Netidők Blogtársaság

Az e-könyves piac abban a helyzetben van ma, mint amiben az internet volt 15 éve: egyszerre igaz, hogy kevés a fizetőképes kereslet és kicsi a tartalomkínálat. Vajon előbb az e-könyves kínálatnak vagy a fogyasztók számának kellene-e nőnie a továbbfejlődéshez? Az eNET-nél végzett kutatásunkból (eNET – Telekom „Jelentés az internetgazdaságról”) az derült ki, hogy a kép ennél azért kicsit cizelláltabb, viszont az alapok már megvannak ahhoz, hogy idehaza is áttörést érjen el az e-könyv a közeljövőben.

Bár a felnőtt internetezők jelentős része (57%-a) kevesebbet olvas ma, mint öt éve, létezik egy kisebbség (15%), aki több könyvet olvas, mint régebben. Nekik saját bevallásuk szerint több az idejük, több érdekes könyvet találnak, kikapcsolja őket az olvasás és vannak köztük, akik a növekvő e-könyves kínálatnak tudják be, hogy többször „vesznek könyvet a kezükbe”. Az e-könyv innen nézve általában is jót tehet az olvasásnak.

Egyébként a felnőtt netezők közel négytizede (39%) olvasott már e-könyvet idehaza - derült ki a januárban végzett online kutatásunkból. De csak minden huszadik válaszadó mondta, hogy már fizetett is ilyen tartalomért! Van tehát hova fejlődni, de az is igaz, hogy az alapok is meg vannak hozzá.

Továbbra is erős azonban a papír könyvek iránti „romantikus” kötődés: 44% mondta, hogy az e-könyvnél hiányzik neki az igazi könyv illata, fogása... Megvizsgáltuk azt is, hogyha ártól függetlenül ugyanaz a könyv nyomtatott, elektronikus és hangzó formában is választható, akkor melyikre teszik a voksukat a hazai netezők. Ez mutatja ugyanis legjobban az affinitást. Így viszont az derült ki, hogy mindössze a felnőtt netezők hetede (13%) áll az e-könyv mellé és négyötöde (80%) továbbra is papírkönyv párti.

Gátja az elektronikus könyvek terjedésének az is, hogy a magyar internetezőknek csak ötöde (21%) olvas angolul is, 4% németül is, de az elsöprő többség csak magyarul. A magyar nyelvű e-könyv kínálat viszont meglehetősen szegényes a nemzetközi kínálattal összevetve.

Mindent összevetve az eredmények azt mutatják, hogy az e-könyves piac hazai fejlődéséhez növelni kell a magyar nyelvű kínálatot. A fejlődés viszont azon is múlik, hogy sikerül-e növelni azok bázisát, akik felismerték az e-könyv előnyeit, illetve többeket meggyőzni közülük arról, hogy érdemes pénzt adni az elektronikus könyvekért. Ugyanis csak így találhatnak egymásra a kiadók, a forgalmazók és az olvasók és alakulhat ki kölcsönösen előnyös helyzet. Egyelőre ugyanis a szűk magyar kínálat és a kicsi fizetőképes kereslet egyszerre gátolja az e-könyvek hazai áttörését.

Bővebben az eNET kutatásáról itt olvashat.

Pintér Robesz

Tömegközlekedési eszközökön utazva 2013-ban már egyáltalán nem ritkaság, amikor egy utas előveszi az elektronikus könyvek olvasására alkalmas eszközét. A minap épp láttam egy ilyet valaki kezében, és elgondolkodtam, hogy mi is a neve ennek a használati tárgynak.

Több változat is közhasználatban van, és a helyesírásuk is némiképpen bizonytalan: elektronikus könyvolvasó (vagy elektronikuskönyv-olvasó), e-könyvolvasó (vagy e-könyv olvasó,  e-könyv-olvasó), e-book olvasó, e-book reader, leginkább ezek a változatok fordulnak elő.

A szószerkezet teljes formája az elektronikus könyv olvasó, vagyis olyan eszköz, amely az elektronikus könyvek olvasására való. A szerkezet alapja az elektronikus könyv, és értelmezés kérdése, hogy az utótag pontosan mire vonatkozik: a könyvre vagy az elektronikus könyvre. Ha csak a könyvre, akkor a könyvvel egybeírjuk: könyvolvasó, és az előtag – az elektronikus – utal a teljes utótagra – a könyvolvasóra –, tehát ez egy elektronikus könyvolvasó.

Vélhetően nem pontosan erről van szó, hanem egy olyan eszközről, amely elektronikus könyvek olvasására szolgál. Ilyekor lép életbe a helyesírásunk egyik mozgószabálya (139/b), miszerint ha egy egyébként különírt szószerkezethez (elektronikus könyv) olyan utótag járul, amely az egész szerkezetre vonatkozik (olvasó), akkor az alakulat egyébként különírt elemeit egybeírjuk, és az utótagot kötőjellel kapcsoljuk (elektronikuskönyv-olvasó). Igen ám, de ennek az alakulatnak az írásképe kifejezetten csúnya. Ha pedig ez így van, akkor el kell kerülni vagy körül kell írni. Ezt azonban ebben az esetben nem lehet.

A probléma látszólag megoldható úgy, hogy az egyébként is hosszadalmas elektronikus könyv szerkezet helyett a közhasználatúként elfogadott, rövid e-könyv formát használjuk. Ehhez az egyik gyakorlat szerint külön írjuk az utótagot: e-könyv olvasó. Ám a helyesírási szabályzat szerint egybeírva (e-könyvolvasó) vagy két kötőjellel (e-könyv-olvasó) írott alakokat tudunk megmagyarázni. Megfelelőbb az e-könyv-olvasó, hiszen a kötőjeles előtaghoz mindkét tagra vonatkozó utótag kapcsolódik, és ilyenkor a szabályzatunk kötőjellel kívánja jelezni ezt az összeforrottabb viszonyt.

A vegyes, angol-magyar szerkezeteket nem támogatom, mert szerintem stílustalanok (e-book-olvasó), de ez ízlés, stílus kérdése, vitatkozni nem érdemes rajta.

A kiejtésről meg kell jegyezni, hogy a magyaros alakban az e- előtagot [e] módon kell kiejteni [e könyv], míg az angolos formát [í] módon [í buk ríder].

Ötletes módon egyre gyakrabban fordul elő, hogy ezt az eszközt a legnépszerűbb típusáról, az Amazon Kindljéről nevezik el, tehát a márkanévből köznév válik lassan, és az e-könyv-olvasó neve egyszerűen kindl lesz.

Mindenesetre én maradnék a közismert alakoknál és a kialakult gyakorlatnál: vagy az angolos e-book reader (esetleg a mind gyakoribb eBook reader) vagy a magyar e-könyv-olvasó alakot javaslom.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Évek óta várjuk Magyarországon is az elektronikus könyvek elterjedését, és már 17 évvel ezelőtti első műsorunkban szó volt a Magyar Elektronikus Könyvtárról és jó ideje e-book olvasókat is lehet kapni hazánkban, de a nagy áttörés eddig elmaradt. Ezúttal azonban beszámolunk az Egyesülés az e-könyvekért nevű szervezet megalakulásáról és a kapcsolódó témákról beszélgetünk Barta Gáborral és Farkas Istvánnal – mindketten a Koobe munkatársai. Kezdjük talán a legfontosabbal: hol tart a folyamat, meg lehet előzni az MP3-hoz és a fájlmegosztáshoz köthető jelenségeket a könyvek területén? Vagy itt is kiszabadul majd a szellem a palackból?

Elegem van a 20. századból. Egészen pontosan a 20. századi megoldásokból, amelyek makacsul tartják magukat, amikor már egyszerűbb, jobb, olcsóbb, hatékonyabb lehetőségekkel is rendelkezünk. Mondok pár példát, hogy érthető legyen, mire gondolok.

Lányom iskolájában csak a hónap egyetlen napján és csakis készpénzben lehet befizetni az ebédpénzt. A gyerekkel is be lehet küldeni az összeget egy borítékban, de személyesen is be lehet fizetni kb. 10-60 perc sorban állás után. Amikor pár hónapja erre panaszkodtam a közösségi médiában az ismerőseimnek, kiderült, hogy ez nem egyedi, máshol is ez a helyzet. Nem igazán értem miért ragaszkodnak a készpénzhez, több száz gyereknél ez már milliós tétel havonta. Se nem biztonságos, se nem egyszerű a pénz eljuttatása az ételt kiszállító vállalathoz. A feleslegesen elhasznált borítékok miatt még környezetbarátnak sem mondható (lányom iskolája környezetbarát iskola minősítéssel rendelkezik). Ráadásul, aki lemarad az aznapi befizetésről az egy héttel később, igazgatói engedéllyel fizetheti csak be az ebédet – ismét csak személyesen, készpénzben. Az iskola viszont e-mailben küld dorgáló üzenetet, ha valaki ezt a pótbefizetést igénybe veszi. Úgy látszik nem ragadtak teljesen a 20. században. Nem azt mondom, hogy töröljük el a készpénz befizetést (nyilván vannak, akiknek más megoldás gondot okozna), de tegyük már lehetővé, hogy az összeg átutalható legyen. 21. századi megoldás. Kényelmes, gyors, olcsó. Miért nem használjuk?

Másik példa: kézírást minden hazai iskolában tanítanak, gépírást csak elvétve. A mai felnőtteknek csak egy kisebb része ír bevásárló listánál hosszabb szöveget rendszeresen kézzel. Géppel szinte mindenki ír, aki használ számítógépet vagy internetezik (a felnőtt lakosság kb. kétharmada). Mégis, minek kellene történnie, hogy belássák az oktatáspolitikai felelősök és az egyéb érintettek, hogyha most ez a helyzet, akkor feltehetően a jelenleg kézírást tanuló gyerekeknek felnőtt korukban még inkább szüksége lesz gépírás tudásra? Tehát nem csak kézírást, de gépírást is kellene tanítani. Kötelezően, mindenhol. Még csak nem is 21. századi megoldás, de nehezen lehet nélküle boldogulni ebben az évszázadban.

Mondhatok további példákat is, teszem azt miért nem lehet elektronikusan hozzájutni idehaza magyar nyelven a könyvekhez, amelyeket elektronikusan írnak, elektronikusan szerkesztenek és elektronikusan jutnak el a nyomdába? Nem vagyok a nyomtatott könyv ellensége, maradjon meg az is, de aki inkább könyvolvasóval vagy egyéb eszközzel olvasná a szöveget, az juthasson hozzá úgy is. Persze nem vagyok naiv, ismerem a sokszereplős történetet, az ellentmondásos szabályozási hátteret, a hagyományos üzleti modell erejét, a jelenlegi értékesítést satöbbi, ami oda vezet, hogy idehaza gyakorlatilag nincs elektronikus könyves piac. De lehetne.

Kérdés, hogy miért vannak ezek a 20. századi megoldások még mindig velünk? Visszakérdezek: miért ne lennének? Maguktól nem fognak eltűnni a bevett, megszokott, korábban már bizonyított megoldások. Még akkor sem, ha ma már sok esetben nyilvánvaló, hogy van mellettük, helyettük jobb is. Nekünk kell tenni érte. Több ok van, ami miatt még mindig a 20. században élünk. A kulcsszereplők ellenérdekeltsége. Maradiság. Félelem az újdonságtól. Lassan változó szokások. Régi, az új helyzethez nem alkalmazkodó szabályok... Ha mi, felhasználók, szülők, vásárlók, szavazók stb. nem emeljük fel a hangunkat, akkor maguktól csak igen lassan fognak kikopni a 20. századi megoldások. Mert a fentebb említett három példa teljesen esetleges, zsákszám vannak hasonlók az életünk számos területén.

Pintér Robesz

Minden harmadik magyar internet-felhasználónak van okostelefonja vagy okostelefon-funkciókkal bővített hagyományos mobilja és 28 százalék tervezi, hogy még fél éven belül beszerez egyet – többek között ez derült ki a KutatóCentrum által 2011 augusztusa során első alkalommal végzett E-Tech Report kutatásból. Sütő Anna kutatási projekt menedzser volt a műsorunk vendége.

Sütő Anna: A jövőben bizonyos technikai eszközök használata várhatóan kevésbé lesz elterjedt – elsősorban a hagyományos eszközökre gondolok, mint például a csak telefonálásra használható mobiltelefonok vagy az asztali számítógépek, és ezzel szemben az olyan eszközök, mint a notebook, a netbook illetve az okostelefonok elterjedése várhatóan hatványozódni fog a közeljövőben.

Nagyistók Tibor: Az is kiderült a kutatásból, hogy a tábla PC-knek nagyon kicsi Magyarországon az elterjedtsége…

Sütő Anna: Van a technikai eszközöknek egy másik csoportja, például ide tartoznak a tábla PC-k és az e-readerek, azaz e-könyvolvasók, amelyeknek jelenleg még nagyon kicsit a penetrációja. Azt látjuk, hogy a tableteknek nincs meg még az a kihasználtsága a felhasználói körében, amelyekre alkalmasak lennének, és nagyon sokan idegenkednek az e-könyvek használatától. A kutatásban résztvevők négyötöde mondta azt, hogy inkább a hagyományos könyveket részesíti előnyben és nem szeretne elektronikus eszközökre váltani.

Borek András: Arra kitért a kutatás, hogy aki esetleg azt mondta, hogy nem szeretne elektronikus könyvet olvasni, az látott már ilyet az életben?

Sütő Anna: Nem, erre nem tér ki a kutatás. Akik ilyen választ adtak, azok nem rendelkeznek e-könyvolvasóval és általában kevesebb modern technikai eszközük van.

Bódi Zoltán: Az derül ebből ki, hogy a mítoszok roppant erősek: nem tudják, nem ismerik, nem használták még, de jól elzárkózunk tőle, hogy „ilyet semmiféleképpen sem”. Fogalma sincsen róla, hogy mi az, amit elutasít…

Sütő Anna: Viszont érdekes módon az okostelefonok esetében nem nagyon élnek ezek a mítoszok. Itt a válaszadóknak a kétharmada mondta azt, hogy hasznos eszköznek találja, illetve több mint 80% mondta azt, hogy azért is hasznos, mert más eszközöket helyettesít, illetve kivált.

Bódi Zoltán: De a válaszadóknak hány százaléka birtokol okostelefont?

Sütő Anna: 35%

Bódi Zoltán: És nyilván lényegesen kevesebben birtokolnak e-könyvolvasót, amivel kapcsolatban nagyobbak is a mítoszok…

Sütő Anna: Ez így van. Ezt a példát csak azért hoztam fel, mert nem minden egyes modern technikai eszköz iránt van ekkora idegenkedés.

Dragon György: Azért azt tegyük hozzá, hogy a marketing tevékenység, amelyet hétköznap tapasztal a kedves felhasználó, mondjuk egy televízióadás megtekintése közben okostelefon-reklám 8-10 darab van minimum, e-book reklámot egy darabot se láttam.

Nagyistók Tibor: Azt megvizsgáltátok-e, hogy milyen a magyarok technológiai érettsége?

Sütő Anna: A kutatásban résztvevőknek közel fele mondta azt, hogy jártasnak érzi magát a technikai eszközök világában, ugyebár itt internetezőkről van szó. Nagy részük internetes fórumokon tájékozódik. Érdekes, hogy főleg a férfiak teszik ezt és a nők elsősorban családtagok, ismerősök véleményére hallgatnak, tehát a férfiak inkább utánanéznek és a nők pedig utánakérdeznek. Az okostelefonokkal kapcsolatban a napokban megjelent másik kutatásból kiderül az, hogy ez az eszköz inkább egy trendi státusz-szimbólum jelenleg, tehát nem feltétlenül a funkciói miatt választják. A kutatás a telefonon végzett tevékenységeket vizsgálta és ebből kiderült, hogy sokan azért veszik a telefont, hogy különböző közösségi oldalakon és fórumokon láthatóvá tegyék magukat az eszköz segítségével. Nagyon fontos tendenciának látszik, hogy az eszközök és a funkciók egyre inkább integrálódnak: úgy néz ki, hogy az okostelefon veszi át ennek az univerzális eszköznek a szerepét. Például a hordozható zenelejátszók esetében látszik az, hogy egyre csökken a használatuk, viszont egyre többen hallgatnak a telefonjukról zenét.