Netidők Blogtársaság

A napokban jelentette be a Microsoft a saját tábláját, a Surface-t. Vajon képes egy ilyen készüléket az integrált hardver+szoftver modellel sikerre vinni a Microsoft? Egyaránt találunk eszközöket az elmúlt évtizedből, amikor hasonló vagy közel hasonló modellel sikeres volt (XBox, netbookok) vagy félig-meddig kudarcot vallott a Microsoft (Zune, Windows Phone). Vajon a Surface-szel sikerül a felszínen maradni?

Először is szögezzük le, hogy a Surface nem teljesen ugyanabban a fogyasztói szegmensben versenyez, mint az iPad vagy az android táblák. Azok ugyanis mobiltelefonból kinövő táblák, ez meg egy laptopból / netbookból táblásított eszköz. Más a megközelítés, más a kiindulópont. A Surface sokkal agilisabb, az összes PC használót célbaveszi a világon.

Az iPad vagy egy androidos tábla azoknak jó, akiknek kicsi a mobil képernyője ahhoz, amit csinálni szeretnének. A Surface azoknak való, akiknek túl nagy és nehéz a laptop és ennél hordozhatóbb, kisebb eszközre van szükségük.

Az egyik fő különbség az adatbevitel. A táblákon nem jó gépelni, a Surface-en valószínűleg ez sokkal egyszerűbb és jobb lesz. A táblákon nem is feltétlenül baj, hogy nehézkes hosszú szövegeket gépelni, vagy dolgozni. A Surface-en viszont bár nem muszáj hosszú szövegeket gépelni, de akinek ehhez kell, valószínűleg nem fog csalódni benne (legalábbis ez az egyik fő cél).

A másik fő különbség a munkakörnyezet. Minden elismerésem az ikonografikus iOS-é és az azt pimaszul lemásoló androidé, de ezek a PC-s világhoz szokott emberek számára egyrészt idegenek másrészt egyszerűen pótmegoldások. A metrós Windows is új, de mégiscsak egy Windows, ami ismerős lehet a múltból (még, ha ez az ismeretség sokszor igen távoli is).

Kérdés hogyan tudja ezt a hibriditást kommunikálni a Microsoft (ez tábla is és kvázi netbook vagy ultrabook is) és hová, melyik kategóriába rakják a szakértők, a vásárlók a készüléket. Ha egyszerűen iPad kihívóként tekintenek rá, az nem igazán jó a Microsoftnak, mert ez nem csak arra való, amire az iPad (kényelmes tartalomfogyasztásra), hanem munkára is. Az eszköz hibriditása ebben a kettőségben rejlik.

A másik fő kérdés a készülékek árazása. A táblák terjedéséből is látni, hogy ez kardinális kérdés a globális piacon. Míg az USA-ban eladott táblák tízmillióiról beszélhetünk, mert az emberek javarészt megengedhetik maguknak harmadik eszköznek a laptop és az okostelefon mellé (ezeket ugyanis nem képes igazán kiváltani), addig például a közepesen fejlett Magyarországon az iPad egy kiváltságos kör játékszere, hasonlóan a világ túlnyomó részéhez. De még egy feleannyiba kerülő közép-felsőkategóriás androidos tábla is a hazai havi átlagbér több mint felébe kerül. Hasonló árazás mellett, ha a Surface nem képes (kis kompromisszumokkal) akár egy laptopot is kiváltani, akkor harmadik eszközként a laptop és a mobil mellett csak azok fognak beruházni rá, akik megengedhetik maguknak és nem akarnak harmadik kütyünek iPadet vagy androidos táblát venni.

A harmadik - egyben talán a legfontosabb kérdés - a felhasználói élmény, ami javarészt a metrósított Windowson múlik. Ha ez beválik, akkor venni fogják a készüléket. Venni fogják, mint táblát (a laptop és mobil mellé), mint netbookot (első vagy második gépnek) és, mint ultrabookot (laptop helyett). Persze a felhasználói élmény ma már nem egyszerűen a felhasználói felületen vagy az integrált megoldásokon múlik (de ezeket is kötelező kiválóra összerakni), hanem az ökoszisztémán (leegyszerűsítve az elérhető alkalmazásokon), amibe beleágyazódik az adott rendszer. Ebből a szempontból sem áll rosszul a Microsoft részben a PC-s múlt, részben a Windows Phone, mint harmadik mobil platform miatt. De a helyzet nem is túl rózsás. Ha nem sikerül meggyőzni a cégtől független fejlesztőket, hogy a megoldásaikat a Microsoft univerzum számára is tegyék elérhetővé vagy egyenesen ide fejlesszenek, akkor a Surface, csak a felszínt fogja karcolgatni.

Pár hónap múlva kiderül, amikor először kézbe vehetőek lesznek a Surface gépek és más Windows 8-as táblák, hogy sikerült-e jól összerakott eszközöket csinálni, milyen a platform, milyenek a hardverek. De újabb par hónap kell ahhoz, hogy látni lehessen be tud-e harmadik szereplőként lépni a Microsoft erre a piacra az Apple és az android platformok mellé. Nem elég ugyanis egy jó rendszert csinálni, ha az nem terjed el, amint azt láthattuk a Windows Phone esetében. A helyzet iróniája, hogy a Microsoft könnyen úgy járhat, mint az Apple a '80-as években a számítástechnika piacán, hiába volt ugyanis jó rendszere és eszközei, hosszú időre beragadt a versenytársai mögé.

Pintér Robesz

Harmadszor vettem részt az okostelefonokkal foglalkozó Smartmobil konferencián (leánykori nevén az iPhone vs android rendezvényen). Az első arról szólt, hogy van-e az iPhone-nak és az Apple-nek alternatívája, a második, hogy hogyan terjednek az okostelefonok (vajon tényleg lenyomhatja-e az android az iOS-t – azóta tudjuk, hogy igen, sőt), a harmadik – idei – pedig arról, hogy mi változik életünkben az okostelefonok hatására.

Érdekes volt látni, hogy idén milyen sok előadás foglalkozott azzal, hogy hogyan változtatjuk meg mi magunk az életünket az okostelefonunk segítségével. Tavalyig az volt fókuszban, hogy a társadalom mekkora hányada használ okostelefont, hány millió ilyen készüléket adtak el, kinek mekkora a részesedése, hány applikáció található az egyes alkalmazásboltokban, hol van az a lélektani határ, ahol áttörést érhetnek el az okostelefonok az árukkal. Számok, százalékok és megint csak számok. Idén először úgy éreztem, hogy a számok mögött fontosabbá válnak az emberek, a vállalkozások, az alkalmazások és az, hogy mit kezdünk mi magunk ezzel a remek új eszközzel. Többet már nem kérdés ugyanis, hogy mikor jön a mobil forradalom, mert immár biztosak lehetünk benne, hogy itt van a nyakunkon – nem kell folyamatosan a számokat nézni, hogy meg van-e már a kritikus tömeg. Az okostelefon nem a jövő, hanem a jelen.

De vajon akkor milyen a jövőnk? Lassi Kurkijarvival szólva zombi apokalipszis jön: okostelefonokba és tabletekbe folyamatosan beletemetkező, lassan járó emberek vesznek majd körbe bennünket mindenhol, akiket könnyebb lesz elérni a képernyőn keresztül, amit bámulnak, mint fizikailag. Egy amerikai kutatás szerint – amit jómagam hivatkoztam az előadásomban – az amerikaiak 80%-a saját bevallása szerint inkább a szexről mondana le egy évre, semmint a mobiljáról. Nincs kétség, ez egy nomofóbiás civilizáció: ahol ennyien félnek a mobiljuk tartós elvesztésétől, ott már a fóbiások jelentik a normálist és a normát. Rá vagyunk utalva (és kattanva) a mobil eszközökre. És ez még csak a történet eleje, még többen fognak csatlakozni és kezdenek el okostelefont használni a közeljövőben. A hazai T-Mobile adatai szerint például 2012 februárjában már 69%-a volt okostelefon az eladott készülékeiknek, 2010-ben ez még csak 21% volt, 2011-ben viszont már 50%.

Persze bizonyos szemszögből nem túl biztató ez a jövőkép (hiszen ki akarna zombivá válni)… én mégis optimista vagyok, mert a mobil a 21. század svájci bicskája. Szinte mindenre jó. Akik már most is használják, azoknak apránként átalakul az élete az okostelefonnal, egyre-másra kapkodják elő a készüléküket a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Jellemzően ezek 5-10 perces etapok, mint Király István előadásából kiderült (Magyar Telekom) – szemben a tabletek 30-60 perces etapjaival vagy a tévék egész estés szessönjeivel. A különböző képernyők tehát együtt, egymás kiegészítve jelennek meg a mindennapjainkban, eltérő módon és időben használjuk őket.

Csak néhány elhangzott példa, hogy mi változik-változhat meg az életünkben az okostelefonnal (a szokásos médiafogyasztás, kapcsolattartás, vásárlás... világán túl): érdekes trend például az én kvantifikálása, vagyis mérhetővé tétele. Olyan alkalmazások vesznek körbe minket, amikkel, ha akarjuk(!), folyamatosan számokra fordíthatjuk le az életünket – a legegyszerűbb példa a futással-kocogással foglalkozó programok garmadája, amelyek műholdképekkel mutatják meg, hogy pontosan merre kocogtunk, amikor lefutottunk egy adott távot. De összeszámolhatjuk, hogy hány kalóriát fogyasztottunk el aznap vagy milyen útvonalat jártunk be.

Egy másik érdekes példa, amit láthattunk, az utazással kapcsolatos előzetes teendők átalakulása: az extrém check in (ejtőernyős ugrás közben még a levegőből bejelentkezni mobilon az alattunk lévő hotelbe) azt villantja fel extrém túlzással, hogy az internet által „feldúlt” utazási szektor további szakadásos fejlődés elé néz, ezúttal a mobilnak köszönhetően. Egy másik példa – a KLM által nyújtott travlr szolgáltatás, amely fotók, videók és közösségi bejegyzések-hozzászólások geotag-jeinek (a készítés helyének földrajzi címkéinek) alapján keresi meg számunkra ismeretlenek személyes élményeit az interneten, amit megosztottak az adott, minket érdeklő úticélról. Így nem brosúrák, hanem hús-vér emberek élményei alapján dönthetjük el, hogy tényleg nekünk való-e az adott hely, ahová utazni szeretnénk.

Végül, amit még kiemelnék ebben a hosszúra nyúlt posztban, hogy egyre komolyabban veszik a világon mindenhol a válság ellenére hihetetlenül nagy fejlődésen keresztülment mobil alkalmazás-gazdaságot. 2011-ben ez az iparág 20 milliárd dolláros volt csak az USA-ban és közel 800 ezer(!) embernek adott közvetlenül vagy közvetve munkát. Mindez öt éven belül az ötszörösére nőhet – derült ki Oszkó Péter előadásából. Persze nem lesz minden alkalmazásból átütő siker – Szakál Tamás (Dragontape) el is árulta a siker – rendkívül egyszerű – receptjét: akkor érdemes pénzt ölni egy alkalmazás további fejlesztésébe, ha az adott program hiánya a korai felhasználók legalább 40%-nak nagy csalódás lenne.

