Az internethasználat, a számítógép-használat, a mobiltelefonálás olyan kézelfekvő tevékenység sokunknak, hogy szinte el sem tudjuk képzelni a hétköznapjainkat nélkülük. Ám vannak olyan társaink, akiknek fizikai akadályokba ütköznek az információs társadalomban való életnek ezek az alapvető tevékenységei is. Pusztán azért, mert hátrányosságaik, hiányosságaik vannak fizikai vagy egyéb tekintetben. De nekik is joguk van az információs infrastruktúrához.

 

Az e-befogadás vagy e-inclusion kifejezéshez tartalmilag közel áll az e-esélyegyenlőség, másként az e-akadálymentesítés, amit angolul leginkább e-accessibilitynek neveznek. Ez a fogalom az internethez való hozzáféréshez, az információs társadalomba való beilleszkedéshez való szabad döntést hangsúlyozza. Tehát az e-esélyegyenlőség keretében a társadalom olyan feltételeket biztosít, hogy az esetlegesen csökkent képességű, hiányosságokkal élő személyek (pl. látássérültek) is akadálymentesen használhassák a világhálót, és elérjék a weboldalakat. Az e-esélyegyenlőség megfelelő körülményeinek köszönhetően az akadályok átléphetőek. Persze mindehhez komoly összefogás, szabályozórendszer és befogadó, toleráns társadalmi, szakmai környezet kell, hisz az e-esélyegyenlőség biztosítására a szabványokat is úgy kell alakítani, hogy azok ezt a nemes célt szolgálják. Ideális körülmények esetén tekintet nélkül korára, nemére, esetleges hiányosságaira, hátrányaira szabadon hozzáférhet bárki az infokommunikációs eszközökhöz.

 

Az e-esélyegyenlőség kifejezés jelentésének középpontjában a felhasználói érdek áll, az e-akadálymentesítés pedig inkább az környezet aktivitását hangsúlyozza.

 

Az e-esélyegyenlőség hangzása kicsit szerencsétlen, mert az e- után az utótag is e hanggal kezdődik, de ez nem okozhat komoly akadályt a használatában.

 

Bódi Zoltán