Netidők Blogtársaság

Megmondom őszintén, marhára bosszant, hogy csak az iPhone és iPad felhasználókat veszik emberszámba. Viszont van egy jó hírem: változás előtt áll a piac, aminek már érezhetők a jelei.

Miért gondolom, hogy a nem almás felhasználók másodrendűek? Például állok tegnap este a metró peronon – pont elment előttem a szerelvény, volt időm nézelődni – nézem a reklámokat: nagy közműszolgáltató cég buzdít QR-kódos reklámposzterrel, hogy töltsem le iPhone vagy iPad készülékemre az alkalmazásukat, amivel mérő-óraállást lehet diktálni, meg ügyet intézni. Keresem, hogy hol van az androidos verzió, sehol egy utalás…

Vagy a másik: tavasszal előfizettem digitálisan a kedvenc havi magazinomra, hogy majd milyen jó lesz a tableten olvasni (androidos ez is). Hülye voltam és nem gondoltam arra, hogy nincs is androidos olvasója a szolgáltatónak. Azóta is csak ígérgetik, miközben iPhone olvasójuk van, iPad olvasójuk is, sőt, már az iPad 2-re is kijött az alkalmazásuk nem sokkal annak megjelenése után. Én meg tépem a hajam, hogy a saccra két tucat iPad 2 használójuknak bezzeg fejlesztettek külön appot, miközben az androidos olvasókra nagy ívben tesznek hónapok óta.

De mondhatnék további példákat is, amikor csak az iOS lebeg a cégek szeme előtt. A dolog különösen azért bosszantó, mert már ahogy az Ipsosban tavasszal végzett felmérésünkből kiderült, kb. háromszor annyi androidos felhasználó van idehaza, mint iPhone-os, a tablet meg gyakorlatilag még egy nem létező piac idehaza. Persze tudom, hogy az iPhone felhasználók hajlamosabbak többet költeni (sőt, egyáltalán költeni), mint az androidosok, de ez egy kényelmi szolgáltatásnál – mint amilyen egy közmű szolgáltatás, vagy banki szolgáltatás – vajmi keveset kellene, hogy nyomjon a latban, hiszen a közmű szolgáltatónak biztosan több androidos ügyfele van, mint iOS-es. Azt gondolom a dolog mögött részben az alkalmazást fejlesztését megrendelők tájékozatlansága áll, vagyis még mindig abban a hiszemben vannak, hogy az iPhone a legelterjedtebb okostelefon operációs rendszer. Pedig nem, sőt, soha nem is volt az, de a lényeg, hogy az android átvette világszerte a vezetést, nálunk is. A másik indok érzésem szerint, hogy a marketingesek azt gondolják a legtöbb cégnél, hogy az iPhone és iPad nevek egy reklámban való említése a saját márkájukkal („Figyelj, nekünk van iPhone alkalmazásunk, mi menők vagyunk”) önmagában mágikus hatással bír a saját brandre. (Egyébként ugyanez az oka, hogy szinte minden piszlicsáré nyereményjátékon iPod-ot, iPhone-t, iPad-et vagy MacBook-ot lehet nyerni, mintha mindenki csak erre vágyna). Nem mondom, hogy a marketingesek teljesen tévúton járnak, de ha tényleg felhasználókat akarnak az ingyenes alkalmazásuknak, akkor jobban teszik, ha inkább androidra költik el ugyanazt a pénzt, vagy legalább mind a két platformot komolyan veszik.

De, hogy ne csak a saját véleményem álljon szemben megannyi marketinges hitbéli meggyőződésével, mutatok néhány számot a mintaként kezelt Egyesült Államokból az eMarketer friss cikke alapján:

• az amerikai piacon 2011 májusában 38% volt az okostelefonok részesedése (Nielsen adat)
• ezen belül 39% volt az android részesedése és 27% az iOS-é
• ez a tény lassacskán eljut az amerikai marketingesek tudatáig is: míg 2011 első negyedévében „csak” 46% mondta, hogy fontos hirdetési platform számára az android, addig a második negyedévben már 62% (STRATA adat)
• a teljes képhez persze hozzátartozik, hogy továbbra is az iPhone vezet, 76% tartotta fontos hirdetési platformnak az első negyedévben és 87% a másodikban.

