Netidők Blogtársaság

Vajon mit hozhat a jövő? Gyorsulni vagy lassulni fog a világ? Maradunk a Földön vagy meghódítjuk a világűrt? Szigetszerű marad a technológiai fejlődés vagy kezdetét veheti egy elképesztő technológiai integráció? És mi található mindezek metszeteiben?

A héten az információs társadalom és az IT jövőjéről beszélgettünk az egyetemi hallgatóimmal, aminek keretében készítettünk egy szcenárióelemzést. A futurológusok (jövőkutatók) által előszeretettel használt módszertan lényege, hogy a lehetséges jövőkből (amelyeknek végtelen számú fokozata lehet) néhány kulcs tengely mentén választanak ki néhányat és próbálják azon keresztül megragadni a várható jövő lényegét.

A szcenáriókészítés főbb lépései (röviden):

1. A főbb, a jövőt nézve meghatározó tényezők megtárgyalása, majd ezekből tengelyek meghatározása (a lehetséges ellentétes végpontok leírása). Érdemes olyan tengelyeket választani, amelyek egymástól függetlenek.
2. A tengely segítségével egy 3 dimenziós, 8 részből álló tér meghatározása, amely kiad 8 szcenáriót az egyes tengelyek megfelelő végpontjainak ötvözésével.
3. A 8 lehetséges jövő rövid jellemzése, lehetőleg beszédes nevekkel való elnevezése, hogy később könnyű legyen azonosítani őket és visszaemlékezni, hogy melyiknek mi állt a középpontjában.
4. Annak kiválasztása, hogy ezek közül melyik a legvalószínűbb (probable), melyik lehetséges (possible) és melyik a számunkra a legkedvezőbb (preferable) jövő.

Ezt követheti a szcenáriót készítők számára stratégia elkészítése a 3P számára (tehát a legvalószínűbb, a lehetséges és a legkedvezőbb forgatókönyvekkel számolva) – tulajdonképpen ez az értelme a szcenáriókészítésnek, hogy fel tudjunk készülni a jövőre. Komoly szcenáriókészítés rendszerint számba vesz még úgynevezett szélsőséges forgatókönyveket is (wild card), amelyeknek ugyan kicsi a valószínűsége, viszont, ha bekövetkeznek, azoknak óriási hatása van, így érdemes foglalkozni velük.

Az itt bemutatott szcenáriókat a Corvinus végzős gazdaságinformatikus hallgatóival készítettem információs társadalom órán. Először a három tengelyt választottuk ki 8-10 lehetséges tényező közül egy brainstorming keretben. Ezt követően szavazásos alapon végül a következő tengelyekre esett a választásunk, mint a 3 szerintünk legfontosabbra:

1. a technológia integrálódik, minden IT technológia összekapcsolódik egymással – a technológia fejlődése szigetszerű marad
2. maradunk a Földön – meghódítjuk a világűrt
3. a világ tovább gyorsul – a világ „lassul”, mivel egyre nagyobb értéket jelent, hogy ne rohanjunk, a lassulással az életminőség javítása a cél (hasonlóan a slow food mozgalomhoz)

A legvalószínűbb jövő szerint a technológia fejlődése továbbra is szigetszerű marad, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („jelen” szcenárió). A lehetséges jövő szerint a technológia integrációja nő, sokkal jobban összekapcsolt lesz, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („még több technológia” szcenárió). Végül a hallgatók számára preferált jövő az lenne, ha a technológiai integráció erősödne, maradnánk a Földön, de a világban megerősödne a slow mozgalom, tehát a technológia az életminőséget javítaná, nem a gazdasági verseny pörgését erősítené tovább („megfontolt élet” szcenárió).

A további öt szcenáriót is jellemeztük, amiben elképzelhető az „űr kolonizáció”, lassítással a „fenntartható fejlődés”, az „Űr-wellness” – ahol a világűr meghódítása az életminőséget szolgálja; a „Vissza a Holdra” és „Mars 2020”, utóbbi, mint a jelen egyfajta jövője, ahol pár éven belül űrhajósok mehetnek a Marsra (csak oda).

A stratégiakészítésről lemondtunk, viszont nagyon érdekes, hogy egy-másfél óra alatt mennyire elgondolkodtató képeket lehet felvázolni a jövőnkről. Azóta arra is rájöttünk, hogy egyes jövőképek nem csak a mi „radarunkon” tűntek fel, a Wall-e például az űr-wellness szcenárió disztópikus feldolgozásából indult ki és erre épített egy egész jó kis rajzfilmet. 

