Netidők Blogtársaság

A jövő rádiózásának útkeresésében jelenleg az egyik kulcsfogalom a hibrid rádió. Ennek lényege az, hogy ugyanaz a készülék képes a kisugárzott rádióműsor vételére és egyúttal kapcsolódik az internetre, hogy megkeresse az éppen hallgatott rádióállomás interaktív szolgáltatását. Ennek egyik megvalósítása a RadioDNS nevű rendszer, amely két brit műsorszolgáltató, a közszolgálati BBC és a kereskedelmi Global Radio (jelenlegi neve: GCap Media) együttműködésében hoztak létre azért, hogy összekapcsolják a rádiós műsorszórást az internetes lehetőségekkel. A rendszer koncepcióját 2008 májusában Münchenben mutatták be, majd 2010-ben nonprofit szervezetet alapítottak a rendszer képviseletére.

A RadioDNS weboldalán, három pontban foglalják össze a rendszer főbb szolgáltatásait:

- RadioVIS: Fotók, ábrák, képsorozatok, valamint szöveges üzenetek megjelenítését teszi lehetővé egy kijelzőn. (Itt néhány videón megnézhető, hogy különféle rádiókészülékeken, illetve mobiltelefonokon hogyan működik a RadioVIS.) A VIS egyébként az angol Visualisation, azaz megjelenítés, láthatóvá tétel szóból ered.

- RadioEPG: A más rendszerekből már jól ismert elektronikus műsorújság. (Ez fontos eszköz a hallgató számára, hogy megtudja, éppen mit hallott, hall vagy mit fog hallani, legyen az műsor vagy egy zenei felvétel.)

- RadioTAG: Ez talán a legizgalmasabb lehetőség, mivel e funkcióval ténylegesen interaktívvá válhat a rádióműsor hallgatása, mert lehetővé teszi a hallgató számára, hogy visszajelzést küldjön a rádiósoknak, illetve felcímkézzék és könyvjelzőkkel jelöljék meg a rádiós tartalmakat.

Pure Sensia - íme egy hibrid rádió, ami a RadioDNS rendszer szerint működik

A rendszer hibrid jellegében az a szép, hogy nem csak a jól ismert analóg FM rádiózással, és a Nyugat-Európában erősen terjedő (digitális) DAB rádiózással, hanem még a középhullámú (AM) rádióadásokkal is összekapcsolható. A fentebb linkelt videók egyikében egy mobiltelefonon behangolnak egy FM rádióadást, majd látható a kijelzőn, hogy a rádióadó RDS kódjával küldött weblinket a rendszer automatikusan betölti és már láthatjuk is a műsorral kapcsolatos információkat és képeket.

Többféle megvalósítás lehetséges a készülékek terén: a hagyományos rádiókészülékek érintőképernyővel és Wifi modullal ellátva (lásd képünkön) vagy az okostelefonokat dokkoló készülékmegoldások (itt az érintőképernyőt maga az okostelefon adja), sőt mobil applikációként is beépíthető okostelefonokba vagy táblagépekbe. Néhány készülék itt megnézhető.

A RadioDNS weboldalán még a mobilszolgáltatók számára is üzentek: „A rádióhallgatás a mobiltelefonokon egyre népszerűbbé válik. Az amerikai okostelefon tulajdonosok 33%-ának van rádiós applikációja a telefonján, az Egyesült Királyság okostelefon használói esetében ez az arány 48%.”

A RadioDNS projektet azzal a szándékkal hozták létre, hogy olyan szabvány legyen belőle, amit a műsorszolgáltató és a gyártók sora használhat fel fejlesztései során.

Szilágyi Árpád

Netidők Blogtársaság

Ennek a kifejezésnek az ötletét az a hír adta, hogy az éppen most (2013. szeptember 6-11.) zajló berlini IFA kiállításon (http://b2b.ifa-berlin.com/en/) az ASUS megjelent egy újdonsággal, egy hibrid géppel (http://www.hwsw.hu/hirek/50908/windows-8-android-tablet-telefon-okostelefon-asus.html).

A hibrid nemzetközi jövevényszó, tehát minden európai nyelvben általános, és görög-latin eredetű, a biológiában a legáltalánosabb, jelentése ’keresztezett, keresztezésből létrejött’, kicsit bővebben ’különböző fajták egyedeinek keresztezéséből létrejött növények, állatok’. Az általános tudományos szaknyelvben pedig azt jelenti a hibrid, hogy ’több összetevőből álló’.

