Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Infodiéta: tervezzük meg az információfogyasztásunkat!

Az vagy, amit megeszel - tartja a mondás. Az vagy, amit elolvasol - parafrazálhatnánk ezt a mondást. Mégis, miközben az étkezésükre egyre többen figyelnek oda tudatosan, ugyanilyen tudatossággal kevesen tervezik meg az infodiétájukat, vagyis, hogy milyen információkat fogyasztanak.

Ismerik a produktivitás mániákusokat? Akik a tennivaló-listák szervezésének és a feladatok minél hatékonyabb elvégzésének a folyamatos lázában égnek? Új és új módszereket találnak és próbálnak ki, hogy megtalálják a Tökéleteset? Úgy érzem hasonló lelkesedéssel kezdek rácsavarodni az infodiéta méltatlanul elhanyagolt területére. Vajon hogyan lehetne a leghatékonyabb, legszínesebb infodiétát összeállítani, tehát kialakítani egy olyan szisztémát, aminek segítségével folyamatosan naprakész maradhatok a világ engem érdeklő dolgairól, miközben nem veszek el a részletekben?

Az egész dolog onnan ered, hogy minden nap legalább 1-2 órát töltök azzal, hogy naprakész legyek, mégis folyamatosan az az érzésem, hogy egyrészt lemaradok valami fontos hírről, esemény beszámolójáról… másrészt, hogy ennél jobban megválogatott hírforrásokkal sokkal hatékonyabban, sokkal jobb minőségű, adekvátabb információkhoz és tudáshoz juthatnék hozzá.

Alighanem el kellene fogadnom azt a tényt, hogy nem lehetséges folyamatosan mindenről tudni, ami az engem érdeklő területeken történik és inkább csak egy optimális állapot elérésére és fenntartására kellene törekednem. Ezzel csak az a gond, hogy homo informaticusként, információfüggő vagyok.

A helyzet az, hogy kezdem azt hinni, eredendően bűnösek vagyunk, a tájékozatlanság bűnében élünk. Bizonyításul végezzünk el egy egyszerű számítást: ha heti egy könyvet sikerülne elolvasnunk (nem fog), akkor évente 52, 70 év alatt 3640 könyvet tudnánk elolvasni. Ez egy kisebb falusi könyvtár állományának sem felel meg. Vajon hetente hány olyan könyv jelenik meg, amit el kellene olvasni - csak a minket érdeklő területeken? Nagy a valószínűsége, hogy egynél több. És akkor még nem is számoltunk a már korábban napvilágot látott művekkel. Reménytelen…

Megoldás persze többféle is van, egyik véglet az info-aszkétizmus, tehát a minket érdeklő dolgok számának csökkentése, a világ szisztematikus (tudatos vagy kevésbé tudatos) leszűkítése, esetleg kizárása. A másik véglet, hogy hivatásul választjuk az információk fogyasztását, info-gourmandok leszünk, például irodalmárok, szakújságírók, (trend)kutatók, írók, „írástudó értelmiségiek”. Persze utóbbiak sokszor szinte kizárólag „write only” (nem olvasok, csak írok, magyar értelmiségi vagyok) üzemmódban vannak, tehát nem annyira olvasnak, hanem csak írnak.

De, hogy ne térjek el a témámtól – és ez a tézis mondat – egyre inkább a hétköznapi ember szintjén is megjelenik az infodiéta kihívása, tehát, hogy sokkal inkább tudatosan és nem egykoron felvett szokások mentén kellene tájékozódni a világról, ahhoz, hogy naprakészek lehessünk. Ehhez képest hírportálok, hírlevelek, tévéhíradók, lapok, közösségi oldalak, blogok, RSS-feedek, könyvek… tengerében éljük le az életünket. Vajon mi lenne, ha tudatosan megterveznénk, hogy milyen rendszer szerint fogyasztjuk el ezeket?

Szóval, ahogy talán már látszik, ez egy hatalmas téma, úgyhogy a jövőben biztos többet fogok írni róla (igazság szerint már el is kezdtem korábban, amikor információforrásokról vagy könyvrecenziókról volt szó ezeken a hasábokon).

Addig is javaslom - egyfajta házi feladatként -, hogy mindenki gondolkodjon el milyen infodiétán él most és tegye fel magának a kérdést, hogy biztosan ez a leginkább megfelelő számára?

