Netidők Blogtársaság

Legutóbb ott hagytam abba a felhő témát, hogy milyen tároló megoldásokat használok a felhőben, melyiket mire. Ám a felhő nem csak fájlok tárolására alkalmas, néhány felhő alkalmazás segítségével eleve ott hozhatjuk létre a jegyzeteinket és rendszerezhetjük internetes olvasnivalóinkat is. Erre én az Evernote és Pocket (korábban Read it Later) remekül együttműködő párosát használom.

Az Evernote alapvetően egy jegyzetelésre kitalált program, amely ingyenesen is használható jelenleg havi 60 mega keretig (ez bőven elég jegyzetelésre), az ide felrakott dolgokat (memók, feljegyzések, fotók stb.) a felhőben tárolja a rendszer, azokat bármilyen eszközről interneten bejelentkezve el tudjuk érni. De létezik alkalmazás is hozzá okostelefon platformokra és számítógépre is, amellyel szinkronizálható a fiókunk, így helyben is elérhetőek az anyagaink (csak számítógépen, a mobil eszközökön ezért már fizetni kell).

A Pocket ennél is egyszerűbb, segítségével az érdekes olvasnivalókat lehet elrakni későbbre, elég a cikk linkjét e-mailben elküldeni magunknak (ehhez ad dedikált egyedi e-mail címet a rendszer) vagy a böngészőbe beépülő Pocket menüben egyet kattintani és az érdekes cikk máris mentésre került. Később a böngészőben meg tudjuk nyitni a Pocket fiókunkat és abban megtaláljuk az összes elmentett anyagot, de természetesen a Pocketnek is van alkalmazása mobilra és tabletre is (ez ma már ingyenes).

Több mindenre is használom az Evernote-ot, például így karácsony idején abban tartom az ajándék listákat, ötleteket és mivel évek óta ezt csinálom, a tavalyi és az az előtti ajándék ötleteket is meg tudom nézni, sőt, azt is, hogy mi valósult meg belőle. Tulajdonképpen egész évben gyűjtögetem, hogy ki mit szeretne (elejtett félmondatokból) és ilyenkor december táján már csak elő kell venni a megfelelő jegyzetet és ki kell egészíteni... De most nem erről, hanem az internetes források bespájzolásáról lesz szó.

Miért kell elrakni az interneten olvasott érdekes cikkeket? Egyrészt, mert nem fogunk emlékezni később, hogy hol láttuk, hol olvastuk és így még Google segítségével is nagyon időigényes vagy lehetetlen megtalálni ugyanazt az anyagot később, ha szükségünk lenne rá. Másrészt így a minket érdeklő témákban saját adatbázist hozhatunk létre, amiben egyébként akár még a Google is keres (a normál webes keresőoldalba is integrálhatók az Evernote találatok, ha ezt engedélyezzük). Ezzel rengeteg időt spórolhatunk meg. Nekem például okostelefonos cikkekből, statisztikákból van egy most már több éves adatbázisom. Ha valamire kíváncsi vagyok, akkor a cikkekhez hozzárendelt kulcsszavak vagy akár az összes szövegben kereső keresőszavak segítségével szűkíthetem az anyagaimat.

Miért van akkor szükség az Evernote mellett a Pocketre is? Azért, mert előfordulhat, hogy valamit nem tudunk rögtön elolvasni, így nem tudjuk érdemes-e elrakni az Evernote-ba, de a címe alapján fontosnak tűnhet. Ez esetben bedobálhatjuk a Pocketbe, ahol elolvashatjuk bármikor és ahonnan egyszerűen elmenthetjük, ha később mégis úgy döntünk, hogy erre érdemes (a Pocket iPad alkalmazása például a napokban kapott Evernote mentési funkciót, ahol a teljes cikket elmenthetjük, kulcsszavazhatjuk, kommentelhetjük).

Mindez remek megoldás az infodiétánk tudatos megszervezésére (mert, hogy az vagy, amit megeszel tehát az vagy, amit elolvasol). Az Evernote és a Pocket segít nem elveszni az internetes források és anyagok között. Érdemes használni őket. 

