Netidők Blogtársaság

Az eVITA, vagyis az életvitelt segítő infokommunikációs technológiák és alkalmazások volt a fő témaköre annak a szakmai fórumnak, amit már nem először rendeztek meg Budapesten, mi is beszámoltunk már róla a Netidők műsorban. A program fő szervezője, az eVITA Platform szakmai vezetője, Hanák Péter, aki egyúttal a Műszaki Egyetem egészségügyi mérnöki tudásközpontjának igazgatója..

Hanák Péter: Az infokommunikációval segített életvitel esetén tulajdonképpen bármelyikünk életviteléről lehet szó, de van egy különösen nagy létszámú célcsoport, az idősek, akiknek a létszáma – mint közismert – növekedni fog Magyarországon is, Európában is és mindenütt. Az informatika számukra rengeteg olyan lehetőséget kínál ma, amit egyszerűen nem használunk ki. Azt gondolom, hogy ma már az internet sokféle megfigyelésre alkalmas, ha valaki hajlandó otthon valamilyen számítógépet használni. Akár úgy is, hogy ő nem is tudja, hogy egy számítógépet használ. Pusztán azzal, hogy az internetbe be van kötve az eszköz és ő valamit tevékenykedik a közelében. Egy nagyon egyszerű példa: egy egyszerű és fillérekbe kerülő fényérzékelő dióda, amelyik USB-porton a számítógépre kapcsolódik, az képes azt felismerni, hogy felkapcsoltak egy lámpát a szobában este 8 órakor vagy töksötét van a szobában.

Szilágyi Árpád: Tehát bizonyos időközönként legyen valamilyen aktivitás abban a térben, ahol az idős ember él és ha van ilyen aktivitás akkor minden rendben. Ha pedig nincs ilyen aktivitás, akkor pedig jelez valahol?

Hanák Péter: A legegyszerűbb megoldás az, hogy valamelyik rokonnál jelez. Mondjuk az én mobiltelefonomon egyszer csak hallatszik egy berregő hang és megjelenik egy piros kis ikon, ami figyelmeztet, hogy valami történt. A másik lehetőség, hogy van egy diszpécserközpont, egy e-szociális szolgálat, vagy a szomszéd. Nem azt mondom, hogy ezeket egyszerű megszervezni, csak azt, hogy a technikai eszközök itt vannak a kezünkben, és a hasonló ötletek megoldhatók.

Szilágyi Árpád: A kiadott anyagokban olvasható, hogy már jó néhány magyar cég is foglalkozik ezekkel a technológiákkal, pedig ez még nem egy kialakult üzlet. Ennek ellenére olyan kifejezéseket olvastam a programban, hogy mobiltelefonos gyógyszer-emlékeztető, hangtolmács, minimalista tevékenységfigyelés, telemetriás sportöv. Ezek nagyon konkrét, hétköznapi életet segítő eszközök…

Hanák Péter: Így van. Akik részt vettek ezen a fórumon és bemutatón, azok egy része olyan cég, amely magánerőből fejlesztett különféle megoldásokat. Ezek működnek, de kevesen tudnak a magyar fejlesztésekről. Pedig ilyen van sokféle…

Szilágyi Árpád: De azért mégsem egy létező piacról beszélünk. Mégis miért gyűlnek össze a cégek?

Hanák Péter: Először is, ez valóban egy fórumsorozat, egy-két havonta jövünk össze. A mostani annyiban volt speciális, hogy egy beszámoló volt arról, hogy mit csináltunk 2,5 év alatt. Másrészt az is bennünk volt, hogy – ugye most mindenféle tervek vannak az országban: Digitális Megújulás Terv, Széchenyi Terv, Semmelweis Terv és így tovább. Azt gondoljuk, hogy egy csomó olyan munkát fektettünk mi ebbe bele, amit talán érdemes lenne felhasználni és nem kidobni a szemétkosárba.

Szilágyi Árpád: Tehát van egy sor ötlet, van egy sor alkalmazás, van egy sor jól használható eszköz. Rendszerbe kellene foglalni és használni?