Lassan érik azonban, hogy (f)elismerjék az android szerepét a hirdetési piacon és az alkalmazások fejlesztésekor. Úgyhogy tessék idehaza is követni a trendeket, aki menő, androidra (is) fejleszt!

Pintér Robesz

Bevallom, hogy most erőteljes időhiányban szenvedek - még mindig a múlt heti gépösszeomlás miatt. (Mint kiderült, alaplapot kellett cserélni, aminek következtében rá kell még szánnom egy kis időt a masinára.) Ezért aztán ez alkalommal épp csak arra van lehetőségem, hogy a blogunk olvasói számára idemásoljam azt a háttéranyagot, amelyet rádiós kollégámnak, Horváth Gergelynek állítottam össze Steve Jobs-ról. Talán van még a Netidők olvasók-hallgatók között is olyan, akinek ez újat jelent.

Steve Jobs

Azt az elcsépelt szót pont neki találták ki, hogy FENEGYEREK. 2011. februári a hír, miszerint az amerikai tinédzserek közel negyede tartja a legmenőbbnek Steve Jobs eredményeit. Olyan neveket előzött meg a felmérésben, mint a Facebook-alapító, Mark Zuckerberg, vagy a Harry Potter kötetek szerzője, J. K. Rowling.

Steve Jobsnak köszönhetjük, hogy a személyi számítógép szerethető, sőt rajongható divattá vált. Az ő zseniális üzleti taktikáinak eredménye, hogy a Pixar ma a legnagyobb animációs filmstúdiók egyike. Továbbá Jobs munkálkodásának eredménye, hogy a zene- és filmterjesztés üzlete nem süllyed el a kalózkodás és az MP3 miatt, hanem az iPod és az iTunes révén üzlet maradhat az internet-korszakban is. E három mondatban összesűrűsödnek Jobs legnagyobb eredményei, amelyhez hozzájárult elképesztően makacs jelleme és agresszív vezetői stílusa, akarnoksága.

1976 - Steve Jobs ekkor alapította meg harmadmagával az Apple Computert. S bár rögtön meglátta a digitális kütyükben a jövőt, de az életrajzi források szerint Steve egyáltalán nem a kövér, pattanásos, forrasztópákás srác volt a garázsból, képességei már ekkor is inkább a menedzseré, a kellő forrásokat megszerző és a víziókat megfelelően vetítő vezetőé. A vízió és a design olyan fontos volt számára már a kezdetekben, hogy el sem tudta képzelni ezek nélkül a sikert. Az első siker az Apple II volt, amelyet a 80-as évektől kezdve követtek a Macintosh számítógépek - ezek a masinák mind a mai napig "arisztokratikusak" az unalmas és szürke PC-hez képest: a Mac stílusos, könnyen használható, szép - és nagyon drága.

Steve Jobs kiállhatatlanul agresszív stílusát jellemzi, hogy 1985-ben saját cégéből, az Apple-ből kirúgták. Nem tudtak vele együtt dolgozni. Ám ez csak arra volt jó, hogy Steve Jobs zseniális lépéseket tehessen. Megalapította a NeXT nevű számítógépgyártó céget, majd felvásárolta a Pixar stúdiót. Ez utóbbi stúdió nevéhez Oscar-díjak és olyan filmcímek kapcsolódnak, mint a Toy Story vagy a Némó nyomában. A Pixar-részvényeit 2006-ban eladta a Walt Disney Company-nak, így a Disney legnagyobb egyéni részvényese Steve lett.