Zárásként hagy áruljam el, hogy számomra a rendezvénynek volt egy személyes – és igen kellemes, egyben megtisztelő – vetülete is, nagy meglepetésemre engem választottak a Ringier Mobile Influencer díjának nyertesévé. A már-már dicshimnusznak tűnő szöveges és mozgóképes indoklás szerint azért, mert sokat tettem a hazai mobil piac edukálásáért. Köszönöm, hogy nekem ítélték a díjat, nagyon fontos visszajelzés számomra. Ahogy a színpadon is fogalmaztam, köszönöm ugyanakkor az Ipsosnak, hogy lehetővé tette az elmúlt két évben, hogy a területtel foglalkozhassam és kutathassam. Illetve kiemelt köszönet jár a Netidőknek – különösen a blognak – mert a heti rendszeres megszólalások „kényszere” nélkül egész biztosan sokkal kevesebb témát írtam volna meg ilyen alaposan. Ígérem, hogy a jövőben is folytatni fogom ezeken a hasábokon is a mobilos témák tárgyalását – például be fogok számolni arról a rendezvényről, ahová a díjnak köszönhetően lehetőségem lesz majd elutazni (ez ugyanis a díjazott jutalma, egy általa választott konferenciára vagy egyéb mobilos rendezvényre elutazhat a következő egy évben).

Pintér Robesz

Az új esztendőt gyakran kezdjük előrejelzéssel. Ezúttal úgy jövendölök, hogy egy 2011 tavaszán született bejegyzésemre térek vissza. Az ellentmondást azzal oldom fel, hogy 2011 márciusában elemeztem a Thunderbolt kifejezést, és már akkor megírtam erről a technológiáról, hogy még nem terjedt igazán, és az idő dönti majd el, hogy mennyire lesz népszerű, de újdonságértéke nyelvileg jelentős. Az óesztendő utolsó napjaiban ezt a technológiát kifejlesztő Intel bejelentette, hogy itt az idő, idén már egyre több gyártó tervezi a Thunderbolt bevezetését. Tehát a jövendölés beteljesedni látszik, a technológia elterjedésével egy újabb tulajdonnevet kell megtanulnunk.

Az Ipon.hu portál híradása szerint az ipari források arról számoltak be, hogy az Intel 2012 tavaszán dobja majd piacra harmadik generációs Core i sorozatú processzorait, valamint a hozzájuk tartozó, hetes sorozatú lapkakészletekkel ellátott alaplapjait, amelyek többségén már jelen lehet a Thunderbolt port is, így a csatlakozószabvány végre megkezdheti érdemi térhódítását.

A Thunderbolt port elterjedését eddig az akadályozta, hogy ez a technológia drágább, mint a jó ideje rendelkezésre álló USB 3.0-s szabvány (amely ugyan lassabb adatátviteli sebességet kínál, de ez is nagyobb sebességű, mint az USB 2.0), és az USB 3.0 ráadásul visszafelé kompatibilis a korábbi USB szabványokkal. Emellett, és talán éppen ezért, eddig csak az Apple termékein volt elérhető a Thunderbolt technológia. Azonban ez a technológia – éppen a tervezett tömeges bevezetés miatt – idén olcsóbbá válik. Annyi bizonyos, hogy nincs az a hatalmas sávszélesség, amelyet előbb-utóbb ne használnánk ki.

Az Ipon.hu híre szerint a Sony már biztos, hogy több termékcsaládjában is alkalmazni kívánja a Thunderbolt technológiát, csak úgy, mint az ASUS és a Gigabyte.

(Az Ipon.hu híre itt olvasható: http://www.ipon.hu/hir/2012_ben_betor_a_pc_piacra_a_thunderbolt_port/18767)

És most tekintsünk vissza a 2011. március 8-i bejegyzésre.

"Még el sem terjedt igazán az új, a korábbinál gyorsabb adatátvitelt biztosító USB 3.0 kódnévre hallgató adatátviteli technológia, de az Intel már 2011 elején bejelentette, hogy kifejlesztette az ennél is kétszer gyorsabb adatátviteli sebességű, Thunderbolt névre keresztelt technológiát. Egyes elemzők ebben látják a jövőt, mások pedig halva született ötletnek tartják ennek az új platformnak a bevezetését. Az idő eldönti, kinek lesz igaza, az viszont tény, hogy 2011 tavaszán az az aktualitása ennek a fejlesztésnek, hogy az új MacBook Pro notebookokon már a Thunderbolt csatlakozó is megtalálható. Mindenesetre a Thunderbolt névről már most érdemes elgondolkodni.