Hanák Péter: …és vannak elképzelések, hogy milyen irányba kellene továbblépnünk. Mi az, ami már most használható, kinek kellene finanszírozni, milyen jogszabályokat kellene megalkotni hozzá, kinek milyen haszna van belőle és így tovább. Nagyon sokan azt gondolják, hogy ezt az államnak vagy a szociális rendszernek kellene finanszírozni. Egyetértés volt abban, hogy nem szabad várni, nem is lehet várni a kormányzatra, államra, közösségre, hanem a családoknak és a kisközösségeknek kell finanszírozniuk. És azt gondolom, hogy az informatikai eszközök olyan olcsóvá váltak az elmúlt időszakban, hogy ez valóban lehetséges.

Szilágyi Árpád

Ha elmúltál ötven, öreg vagy! – legalábbis a marketingesek szerint. Köztudott ugyanis, hogy a 18-49 évesek alkotják a „hirdetők számára fontos” célcsoportot, és az ennél idősebb – az összefoglaló néven „ötvenpluszosoknak” nevezett – szegmens sokkal kevésbé érdekes számukra. Pedig ötven felett is van élet, sőt van fogyasztás is; de még azt sem jelenthetjük ki kategorikusan, hogy ebben az életkorban már nem változtatható meg a fogyasztói magatartás, vagyis a marketingüzenetek nem fejtenek ki hatást. Az ellenérvet éppen az internethasználat szolgáltatja: bár az idősebbek körében az internetezők aránya valóban lényegesen alacsonyabb, mint a fiatalabb generációk esetében, azokra, akik ebben az életkorban belevágnak az internet használatába, mindenképpen úgy kell tekintenünk, mint akik nyitottak az új dolgokra.

Na de lássuk a számokat! Öregedő társadalmunk 35 százaléka, körülbelül 3,6 millió ember tartozik az ötven feletti korosztályba; az ötvenesek egyharmada, a 60 felettieknek pedig csupán 12 százaléka használja  a világhálót, ami valóban nagyon alacsony arány, különösen ha azt nézzük, hogy az ellenpólus, vagyis a 18-49 évesek körében 67, a 15-25 évesek körében pedig 83 százalékos az internetpenetráció.

Ám még így is több mint 700 ezer ötven feletti netpolgárról beszélhetünk, ami azért nem elhanyagolható tömeg: az összes felnőtt netező közel egyötödét teszi ki.

Ráadásul az ötvenpluszos netpolgárok szegmense sok tekintetben különleges. Míg ugyanis a tizen-, huszonévesek körében az az általános, ha valaki rendszeres használója az internetnek, és a digitálisan – ma még – írástudatlan szűk réteget a menthetetlen leszakadás veszélye fenyegeti; addig az ötven – és még inkább a hatvan – évnél idősebbek esetében az számít kuriózumnak, ha valaki igénybe veszi az online tartalmakat és szolgáltatásokat. Éppen ezért az ezüstgeneráció internetező szelete meglehetősen sajátos demográfiai profillal rendelkezik: tipikusan magasabb státuszú, 45 százalékban diplomásokból álló szegmens.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy azok az ötven felettiek, akik használják a világhálót, a fiatalokkal ellentétben nem az internettel együtt szocializálódtak, hanem munkájuk, érdeklődésük okán megtanulták egy egészen más környezet használatát, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy az ötvenpluszos netpolgárok nem hogy nem egy „futottak még” kategóriát képeznek, hanem sokkal inkább egy, a világra és az újdonságokra nyitott, elit társaságot, amely hirdetési szempontból is komoly potenciállal bír.

Az ötven feletti férfiak 43 százaléka részben autodidakta módon sajátította el a számítógép kezelését, a saját erőből való tanulás ugyanakkor a hölgyek mindössze egyötödéről mondható el. Rájuk sokkal inkább jellemző az, hogy valamilyen tanfolyam keretében ismerkedtek meg a számítógéppel, de az is, hogy fiatalabb családtagjuk mutatta meg nekik az alapokat. A fiatalabbakkal való együtt-internetezés aztán a későbbiekben is jellemző: az unokával rendelkezők többsége szokott a gyermekkel közösen böngészni a világhálón, és ez az „együttműködés” mindkét fél számára előnyös lehet: a felnőtt kontrollálhatja a gyermek online időtöltését, miközben ő maga fortélyokat leshet el a weben jellemzően otthonosabban mozgó csemetéktől.