De a sikerek csak akkor kezdődtek igazán, amikor 1996-ban Steve Jobs visszatért az általa alapított Apple céghez és ismét ő lett a vezérigazgató. Fáradhatatlanul hajtotta az újításokat és a dizájnos, trendi dolgokat. A hangsúly fokozatosan áttevődött a Mac gépekről a szórakozás és a mobiltelefon világára: jött a döbbenetes világdivatot kirobbantó iPod nevű MP3 lejátszó (korunk walkmanja), majd a még nagyobb őrületet kiváltó érintőképernyős iPhone mobiltelefon, és mostanában tartunk a könyvolvasásra és netezésre is alkalmas táblagépek második változatánál az iPad 2-nél.

A jelek szerint az idén 56 éves Steve Jobs egyelőre nem pihen. Vajon mi minden van még a tarsolyában?...

Szilágyi Árpád

Megrögzött hírfüggő vagyok, így folyamatosan vadászok a hírgyűjtő oldalakra és alkalmazásokra. Örömmel jelentem, hogy megtaláltam a világ legjobb információs technológiával és internettel kapcsolatos hírolvasóját. Egyetlen hiányossága, hogy csak mobil készülékekre elérhető, a neten nem férhető hozzá. A Pulse-ról van szó.

Az alkalmazás egyébként egy RSS olvasó, amely más oldalak tartalmaiból mazsolázik, azok friss híreit képes egyszerű és gyorsan áttekinthető formában hozzáférhetővé tenni. Mi teszi a Pulse-t annyira népszerűvé? A szerkezete: ha vízszintesen görgetünk, akkor az azonos hírforrásból származó hírek olvashatók egymás mellett, míg, ha függőlegesen, akkor az egyes különálló hírforrások következnek egymás után. Minden hír egy kis négyzetet kap, egy képpel és egy címsorral szerepel. Tehát az alkalmazás „a kedvenc weboldalainkból színes és interaktív mozaikot csinál” – ahogy a Pulse oldala fogalmaz.

A Pulse a beállítás során lehetőséget ad, hogy beállítsuk a számunkra érdekes hírforrásokat és felajánlja közülük a legnépszerűbbeket (pl. engadget vagy gizmodo stb.), de összeköthető a Facebook fiókunkkal is – ez esetben az ismerőseink által megosztott linkeket jeleníti meg. Végezetül használható klasszikus hírolvasóként is, beállíthatjuk a kedvenc blogjaink vagy híroldalaink RSS címét is, hogy a friss tartalmat mindig megjelenítse a számunkra.

A Pulse android rendszerű eszközökre, iPhone-ra és iPad-re ingyenesen letölthető.

Probesz

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy az emberek képtelenek tanulni mások kárán. Hiába sulykolja mindenki évek óta, hogy ez így nem mehet tovább, rossz vége lesz, másképp kell csinálni. Szakértők évek óta azt javasolják, hogy a jelszavaink legyenek egyediek, véletlenszerűek és kiszámíthatatlanok, még ha ezeket magunknak is nehezebb megjegyeznünk. Hiába. Lassan tényleg elhiszem, hogy a Föld a Naprendszer bolondokháza.

Az iPhone-ra kifejlesztett Big Brother Camera Security nevű program készítői összegyűjtötték 200 000 felhasználójuk által megadott PIN-kódot (anonim módon pusztán csak azt, semmilyen más személyes adatot), és kielemezték jelszóadási szokásaikat.

Tizenvalahány év biztonsági könyörgése után az eredmény tragikus/elkeserítő/ijesztő/elképesztő.  A leggyakrabban használt PIN-kód továbbra is az „1234”. A második helyről nem lehet leszorítani a „0000” kombinációt. A harmadik helyre került az a kombináció, amelyet azok használnak, akik semmilyen alakzatban nem tudnak elhelyezni négy számot. Ők a számsor egyetlen négyjegyű oszlopát használják, a középső „2580” kombinációt. A negyedik helyre került az elpusztíthatatlan 1111. Ezek után következtek a különböző évszámok, elsősorban az 1980 és 2000 közöttiek.

