Netidők Blogtársaság

Terka egy cserfes szájú kisgyerek, aki nem szeret enni, leszámítva az édességet. Különösen a zöldségekkel áll hadilábon. De a husit sem engedi, hogy felvágják, hiszen akkor még több étel lesz a tányérján. Ismerős? Mi lehet a megoldás egy ilyen helyzetben?

Terka valószínűleg nem egyedi eset, gyerekek milliói a világon küzdenek szüleikkel a reggelinél, ebédnél, vacsoránál, hogy mit és mennyit egyenek. Valahogy meg kellene értetni a gyermekekkel, hogy a zöldség egészséges és finom. De a gyerekek nem racionálisak, ahhoz, hogy megegyék a zöldséget, szeretniük kellene azt, legjobb esetben még azelőtt, hogy megkóstolnák, vagy különös színe elriasztaná őket.

Van megoldás: mi az, amit a legtöbb gyerek az édességen kívül még nagyon szeret? Segítek, nem étel. A kütyükért bolondulnak még a gyerekek. Tehát a tökéletes megoldás a „zöldség problémára” a szerethető digitális zöldségek, amelyek révén kötődésük alakulhat ki a gyerekeknek a zöldségekhez, megismerhetik és megszerethetik őket, mielőtt a tányérjukra kerülnének. Ez most így talán túl tudálékosan hangzik, de a dolog működhet. Most ki is lehet próbálni. Először az iPad tulajdonosoknak, mivel Terka egy mese alkalmazás főhőse, ahol megismerhetjük az akrobata borsókat, a vén kisasszony répát, a rosszcsont spenótot és a sóskát, a sötétben félős kis kelbimbót és társaikat. A meséből a megfelelő ponton az is kiderül, hogy a zöldségek akkor lesznek igazán boldogok, ha egy kisgyerek tányérján végezhetik és segíthetnek neki, hogy nagy és erős lehessen. No és melyik gyerek ne akarna megnőni?

Az alkalmazásból már fejlesztik az androidos verziót is. Terka egyébként a nyelvtanulásban is tud segíteni, mivel a narráció elérhető magyarul, angolul, németül, spanyolul és kínai nyelven is. Saját gyerekeimen (3, 6 és 9 évesek) tesztelve a mesét, különösen a borsópiramis nyerte el a tetszésüket, ahol a megijedt borsók szanaszét gurulnak a képernyőn újra és újra.

A mese interaktív, azaz a gyerekek kis kezeikkel különböző helyeken érinthetik meg a képernyőt miközben hallgatják a történetet, mindettől sokkal inkább részesei lehetnek a mesének. Ezért aztán persze érdemes egyszerre legfeljebb egy gyereknek megmutatni Terkát, mert a digitális zöldségek felett még akár össze is verekedhetnek. Bár a rendes zöldségek kapcsán ilyesmi nem igazán fordulhat elő, már az is nagy szó, ha esznek belőlük a gyerekek. A „Terka a piacon” ebben segít: megeteti a gyerekekkel a zöldségeket. Nyami!

Pintér Robesz 

A héten érdekes kérdéssel keresett meg egy ismerősöm. Idén kezd egyetemre járni a fia, vegyen-e neki táblaPC-t, amit magával vihet az órákra. A kérdés nem egyedi. A következőképpen lehet általánosítani: érdemes-e, kell-e valamilyen infokommunikációs eszközt venni iskolakezdésre? Ha igen, mit: okostelefont, e-olvasót, táblaPC-t, netbookot, laptopot, PC-t? A kérdés nem egyszerű, mert attól függ, hogy hány éves és mit tanul a gyerek, mire szeretnénk, hogy használja az eszközt és maga az eszköz egyáltalán mit tesz lehetővé... Egyvalami biztos, egyedül üdvözítő megoldás nincs. Szigorúan szubjektív eszmefuttatás következik.

Induljunk ki abból, hogy a jelenlegi magyar iskolarendszert nem tudjuk egymagunk megreformálni, vagyis alkalmazkodnunk kell a fennálló helyzethez. Egyébként egy e-olvasó kötelező lenne, ha a tankönyvek hozzáférhetőek lennének elektronikus formában idehaza. De az e-olvasót jelenleg csak korlátozottan fogja tudni használni a gyerek, mivel nincs rá igazán oktatási tartalom.

Az eszköz kiválasztásánál a hazai oktatási rendszer lehetőségei mellett a másik legfontosabb szempont, hogy hány éves a gyermek, milyen iskolába jár. Ha általános iskolás korú, vagy középiskolás, akkor a képzés inkább tankönyv és tantárgy központú, az órákon nem igazán fogadják el a saját informatikai eszközzel dolgozó diákot. Ez esetben az eszközt az órák között vagy még inkább a tanítás után használja a nebuló. A felsőoktatásban közel fordított a helyzet, ott már az egyes előadáson, szemináriumon is elfogadott az eszközök bizonyos célú használata, jelen lehetnek a tanteremben és az oktatás után otthon is használni fogja (nem csak) tanulásra a kütyüt. Ha gyermek már nem otthon él a szüleivel (mert például másik városban tanul és ott is él), akkor olyan eszközre van szüksége, amin minden informatikai feladatot meg tud oldani (pl. dolgozatok megírása, iskolai elektronikus rendszerek használata, tanuláshoz szükséges információk keresése, kapcsolattartás a családdal és a többbi diákkal stb.). Ez esetben tehát egy saját netbook vagy laptop a kézenfekvő megoldás.

