Netidők Blogtársaság

A poszt első része: A Netidők és a zene

A pár nap múlva 16. évébe lépő műsorunk a kezdetektől a digitális világról szól és arról, hogy a sok technológiai újdonság hogyan alakítja át az életünk legtöbb területét. E témák jó nagy részét a kultúra (zene, film, más művészetek, pl. színház, képzőművészetek stb.) jelenti, így lehetne a műsor címe a mostani petőfis műsorcímmel akár Digitális Kulturfitnesz is. A kultúrán túli területek is fontosak: az információs társadalom, az e-demokrácia, a digitális jog, az internetes nyelvészet, a nyílt forráskódú világ, a számítógépes játékok, a Nagy Testvér elektronikus megvalósulásai és persze a technológia érdekességei is.

Mivel most négy évvel ezelőtt egyszer csak minden átmenet nélkül egy zenei rádióban találtuk magunkat, ezért a műsorunk kétféle formában készül el: azok kedvéért, akik a korábbi beszélő műsort megszerették, továbbra is az eredeti formájú műsort rögzítjük (ez található meg a weboldalunkon) – a zenei rádióvá alakított Petőfi adó hallgatói számára pedig készül egy zenés műsorváltozat.

Az utóbbi hónapokban már lehetőségünk is van olyan zenéket is mutatni az adásban, ami a műsor tartalmaihoz kapcsolható. Így mutattuk be az első alkalommal a Grammy-díjazottak közé bekerült számítógépes játék zenéjét. Christopher Tin még 2005-ben írta az idén díjazott Baba Yetu c. dalt, egyetemi szobatársa felkérésére a Civilization IV c. körökre osztott számítógépes stratégiai játék főcímzenéjének, amelyet a sowetói evangélikus kórus ad elő. A felvétel a „Legjobb instrumentális szám kísérő énekesekkel” kategóriában nyerte el a magas kitüntetést.  A lemez egyébként kapott egy másik Grammyt is, mégpedig a „Best Classical Crossover Album” kategóriában is győzedelmeskedett. A műsorban a stratégia játékokat és a játékzenéket egyaránt nagyon kedvelő Spányik Balázs mutatta be.

Balázs egyébként 2003. februárjában DJ Chatmanként is jelentkezett, amikor mint a Commodore Rock hatalmas rajongója ízelítőt adott a commodore 64-es zenékből és azok feldolgozásaiból. Aztán egy héttel később folytatta zenei bemutatóját, melynek során kiderül, hogy a Commodore 64-es játékzenéket feldolgozó Press Play On Tape nevű zenekar sokkal jobb, mint a Backstreet Boys. (2003-as archív oldalunkon február 6-nál és 13-nál megtalálható.)

2005-ben az óév utolsó műsorában egy furcsa hangszerről beszélt nekünk Mandel Róbert zenész. Akkor éppen száz éve, 1906-ban mutatták be New Yorkban azt a különös berendezést, melyhez dinamók, írógép és zongora, no meg a telefonhálózat kellett: a telharmónium születésére emlékeztek egy szokatlan koncerten az Óbudai Társaskörben. Mandel elmesélte a koncert érdekességeit és a beszélgetés után belehallgattunk az éppen az adás előtt végetért telefonos közvetítés hangjaiba is. (2005-ös archív oldalunk.)

A hip-hoptól a drum’n’bass-ig, a világzenétől a black metálig számos műfaj kultúrájáról és a digitális zenei forradalom hatásairól is szól a májustól kapható Zenei hálózatok – zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában c. kötet. A különféle tanulmányokból álló könyv egyik érdekessége, hogy teljes egészében ingyenesen is letölthető. Az egyik szerkesztő Tófalvy Tamás, kultúrakutató és szakújságíró a május 30-i műsorunk vendége volt.

Még mindig maradt zenei téma a tarsolyomban, de nem akarom, hogy olvasóink unják a témát, úgyhogy csak címszavakban néhány további a teljesség igénye nélkül: többször beszéltünk a Making New Waves fesztiválról, ahol különös hangzású digitális zenét is előadtak. Vendégünk volt Pierrot, aki a számítógépes kalandjátékai zenéjéről is beszélt, vagy Dés László, aki azt mesélte el, miképpen használja a lemezek készítéséhez a számítógépet. Vendégünk volt az egykori Panta Rhei együttes basszusgitárosa, Szalay András, aki németországi tartózkodása alatt egy digitális gitárszintetizátort, az Axon fejlesztette. És vendégünk volt a KFT együttes dobosa, Márton András és a kortárs zenész ifj. Kurtág György, ők ketten közös zenei kísérletükről meséltek, amelyben műholdak „hangját” és az internetet is felhasználták a koncerteken.

Szilágyi Árpád

 | Még több lehetőség

A hip-hoptól a drum’n’bass-ig, a világzenétől a black metálig számos műfaj kultúrájáról és a digitális zenei forradalom hatásairól is szól a májustól kapható Zenei hálózatok – zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában c. kötet. A különféle tanulmányokból álló könyv egyik érdekessége, hogy teljes egészében ingyenesen is letölthető. Június 7-én 18 órakor a szerzőkkel személyesen is lehet találkozni a Kossuth Klubban a kötet bemutatóján. Az egyik szerkesztő Tófalvy Tamás, kultúrakutató és szakújságíró a május 30-i műsorunk vendége volt, alább a beszélgetés rövidített változata olvasható, amelyben az asztaltársaságunk tagja, Dragon György (szintén zenész!) is megszólal.

Szilágyi Árpád: Ma már nem csak arról beszélünk, hogy beköszöntött az MP3 korszak és mindenki zenét tölt le az internetről, hanem egy kicsit előrébb tartunk ennél…

Tófalvy Tamás: Igen, mert nem csak letöltjük, hanem megosztjuk, továbbítjuk, átalakítjuk és ezernyi dolgot csinálunk a zenével. Amellett, hogy vannak ilyen remek formátumok, mint az MP3, vannak olyan megosztó platformok, amelyek segítenek nekünk, hogy megosszuk a zenéket és azt látjuk, hogy ezek az új platformok és szolgáltatások újfajta közösségi szerveződéseket hoznak létre és facilitálnak, ha úgy tetszik. Itt van például a last.fm, ahol a közösségiség magában a zenehallgatás aktusában megjelenik, hiszen maga az algoritmus azt nézi meg, hogy az emberek egyenként milyenfajta ízléseket adnak össze. És ez csak egy a sok közül.

Szilágyi Árpád: A zene köré szerveződő közösségek eltérnek-e érdemben a más alapon szerveződő online közösségektől?

Tófalvy Tamás: Határozott nem szerintem a válasz erre, tehát én azt gondolom, hogy alapvetően közösségről, a közösség egy preferenciájáról, közös tudásáról van szó és innen már csak különböző változatokról beszélünk.

Szilágyi Árpád: A kommunikáció nem csak a közönség tagjai között indul el, hanem a zenész és a közönsége között is elindulhat. Ezzel foglalkoztok a könyvben?

Tófalvy Tamás: A kötet nem fókuszál rá, de egész biztosan érintik bizonyos tanulmányok ezt a kérdést. Ez egy nagyon fontos dolog, hogy az a fajta visszajelzés, amit egy koncerten kaphat egy zenész, most a koncert keretein kívül is egyre inkább felerősödik.

Dragon György: Nekem van egy ismert zenész a Facebook ismerőseim között: Bill Leverty, aki a Firehouse nevű zenekarnak a gitárosa. Én nagyon tisztelem ezt a zenekart és ő személyesen felköszöntött engem a születésnapomon a Facebook-on és ez hihetetlen, mert ilyen nem történhet a valóságban, hogy a kedvenc zenekarom gitárosa leszól, hogy „Hello Gyu, boldog születésnapot! Szevasz!”

Szilágyi Árpád: Lehet-e ezekből a tanulmányokból következtetni arra, hogy merre haladunk? Hiszen a könyv egy pillanatfelvételnek tekinthető.

Tófalvy Tamás: Nehezen vállalom a felelősséget azért, hogy valaki a mi könyvünk nyomán kezdjen el a jövő felé lépkedni. A célunk inkább az volt, hogy olyanfajta gondolatokat rögzítsünk, amelyek nem csak erre a pár évre maradnak aktuálisak, hanem később visszatekintve is használhatóak, ha nem is előremutatóak ebben a futurológiai értelemben, hanem inkább egyfajta lenyomatot adhatnak.

Szilágyi Árpád: Mit jelképez az, hogy ingyenesen letölthető ez a könyv?

Tófalvy Tamás: Hisszük és valljuk, hogy a tudás mindenkié. Tehát aki szeretné elolvasni ezt a könyvet, az megtehesse és ugyanakkor legyen arra is lehetősége, hogy ha erre pénzt szán, akkor megvásárolhassa a könyvet, ami szintén kapható.

Szilágyi Árpád