Az informatikában ez utóbbiból kell kiindulni, hisz a hibrid számítógép olyan eszköz, amely voltaképpen többféle géptípus és platform összekapcsolásából áll. Az ASUS legújabb hibridje olyan gép, amely leválasztható billentyűzettel rendelkezik, tehát transformer gépnek is nevezhetjük (http://netidok.postr.hu/alakvalto-tablagepek/), és futtat Windows és Andrioi operációs rendszert is. Érdekes megoldás, hogy a billentyűzettel kiegészíthető a gép, és így egy ultrabook lesz, ám a billentyűzet önmagában is használható számítógépként, ha csatlakoztatunk hozzá egy asztali kijelzőt, hisz a klaviatúra házában foglal helyet egy olyan hardver, amely Windowst futtat.

Ez tehát egy igazi hibrid gép, amely táblagép, ultrabook, aszatli gép, windowsos vagy androidos gép is lehet pici átalakítással.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ez a betűszó a solid-state hard disk vagy a solid-state hybrid drive rövidítése. A szerkezet egyébként több szempontból is érdekes. Egyrészt a betűszónak többféle feloldási lehetősége van, másrészt pedig egymástól egészen eltérő jelentésekben használatos.

1. Az SSHD egyik magyarázata a solid-state hard disk, ami két szószerkezet összevonásából áll: a solid-state disk/drive (szó szerint: 'szilárd állapotú lemezmeghajtó', értelmezve: 'mozgó alkatrészt nem tartalmazó háttértároló') és a hard disk drive ('merevlemez-meghajtó') szerkezetekből összevonással kialakuló betűszó. Másrészt értelmezhetjük úgy, hogy a solid-state hybrid drive szerkezetben a hybrid ('hibrid') a technológiára utal, ugyanis ez egy tipikus hibrid megoldás, vagyis egy eszközben kombinálják a hagyományos merevlemez technológiáját és az ssd technológiát. Ha a betűszót ki akarják kerülni, akkor a leggyakrabban a hibrid meghajtó szerkezetet használják.

Érdekes technológiával működik az sshd, mert az adatfeldolgozást össze kell hangolni két eszközzel, ami integrálva van, az sshd-k jellemzően a gyorsan hozzáférhető ssd elemet használják gyors mentésre, és valamilyen segédeszköz, kiegészítő technológia segítségével a háttérben a merevlemezre mentik és ott tárolják tartósan az adatokat. Ez a hibrid technológia elsősorban az ultrabookok, notebookok esetében lesz fontos, hisz egyszerre lehet gyors és nagy kapacitású is a háttértár. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a megoldás még korántsem egységes, nem kiforrott, többféle megoldás is létezik rá, és még 2012 őszén nem terjedt el általános használatban.

2. Amikor az SSHD betűszó után kutattam, rábukkantam, hogy van másik jelentése is. A Secure Shell (SSH) protokoll működését szervező, azt lehetővé tevő daemon rövidítése az SSHD vagyis Secure Shell daemon. A daemon leginkább a Unix/Linux környezetben használatos elnevezés (lényegében a daemon nem Windows környezetre vonatkozik), voltaképpen egy háttérben futó szolgáltatás, ami szervezi és működteti az aktuális funkciókat. Például amikor nyomtatunk, akkor a kinyomtatandó szöveget egy daemonnak küldjük el, és ez a daemon szervezi meg a nyomtatás folyamatát, ugyanígy daemon működteti a levelezést (Mailer Daemon) és sok más funkció mellett a Secure Shell nevű hálózati biztonsági protokollt is, ez az SSHD.

3. Emellett használják ezt a betűszót úgy is, hogy az utótag a HD vagyis a high definition 'nagy felbontású' szerkezet rövidítése, ez leginkább a videojátékok esetében fordul elő, amikor egy korábbi népszerű videojátékot felújítanak, és az újítás egyik lényegi eleme a grafika színvonalának az emelése, a felbontás növelése, vagy egyszerűen a játék nevében is hangsúlyozni szeretnék, hogy a felbontása HD minőségű. Két példa: a Super Stardust HD – SSHD (egy PlayStation 3 játék neve), Serious Sam HD – SSHD (a Serious Sam nevű videojáték HD remake-jének a neve).

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?

Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.

Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.

Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…

Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.

Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.

Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.

Probesz