Netidők Blogtársaság

Az új melléknév ebben a szerkezetben összetett jelentéselemekkel rendelkezik. Elsősorban azért új az új média, mert viszonylag fiatal ága a médiának. Azonban az újdonságértéket érdemes jobban elemezni.

Az új média „a digitális hálózati kommunikáció révén létrejövő médiatípus átfogó neve. Az új média fogalma magába foglalja a multimédia és interakítv média jellegű tartalmakat, az újszerű egyéni és közösségi cselekvési formákat egyaránt" (Szakadát István: Új média, hálózati kommunikáció).

Tehát ez a médiaág attól lesz új, hogy új felületen jelenik meg, illetve új megoldásokkal él, valamint más a hozzá kapcsolódó befogadói szerep. Az új felület a web, ami a lehetőségei alapján digitális, hálózati, számítógépes felület, így a médiatartalmak előállításában (és fogyasztásában is) nagy szereppel bír az információtechnológia. Az új média az információs társadalom globális médiakultúrájának a része.

Az új média új megoldásai röviden összefoglalva a multimedialitásban, a hipertextualitásban, az interakcióban állnak.
A multimedialitás az online médiában már alapkövetelmény, és már nemcsak a képek, hanem a videók, sőt általában a multimédiás elemek is egyenértékű szereppel bírnak az írott szöveghez viszonyítva.
A hipertextualitás az információk hálózatosodásának és a szövegben ágyazott külső szövegnek a lehetősége. A hipertext kitágítja a hír, az újságírói tartalom határait, mert az előzményeket, a tematikus kapcsolatokat közvetlenül, interpretáció nélkül emeli be a szövegbe.
Az interakció pedig különböző szinteken valósulhat meg: az olvasók között, az olvasó és a szerző/szerkesztőség közötti párbeszéddel, illetve az olvasó és a tartalom szerkesztésének, befogadási sorrendjének, szerkezetének a szabad manipulációján keresztül.

(Folytatás következik május 22-én.)

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Szövegekkel mindennap találkozunk, sőt magunk is folyamatosan alkotunk szövegeket, illetve a helyzet, a téma, a szándék, a normatívák által előírt műfajú, típusú szövegpéldányokat a köznapi kommunikáció során.

A szöveg tehát annyira triviális jelenség, hogy az átlagembernek nehezére esik megmagyarázni, jellemezni ezt a fogalmat. Megjegyzem, ez természetes, és többé-kevésbé így van ez minden gyakori, kézenfekvő jelenséggel. Anélkül, hogy mélyre hatoló elemzésbe kezdenék, felsorolok néhány általános szövegjellemzőt: lezártság, teljesség, szerkezetileg összefüggő elemek sorozata (pl. mondatok, bekezdések), lineáris jelentés-összefüggések (az egymás utáni elemek összefüggő jelentéstartalma), a közösségi szabályoknak, a műfaji törvényszerűségeknek való megfelelés, van eleje, közepe és vége, tehát lineárisan előrehaladó szerkezete van.

Az általános szövegjellemzőknek pedig az egyes szövegtípusok, szövegpéldányok jól megfelelnek, és ezeken túl van valamiféle egyedi, helyzetszerű, tematikus jellemzőjük is. Ezeket a szabályszerűségeket a szocializáció, a tanulási, tapasztalatszerzési folyamatok során sajátítjuk el.

A hagyományos szövegekről tehát nagyjából megvannak az alapismereteink, de legalábbis nagy biztonsággal használjuk őket. Ám hogy van ez a webes szövegekkel? Először is tisztázni kell ehhez a web néhány technikai sajátosságát. A world wide web egyik alapvető tulajdonsága, hogy közvetlenül összekapcsolódhatnak a weben publikált szövegek, azaz szövegeket lehet elhelyezni egy másik szövegben. Ezt hívjuk hipertextnek (eredeti írásmód szerint hypertext) vagy hiperszövegnek. A hiperszövegeket hiperlinkekkel kötjük össze. Ennek viszont van egy érdekes sajátossága a szöveg természetére vonatkozóan: a hiperlinkes szövegekről nem tudhatjuk pontosan, hogy hol az elejük, a közepük és a végük, nem teljesek és lezártak, mert mindig átléphetünk egy linken egy másik szövegbe. Ha a link a szöveg része, akkor a link mögött lévő másik szöveg is a szöveg része? Szöveg a szövegben. És ez csak az egyik érdekes jellemzője a webes szövegeknek. Mindennek nem az a következménye, hogy a hiperlinkes, webes szövegek nem is szövegek, hanem az, hogy át kell alakítanunk a hagyományos szövegfogalmunkat.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség