Netidők Blogtársaság

Az alaplap az a számítógépelem, amely összeköti és magában foglalja a számítógép legfontosabb alkatrészeit (processzor, memória, videovezérlő, különböző perifériák csatlakozói stb.). Az alaplapok egyik legfontosabb technikai eleme a lapkakészlet.

Az angol chipset kifejezés elterjedt magyar megfelelője a lapkakészlet, amelyben a chip előtag sokjelentésű főnév, alapvetően valami pici, vékony dolgot jelent, pl. ’szilánk’, ’morzsa’, ’szelet’, tehát a lapka igen korrekt, pontos fordítás. A set egyszerűen ’készletet’ jelent, a chipset tehát lapkakészlet.

Érdekesség, hogy a helyesírási szótáraink szerint az angol chip szót ebben a jelentéskörnyezetben le lehet írni fonetikusan, magyarosan csipként is, ami egy kicsit furcsa lehet a hangutánzó szóval való alaki egyezés miatt.

A lapkakészlet mikrochipek csoportja, amely a processzor, a memória, a videovezérlő és a többi periféria közötti adatáramlásért felelős. A lapkakészletnek két nagy csoportja van, amelynek a jelentésszerkezete igazi nyelvi csemege. Az egyik az északi híd, a másik meg a déli híd.

Az északi hidat alkotó lapkák vagyis chipek felelősek a processzor és a nagy adatáramlási sebességet igénylő eszközök, tehát a memória és a videovezérlők összeköttetéséért. A déli híd így már kitalálható, hogy a lassabb adatáramlást is megengedő perifériákat köti össze a processzorral (pl. a PCI és egyéb bővítő síneket, az USB portot stb.

Az, hogy ez a két csipkészlet ilyen egységes földrajzi kognitív metaforakörbe tartozik, nagyon szép példája az emberi gondolkodásnak és fogalomalkotásnak. Képzeljük el, hogy az alaplap fő részeit térképszerűen ábrázoljuk, ekkor a térkép tetején (a tájolás szerint északon) szerepel a processzor, és azt hídként köti össze a memóriával, a grafikus vezérlővel az északi híd. A déli híd pedig a processzor alatt, azaz a tájolás szerint délre helyezkedik el.

Hozzá kell ehhez tenni azonban, hogy az eredeti szándék szerint minden ilyen jellegű vezérlést a processzorba, vagyis a CPU-ba akartak építeni, de a technológia korai fejlettsége (kb. a kétezres évek elejéig) ezt nem tette lehetővé, ezért elválasztották a CPU-tól, így létrejött az északi híd, eredeti nevén: Memory Controller Hub, (röviden: MCH); valamint a déli híd, született Input/Output Controller Hub (ICH).

Ám a CPU teljesítményének dinamikus növekedésével jött a következő probléma: hiába volt a processzor és a memória is rendkívül gyors, ott volt közöttük a már nem olyan gyors északi híd, amelyen az adatok mentek. Erre megoldásul az AMD 2003., az Intel 2008. óta gyárt olyan processzorokat, amelyek saját maguk tartalmazzák a memóriavezérlőt, és 2010 után megjelentek azok az új Intel, majd AMD processzorok, amelyek bekebelezték az északi hídból a GPU-vezérlést (videovezérlés) is, így most már a CPU közvetlenül maga kommunikál ezekkel az eszközökkel, így az északi szint eltűnt.

A déli híd a perifériák és az alaplap különböző funkcióinak támogatására továbbra is megmaradt, ám az elnevezés kezd okafogyottá válni, lévén nincsen már északi párja. Ezért az Intel környezetében mostanában már Platform Controller Hubként (PCH) emlegetik az egykori déli hidat.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Chipset

http://en.wikipedia.org/wiki/Northbridge_(computing)

http://en.wikipedia.org/wiki/Southbridge_(computing)

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Furcsa helyzetben voltunk mi magyarok mindig is: nagy lelkesedéssel próbáltunk a háziszámítógép forradalom élvonalában haladni. Így fordulhatott elő, hogy több olyan géptípus is létezett, ami szinte csak nálunk lett "világhírű".



Mai cikkünkben, amely egy több részes sorozat első fejezete (a sorozat maga olyan számítógépekről szól, amelyek csak Magyarországon lettek kiemelkedően népszerűek) a Commodore 264-es családdal foglalkozunk majd, amelynek három képviselője közül kettő is "letarolta" annak idején a magyar piacot - egyikőjük a Plus/4 (alias "pluszi"), másik képviselőjük a C16 volt. A család harmadik 'komoly' tagja, a C116 sehol nem ért el átütő sikert olyannyira, hogy sokan mind a mai napig nem hallottak róla. Azonban ez a família ennél sokkal többől állt.
1984 január 13. Jack Tramiel, a Commodore első embere két nappal lemondása előtt büszkén pózolt a CES-en (Consumer Electronic Show) a cég két új termékét kezében tartva. Ezek a Commodore 264 és a Commodore 364 voltak.