Nemrég a Sony szervereiről ellopott adatokon is elvégeztek egy ilyen elemzést. Mik a leggyakoribb jelszavak? "password", "123456", "abc123". Minden száz emberből csak egy használ olyan jelszót, amely valamelyest fejtörést okozna a rosszakaróknak.

Ezek után már nekem is az a véleményem, hogy csak azért nem vettük fel még a kapcsolatot a földönkívüli idegenekkel, mert nem találnak értelmes életet a Földön.

Tücsi, a galaktikus

A napokban fordul velem elő, hogy vonaton utaztam, és gyorsan meg kellett írnom egy szöveget, és utána publikálni kellett volna az interneten. Volt nálam laptop és egy androidos okostelefon. A laptopnak nem volt 3G modulja, nem tudtam vele internezni, a telefonom ugyan internetképes volt, ám rajta keresztül nem tudtam a szövegszerkesztővel megírt szöveget feltölteni az internetes adminisztrációs felületre. A szöveget újra írni nem volt kedvem, időm sem volt rá, és egy érintőképernyős okostelefon kezelőfelülete amúgy sem hosszú szövegek szerkesztésére van kitalálva.

Image: Getideaka / FreeDigitalPhotos.net

Kézenfekvő lett volna a megoldás, hogy kössem össze a telefonomat és a laptopomat, és a telefonom internet-hozzáférésén keresztül csatlakoztassam a számítógépemet a nethez. Ehhez azonban olyan szoftveres szolgáltatásra lett volna szükségem, ami ezt lehetővé teszi: ezt hívják tethernek. Ez egy olyan alkalmazás, amely a mobilkészülékből internet acces pointot (internet hozzáférési pontot) vagy wi-fi hotspotot (wi-fi hozzáférési pontot) varázsol. Tehát a tether segítségével vezetékkel (USB kábellel) vagy vezeték nélkül (wi-fin keresztül) egy számítógép kapcsolódni tud a telefonnal elérhető internethez. A tether szolgáltatás androidos, iPhone és Blackberry okostelefonokon, valamint symbianos telefonokon is elérhető.

Image: Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

A tether angol szó, a jelentése ’kipányváz’, ’kiköt’, ’láncra köt’. A tether alkalmazás tehát a telefonhoz, illetve annak az internet-hozzáféréséhez pányvázza, láncolja a számítógépet. Ez a képi, metaforikus kifejezés tehát arra utal, hogy olyan szoros kapcsolat jön létre a két eszköz között, amit nem lehet felbontani a cél, vagyis az internethez való kapcsolódás érdekében. A tehtert magyarul nem mondjuk, egyelőre nincs elterjedt magyar változata, ráadásul a szóbelseji [–th-] ejtése is nehézkes a magyar beszélőnek, rendszerint [-sz-] esetlen [-t-] hanggal helyettesítjük. Ezt a funkciót körülírással fejezhetjük ki, például így: internetmegosztás.

A mobileszközökön az operációs rendszer típusától és verziójától függően vagy alapszolgáltatásként vagy külön telepíthető alkalmazásként érhető el a tether, és jellemzően ezeknek az alkalmazásoknak a nevében is szerepel a tether kifejezés (pl.: Tether for Android, Tether for Root Users stb.).

Csak érdekes, szubjektív megjegyzésként fűzöm hozzá, hogy a régi, kb. négyéves, már használaton kívüli symbianos telefonomon mindig is alapfunkció volt, amit most tethernek neveznek, és viszonylagos újdonságként emlegetnek az okostelefonok világában, csak nem így hívták. Tehát egy régóta meglévő szolgáltatás az újabb eszközökön is elterjedt, és számunkra (magyarok számára) kaphat új nevet.

Bódi Zoltán