Kevesen gondolnák, hogy a kérdőívek kitöltése szórakoztató is lehet. Valószínűleg igaz is, hogy kitöltendő kérdések hosszú percekig való megválaszolása maximum a szociológusok számára izgalmas, merő szakmai kíváncsiságból. De vajon mi lenne, ha játékossá tennénk a kérdőíves rendszereket?

A „gamification” (fordítsuk jobb híján játékosságnak) az egyik legújabb hívószó, ami körül őrült nyüzsgés található a világban. Jelentése röviden: a játéktervezésben használt megoldások átültetése az élet más területére, hogy növeljük az emberek részvételi kedvét olyan tevékenységekben is, amelyek nem a szórakozást és kikapcsolódást szolgálják. Egyesek szerint a teljes társadalom működését átitathatná ez a fajta a játékosság, például az iskolában nem ötfokú skálán kellene osztályzatokat adni, hanem a Foursquare vagy más játékok mintájára nyílt versengéssé kellene alakítani az értékelési rendszert, ahol a jobbak magasabb szintre jutnak és ehhez hangzatos címek is társulnak. De a társadalombiztosítást is játékossá lehetne tenni, aki dohányzik, vagy rendszeresen zsíros ételeket eszik, keveset mozog, nem figyel a testsúlyára az büntetőpontokat kaphatna és lényegesen több TB-t kellene fizetnie. A koncepció lényege ebben az esetben, hogy társadalom jutalmazza a jókat (esetleg bünteti a „rosszakat”) – miközben folyamatosan figyeli és pontozza a teljesítményünket. (A közlekedésben már több helyen próbáltak hasonló rendszert bevezetni a világban büntetőpontokkal – Magyarországon nem nagy sikerrel.)

  • A játékosság kérdése újabban szakmámban, a piackutatásban is felütötte a fejét, itt az unalmas kérdőívek „feldobása” lenne a cél, hogy az emberek szívesen vegyenek részt a felmérésekben. Hogyan nézhetne ki ez a gyakorlatban? A játékosság elmélete szerint a játékokban használt megoldásokat kellene átültetni a kutatásokra:
  • hangzatos címek elérése: minél több kérdőívet tölt ki valaki, annál rangosabb címe lehet, például „Guru” vagy a „Kristálygömb mestere” vagy „Minden titkok őrzője”.
  • ezzel párhuzamosan szinteket lehetne bevezetni: a teljesen kezdők, akik most töltik ki az első kérdőívüket, még csak az első szinten állnak, de akik évek óta szorgalmasan válaszolgatnak a kérdőívekre, azok egyre magasabbra jutnak – hatvanadik szinten már biztosan több kérdőívet láttak, mint egy átlagos kutató egész életében
  • ranglista a legjobbaknak: a legügyesebb és legszorgalmasabb kérdőív kitöltők nevét (adatvédelmi okokból csak a regisztrációkor használt becenevét) mindig közzétennék nyilvános listákban az elért pontszámokkal (értelemszerűen egy bonyolultabb és hosszabb kérdőív kitöltéséért több pont járna, mint egy egyszerűért)
  • mindenhová az adott folyamatban való előrehaladást mérő mutató beépítése (progress bar), ami mutatná, hogy hol tartunk a válaszadási rendszerben való regisztrációban, kérdőív kitöltésében (na, utóbbi kivételesen ez létezik az online kérdőíveknél) vagy a következő szint elérésében
  • virtuális fizetőeszköz bevezetése: minden kérdőív kitöltése vagy egyéb, a rendszer üzemeltetője számára hasznos tevékenység (például barátok meghívása kutatásokra) után baksis, pont vagy egyéb, a rendszeren belül (esetleg kívül) elkölthető „pénzzel” való jutalmazás
  • ehhez kapcsolódóan olyan rendszer bevezetése, amelyben ezek a virtuális javak csereberélhetők, valódi pénzre válthatók, megvásárolhatók a rendszeren belül, esetleg kívül is
  • a felhasználók közötti versenyek meghirdetése, például a hónap kérdőív kitöltője vagy a legszabatosabban fogalmazó válaszadó (aki a szövegesen megválaszolandó kérdéseknél sem csak 1-2 szót vet oda) – a gyorsaság rendszerint nem cél a kérdőívek kitöltésében (hamari munka sosem jó), leszámítva a kiküldött kutatási meghívóra való gyors reagálást
  • kisebb, játékosabb kérdőívek, mini-tesztek, szavazások beépítése, amelyek érdekesek vagy „kikapcsolnak”

 

Tegye fel a kezét, aki szeretne ilyen kutatási rendszerben részt venni és mindezek bevezetésétől több kedve volna kérdőíveket kitölteni! A listát végignézve számomra az a tanulság, hogy nem lehet ész nélkül átültetni a játékosság elveit egy másik területre – viszont egyes elemeket indokolt lehet felhasználni. Az igazság egyébként az, hogy a fentebbiek közül az értelmesebb megoldásokat már évek óta használjuk az online kutatási rendszerekben: például az online kérdőívek kitöltésénél már régóta bevett gyakorlat jelezni egy százalékos skálán, hogy mennyi van még hátra a kérdőívből; egyes rendszerekben pontokat adnak a kérdőívek kitöltéséért, amelyeket később aztán be lehet váltani ajándékokra; végül az online rendszerek szavazásokat, mini teszteket építenek be, ahol sokszor maguk a tagok kérdezhetnek egymástól. A cél tehát az, hogy adaptáljuk a játékosság elveit az adott területen, de ne próbáljuk meg játéknak tekinteni az egészet, hanem vegyük komolyan a játékosságot.

Pintér Robesz