Pintér Robesz

0 Tovább

A hírfogyasztás vázlatos modellje

Attól függően, hogy ki milyen forrásból és milyen módon fogyaszt hírmédiát, számtalan eltérő stratégia létezik arra, hogy naprakészen tartsuk magunkat. Képzeljünk el egy mátrixot, amelyben az egyik meghatározó tényező a tartalom forrása, a másik pedig az információhoz való hozzájutás módja. Elmélkedés következik arról, hogy hogyan fogyaszthatunk híreket a XXI-ik században.

A tartalom forrása lehet:

- hagyományos média: nyomtatott újságok, rádió és TV (de ideértve ezek internetes megjelenését is)

- internetes oldalak, portálok,

- közösségi tartalom-előállítók (elsősorban bloggerek, közösségi alapú podcast gyártók stb.)

- ismerősök, barátok (ha róluk szóló hírekről van szó – ha a mainstrem híreket adják tovább, akkor inkább a következő csoportosításba tartoznak)

A másik fontos tényező az információhoz való hozzájutás módja:

- közvetlenül a hírtartalmat közreadóktól (pl. rádió hallgatása, tévé nézése, weboldal meglátogatása, okostelefon alkalmazás megnyitása, tartalomelőállító hírlevelének elolvasása). Ebben működhet a reklám alapú finanszírozás vagy az előfizetés, hiszen magával a tartalom előállítóval kerülök kapcsolatba.

- aggregátorokon keresztül (pl. RSS olvasók, tematikus e-mail hírlevelek). Ebben sok esetben már csak a tartalom jön, a csomagolás (pl. reklámok) nem, viszont legtöbb esetben el lehet jutni az eredeti, hivatkozott forráshoz.

- szűrőkön keresztül:

-- a tartalmat eredeti formájában megőrizve: pl. ismerősök, twitteren követett emberek ajánlásai, bizonyos szemlék révén pl. Tallózó. Ennek az a fontos sajátossága, hogy különbséget tesz a tartalmak minősége, érdekessége alapján, kiemelve a tartalomelőállító egyes anyagait, de nem változtatva azokon. Végeredményben visszavihet magához az előállítóhoz.

-- feldolgozva: pl. blogposztok, publicisztikák, értelmező sajtószemlék stb. Az eredeti tartalomelőállító anyagát rövidíti, értelmezi, vegyíti más információkkal. Ez is kiemel, mint az előző, de nem feltétlenül visz vissza magához az eredeti előállítóhoz (főleg, ha nyelvek közötti közvetítést is tartalmaz, tehát mondjuk egy angol cikkből készül magyar blogbejegyzés kommentárokkal).

A modell tovább cizellálható az idő tényező beemelésével, az információ fogyasztása lehet valósidejű vagy aszinkron (ez persze leginkább csak a hangzó és mozgó anyagokra vonatkozik, ahol a hírtartalmat fogyaszthatjuk élő módon valós időben, vagy felvételről – az írott hírmédia jellegéből fakadóan mindig aszinkron, leszámítva a twittert).

További fontos tényező, hogy az elfogyasztás maga milyen sebességű és az eredeti anyaghoz képest mennyi időt vesz igénybe, továbbá segítik-e a fogyasztást címkék, intelligens jelölők (pl. hírműsor megnézése ugyanannyi idő, mint amikor leadják, de persze lehet belőle kivonatokat készíteni, megjelölni az egyes anyagok kezdetét, keresni bennük – bár ez sokkal könnyebb és bejáratottabb írásos anyagokban, de azért létezik mozgó és hangzó anyagokra is).

A modell alapján egyértelmű, hogy az emberek eltérő módon, mennyiségben, időben, rájuk jellemző módon (valamilyen egyedi keverékben) fogyasztanak hírmédiát. Persze vannak tipikus mintázatok társadalmi csoportonként, tehát ez a leírás segíthet a megfelelő típusok hírfogyasztási szokásainak feltárásában (pl. inkább tévéből tájékozódók, rádióból tájékozódók, internetről tájékozódók).

Természetesen a média nem csak híreket, hanem szórakoztató tartalmakat is sugároz, a fentebb vázolt megközelítés azonban nem a médiafogyasztás egészére, hanem csak a hírekre vonatkozik.

Pintér Robesz

 

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek