Netidők Blogtársaság

Elektronikus zenei kifejezésekről nem lehet anélkül beszélni, hogy meg ne említenénk a MIDI-t. A MIDI betűszó, ami a musical instrument digital interface 'hangszeres digitális interfész' kifejezés rövidítése, és ebből rövidült a .mid fájlformátum, ami a MIDI kommunikációs szabvány szerint létrehozott állományok kiterjesztése. Azért hárombetűs, mert az informatika kezdetén a fájlnévformátumokban a kiterjesztések technikai okok miatt legfeljebb hárombetűsek lehettek.

A MIDI szóalakot betűszóként, követve az eredeti írásmódot, csupa nagybetűvel írjuk, a másikat fájlformátumként pont után kisbetűvel írjuk.

Informatikatörténeti érdekesség, hogy 2007 elején megjelent egy új számítógéposztály-elnevezés, a MID (Mobile Internet Device 'mobil internetes eszköz'), amely hangzásában egybeesett a .mid fájlformátummal. Az angol amerikai nyelvhasználatban a middle 'középső' melléknév igen gyakran lerövidül mid formára. A MID kategóriájú gépek neve tehát utalt arra, hogy ez egy középső, köztes kategória, mégpedig a 2006 februárjában bemutatott UMPC (Ultra Mobile PC) és például a mobiltelefon között. Hisz a MID-ek olyan egyszerű, kisméretű eszközök, amelyek kifejezetten böngészésre alkalmasak, és alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak hagyományos PC funkciókat. Mára már tudjuk, hogy ez a kategória nem terjedt el a közhasználatban.

Külön érdekesség, hogy a széles körben használatos, régi MIDI szabvány (1982-ben jelentették be, és 1983-ban fogadták el szabványként iparági együttműködésnek köszönhetően) sok különböző próbálkozás és továbbfejlesztési kísérlet ellenére is még mindig használatban van, bár sok tekintetben elavult. Dragon György, a Netidők társaság tagja, zeneszerző barátom szerint, úgy tűnik, hogy fokozatosan el fog tűnni a MIDI, mert pár éve már lassan minden fontosabb programba elkezdték beépíteni az OSC (Open Sound Control) kommunikációt, ami egy sokkal flexibilisebb, hálózati kommunikációra épülő sztenderd, és egyben egy újabb hárombetűs mozaikszó az informatikai kifejezések között.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az amerikai rendőrök bírósági felhatalmazás nélkül átkutathatják a mobiltelefonokat annak megállapítására, hogy mi az adott készülék hívószáma - határozott egy szövetségi fellebbviteli bíróság.

Egy indianai narkórazzia alkalmával a rendőrök több mobiltelefont foglaltak le és a hívószámaik megállapítása után bekérték a híváslistákat, amelyek alapján a tulajdonosokat kábítószeres ügyletekhez tudták kötni. Az egyik elítélt, a 10 évet kapott Abel Flores-Lopez azonban kifogásolta, hogy a rendőröknek bírósági felhatalmazás nélkül nem lett volna joguk átvizsgálniuk készülékeket.

A chicagói fellebbviteli bíróság csütörtökön elutasította ezt a kifogást. Ezt azzal indokolta, hogy a személyes adatokat az adott esetben csak csekély mértékben sértették meg, és nem sérült az amerikai alkotmány negyedik kiegészítése, amely tiltja az indokolatlan átkutatást.

A bíróság ugyanakkor, részben legalábbis, abban is állást foglalt, hogy milyen mélységbe merészkedhet el a rendőrség egy kommunikációs elektronikus szerkezet - nevezzék az komputernek vagy sem - átkutatásában. A kérdés különösen fontos az "okostelefonok" esetében, amelyek alkalmazásai lehetővé teszik például, hogy a hatóság emberei egy webkamera segítségével betekintsenek a tulajdonos lakásába, ami de facto virtuális házkutatást jelentene.

Richard Posner bíró a mobiltelefonnal kapcsolatban a zsebnapló analógiáját hozta fel: a rendőrség abban is külön felhatalmazás nélkül is elolvashatja a tulajdonos címét, de a többi tartalmat nem. A mobiltelefon esetében ugyancsak megengedett a készülék bekapcsolása annak érdekében, hogy kiderüljön a száma, de a benne található fájlok és levelek megnyitása már tilos.

Toochee, a Galaktikus

Első hallásra (vagy látásra) a legtöbb embernek feltűnik ha egy kifejezés idegen eredetű. Az idegenség a nyelvi rendszerben a laikus nyelvhasználóban – éppen a feltűnőség miatt – különböző reakciókat válthat ki: van a teljesen elutasító, van a teljesen elfogadó, sőt már szinte sznob és van a beletörődő értetlenkedő, aki nem érti ugyan az idegen kifejezéseket, de kényszerűségből, kényelemből (?) használja. A nyelvhasználat során viszont a sztereotip vélemények ellenére minden tisztázódik és egyértelművé válik.

Mielőtt egy konkrét példán keresztül elemezném az idegen eredetű kifejezések beillesztésének, meghonosodásának módjait, le kell szögezni, hogy ami idegen forrásból van, az nem feltétlenül van a befogadó nyelv kárára. Axiómaszerű tény, hogy a nyelv folytonosan változik, és egyszerre zajlanak bővülő, bonyolódó és egyszerűsödő, mennyiségi csökkenéssel járó változások. A nyelvi változás pedig értéksemleges, se nem javulás, fejlődés, se nem romlás, leépülés (természetesen vannak ilyen irányú változások is, de most az élő nyelvekről tárgyalunk).

Az e-mail már legalább húsz éve használatban van a magyar informatikai terminológiában és a köznyelvben is, hisz ez az alkalmazás már régóta közismert és népszerű, tehát beilleszkedett a köznyelvbe. A beilleszkedés a beszédbe, a magyar nyelv fonetikai környezetébe igen könnyen ment, mert csupa olyan hangot és hangkapcsolatot tartalmaz, amely a magyar nyelvben is szokásos, könnyen ejthető. Az írásképben, a helyesírásban már okozott a kezdeti időkben némi zavart, mert az e- forma rendkívül szokatlan volt a magyar írásképben, de húsz év alatt megszoktuk. Ráadásul az írásképben történt egy változás, amelynek következtében egyre gyakrabban elmaradt a kötőjel az e után: email.

Ezentúl pedig megszületett a formai honosítás is, vagyis analógiásan, illetve fonetikailag átírt változatok is létrejöttek: pl. ímél vagy imél, esetleg hangcserével, analógiásan emil. Ezek a megoldások csak mérsékelten népszerűek, ám előfordulnak.

Jellegzetes módszer a rövidítés, amely során az idegenszerű e- előtagot egyszerűen elhagyjuk, így marad a mail [mél]. Azzal is magyarázható ez a folyamat, hogy manapság már igen kevés funkciója van az e- előtagnak, hisz alig ír már valaki hagyományos levelet, tehát a levél az nyilvánvalóan elektronikus, így nem is kell azt külön jelölni. Magyar szövegkörnyezetben az angol mail [mél] forma egyértelműen azonosítja az internetes környezetet.

A másik honosítási eljárás, amikor belső szóalkotással alkotunk az e-mail helyettesítésére szavakat: pl. a nehézkes, ám pontos elektronikus levél, a rövidebb, ám igen ritka villámlevél vagy villámposta. Ez utóbbiak már kissé erőltetettnek és megkésettnek tűnnek, hisz az e-mail már beépült a közhasználatba.

A honosításnak tehát egyszerre kell megfelelnie a praktikum, a könnyű kiejtés és az esztétikum követelményeinek, de semmiesetben sem mehet szembe a közhasználattal.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Érdekes illusztrációt hallhatott a hétfő esti Netidők hallgatója. Kevin a hét műtárgya rovatban bemutatta a digitális kézi hangfelvevőjét (Zoom H1 Handy Recorder), amivel nagyon jó hangminőségben és sztereóben lehet hangokat rögzíteni. Eközben felvette az asztaltársaság tagjai által hallatott hangokat és a műsor többi beszélgetése közben e hangmintákat átmásolta a laptopjára, majd a szinti-billentyűzettel e zajokból dallamot játszott le.

Kevin: Most nem egy zenét raktam össze, csak gondoltam, megmutatok egy-két technikát, hogy mit lehet csinálni abban az esetben, hogy ha felveszünk különböző hangokat és megpróbálunk abból zenét építeni. Itt van egy kis részlet, valaki mondta (az asztaltársaságból) az „O” hangot – ha ezt hozzárendelem egy billentyűhöz, akkor megszólalhat a dallam. (Kevin a billentyűkön a pár perccel korábban rögzített „O” hanggal játssza a Boci, boci, tarka c. közismert sláger dallamát.) Felismerhető, hogy körülbelül így működtek a régi sampler-ek, mert ennyire rövid hangmintákat tudtak használni. Minél lassabban játszunk vissza egy hangmintát, annál mélyebben szólal meg a hang. Ez teszi lehetővé, hogy dallamokat játsszunk egy adott hanggal. Ez tipikusan olyan technika, amit régen nagyon sokszor használták…
Aztán vannak olyan hangok, amikkel lehet dobolni. (Kevin a Borek András által keltett hanggal ritmusokat produkál a szintin.) Illetve most már nagyon érdekes új szintézis technikák is vannak, amik közül mondjuk az egyik legismertebb mostanában a granulált szintézis, ami azt jelenti, hogy kis granulátumokra szedi szét a hangokat és apró foszlányokból épít fel újabb textúrákat, újabb érdekes hangokat. Például itt is van egy ilyen… (Itt hallható volt a stúdióban rögzített hang ismétlődve, amit a gép egyre gyorsabban ismétel, majd egy dallamszerű hangsorozattá áll össze.) És ez mind abból van, amit beszélgettünk. De persze még tovább lehet keverni ezeket a hangokat.

Nagyistók Tibor: Na de tulajdonképpen bármiből lehet akkor dallamot csinálni!

Kevin: Ez így van, pontosan! Azért kell a mikrofon, mert a rögzített hangoknak mindig más a textúrája. Herbertnek van egy ilyen nagyon erős szabálya, a saját magával kötött szerződésében, hogy sosem vágja le a hangok végét, mert mindig a hangok végén vannak azok a kis apró zörejek, organikus zajok, amik karakteressé fogják tenni a hangzást. Emiatt csomószor egy laikus nehezen tudja megfogni, de hogyha az ember megtanulja ezeket hallani, akkor észlelni lehet, hogy mi teszi műanyaggá az elektronikus hangokat és mi teszi organikussá. Ilyenkor nagyon sokat használnak természetes zajokat, zörejeket.

A könyvolvasó nem az egyedüli keléke a XXI. századi iskolának. Kell hozzá tananyag is.

Komolyan gondolom, hogy a könyvolvasónak ott a helye a modern oktatás eszköztárában. Szerencsére akad azért már olyan tartalom, ami itthon is elérhető. Két helyet helyet érdemes kiemelni, ahonnan legálisan lehet beszerezni elektronikus könyveket PRC formátumban. Az egyik ilyen a Magyar Elektronikus Könyvtár, a másik a Kindle Varázs tékája. Ezeken a helyeken a nagy klasszikusokat találjuk, melyek közül jó néhány kötelező olvasmány is egyben. Ahogy ezek a könyvek át lettek ültetve könyvolvasóra, úgy a szintén szabadon elérhető tananyag is konvertálható lenne.

A kor technológiai színvonalán viszont van lehetőség arra, hogy interaktív tananyagot állítsunk elő. Sőt megváltoztassuk a tanulás egész folyamatát, amihez csak elhatározásra és kitartó munkára van szükség. Erre az egyik legjobb példa amit Salman Khan hozott létre a Khan Akadémiával. Sal pézügyi elemző munkája mellett, 2004-ben kezdett el rövid videókat készíteni unokahúgának, hogy segítsen neki a tanulásban. Ezeket azután feltöltötte a Youtube-ra, és óriási nézettsége lett a diákok között. Nem véletlenül, hiszen remek előadó, akit aztán elhalmoztak köszönő kommentekkel amiért segített elmagyarázni olyan dolgokat, amiket a saját tanáruk képtelen volt. 2009-re aztán már több ezer ilyen videó volt az Youtube-on, egyenként is több tízezres nézettséggel. Ebben az évben elnyerte a Microsoft Tech Award-ot, és a Google is támogatta 2 milló dollárral, hogy a videók több nyelvre is elkészülhessenek. Sal otthagyta az elemzői állását és kizárólag a Khan Akadémia non-profit alapítvánnyal foglalkozik, továbbra is készíti a videókat.

Az Akadémia kapott egy szájtot is, ahol nem csak a videók nézhetők meg, de már a videókhoz kapcsolódó feladatokkal is gyakorolhatunk. A sorozatos jó válaszokkal és a videók megtekintésével pontokat és kitűzőket gyűjthetünk. Ezen felül segítségünkre van egy tudástérkép is, ezzel a különböző feladatokat olyan sorrendben tudjuk megoldani, ahogy az egymásra épülő tudásunk gyarapszik. Az egész nagyon jól van felépítve a diákok számára. Kellően motivál a jutalomrendszerrel, de nem enged tovább, amíg nem biztos a tudásunk. Tényleg játék a tanulás.

Az igazán jó ötlet, hogy az oldal használói tanárok lehetnek egyben és segíthetik más diákok tanulását. Ehhez minden eszköz a rendelkezésre áll. Látható, hogy melyik tanuló mennyi időt töltött el a videókkal és mennyit a feladatok megoldásával. Ezekből az adatokból kiderül, hogyha valaki megakadt valamelyik téma elsajátításával és ilyenkor a tanárnak lehetősége van személyes segítséget nyújtani.

Amerikában kísérleti jelleggel két ötödikes és két hetedikes osztályban kezdték használni az oldalon található tananyagokat, mégpedig úgy, hogy a tanuló otthon készülnek fel az órára a videókkal és a feladatok megoldásával, míg az iskolában a tanár azokkal tud foglalkozni akiknek nehézséget okoz az adott tananyag elsajátítása. Ez merőben új módszer, ami lehetővé teszi a tanár-diák közvetlen kapcsolat maximalizálását.

Persze mondhatnánk, hogy könnyű ezt ott megvalósítani, ahol a kerítés kolbászból van. De még nem beszéltem arról, hogy a Khan Akadémia videói nem csak az angolul jól beszélőknek lehetnek hasznosak. Azokat ugyanis el lehet látni idegennyelvű felirattal bárkinek, aki regisztrált az oldalon. Ezt egy webes felületen tudjuk megtenni és egy-egy videó feliratozása nem kerül több időbe, mint 30-40 perc. El is kezdtem ezt a munkát, hogy a gyerekeimnek és mindenkinek aki szeretne tanulni, ezzel is segíthessek. Jó lenne, ha lenne több önkéntes is rajtam kívül. Ha te is beszállnál a fordításba, akkor csatlakozz a fordítók közösségéhez a Facebookon és kezdd el a munkát. Alig száz ember, egy hónap alatt elkészíthetné az összes videó fordítását, ami a legnagyobb közösség által létrehozott tananyag lenne Magyarországon. Az első két feliratozott videót a helyiértékekről megtalálod a fordítói Facebook oldalon.