Az ötven feletti korosztály 80 százaléka egyébként jártasnak érzi magát az online tartalmak és szolgáltatások használatában, bizonytalannak tehát csak minden ötödik „ezüstróka” érzi magát böngészés közben. 40 százalékuknak ugyanakkor félelmeik is vannak a világhálóval kapcsolatban – elsősorban a személyes adataikkal való visszaélésektől félnek, másodsorban pedig attól, hogy valamilyen számítógépes vírus kárt okoz nekik.

A fiatalok és az idősek internethasználata természetesen jó néhány ponton eltér egymástól. Míg a fiatalok életében az internet a kapcsolattartásban játssza a legnagyobb szerepet, addig az idősebbek számára fontosabb az, hogy a világhálón gyorsan és könnyen tájékozódhatnak a világban zajló eseményekről. Jelentős szerep jut az internetnek az érdeklődési körükkel, hobbijaikkal kapcsolatos információszerzésben is; szórakozásra, játékra már mérsékeltebben használják, legkevésbé pedig az új ismeretségek, kapcsolatok kialakításában és az önkifejezésben fontos az idősebbek számára az internet.

A két generáció közötti különbségek természetesen a honlaplátogatási szokásokban is tettenérhetők. Az idősebbek körében például kifejezetten népszerűek a linkgyűjtő oldalak – a Startlapot 70 százalékuk látogatja –, a videomegosztókat viszont kevésbé preferálják, mint a fiatalok. Az ötven feletti férfiak az átlagosnál magasabb affinitást mutatnak a gazdasági témájú honlapok valamint a nyomtatott napilapok online változatai iránt – a nők körében ugyanakkor az egészségügyi portálok számítanak kifejezetten népszerűnek. A kedvelt szájtok között természetesen ott vannak a kifejezetten az idősebb netezőket megcélzó honlapok is: a legismertebb és egyben leglátogatottabb ezek közül az otvenentul.hu, amit az 50plusz.hu követ a sorban.

Köztudott, hogy az idősebb generáció jelentős részét a közösségi oldalak vonzották a világhálóra, így nem meglepő, hogy az ötven felettieket is szép számban megtaláljuk ezeken az oldalakon. Közel 90 százalékuk szokott valamilyen közösségi oldalt látogatni: az iwiw-et 74, a Facebookot 61 százalékuk használja – utóbbi természetesen ebben a szegmensben is dinamikusan növeli a tagságát.

Mivel az ezüstrókák életébe belecsöppent az internet, nyilvánvalóan érdekes kérdés, a világháló használata hogyan változtatott korábbi szokásaikon. Az adatok azt mutatják, hogy az online világban töltött idő leginkább az offline médiahasználatot befolyásolta – legalábbis a célcsoport szubjektív megítélése szerint. Az ötven feletti netpolgárok 16 százaléka tapasztalta azt, hogy amióta internetezik, lényegesen kevesebb időt tölt tévénézéssel, rádiót pedig 23 százalékuk hallgat sokkal kevesebbet. Az internethasználat az olvasásra is hatással van: 17 százalékuk sokkal ritkábban vesz könyvet a kezébe, mint korábban; barátaira ezzel szemben csak 5 százalék szán lényegesen kevesebb időt az internetezés miatt.

És hogy mennyire része lett az ötven feletti netpolgárok életének is a világháló, azt jól mutatja, hogy többségük úgy gondolja, az internet megszűnése igen komoly változásokat idézne elő az életében. 38 százalékuk gyökeres, 32 százalékuk pedig nagyobb változásnak érezné, ha nem tölthetne többé ideje egy részét az online világban, és csupán 5 százalék gondolja azt, hogy élete ebben az esetben is a megszokott mederben folyna tovább.

Kurucz Imre

(Az adatok forrása az 50 évnél idősebb internetezőket vizsgáló VMR.silver kutatás, amelyet az NRC végzett 2011 elején, 3000 fős reprezentatív mintán.)