Netidők Blogtársaság

Tegnap összeszedtem egy blogposztban, amit leendő kis elsősként tudnia kell a lányomnak az iskolarendszerről, mielőtt belevág ebbe a 20-25 éves kalandba. A hét pont egyike azzal foglalkozott, hogy az iskola nem tanít meg mindenre, vannak dolgok, amiket a gyerekeknek maguknak kell megtanulniuk. Az állítás áll az informatika és az internet világára is igaz. De vajon mi az, amit egy gyereknek tudnia (kellene) ezen a téren és az iskolától jelenleg (a legtöbb esetben) nem kap(hatja) meg?

1. Tanuljunk meg gépírni: az iskolarendszerek világszerte hatalmas energiákat fektetnek az első néhány iskolaévben arra, hogy a diákok megtanuljanak kézzel írni. A felnőttek viszont munkájuk és mindennapi életük során a kézzel írt szövegek mennyiségének sokszorosát írják géppel. Mégsem tanítunk meg gépírásra szinte senkit. Miért?

2. Ne higgyünk el minden információt, amit az interneten megtalálunk: gyakori tévhit, hogy az interneten minden megtalálható, ráadásul megbízható információ, aminek hinni lehet. Minél hamarabb tanuljuk meg, hogy az interneten csak az található meg, amit oda valaki feltett, annál jobb. Mindennek van tehát forrása és szándék, amely a megosztáshoz vezetett. Meg kellene tanulnunk, hogy mi alapján tudjuk eldönteni, hogy valami hiteles, megbízható forrásból származik, ezért hihetünk neki.

3. Ami az interneten van, azt nem lehet csak úgy szabadon felhasználni – mi az a plagizálás: az előzővel szorosan összefügg ez a pont. Nagyon sok diák azt hiszi, hogy az internetről bármit szabadon összeollózhat és azt saját teljesítményként tüntetheti fel. A valódi alkotó folyamat ezzel szemben az, amikor a megtalált információt feldolgozzuk, elgondolkodunk rajta, hozzáadjuk a saját véleményünket is és a kettőt – amit találtunk, és amit gondolunk róla – jól elkülöníthetően jelenítjük meg. A plagizálás, amikor más munkáját sajátként tüntetjük fel, nem elfogadható.

4. Hogyan hozzunk létre értékes kreatív tartalmat és osszuk meg az interneten: meggyőződésem, hogy a web 2.0 beköszöntésével kiemelkedően fontossá válik az önkifejezésben, saját magunk megjelenítésében, énünk folyamatos megteremtésében az, hogy ki tudjuk magunkat fejezni az interneten. A mostani fiatalokra még erősebben igaz, hogy a boldoguláshoz tudniuk kellene, hogyan kell egy fotót elkészíteni és megosztani, hogyan kell hozzászólni egy fórum bejegyzéshez, hogyan kell videót készíteni és vágni stb.

5. Hogyan menedzseljük a digitális énünket a közösségi oldalakon: az előző ponttal szorosan összefügg, hogy az internet leginkább közösségi, személyek közti párbeszédre (interperszonális kommunikációra) használt terében, a közösségi oldalakon is elboldoguljunk. A világ sok esetben ezt látja rólunk elsőnek. A leendő barátnőnk/barátunk, az iskola, ahová felvételizünk, a leendő munkaadónk. Nem mindegy, hogy a digitális énünk mit sugároz rólunk.

6. Ami az internetre egyszer felkerül…: az előző pontból következik, hogy semmi olyat ne osszunk meg magunkról, ami későbbi életünk során kínossá válhat, amivel nem akarunk szembesülni és nem mutatnánk meg a világnak. Például soha ne osszunk meg szexuális tartalmú képet magunkról – senkivel, mert hamar az interneten végezheti és közröhej tárgyai lehetünk.

7. Hogyan kezeljük az internet sötét oldalát: végül, jó, ha tudunk róla, hogy az internetet nem csak jó célra lehet használni, vannak odakint szexuális ragadozók, rosszindulatú kortársak, bosszúra szomjazó szülők… Az interneten támadás érheti a személyiségünket, zaklathatnak minket, ellophatják az identitásunkat, feltörhetik a bankszámlánkat. Tudnunk kell, hogy milyen óvintézkedéseket érdemes tenni ezek elkerülésére, illetve ha ilyesmi ér minket, kitől kérhetünk segítséget, mit tehetünk.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy az iskola ezeket miért nem tanítja meg és, ha az iskola nem, akkor ez kinek a felelőssége? Nekem az az érzésem, hogy ezeknek a jó részét a saját bőrén, saját kárán ismeri fel a diákok egy jelentős hányada, míg sokan egyáltalán nincsenek tisztában számos pont igazságával. Nagyon meghatározó ebben a tanulási folyamatban a kortárs csoportok szerepe és egészen biztosan hatalmas a szülők, és kézzelfogható a tanárok felelőssége. Sajnos olyan készségekről van szó, amelyek 1-2 kivételtől eltekintve nehezen taníthatók iskolában, iskolás tudásként, tankönyvből – viszont a boldoguláshoz később a pályaválasztás, munkába állás idején is elengedhetetlenek.

Persze minden ilyen lista szubjektív, akinek van még a tarsolyában olyan téma, ami itt nem található meg, az ossza meg velünk kommentben.

Pintér Robesz

Ki ne szeretne címlapra kerülni a saját blog bejegyzésével? Ki utasítaná vissza, hogy a blogposztjára sokan hivatkozzanak, miközben elismerően osztják meg a linkjét az internetes ismerőseik körében? Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy hogyan készíthetünk sikeres blogposztot, illetve konkrét tippeket, témaötleteket is adunk, amikkel fel lehet hívni egy-egy bejegyzésünkre a figyelmet.

A sikeres blogposzt elkészítésénél tehát a következőkre kell figyelni:

Szánj több időt az első, pár soros felvezető szövegre! Ha ez nem ragadja meg a figyelmet, akkor az emberek nem fogják elolvasni, amit írtál – hiába a jó minőségű tartalom. A jó felvezető hasznos, motivál a teljes bejegyzés azonnali elolvasására, egyedi és pontos. Ki kell derülnie belőle, hogy miről olvashat a látogató és miért kell rögtön elolvasnia a bejegyzést (ha ugyanis későbbre halasztja az olvasást, azt kockáztatja, hogy egyáltalán nem olvassa el az egészet).

Legyen ütős a tartalom! A felvezető ne ígérjen többet, mint amit utána a poszt nyújt, ez ugyanis ellenérzéseket ébreszt az olvasóban, akit, ha becsaptak, később kevesebb valószínűséggel tér vissza az oldalra. Olyan posztot fognak újraosztani, amit érdemes elolvasni. Ha a felvezető csábító, de utána silány a tartalom, akkor nem fogják szeretni az olvasók és másnak sem fogják ajánlani.

Vannak olyan témák, amikkel könnyebb sikeres blogposztot írni, bár önmagukban ezek sem garantálják a sikert:

Írj valamilyen listáról, ranglistáról! Ezeket a posztokat nagyon szeretik az emberek, de csak akkor, ha rendesen megindokolod, hogy melyik pont miért került fel a listádra és mit takar.

Írj „hogyan” (how to) posztot! Ha a bejegyzésed arról szól, hogy hogyan (ne) csináljunk valamit, akkor nagyobb eséllyel találják hasznosnak az olvasók és küldik tovább az ismerőseiknek.

Írj megtörtént esetről, tanulságos történetről, esettanulmányról! Az olvasók ugyan szeretnek az elméletről olvasni, de még jobban szeretik azt valós példákon keresztül látni. Ezek olvasmányosak, tanulságosak és alátámasztják azt, amit mondasz.

Mondj ellent! Ha szembe mész egy mindenki által elfogadott trenddel, könnyebben felfigyelnek rád. Persze ez ne legyen öncélú, okos ellenérvekre van szükséged, különben kiröhögteted magad.

Írj a legjobbakról! A listákhoz hasonlóan az emberek szeretnek olvasni a kiválókról, a kiválasztott kevesekről, akik valamiben a többiek, az átlag fölé magasodnak. Lehetnek ezek milliomosok, ügyes cégek, tehetséges hackerek, a lényeg, hogy ne legyenek átlagosak.

Persze mindez nem garantálja a sikert, egy kis szerencsére is szükség van, hogy a posztodat sokan olvassák és ajánlják másoknak. Ezek a tippek, azonban segítenek abban, hogy ez nagyobb valószínűséggel történjen meg. Mindez nem csupán elmélet. Olvasták például Borek András tegnapi bejegyzését itt a Netidők blogon („Nagyobb kijelző ingyen?”)? Az írás az origo címlapján is megjelent, pedig a szerző nem ismeri a blogketrec szerkesztőjét. András saját bevallása szerint a fentebbi tippeket használta ő is – ha neki bejött, bárkinek működhet. Meglepő lehet, de ez az összegzés egy 17 éves fiatalembertől származik, teljes egészében pedig itt olvasható angolul.

Pintér Robesz