Pintér Robesz

MySpace-ként összeomló Facebook, minden üzleti lehetőséget elszipkázó Google, egymással trécselő robotok, világmegváltást ígérő és közben vagyont kereső szilícium-völgyi vállalkozók. Néhány érdekes téma, abból az interjúból, amit a napokban olvastam Paul Saffo amerikai futurológussal. Nézzük meg milyen lehet a jövőnk!

Aki olvas angolul, annak mindenféleképpen javaslom Matt Rosoff interjúját – bár nem rövid, de minden sorát érdemes elolvasni. Nyilván egy ilyen blogposztban nem lehet egy hét oldalas interjút teljes egészében visszaadni, ezért csak néhány olyan gondolatot emelnék ki, amelyek számomra érdekesebbek voltak, a részleteket pedig az eredeti írásban meg lehet nézni.

Az első érdekes elem a Facebook-kal kapcsolatos megjegyzés, amely szerint az oldal ugyan sikeresen oldotta meg, hogy összekapcsolja az embereket, azonban rövid időn belül meg kell oldania az oldalon belül folyó kommunikáció megfelelő kontextusba helyezését. A hétköznapi életben ugyanis a kommunikáció mindig megfelelő közösségben, közegben folyik, sosem egyszerre az összes ismerősünkkel beszélünk. Miért kellene az egyetemről ismert ezer éves „havernak” és a szakmai életből ismert kollégánknak beszélgetnie egymással, egyáltalán mi közük van egymáshoz? – kérdezi Saffo. Véleménye szerint, ha ezt nem tudja orvosolni a közösségi oldal, akkor könnyen a MySpace sorsára juthat, és a süllyesztőbe kerülhet, miközben egy olyan szolgáltatás lép a helyére, amely sikerrel oldja meg ezt a kihívást. Talán éppen a Google.

A másik gondolatébresztő megjegyzés éppen a Google működésére vonatkozott. Ezek szerint a keresőkirály újfajta működési logikát hozott az üzletbe, mivel úgy terjeszkedik akár a taplógomba, amely minden táplálékot felszív maga körül és lehetetlenné teszi, hogy bármi más megmaradjon ott, ahol ő található. Magyarra fordítva úgy működik a Google, hogy ahová beteszi a lábát, ott teljesen ellehetetlenít minden más üzleti modellt, míg végül nem marad versenytársa a területen. Például a Google megvásárolta a Keyhole-t, létrehozta belőle a Google Maps-et és lehetetlenné tette, hogy egy tisztán csak térképekkel foglalkozó cég versengjen vele ezen a piacon.

A harmadik meglátás, amit kiemelnék a következő „nagy dologra” vonatkozik. Saffo szerint ezek a robotok lesznek. Egyrészt a szenzorok, érzékelők, kamerák és különböző miniatürizált elektronikus mérőműszerek ára annyira leesett, hogy gyakorlatilag mindenbe szinte ingyen bele lehet építeni őket. Jól látszik ez például a mobiltelefonoknál. Másrészt ezek a műszerek beépíthetők bármilyen tárgyba, ami a dolgok internetjének (internet of things) elterjedésével a tárgyak közötti kommunikációt hozhatja magával. A mostani számítógépes kütyük gyakorlatilag szinte robotoknak tekinthetők, csak éppen a kerekek hiányoznak róluk. A Google egyébként nem véletlenül kísérletezik a vezető nélküli autóval – ez ugyanennek a trendnek a fontos része.

Végül a negyedik dolog, amit megemlítenék az interjúból, az a szilícium-völgyi innovátorok természete. Saffo szerint két dolog hajtja ezeket az embereket, egyrészt, hogy meggazdagodjanak, másrészt, hogy megváltoztassák a világot. Mintha egy angyal ülne az egyik vállukon, aki azt súgja a fülükbe, hogy tedd jobb hellyé a világot – és egy ördög a másikon, aki azt mondogatja, hogy keress rengeteg pénzt! Az igazán sikeresek azonban képesek egyensúlyban tartani a két dolgot, jobb hellyé teszik a világot, miközben az a jutalmuk, hogy meggazdagodnak. Aki csak a pénzre hajt, annak többnyire nem jön össze, mivel a sikerhez társadalmi kapcsolatokra van szükség, ez pedig nem növekszik, ha csak a pénzre koncentrálunk.

A legvégére pedig egy tipp Paul Saffo-tól, amit eddigi pályafutása során egyfajta hüvelykujjszabályként is használt: „ha rövid távon sikert akarsz elérni, akkor valami olyasmit keress, ami kb. 20 éve nem sikerül” – úgy látszik ugyanis, hogy húsz év után jön a fordulópont, amikor valakinek összejön az, amivel addig mindenki felsült és beüt a főnyeremény. Így aztán miközben megváltoztatjuk a világot még meg is tudunk gazdagodni.

Pintér Robesz