Netidők Blogtársaság

Infoszótár

Álom az álomban. Infoszótár az Infoszótárról. Igen, megjelent ennek a blogrovatnak az alapjául szolgáló nyelvi anyag nyomtatott könyvben. Az Infoszótár amellett, hogy a Netidők blogtársaság egyik állandó posztja, a Netidők című rádióműsor régi rovata, 1998 őszén indult, amikor a műsor még MODEM IDŐK néven futott. Az első kifejezés, amit feldolgoztam, a lammer volt, és jól mutatja az IT világ nyelvi változásainak a viharosságát, hogy ma már ezt senki nem használja, nem is tudják, mit jelentett (én elárulom: ’kezdő, tapasztalatlan számítógép-használó’).

Az Infoszótár kötet jól követi azt a szellemiséget, amelyet ebből a blogrovatból is érzékelhetnek az olvasók: érthetően, népszerűen szeretnék információkat adni az érthetetlennek, idegenszerűen tűnő informatikai kifejezésekről. Ezzel egyszerre szeretnék a bátortalan felhasználókhoz, a gyakorlott profikhoz, az érdeklődő informatikusokhoz szólni, és szándékaim szerint a nyelvész kutatók számára is jó forrás lehet a kötet anyaga.

Persze, már hallom is a jogos kritikát: hogy lehet nyomtatásban kiadni egy ilyen könyvet?! Hisz olyan gyorsan változik az informatikai szókincs, hogy a szótár a megjelenés pillanatában már el is avul. Igaz ez, de hiszem, hogy a szakértők feladata közé tartozik a dokumentálás is, a mélyebb összefüggések bemutatása, az érdekességek elmesélése. Erre tesz kísérletet ez a kötet. Ha megveszik a Tinta Kiadó gondozásában és a Magyar Telekom támogatásával megjelentetett kötetet, ajánlom mindenkinek, hogy játssza el a kedvenc szótáros játékomat: üsse fel a kötetet találomra egy szócikknél, olvassa el, és ha a végén van utalás, „Lásd még:…” bejegyzés, akkor lapozzon oda, és folytassa ezt a játékot, amíg kedve tartja. Garantálom a jó szórakozást!

És nem titkolom azt a szándékomat, hogy a kézirat lezárása óta is folyamatosan gyűlő szóanyagot is publikáljam, ha összejön egy újabb kötetre való. Az Infoszótár jövője tehát ígéretes, legalább annyira, mint az informatikáé.

Köszönöm a Netidők blogtársaságnak, a sok segítséget és a sok biztatást, szeretetet, amivel elősegítették ennek a kötetnek a megjelenését.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.