Netidők Blogtársaság

A 90-es években még egyértelműen ’Byte’-nak írtuk, aztán a magyar nyelvi környezetben szép fokozatosan átálltunk a bájt írásmódra. (Noha a Wikipédia szócikkében mind a mai napig byte-ként találjuk meg.) Kevesen tudják, hogy a szót angolul azért írják így, hogy ne lehessen összekeverni az eredeti ’bite’ alakot az informatikában egész mást jelentő ’bit’ alakkal – noha itt Magyarországon így is összetévesztik sokan. Nagyon leegyszerűsítve olyan ez, mint a milliméter és a centiméter közti különbség.

A byte kifejezést egyébként egy német származású amerikai számítógéptudósnak, Werner Buchholznak köszönhetjük. Buchholz úr egyébként idén szeptemberben lesz 90 éves. 1956 júliusában született a szó, amikor az IBM a 7030-as számítógépén dolgozott. (Ismertebb neve: Stretch, ez volt az IBM első tranzisztorokkal megépített szuperszámítógépe.)



Ma már sokan tudják, hogy egy bájt 8 bitből áll. Vagy még pontosabban: 8 összetartozó bit alkotta adatsorozatot nevezzük bájtnak. Nem volt mindig ilyen egyértelmű, hiszen a „forradalminak” is tekinthető 7030-as tervezése közben még 1 és 6 bit közötti méretű adategységet neveztek bájtnak, aztán ugyanezen év végén áttértek a 8 bites adatsorozatra. (Egyébként létezik 9 bites byte is, de ez eléggé „egzotikus” és kivételes.) Ez a 8 bites adatsorozat annyira bevált, hogy átvették az IBM System 360-as gépébe, majd ettől kezdve a modern számítástechnika mértékegysége lett. Lényegében ma is ezt használjuk a PC-ben, a mobiltelefonokban, a táblagépekben, de még a tévés set-top-box-okban is.

Érdekes még az is, hogy hogyan mondjuk azt, ha nagyon sok bájtot akarunk említeni. Bódi Zoltán Infoszótárában erre is kitért, vagy a Wikipédia szócikkében is utánanézhetünk e kifejezésnek. Érdemes vigyázni arra, hogy a bájt jele a nagy B, és a kilobájt kivételével (kB) minden prefixumát is nagy betűvel kell írni, például megabájt = MB, gigabájt = GB és terabájt = TB. Ez utóbbit is érdemes megjegyezni: nem terra, hanem terabájt – egy r-rel!

Azt is érdemes megemlíteni, hogy a számítástechnikában használatos még egy nagyon hasonló jelentésű kifejezés: a ’szó’ vagy ’szóhossz’. Ez a szó annyit tesz, hogy egy működési lépés alatt hány bit információt tud feldolgozni a gép. Ha pedig megadjuk a processzor szóhosszát, akkor a belső szóhosszról beszélünk. A 15-20 évvel ezelőtti PC-k processzora 16 bites volt, tehát a belső szóhossza 2 bájt, míg a modernebb 32 bites processzorok 4 bájt szóhosszúságúak, a 64 bitesek pedig 8 bájtos szóval dolgoznak.

Szilágyi Árpád

Az LTE (Long Term Evolution, azaz „hosszútávú evolúció”), vagyis a negyedik generációs mobil adatátvitel eljöveteléről már tudunk egy ideje. Immár belátható távolságba került a technológia bevezetése, hiszen január elsejétől Magyarországon is elérhető lesz. A lehetőségekről Maradi István, a Magyar Telekom műszaki vezérigazgató-helyettese beszélt a műsorunkban.

Maradi István: Sokan emlékszünk rá, hogy 1990-ben elindult a 450 MHz-es rendszer, emlékszünk a nagy telefonokra – ez volt az „1G”. Aztán 1992-ben elindult Európában, majd 1994-ben Magyarországon a „2G”, vagyis a GSM. Ez már tudott egy picit „adatozni”, de ez is arról szólt alapvetően, hogy hogyan tudnak az emberek beszélni egymással. Majd 2005-ben következett egy nagy lépés: ekkor készült el a 3G rendszer, amellyel alapvetően azt tűzte célul a fejlesztő közösség, hogy lehessen internetezni és a mai napig ez van igazán üzemben, ez van a kereskedelmi forgalomban, ezt használjuk. Aztán megjelent a „4G”, amelyet az az igény hozta létre, hogy hihetetlen sokat internetezünk, hihetetlen sokat szeretnénk átvinni adatban a mobileszközökön. Megjelentek az iPad-ek, az okostelefonok, amelyek esetében az adatéhség megjelent abban, hogy akadozik a kép. Tehát nem csak a hangátvitel minőségét néztük, meg azt, hogy e-mailt át lehetett küldeni vagy nem, hanem lehet-e mozgóképet, 3D-s filmet letölteni vagy nem és ezt az igényt elégíti ki ez a negyedik generációs világ, ahol az adatsebesség gyakorlatilag 100 megabit/s-os tartományig el tud jutni.

- Most Magyarországon egyelőre csak kísérletezünk – hiszen január 1-én indul az üzemszerű működés –, de milyen szolgáltatásokat tud az LTE, amit a korábbi technológia nem tudott?

Maradi István: Két-három évvel ezelőtt jelent meg a szabvány, majd a gyártók nekiálltak fejleszteni készüléket és rendszert is, majd jöttek a szolgáltatók. Nagyon sok minden kell hozzá: nem csak ezek az eszközök, hanem kell hozzá frekvencia (a frekvencia itt az az „út”, ahol a jelek közlekednek és ha nincs ebből elegendő, akkor az adat sem tud átmenni). Nagyjából most alakult ki az a helyzet, hogy van frekvencia és van technológia, ezért lehet az LTE-t elindítani. Azt gondolom, hogy az elkövetkező 20 évben az LTE különböző lépcsőiről fogunk majd beszélni és ez viszi felfelé az adatsebességet ebbe a 100 megabit/s-os tartományba.

- Tulajdonképpen ez a 3G-nek a felturbózása?

Maradi István: A 3G egy fejlődés-sorozaton ment keresztül 2005 óta. Ha megnézzük, hogy akkor milyen sebesség volt, akkor azt látjuk, hogy kezdtük 300 kilobit/s-mal és nagyon-nagyon büszkék voltunk rá, hiszen akkor leváltott egy olyan technológiát, ami tudott 40-50 vagy maximum 100 kilobit/s-ot. Innen jutottunk el oda, hogy a 3G különböző lépcsőkön keresztül eljutott a 20-40 megabit-es tartományba és ez azt jelenti, hogy már szinte az utolsó cseppet is kifacsartuk a rendszerből, az elméleti technológiai határokat feszegetjük ezzel. Ez volt az a pont, amikor megérett a helyzet egy gyökeresen újabb technológia fejlesztésére. Ez lett a 4G, vagyis az LTE. A Long Term Evolution azt írja le, hogy ez egy hosszabb távon, modulárisan fejleszthető rendszer, ahol az operátorok, a készülékgyártók és a rendszerfejlesztők együtt találták ki azt, hogy milyen szempontoknak kell megfeleljen az új rendszer. Nagyobb sebesség, kisebb átfutási idő. Arról is érdemes beszélni, hogy ez nem fogja helyettesíteni az otthoni nagy sávszélességű vezetékes internetet. Hiszen ha a család egyszer beindul és a nappaliban meg a két gyerekszobában mindegyikben egy-egy 3D-s film megy, ami folyamatosan érkezik a videotékából, akkor az azt jelenti, hogy mindenkinek külön csatornája van… Nem erre van a 4G-s mobilrendszer, hanem arra, hogy digitális hordozható eszközökön (iPad-en, laptop-on, okostelefonon) tudjuk elérni azt, amit szeretnénk. Nem csak a videókat, hanem azt is, hogy egy nagy fájl nagyon gyorsan átmenjen. Vagy egy fényképezőgépről a stúdióba beérkezzen a kép, a fotó elsütése után néhány másodpercen belül. Tudjuk, hogy egy nyers kép a maga 12 megapixelével óriási méretű és ez „husss” át tud menni. Az ilyen mobileszközökre van igazán kitalálva az, hogy legyen 4G. Majd később biztosan lesz 5G meg 6G is…

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.