A Thunderbolt fantázianév, és mint ilyen, az informatikai szakkifejezések sajátos csoportjába tartozik, hisz sok IT terminus metaforikus (képi), illetve kódok, szám-betű kombinációk formájában terjedt el. A Thunderbolt kifejezés jelentése 'villámcsapás', 'mennykőcsapás', ehhez hasonló névadási logikára vezethető vissza a – szintén adatátviteli technológiát jelölő – FireWire 'tűzvezeték' név. A Thunderbolt fantázianév mögött jól érthető a névválasztás oka, ez a név azt sugallja, hogy ez az adatátviteli technológia olyan gyorsan akkora adatmennyiséget tud átadni, mint egy igazi villámcsapás, illetve annak az energiája. Akár ok-okozati szinten is folytathatjuk a logikát, mert – legalábbis a tervezők és az elemzők egy része szerint – a Thunderbolt úgy jelenik meg a hasonló technológiák között, mint ahogy beüt a mennykő. Érdekes párhuzamosság tapasztalható a Thunderbolt és a FireWire technológia neve és elterjedése között is, hiszen mindkét névtípus fantázianév, és mindkét technológiát az Apple gépein vezették be először.

Megjegyzem, hogy a technológiát nem ismerő, egyszerű felhasználók számára kicsit zavaró lehet, hogy a thunder- előtag már foglalt az IT világban, mert a szoftverek között igen népszerű a Mozilla Thunderbird ('viharmadár') nevű levelező kliens szoftvere."

Eddig a tavalyi bejegyzés, amely nyelvileg időtállló, ám technológiai érvényessége már nem rajtam múlik.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

Miért (nem) szeretnénk okostelefont?

Akik okostelefont szeretnének, azok az Ipsos kutatása szerint elsősorban azzal indokolják döntésüket, hogy ezekben a készülékekben több a funkció (25%), magasabb a technikai szintje (23%), de meghatározó az egyszerű emberi kíváncsiság is (16%), végül sokan pusztán a nagyobb kijelzőt részesítik előnyben (15%).

Érdekes, hogy azok, akik elutasítják az eszközt, részben ugyanazokra az érvekre hivatkoznak, ami mások számára előnyként jelenik meg: 20% szerint azért nincs szüksége okostelefonra, mert az tele van felesleges funkciókkal. Ugyanennyien állították, hogy csak azért, mert most annyira divatos az okostelefon, még nem fognak ilyet vásárolni – vagyis a divatosságnak van visszatartó ereje is. 16% szerint viszont drága dologról van szó – őket valószínűleg meggyőzhetné, ha esne az eszközök ára. Végül ismét 16% megszokta a hagyományos mobiltelefóniát, emiatt nem szívesen térne át az új eszközre.

Mindebből úgy tűnik, hogy az idehaza leginkább jellemző 1,5-3 éves átlagos készülék lecserélési időt figyelembe véve nem várható, hogy gyorsan többségbe kerülnének (a mobillal rendelkezők 50%-a fölé) Magyarországon az okostelefon használók.

Mobil operációs rendszerek terjedése: jön az Android

Az okostelefonok terjedésének az egyik legfontosabb kutatási területét az egyes mobil operációs rendszerek jelentik. Az Ipsos 2010-es és 2011-es felmérése alapján is elmondható, hogy a kutatókkal szemben az emberek többségét hidegen hagyja, milyen operációs rendszer van a mobilján (67% állította 2011-ben, hogy nem tudja, milyen rendszer található a készülékén), bár 2010-hez képest némileg javult a helyzet (akkor 75% mondta ugyanezt). A mobil operációs rendszerek kommunikálása azonban nem múlt el nyomtalanul Magyarországon, 2011 tavaszára az Android vált a legismertebb mobil operációs rendszerré: az Ipsos felmérésében résztvevők 38%-a mondta, hogy ismeri a rendszert és ezzel a relatív alacsony értékkel tudott az Android az első helyen végezni. Annak ellenére az Android a legismertebb idehaza, hogy az eladási statisztikákból tudható, a Symbian a legelterjedtebb rendszer – csakhogy az emberek ennek nincsenek tudatában.

Az okostelefon tulajdonosok egyébként sokkal tudatosabbak a mobil rendszereket tekintve, körükben már „csak” 36% nincs tisztában azzal, hogy milyen a készüléke ebből a szempontból, 25,4% a Symbian részesedése, 20,7% az Androidé, 6,6% a Windows (még a régi operációs rendszerrel) és 5,1% az iOS-é (Apple).

Ez a megoszlás arányaiban és sorrendjében is némiképpen eltér az USA-beli vagy a világtrendektől. Az Egyesült Államokban például egyáltalán nem olyan fontos a Symbian, ugyanakkor 2011-ben már az android az első, miközben fontos eltérés a magyar helyzethez képest, hogy továbbra is meghatározó a sokáig piacvezető Blackberry részesedése (RIM), és természetesen az iOS (Apple) is jóval nagyobb részesedéssel bír, mint Magyarországon. Az USA-n kívülre tekintve elmondható, hogy bár a Symbian (ma már csak a Nokia gyárt ilyen készülékeket a nagy cégek közül) „hadállásai” gyengültek az utóbbi időben, de a világ számos részén a Symbian az első, csak erről sokan hajlamosak elfelejtkezni, mert nem tartják igazán okostelefon platformnak.

A 2010-2011-es adatokból az látható, hogy az Android 12 hónap alatt szorosan felzárkózott a Symbian mögé idehaza, és ha ez a lendület nem törik meg, akkor várható, hogy a nemzetközi trendekhez hasonlóan 2011-et Magyarországon is az Android térnyerésének éveként tartjuk majd számon.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Steve Jobs halála után először mindenki az egekbe emelte a zsenit, a látnokot, a mágust. Azután hamarosan megjelentek azok a visszaemlékezések, amelyek leleplezik az Apple vezérének emberi gyengeségeit.  Bár az Apple évek óta magasan szárnyal, termékei iránt nagy a kereslet, az Apple diadalútját is kísérte jó néhány kudarc. A gépek em voltak feltétlenül rosszak, több esetben is csak megelőzték korukat. Nem érdemes rangsorba helyezni ezeket, de egy felsorolás érdekes lehet.

QuickTake fényképezőgép (1994): túl korán jött, drága volt, nem volt rá igény.

ROKR (2005):az első telefon amelyet szinkronizálni lehetett az iTunes-szal. Drága, elavult, lassú, csekély képességű.

Jubileumi, 20. évfordulós MAC (1997): szép és jó, de 1997-ben 8000 dollárt kérni egy gépért? Senkinek sem kellett. Később kétezerért sem.

 A „Pippin” 1996-ban került az üzletekbe, Ekkor már ott volt a Playstation, a Sega Saturn, és a Nintendo 64 is. Alig 42 000 darabot sikerült belőle eladni.

Newton: egy igazi PDA, de megelőzte a korát. Remekmű volt, de 1998-ban senkinek sem kellett.

Apple Display Donnector: jött, látott, eltűnt.

A hokikorog-egér: dizájnos, de kényelmetlen, és még a kábel is rövid. Bukta.

Apple LISA: Óriási technikai ugrás, de bitang drága volt.

Apple tv: képtelen volt elterjedni,

Apple Cube: pici, gyönyörű, csendes, de túlárazott, és bővíthetetlen.

iSight kamera (2003): Ki emlékszik rá?

Toochee, a Galaktikus