Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?
Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.
Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.
Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…
Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.
Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.
Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?
Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?
Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.
Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.
Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…
Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.
Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.
Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.
Probesz
Utolsó kommentek