A két új modell 8 bites volt, a C64-hez képest 50 paranccsal továbbfejlesztett BASIC-et (BASIC 3.5) tartalmazott, kezelte a C64 floppymeghajtóját és nyomtatóit a sztenderd IEC buszon keresztül, hasonló RF modulátort tartalmazott, mint a C64. A két készülékben beépítve egy TRI-Micro "3 Plus 1" szoftveercsomag is terveztek szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, adatbáziskezelővel és grafikai programmal - a 264-es család ugyanis szándékoltan a kis, otthoni irodáknak készült. A 364-es emellett még egy Magic Voice nevű beszédszintetizátort is tartalmazott (a sors iróniája, hogy a Commodore mérnökei Tragic Voice-nak hívták).



A TED chip

A sorozat lelke a TED chip volt, amely jócskén megnövelt képességekkel rendelkezett a C64-hez képest: egyszerűsítette a hardver felépítését, több színt jelenített meg, azonban a hang implementációja gyengébbre sikerült. A 264-es sorozatot a Timex Sinclair (a ZX Spectrum amerikai változatai) ellen indították a ViC-20-ast leváltandó, amelyet akkortájt már csak 100 dollárért árultak. Mindenképpen egy 64KByte RAM-os gépet akartak piacra dobni.
A család első megjelent tagja a gumimembrános billentyűzetes Commodore 116 lett. A Commodore 232 néven futó változat egy visszavágott 32 KByte-os verzió lett volna soros port nélkül, azonban csak prototípusig jutott, bolti forgalmazásba nem került. Ugyanígy járt a C364, amelyből gyakorlatilag kettő darab készült összesen - a CES-en csak a modelljét mutatták be.



A Plus/4-es

A Commodore 264 nevét végülis Plus/4-re változtatták és megjelent a készülék. Maga az ötlet, hogy 4 fontos felhasználói program a ROMban van és ingyen rendelkezésre áll 1984-ben forradalminak számított, azonban s beépített "programok" szinvonala tragikus volt, gyakorlatilag használhatatlan lett a szövegszerkesztő, amely csupán 99 sornyi (!) szöveget volt képes kezelni, a táblázatkezelő és az adatbázis alkalmazás pedig teljesen komolytalanra sikerült, sokszor lefagyott, vagy funkciók nem működtek benne. A Plus/4 emellett nem rendelkezett spriteokkal és a hang terén is gyengébben teljesített, mint a C64, így játék célra sem volt annyira megfelelő. A Commodore kifejlesztett egy speciális flopimeghajtót a 264-es családhoz, amely a 1551 nevet viselte és négyszer gyorsabb volt, mint a 1540-es és 1541-es egységek, hiszen nem a soros portra, hanem a bővítő-portra kellett csatlakoztatni - azonban ezt is csak limitált mennyiségben gyártották. Külön érdekesség, hogy sem a joystick port, sem a magnó csatlakoztatása nem volt kompatíbilis az addigra már hatalmas sikernek számító C64-ével - ez is hozzájárult a bukáshoz.
A Plus/4-ből mindösszesen 400000 példányt gyártottak, ebből mintegy 150ezret az Egyesült Államokban illetve abban a régióban adtak el, az európai (német) gyártású példányok (150000) mérsékelt német sikerei után igen sok készülék a raktárakban porosodott - ekkor jött kapóra a Commodore-nak a magyar iskolaszámítógép pályázat, amelyet megnyert a Plus/4, így a becslések alapján mintegy 50000 példány jutott Magyarországra iskolai és magánfelhasználásra. Amikor a boltokban megjelent, hatalmas sorbanállások és előjegyzések mellett lehetett hozzájutni az akkor 10000 forint körüli masinához, amely lényegesen olcsóbb volt, mint a C64, így pillanatok alatt elkapkodták a szállítmányokat az olcsó háziszámítógépekre vágyó tömegek.



Commodore-16

A Plus/4-es kisöccse a C16 lett, amelyből már eleve kihagyták az irodai programcsomagot, az egyszerűség kedvéért a C64-es (más színű) házába költözött és annak billentyűzetét kapta meg - mindezt az olcsóbb előállítás okán. Összesen 16KByte RAM-mal rendelkezett, amellyel kimondottan a 16KByte-os Spectrummal akart versenyezni, azonban a Plus/4-essel való kompatibilitása miatt eleve nagyobb szoftverválasztékra számíthatott.
A gép - mondjuk ki - a világon mindenütt megbukott, azonban a gyártó, látva a Plus/4 magyarországi sikerét kihasználta a kínálkozó alkalmat, és a C16 eladhatatlan raktárkészleteit Magyarországon értékesítette - így fordulhatott elő, hogy nemcsak egy komplett magyar programozó és fejlesztőgeneráció nőtt fel a C264 család tagjain (amelynek legnagyobb szoftvergyártója a Novotrade volt és amely programjainak több, mint fele magyar készítésű), hanem a C16 voltaképpen "magyar" számítógéppé, hungarikummá vált: a lelkes fejlesztők rengeteg C64-es játékot konvertáltak, fordítottak magyarra a rengeteg itt készült program mellett, hiszen a Commodore mérnökei szerint is a C64 programok 90%-a konvertálható volt. Nincsenek adatok arról, mennyi C16 és C116 készült, csak az biztos, hogy a gumibillentyűzetes változatból (C116) jóval kevesebbet gyártottak és ezt csak Európában forgalmazták. A C 16-ost Argentinában licencben gyártották, ennek ellenére nem aratott sikert dél-Amerikában sem.



Miért lett kudarc a C-264 család?

Ennek sok oka van, egyrészt Jack Tramiel kilépésével káosz uralkodott el a Commodore háza táján, a TED chippel, a beépített szoftverekkel rengeteg gond volt, a gépek nem voltak megfelelően pozícionálva a piacon, hiszen egyenesen a nagyon sikeres C64-el kellett versenyezniük, nem pedig a Spectrumokkal, a sprite-ok hiánya és a gyengébb hang pedig "béna" érzetett keltett akkor is, ha jobb volt a gépek BASIC-je. A forradalmi ötletek (ROM-ba épített irodai szoftvercsomag illetve beszédszintetizátor) nem voltak elég fejlettek és befejezettek, így csúnyán megbuktak: aki pedig játszani akart, inkább a C64-et választotta (a Commodore például összesen egy féle joystickot kínált a 264-es családhoz). Nekünk magyaroknak viszont az ide bekerült rengeteg Plus/4 és C16 miatt talán ez a számítógépcsalád lett az egyik leginkább ismert és elismert - s valóban igazi Plus/4 & C16 nagyhatalom lettünk, hiszen ezek a gépek arányaikban a legnagyobb számban itt találtak vevőre vagy tulajdonosra.

Dragon György
(A cikk eredetileg 2012. május 5-én jelent meg a GameStar Online-on.)

Ez a kifejezés jól mutatja, hogy miért kell foglalkozni az informatikai kifejezésekkel, hisz a chip valamikor csak szűk szakmai körökben volt használatos, ám ma már közismert, gyakori kifejezéssé vált, és ráadásul összetételekben is szerepel.

A chip egy speciális integrált áramkör, amelyik nagyon picike, nem véletlenül nevezték el az angol tudományos szlengben chipnek, ami azt jelenti, hogy 'szilánk, forgács, morzsa'. A tudományos szlengből aztán a szaktudományos nyelvbe is beszivárgott a chip metafora.

Az alaplap egyik legfontosabb részét az angol eredetű összetett szó, a chipset jelöli. Az utótag, a set 'készlet' jelentést hordoz. Egyre több műszaki leírásban találkozhatunk a chipset magyarított változatával, a lapkakészlettel. A szó tükörfordítás, kifejezi a tartalmat, bár az angol eredeti vidám hangulatú chipje vagyis morzsája helyett a steril, semleges lapka terjedt el.

Kifejezetten gyakori manapság a chipkártya kifejezés is, amely a hagyományos, csupán mágnescsíkkal ellátott bankkártyákat, adatkártyákat váltja fel. Emellett számos kifejezésben szerepel még a chip, például a betűszóvá alakult system on chip – SoC szerkezetben is, ami például a mai okostelefonok rendszerleírásaiban fordul elő igen gyakran.

Fölmerül még a chip helyesírási kérdése is: a helyesírási kézikönyveinkben a chip és a csip írásmód is előfordul, ami jól mutatja ennek az idegen eredetű kifejezésnek a nyelvünkbe való beilleszkedését, hisz az idegen szavak az elterjedésükkel párhuzamosan az írásképünkbe is beilleszkednek.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád