Netidők Blogtársaság

A mobil pénztárca hazai tesztjének indulása és a Telekom aktivitás kapcsán több helyen lehetett olvasni a mobil fizetésről a héten (például itt vagy itt). Jómagam szerdán egy, kifejezetten a témával foglalkozó rendezvényen adtam elő (Mobilfizetés A-Z szeminárium). A téma sokakat foglalkoztat: bankokat, mobil szolgáltatókat, kereskedőket, kártya társaságokat, megoldás szállítókat... De vajon az emberek felkészültek-e már idehaza a mobil fizetésre? Értik-e egyáltalán mi ez az egész?

Ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy a kérdés nehezen megválaszolható, mert nem nagyon vannak adatok, de néhány szám azért hozzáférhető, érdemes volna ugyanakkor egy feltáró kutatást csinálni a témában. Az Ipsos tavalyi Mobinauta kutatása szerint mindössze a telefonnal rendelkezők 4%-ára igaz, hogy egy átlagos napon fizetésre használja a telefonját, miközben összehasonlításképpen például 65%-uk telefonál vagy 29% Facebook-ozik. Ezzel a mobil fizetés inkább a ritkán űzött tevékenységek közé tartozik, amit kvantitatív (kérdőíves, nagy mintás) kutatásokkal nehéz is megfogni. Az NRC szintén tavalyi kutatása szerint egyébként az internetezők 25%-a szokott egyáltalán mobiltelefonnal fizetni. A legnépszerűbb tevékenységek az autópálya-matrica vásárlás, a lottószelvény kifizetése és a parkolás. A szerencsejáték eleve állami monopólium, a másik kettőt pedig most államosítják... 

De a mobil fizetés nem csak ezeket, az alapvetően SMS-alapú és részben telefonszolgáltatókhoz kötődő kényelmi szolgáltatásokat jelenti. A QR-kódhoz (is) kötődő MasterCard Mobile megoldása már hónapok óta elérhető, a szolgáltatást 100 ezren használhatják (ez nagyjából a 2,8-3,2 millió okostelefonos 3-3,5%-a lehet). Az NFC révén ezzel egy időben pedig már egy újabb technológia is van a láthatáron, ami a teljes pénztárcát képes lehet kiváltani (leszámítva az abban hurcolt óvszert), nem csak a készpénzes vagy kártyás fizetést. A „csőben” pedig feltehetően várakoznak azok az új eljárások is, amelyek még távol vannak a megvalósulástól. Mindennek köszönhetően az, hogy „mobil fizetés” egyszerre több dolgot jelent, ahol a múlt (SMS – autópálya-matrica és parkolás) a jelen (QR kód - MasterCard Mobile) és a jövő (NFC – mobil tárca) technológiái egybeérnek. Az új megoldásokkal és az általuk jelentett lehetőségekkel most kezd (újra) ismerkedni a szakmai közönség, ezek után feltehető, hogy a laikusok számára még inkább egybetorlódik a három dolog és nem igazán értik, hogy mit jelent a mobil fizetés, egy ilyen rendszerben kik a szereplők, kinek fizetnek miért.

Persze az egyszerű felhasználó – érthető okokból – azt nézi, hogy mitől lesz neki jó egy ilyen új rendszer?

Hazai felhasználók lamentálnak a mobil fizetés előnyeiről a HWSW cikke kapcsán (forrás)

Legyen olcsóbb, egyszerűbb, kényelmesebb – esetleg divatosabb – különben nem fogja használni. Arról már nem is beszélve, hogy a hazai, készpénz központú mentalitást igen nehéz megváltoztatni, amint azt a bankkártya bevezetése kapcsán 20 éve folyó harc mutatja (sokan még most is csak kiveszik a fizetésüket a kártyával és utána készpénzben költenek). Az eNet e-kereskedelmi kutatásaiból is jól látható, hogy még az interneten(!) is a készpénzt részesítjük előnyben, hiába van lehetőség alternatív fizetési megoldásokra az internetes áruházakban, a legtöbben még mindig a készpénzben fizetnek átvételkor (73% választja ezt a megoldást az összes vásárló közül).

Persze nem baj, hogy a bankkártya használata nem különösebben ágyazódott be a hétköznapokba, így még egyszerűbb lenne áttérni a mobil fizetésre, mert a kártyával kapcsolatos bizonyos fejlesztések egyszerűen kihagyhatóak, a technológia átugorható (ahogy például a csekkönyvezés is ismeretlen jelenség idehaza). Persze nem eszik olyan forrón a kását… Az NFC alapú mobil pénztárca tesztje most kezdődik idehaza, amiből sok minden ki fog derülni. Az én megérzésem az, hogy a részben a szürke gazdasághoz kötődő „zsebbe adják a fizetést” jelenség miatt a magyarok még sokáig ragaszkodni fognak a készpénzhez. A jövő azonban úgy tűnik, hogy a mobilé, a Visa például azt várja, hogy 2020-ig a fizetési tranzakciók fele mobil lesz a saját rendszerében. Ők pedig csak értenek hozzá.

Pintér Robesz

Pár napja jelent meg a hír, hogy példátlan tudományos hamisítás-sorozatra bukkantak. Dr. Yoshitaka Fujii a Toho Egyetem egykori kutatója két évtizeden keresztül több mint 200 szakmai cikket publikált hamisított, manipulált adatok alapján. Vajon hogyan sikerülhetett az internet korában húsz éven keresztül az orránál fogva vezetni a szakmai közönséget és a szakértő bírálókat alkalmazó tudományos orgánumokat, amelyek a cikkeket közölték? Erre a kérdésre keresi a választ egy egyszerre rendkívül szórakoztató és ugyanakkor elszomorító cikkben az Arstechnica.com oldalán John Timmer, aki megalkotta a tudományos adathamisítók 8 pontját, avagy mire figyelj, ha nincs kedved kutatni, de szeretnél tudományos karriert építeni.

1. Csak olyan adatokat hamisíts, amiket senki sem akar látni! A legegyszerűbb, ha anonimizált páciens adatokkal dolgozol, amiket soha senki sem fog tudni visszakövetni és ellenőrizni.
2. Több intézménnyel dolgozz együtt! Így biztos, hogy még nehezebb leellenőrizni, amit csináltál.
3. Olyan eredményeket hamisíts, ami az elvárásokat igazolja! Ne akarj tudományos szenzációkat publikálni vagy tudományos áttöréseket elérni, légy szerény és ne hívd fel magadra a figyelmet!
4. Ne csinálj olyan kutatásokat, ami bárkit is érdekel! Ez szoros korrelációban áll az előző ponttal.
5. Ne közölj írásokat a saját szakterületeddel foglalkozó lapokban, csak a határterületeken! Ez esetben ugyanis a bírálók nem igazán fognak érteni ahhoz, amiről írsz, tehát a lebukás veszélye is kisebb.
6. Oszd meg a felelősséget! Minél többen vonódnak be a történetbe, annál kevésbé valószínű, hogy valaki úgy érzi, az ő felelőssége tisztázni, mi történt. Például több lapban publikálj, változtass gyakran állást, több helyről pályázz kutatási pénzekre.
7. Ne plagizálj! A plágiummal nagyon könnyű lebukni, amióta elektronikus adatbázisok állnak rendelkezésre. Ha így lebuksz, még a végén felmerül a kérdés, hogy vajon a munkád más része is hamis lehet.
8. Ne másold a képeket! Ugyanazokkal az illusztrációkkal, teljesen megegyező grafikonokkal gyanút keltesz. Tényleges kutatásokban ugyanis sohasem állnak elő teljesen azonos eredmények.

Ha mindezekre odafigyelsz, szép karrier várhat rád – persze mivel nem hívhatod fel magadra a figyelmet, csak szerény tudományos karriered lesz. Ám, ha lebuksz, semmi jóra ne számíts, egy ilyen csalássorozatot nem lehet kimagyarázni és a tudományos életben kiátkozottként fognak rád tekinteni.

Pintér Robesz

Imádom a statisztikákat – szakmai ártalom. Az infograrikákat, rangsorokat, adatsorokat, grafikonokat és a többit. A számok sokat elárulnak a világról, amiben élünk, feltéve, hogy tudjuk mit jelentenek és mik az összefüggések köztük. Ugyanakkor a bizonyos időszakokra, jellemzően hónapokra, negyedévekre, évekre és évtizedekre vonatkozó statisztikákból sokszor nem érzékelhető számunkra, hogy a számok mögött folyamatok vannak, folyamatos változás. Viszont a közismert számokat, mint a világ népessége, a világon található internet felhasználók száma vagy az eladott mobiltelefonok száma meg lehet jeleníteni folyamatként is – ezek a valós idejű számlálók, amik azt mutatják, hogy a pillanat múlásával számszerűsítve hogyan változik a világ. Erre vállalkozik a Worldometer nevű, magyarul is „beszélő” oldal, ahol számlálókon követhejük nyomon a minket körülvevő változásokat.

A minket érdeklő, információs társadalomhoz köthető számlálók közül legőrültebben a ma elküldött e-maileké pörög, de ott vannak szorosan a nyomábana twitter bejegyzések vagy a blogposztok – mint amilyen ez is. De megnézhetjük, hogy mennyi internet felhasználó van jelenleg a világon vagy hány számítógépet adtak el idén.

Worldometer: Az emberiség egy perce – csak tudományos fantasztikus gondolatkísérlet helyett valódi számokkal.

Pintér Robesz

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét. Befejező rész.

Ahogy láthattuk korábban a felhasználókat nem a telefon operációs rendszere érdekli igazán. Számukra – érthető okokból – a használhatóságon van a hangsúly. A közeljövőben emiatt várható, hogy a készülékgyártók és a mobiltelefon szolgáltatók a mobil platformokat is márkázottan kommunikálják majd idehaza, mivel egyre fontosabbá válik, hogy a felhasználóknak milyen telefonja van, Symbian-os, Androidos, Windows Phone-os vagy iPhone. Ennek ugyanis komoly hatása lesz arra, hogy mire tudják majd használni a zsebükben lapuló „kütyüt".

Alapvető átalakulás előtt áll a mobiltelefon-használat is, de fontos, hogy a kutatási eredmények szerint egyelőre még a régi használati módok dominálnak: 2011 tavaszán a magyar mobiltelefon tulajdonosok többsége heti rendszerességgel használta készülékét telefonálásra, SMS-írásra, ébresztésre, számolásra, naptár nézegetésre – tehát a megszokott klasszikus dolgokra.

A legkedveltebb tíz tevékenységet tekintve meglepő módon alig van eltérés az okostelefon használók és az okostelefont elutasítók (nincs neki ilyen készüléke és nem is szeretne a közeljövőben) között, egyelőre szinte csak az intenzitásban lehet tetten érni különbségeket. Az egyetlen érdemi különbség, hogy az internet használata helyett az okostelefont elutasítók inkább rádiót hallgatnak:

A 10 leggyakoribb mobiltelefon aktivitás hetente

Ipsos, 2011. februári adat (18+ rendszeres internetezők)

Az újfajta, okostelefonokra jellemző alkalmazásmódok tehát még nem terjedtek el igazán széles körben – mint amilyen a böngészés, levelezés, alkalmazások letöltése, könyvolvasás, RSS, blogolás. Azonban fokozatos térnyerésük várható, ahogy az alkalmazások letöltését lehetővé tévő platformokat használó okostelefonok elterjednek. Ennek következtében megsokszorozódhatnak a telefonnal végezhető tevékenységek, így a telefon aktív használatával töltött idő megnövekedésére lehet számítani. Egyre többen, egyre többféle módon és egyre több helyzetben fogjuk a mobiltelefonunkat használni.

Az adatokat egyetlen mondatba sűrítve elmondható tehát, hogy az okostelefonok, mint eszköz gyors elterjedését jelzik előre, de a használati szokásokat tekintve lassabb változásokra kell számítani.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Az okostelefon terjedése VI: az android éve

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

A téma számos piackutató cég érdeklődését felkeltette – mint egykoron az internet térnyerése – így gyakran látnak napvilágot felmérések a témával kapcsolatban. A terület fontosságát jól jelzi, hogy több kutatócég rendszeres felmérést indított a terület fejlődésének figyelésére, amit az érdeklődésen túl nyilván a piaci érdek is motivál: az okostelefónia és a mobil internet számos – nem csak a távközlésben érdekelt – cég számára kiemelt fejlesztési terület, számukra elengedhetetlenül fontos a friss információk, trendek ismerete, amiért hajlandóak áldozni is. Jelenleg négy cég rendszeres(nek tervezett) kutatásáról tudni (időrendben), amelyek közül nem mindegyik publikus:

• az Ipsos tavaly induló felmérés-sorozata, amelynek jómagam vagyok a kutatásvezetője és eredményeit a tavasszal megtartott okostelefonokkal foglalkozó konferenciákon „szoktuk” ismertetni,
• a GKIeNET 2010. júniusban indított kereslet és kínálat oldali felmérés sorozata, amelynek eredményeit egyelőre csak előfizetők láthatják, így itt sem mutathatjuk be az eredményeit,
• a Kutatócentrum először 2011 augusztusában megjelent e-Tech Reportja, amelynek része a Smartphone Report,
• és az NRC először 2011 szeptemberében bemutatott NRC-Médiapiac Kütyüindexe.

A későbbiekben ezek alapján tekintjük át a hazai okostelefon helyzetet, itt-ott kiegészítve azt más cégeknek szintén a témában folyt ad hoc kutatásaiból hozzáférhető publikus adatokkal.

Mivel idehaza az eredeti adatforrásokhoz meglehetősen nehéz hozzáférni – leginkább sajtóközlemények és konferencia-előadások érhetőek el – a mélyebb összefüggések vizsgálatakor elsősorban az Ipsos adatsorokra fogok támaszkodni, mint amelyek érthető okokból a leginkább hozzáférhetőek számomra.

A korábbi részben ismertetett definíciós eltérések csak az inkonzisztencia egyik, de nem egyetlen forrását jelentik. A felmérésekről szóló híreket olvasó laikusok (értsd a kutatásmódszertant kevéssé ismerők) számára továbbra is ellentmondásosak az adatok. 2011 tavaszán például a következő négy penetrációs adat volt hozzáférhető az okostelefonok hazai elterjedtségére vonatkozóan:

• IDC: 1,3 millió okostelefon (~15% a teljes felnőtt népességre vonatkozóan)
• NRC: 18% (18-49 éves, országos reprezentatív adat)
• Xallis Constulting: 20% (14 évnél idősebb, országos reprezentatív adat)
• Ipsos: 24% (18 évnél idősebb, internetezőkre reprezentatív adat)

Mindebből kiderül, hogy nem csak a nyers szám a fontos önmagában, hanem az is, hogy mire vonatkozik (kire reprezentatív) és mikor mérték. Ha ezekből a fentebbi mérésekből származó százalékokat a vizsgált célcsoport méretének ismeretében visszaszorozzuk az adott populációra, akkor azt kapjuk, hogy kb. 800 ezer – 1 millió ember használt okostelefont Magyarországon 2011 tavaszán.

Az IDC adat nem kérdőíves felhasználói felmérésen alapul, hanem eladási adatokon, így nem a felhasználók, hanem a készülékek számára lehet belőle következtetni (feltehetően benne vannak azok a készülékek is, amelyek azóta már fiókba kerültek, illetve amelyeket második készülékként használnak egy meglévő okostelefon mellett).

Az inkonzisztencia forrása lehet az okostelefonok terjedése is – vagyis, hogy azok nem az internetnél megszokott évi 3%-os növekedési ütemet produkálják, hanem annál gyorsabbat. Az NRC szerint „2011 augusztusában a hazai internetezők (a legalább hetente netező 18–69 évesek) 25 százaléka használt saját, további 1 százaléka pedig céges okostelefont”. Az Ipsos februári mérése ugyanerre a célcsoportra 2%-kal alacsonyabb adatot mutatott. Fél év alatt tehát 2%-os növekedést mutattak az adatok – ismerve a mobiltelefonok utolsó negyedévre vonatkozó eladási adatait (igen sokan vásárolnak karácsonyra új készüléket), várható, hogy 2012 tavaszára akár 30% körülire nőhet az okostelefonok penetrációja a célcsoportban.

A fentebbi adatoknak látszólag ellentmond a Kutatócentrum augusztusi felmérése, amely alapján az internetet legalább hetente használó 18-54 évesek harmadának van okostelefonja. A hírt közelebbről nézve kiderül, hogy egész pontosan így szól: „Minden harmadik internethasználónak van okostelefonja vagy okostelefon funkciókkal bővített hagyományos mobiltelefonja”, vagyis felfelé torzít a „felokosított” készülékek miatt. Sajnos a torzítás pontos mértékét nem ismerni. Mindent összevetve tehát minden negyedik 18 éves vagy annál idősebb internetező rendelkezik okostelefonnal.

Ami a jövőt illeti, mindhárom piackutató cég felmérései további lendületes növekedést jeleznek előre a következő egy évre. Az Ipsos 2011. februári mérése szerint az internetező 18 évesek és idősebbek 22%-a fog egy éven belül okostelefon készüléket vásárolni. A Kutatócentrum szerint „28 százalék tervezi, hogy még fél éven belül beszerez egyet” és az NRC szerint „az okostelefonnal még nem rendelkező internetezők több mint 2 százaléka biztos benne, további 15 százaléka pedig valószínűnek tartja, hogy három hónapon belül vesz ilyen készüléket”. Mindezek alapján nagyon valószínű, hogy az okostelefon piac robbanásszerű fejlődése előtt állunk Magyarországon 2011 őszén.

Az Ipsos mérése alapján okostelefonnal nem rendelkezőknek egyébként nagyjából a fele (47%-a) szeretne ilyen készüléket és kétharmaduk nem kíván 30 ezer forintnál többet erre az eszközre költeni, ami azt mutatja, hogy ha az új készülékek ára (akár valamilyen kedvező csomagban vagy akcióban a mobiltelefon szolgáltatóknál) ez alá a lélektani szint alá tud esni, akkor várható az eladások jelentős felfutása Magyarországon.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma