sony Alpha 500-as gépet és Minolta objektíveket hozzá... azóta pedig nincs megállás :). Ha olyan helyen járok, ahol szép témákat ad a táj, vagy a társaság, ritkán készítek kevesebb képet 300-nál. Ezek egy része még nyilván tökéletlen lesz, hiszen tanulnom kell a fényeket, a gépemet...

De szerencsére erősségem a "témalátás"... már akkor is fotókat látok, ha nincs nálam gép. :) Néha az teszi a képet különlegessé, hogy onnan nézem, ahonnan más talán még sosem... (Vajon mi is ez alábbi képen?*)

*Ez egy utcai lámpa felülről :)

Az oldalt ezért is neveztem el Életképtárnak.

Itt érhető el: eletkeptar.freeblog.hu.

Egyértelmű a következő kérdés: miért freeblog?

A válasz pedig egyszerű: ismerem a felületét, könnyű használni és anyu(ha) blogsablonja, amit választottam tökéletes ahhoz, hogy a képnek adja a szemlélő fókuszát.  Egyszer majd váltok és saját weblapot kap az életképtár, de az még nem most lesz.

Na és mi lesz a jogvédelemmel?

Próbáltam felhívni a képek iránt érdeklődők figyelmét a blog oldalán arra, hogy:

"Az ide feltöltött képek szerzői jogi oltalom alatt állnak. A feltöltőjük e jogterülettel foglalkozó ügyvéd. Ha használni szeretnéd, kérj engedélyt, úgy mindenkinek jobb lesz. :)"

Engedélyt kérni pedig kommentben vagy e-mailben lehet. (A freeblog sajátossága, hogy ha az ember a postoló nevére kattint megláthatja a profilját és ott az elérhetőségeit.)

A netre feltöltött képek egyébként kereshetőek szerte a világhálón pl. ezzel a szuper szoftverrel: http://www.tineye.com/ Tehát egyre könnyebb "lebukni."

Ha valaki engedélyt kér, akkor magáncélú felhasználásnál (pl. ő is kiteszi a weboldalára) a szerző megjelölése (nevem és a blog címe) mellett azt várom el, hogy ne dolgozza át (semmit ne változtasson rajta, se színt, se méretet, stb.) a képemet.

Ha pedig a felhasználás (akár közvetve is) kereskedelmi célt szolgál, akkor úgyis felhasználási szerződést kell kötnünk, hiszen ezt írja elő a törvény.

A világot - ahogyan azt én észlelem - szeretem megmutatni. A blog ennek az útnak az eleje...