Mindezekből úgy tűnik, hogy egy teljes értékű számítógépnek valahol hozzáférhetővé kell lennie a diák számára – akár otthon egy PC vagy laptop formájában, akár egy hosszan nyitva tartó gépteremben. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy személyes, hordozható kommmunikációs eszközre is szükség van, tehát a mobiltelefon vagy az okostelefon használata szintén „kötelező” bizonyos életkor után. Tehát, ha ezek közül valamelyik nincs a diáknak, akkor először ezeket kell biztosítani a számára. Viszont, ha ezek a rendelkezésére állnak, akkor az igazi kérdés az, hogy a kettő – az otthoni PC (esetleg laptop) és a mobil – közé kell-e még valamilyen hordozható eszköz a diáknak. Ezzel viszont arra egyszerűsödik le a kérdés, hogy netbook vagy táblaPC (mivel az e-olvasót korábban kizártuk)?

Személyes tapasztalat alapján (tavaly december óta használok napi rendszerességgel egy androidos táblaPC-t) biztonsággal mondhatom, hogy táblaPC-be nem igazán fog tudni jegyzetelni a diák, mert elsősorban nem arra való – tehát tanulásra korlátozottan lesz alkalmas. A tablet alapvetően információ fogyasztásra és megosztásra jó, nehézkes rajta tartalmat létrehozni. Hogy feltehetően mire használhatná a diák? Levelezésre, közösségi oldalak elérésére, hírolvasásra, zenehallgatásra, játékra, videók-filmek nézegetésére, könyvek (PDF-ek, PPT-k olvasására). Ezek ugyanis azok a dolgok, amikre általában az emberek használják ezeket az eszközöket.

Véleményem szerint oktatási célra még mindig egy kicsi netbook a legjobb, abba tud gépelni az órán is a diák, könnyen magával viheti és akár képes a laptopot is kiváltani, és még az ára is megfelelő. Ha azonban a pénztárcánk vastagsága nem akadály egy billentyűzetre csatolható táblaPC öszvér megoldása lehet a kézenfekvő. Én például egy eeePad Transformert vennék – bár megvárnám a 3G-s mobil internetes verziót belőle.

Pintér Robesz

A szülőket egyre nagyobb aggodalommal tölti el a Facebook. A régi szép időkben legalább ismerte a gyerek barátjait, becsöngettek, együtt mentek el valahova, legalább látásból tudta ki-kicsoda. De a Facebook keresztbe tett a szülőnek. A hírekből úgy tudja, mindenféle történhet a gyerekkel az interneten, hallja, hogy hányszáz barátja van, akikről semmit sem tud. Ezért sokan úgy döntenek, kémkednek a gyerek után a Facebookon.

Társadalomkutatók azonban arra voltak kíváncsiak, hogy ez vajon hányan teszik. Egy kutatás keretében kétezer szülőt kérdeztek meg erről a témáról.  Az eredmény még a kutatókat is meglepte.

A szülők 55 százaléka használja arra a közösségi oldalakat, hogy megismerje a gyerek internetes életét. 5 további százalék szívesen megtenné, ha tudná, hogy ezt hogy kell megtenni. A szülők 11 százaléka azt is elismerte, hogy csak azért van Facebook profilja, hogy ellenőrizni tudja a gyereket.

Ellenben 13 százalék azt vallotta be, hogy idegen néven, egy közös ismerős nevében regisztrált a Facebookon. A szülők 15 százaléka jelölte be ismerősnek a gyerekét, de azok harmada visszautasította az ismertséget. (Hiába, nehéz az árvák élete )

39 százalékuk rendszeresen olvassa el az üzenőfalon megjelent szövegeket, 29 százalék ellenőrzi a feltöltött fotókat is. 37 százalékuk egyéb módszereket is alkalmaz.

Mi ebből a tanulság? Igazából semmi. A bizalmatlan szülők régen a fiókokat, szekrényeket, zsebeket és táskákat nézték át, most a netet. Aki megbízik a gyerekében, az régen se kémkedett, és most sem teszi.

 Tücsi a Galaktikus

A napokban jelentetett meg az EU egy érdekes sajtóhírt a gyermekek internet használatával kapcsolatos kutatásról. A 23 európai országban 23 ezer gyermek és egyik szülője egyidejű kérdezésével zajló kutatásból kiderült, hogy az internet több lehetőséget rejt a gyerekek számára, mint amennyi veszéllyel jár.

A sajtóhír kapcsán kicsit mélyebbre ásva izgalmas anyagokra lelhet az egyszeri internet felhasználó. A kutatást menedzselő London School of Economics (LSE) profi videót tett közzé, amelyben a kutatás vezetői nyilatkoznak arról, hogy mit mutatnak az eredmények, mi volt számukra a legmeglepőbb és milyen konklúziókra jutottak.