Pintér Robesz

Az vagy, amit megeszel - tartja a mondás. Az vagy, amit elolvasol - parafrazálhatnánk ezt a mondást. Mégis, miközben az étkezésükre egyre többen figyelnek oda tudatosan, ugyanilyen tudatossággal kevesen tervezik meg az infodiétájukat, vagyis, hogy milyen információkat fogyasztanak.

Ismerik a produktivitás mániákusokat? Akik a tennivaló-listák szervezésének és a feladatok minél hatékonyabb elvégzésének a folyamatos lázában égnek? Új és új módszereket találnak és próbálnak ki, hogy megtalálják a Tökéleteset? Úgy érzem hasonló lelkesedéssel kezdek rácsavarodni az infodiéta méltatlanul elhanyagolt területére. Vajon hogyan lehetne a leghatékonyabb, legszínesebb infodiétát összeállítani, tehát kialakítani egy olyan szisztémát, aminek segítségével folyamatosan naprakész maradhatok a világ engem érdeklő dolgairól, miközben nem veszek el a részletekben?

Az egész dolog onnan ered, hogy minden nap legalább 1-2 órát töltök azzal, hogy naprakész legyek, mégis folyamatosan az az érzésem, hogy egyrészt lemaradok valami fontos hírről, esemény beszámolójáról… másrészt, hogy ennél jobban megválogatott hírforrásokkal sokkal hatékonyabban, sokkal jobb minőségű, adekvátabb információkhoz és tudáshoz juthatnék hozzá.

Alighanem el kellene fogadnom azt a tényt, hogy nem lehetséges folyamatosan mindenről tudni, ami az engem érdeklő területeken történik és inkább csak egy optimális állapot elérésére és fenntartására kellene törekednem. Ezzel csak az a gond, hogy homo informaticusként, információfüggő vagyok.

A helyzet az, hogy kezdem azt hinni, eredendően bűnösek vagyunk, a tájékozatlanság bűnében élünk. Bizonyításul végezzünk el egy egyszerű számítást: ha heti egy könyvet sikerülne elolvasnunk (nem fog), akkor évente 52, 70 év alatt 3640 könyvet tudnánk elolvasni. Ez egy kisebb falusi könyvtár állományának sem felel meg. Vajon hetente hány olyan könyv jelenik meg, amit el kellene olvasni - csak a minket érdeklő területeken? Nagy a valószínűsége, hogy egynél több. És akkor még nem is számoltunk a már korábban napvilágot látott művekkel. Reménytelen…

Megoldás persze többféle is van, egyik véglet az info-aszkétizmus, tehát a minket érdeklő dolgok számának csökkentése, a világ szisztematikus (tudatos vagy kevésbé tudatos) leszűkítése, esetleg kizárása. A másik véglet, hogy hivatásul választjuk az információk fogyasztását, info-gourmandok leszünk, például irodalmárok, szakújságírók, (trend)kutatók, írók, „írástudó értelmiségiek”. Persze utóbbiak sokszor szinte kizárólag „write only” (nem olvasok, csak írok, magyar értelmiségi vagyok) üzemmódban vannak, tehát nem annyira olvasnak, hanem csak írnak.

De, hogy ne térjek el a témámtól – és ez a tézis mondat – egyre inkább a hétköznapi ember szintjén is megjelenik az infodiéta kihívása, tehát, hogy sokkal inkább tudatosan és nem egykoron felvett szokások mentén kellene tájékozódni a világról, ahhoz, hogy naprakészek lehessünk. Ehhez képest hírportálok, hírlevelek, tévéhíradók, lapok, közösségi oldalak, blogok, RSS-feedek, könyvek… tengerében éljük le az életünket. Vajon mi lenne, ha tudatosan megterveznénk, hogy milyen rendszer szerint fogyasztjuk el ezeket?

Szóval, ahogy talán már látszik, ez egy hatalmas téma, úgyhogy a jövőben biztos többet fogok írni róla (igazság szerint már el is kezdtem korábban, amikor információforrásokról vagy könyvrecenziókról volt szó ezeken a hasábokon).

Addig is javaslom - egyfajta házi feladatként -, hogy mindenki gondolkodjon el milyen infodiétán él most és tegye fel magának a kérdést, hogy biztosan ez a leginkább megfelelő számára?

Pintér Robesz