Netidők Blogtársaság

Egy izgalmas cikkre hívták fel a napokban a figyelmemet. Az írás célja, hogy bemutassa az olvasóknak azokat a(z alantas) trükköket, amelyekkel a cikkek írói elérik, hogy rákattintsunk a tartalmukra az interneten, sőt, el is olvassuk azokat, még akkor is, ha nincs semmi hasznos bennük számunkra.

Miután végigolvastam a bejegyzést, rájöttem, hogy valójában nem is az olvasóknak szól, hanem az íróknak, miközben cinkos módon összekacsint velük. Ráadásul maga a cikk is él minden általa bemutatott trükkel. Ügyes.

Röviden, mit csináljunk, ha szeretnénk egy minél több olvasót vonzó blogposztot írni? Íme, a 8 trükk:

1. Jól meg kell magyarázni valamit. Ha már a poszt címében az szerepel, hogy „hogyan”, „miért”… nagyobb valószínűséggel kattintanak rá és olvassák el azt. (Csak tessék megnézni ennek a bejegyzésnek a címét. Na, ugye! Működik.
2. Kérdezni kell. A kérdések kíváncsiságot keltenek. (Megint kénytelen vagyok visszautalni a bejegyzés címére.)
3. Adjunk hozzá egy számot. Az olvasók szeretik a listákat. (És megint csak a cím.)
4. Ígérjük le a csillagot az égről. Ha azt ígérjük, hogy valaki tuti sikeres lesz attól, amit kínálunk neki, könnyebben adja a fejét az olvasásra. (Ígérem, utoljára említem a bejegyzés címét.)
5. Legyünk negatívak. Egy ízes káromkodás is megteszi a címben, aztán a tartalomban. Erre a szintre már én sem aljasodtam le. De megtehettem volna, a fenébe is, ha bátrabb vagyok!
6. Fokozzuk a tempót és adjunk hozzá felesleges mellékneveket. A legeslegrégebbi trükkök egyike, de az emberek szeretik a fokozást.
7. Hivatkozzunk (szak)tekintélyre! Lehet szakértő, vezető, vagy akár celeb. A lényeg, hogy legyen, aki felnéz rá. Sőt, a legjobb, ha a tudományt hívjuk segítségül. És akkor adjunk hozzá számot is (3-as pont)! Például egy jó címmel 80%-kal valószínűbb, hogy ugyanazt a cikket végigolvassák az olvasók.
8. Kombináljuk az előző hét pontot! Az az igazság, hogy külön-kölön minden pont szánalmasan átlátszó. Együtt vagy megfelelően kombinálva viszont védtelen velük szemben az olvasó.

Persze akár vissza is fordíthatjuk a dolgot az írók nyelvéről az olvasóéra: kedves olvasó, ha rendszeresen ezeket a trükköket látja egy blogon, portálon, újságban, akkor biztosan tudhatja, hogy csak a forgalomszámláló pörgetésére használják. Ettől még élvezheti, amit olvas, de ugye milyen jó érzés, hogy nem tudják az orránál fogva vezetni?

Pintér Robesz

De nem csak a bloggereké, hanem mindenkié, aki a neten publikál.

Toochee, a Galaktikus

Bealkonyul Kínában a trollkodásnak. Valódi troll-ellenes törvény észült, és internetes ügyekre specializálódott bíróság alakult.

Kísérleti jelleggel a Csianghszi (Jiangxi) tartományban internetes felhasználónevek tulajdonosai ellen is lehet pert kezdeni. A hivatalos bejelentés szerint az újítás a fórumokon, blogokon és mikroblogokon aktív millliók személyiségi jogainak fokozottabb védelmét szolgálja, ők ugyanis gyakran esnek sértegetés, rágalmazás, szellemi tulajdonjog elleni vétségek áldozatául. A tartományi felsőfokú bíróság év eleje óta a kereset beérkezése után az internetes azonosítók mögötti személyek felkutatásában is jogi segítséget nyújt.

"Ezelőtt az ilyen ügyek többnyire megoldatlanok maradtak, a bizonytalan valós identitások miatt a kárt szenvedők gyakran nem találták meg az őket megkárosítókat, a kísérleti projekttel ez megváltozott" - mondta a lapnak Csang Lie-csong (Zhang Liezhong), a programban részt vevő egyik bíróság hivatalnoka.

Csianghszi tartomány más téren is segíti az online viták rendezését: az elmúlt hónapokban kifejezetten ezekre az esetekre specializálódott bírói testületet állítottak fel. A testület fiatal, a világháló iránt érdeklődő és ott aktív, ugyanakkor legalább három év tapasztalattal rendelkező bírákból áll. Az ötletet a szakma képviselői "előremutatónak" és "gyakorlatiasnak" nevezték, az ország más részeiben is elismeréssel fogadták. Csianghszi példája akár követendő mintaként is szolgálhat, a kínai internetfelhasználók számának növekedésével és az internetes szolgáltatások bővülésével ugyanis országszerte nő az online jogi viták száma.

A sajtótermékektől és általában a hagyományos tömegmédiától azt várjuk el mi, fogyasztók, hogy informáljanak a világ eseményeiről, tehát a média a tradicionális tartalomprodukáló információforrás, amely készen kínálja az információkat, a tudást, az adatok első számú forrásává vált. A modern világban ez a folyamat annyira előrehaladt, hogy a média hitelesíti a híreket, úgy is fogalmazhatunk Marshall McLuhan gondolatával élve, hogy a média maga az üzenet. A hagyományos média szerkezete ehhez jól alkalmazkodik, és a szerkesztőségi rendszer megszűri, kontrollálja az információkat, hangsúlyokat tesz ki, természetes működésével meghatározza a lényeges témákat, azaz tematizál. Mindebben a tevékenységi körben szinte monopolhelyzete van a média zárt szerkesztőségi modelljének, amely kevésbé vonja be a tartalomprodukálásba a befogadót.

Ebben a helyzetben a weben az igazi változást a web 2.0 világa hozta, amikor megjelentek a felhasználók, és elkezdtek szabadon, különösebb technikai, szakmai kontroll nélkül saját tartalmat produkálni. Egy ügyes blogger némi íráskészséggel, megfelelő felkészültséggel és jó témaérzékenységgel szerencsés esetben jelentős befogadóközönséget tud elérni. És hangsúlyozom, hogy mindezt adott esetben az újságírói szakmai környezet és ismeretanyag nélkül teheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy blogger gyorsabban, szubjektívebb hangvételben, esetleg az újságírói műfaji szabályok betartása nélkül képes informálni a közvéleményt. A gyakorlott, aktív, támogatott bloggerekből könnyen válik véleményvezér. A tartalomprodukáló felhasználó a szerkesztőségi, vállalati kötöttségek nélkül olyan témákkal, olyan nézőpontból is foglalkozhat, ahogy a hagyományos, meghatározó (mainstream) média nem. Azaz a web 2.0 világában már nemcsak a hagyományos média képes tematizálni a közvéleményt, hanem a blogok, a web 2.0 alkalmazások szerzői is.

A nemzetközi felmérések (pl. a Technorati elemzése: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/page-2/) szerint is hatással van mindez a hagyományos tömegmédiára, hisz már jól mérhető az is, hogy van a bloggereknek egy olyan, egyelőre még igen vékony rétege, amelyik hivatásos újságíróként vagy egykori profi újságíróként blogol, és akár pénzt is kap a bejegyzéseiért. Megjelentek tehát a felhasználók, a web 2.0-ás véleményvezérek és az egyszerű bloggerek a médiában, az ellenőrzött műfajú és információtartalmú, alapvetően nem interaktív, objektivitásra törekvő médiaműfajok lazulnak, és az interakció, a szubjektivitás irányába fordulnak.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A web 2.0 állandóan a köztudatban van, nem csitul az iránta való érdeklődés, nem csökken a társadalmi súlya. A közösségi hálók egyre jelentősebb társadalmi, civil szerveződési központokká válnak (mozgalmak, tiltakozások, arab forradalmak, vírusmarketink színterek, legutóbb pedig a likejacking jelenségével már fokozott biztonsági kockázatot is jelentenek stb.). Az is vitathatatlan, hogy a web 2.0 alkalmazások egyre jobban tematizálják a közvéleményt. A tavalyi év nemzetközi blogtrendjeit vizsgálja a Technorati kutatása, amelyből most csak egy elemet emelek ki, hogy a vizsgálat szerint melyik volt az első harminc, legnépszerűbb címke a blogokban 2011-ben, íme a lista:

News
Business
Politics
Entertainment
Video
Sports
Music
Movies
Blog
Technology
Fashion
Reviews
Health
Apple
Art
Software
Business
World
Travel
Education
Facebook
iPhone
Home
TV
Marketing
Google
Media
Internet
Gadgets
Android
További részletek: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/#ixzz1jGiiUUW9

Azért érdekes a web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy ez a rendszer egy új alapokra helyezett, új generációs szisztéma. Pedig valójában, techológiatörténetileg a world wide web Tim Berners-Lee eredeti szándéka szerint olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása, a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Voltaképpen a web 2.0 is ugyanezt a célt kívánja megvalósítani, csak az idő közben kifejlesztett és általánossá vált technológia segítségével.

A web 2.0 megragadható technológiailag, műfajilag és felhasználói magatartás szempontjából. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem - lényegi informatikai ismeretek nélkül - tartalom előállítására és a weben való publikálására is. Mindezt anélkül, hogy programozni kellene tudni, speciális célszoftvereket kellene használni, domaint kellene birtokolni stb.

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videófelvételeket, szövegket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség