Netidők Blogtársaság

Az elmúlt években volt szerencsém mindhárom nagy okostelefonos, tabletes platformhoz. Huzamosabb ideig (legalább egy évig) használtam mindegyiket és a napokban arra jöttem rá, hogy az volna a legjobb, ha a három rendszerből ki lehetne mazsolázni a legjobb megoldásokat és gyúrni belőlük mondjuk egy iAndroPhone rendszert. Lássuk, nálam melyik rendszerből milyen tulajdonság kapna feltétlenül helyet egy ilyen Frankenstein oprendszerben.

Ami nekem az iOS-ben a leginkább tetszik:

• Cikkek teljes szövegének elmentése a böngészőből (Safari olvasó módból).
• Minőségi alkalmazások, családi okokból nekem főleg gyerekeknek szóló appok jöttek be (legutóbb például a Terka a piacon).
• A beépített jegyzet alkalmazásban készült jegyzetek mentése automatikusan a Google fiókba, így azok gépen is elérhetőek mindenféle különösebb szinkronizálás nélkül (persze internet kapcsolat kell hozzá, hogy a háttérben végbemenjen a dolog).
• Photo Booth: trükkös felvételek a rendszerbe integrált fotós alkalmazással.
• Levelezéskor intelligensen kiválasztja a feladót a címzettnek megfelelően: tehát, ha több e-mail címről is levelezünk, de mondjuk egy listára csak megadott címről fogadnak el tőlünk levelet, akkor a rendszer megtanulja melyik az és azt használja, ha ezt a címzettet választjuk ki.
• Egyedileg, letöltés után módosítható beállítások az alkalmazásoknál (például, hogy mi fér hozzá a hely adatainkhoz és kapcsolgathatja az energiazabáló GPS-t).

Ami a Windows Phone-ban a leginkább tetszik:

• A Nokia-s WP telefonok esetében a fényképező, a külön fotós alkalmazások (pl. Cinemagraph), a külön hardveres fényképező gomb, a remek minőségű videók. Bárki bármit mond, a legszebb képeket és videókat a Lumia csinálja a mezőnyből.
• Offline is működő Nokia Here térkép, autós és tömegközlekedési navigálás, integrált beltéri térképek.
• Interneten mindenhol elérhető Skydrive file-ok (mondjuk a Dropbox ugyanilyen jó a másik két rendszeren).
• A szavak gépelése közbeni automatikus javítás – bár a másik két rendszeren is van erre megoldás, itt a leginkább felhasználóbarát, messze a legjobb. Az Apple megoldásától kihullik az ember haja, képtelen a ragozó, sok ékezetet használó magyar nyelven normálisan működni, rendszeresen automatikusan hibás szavakra cseréli, amit rendesen leírtunk.
• Data Sense – operációs rendszerbe beépített adatforgalom mérő, részletes statisztikákkal (melyik program mennyi adatot forgalmaz mobil neten és wifin, mennyi van még a csomagból hátra...)
• Takarékos akkumulátor üzemmód, ami egy kattintásra kikapcsolja az összes energiazabáló háttérfolyamatot (életmentő lehet, ha például otthon hagyjuk a töltőt egy hosszú hétvégén vagy egyéb okból töltő nélkül vagyunk kénytelenek kibírni még egy darabig).
• Beépített Office támogatás (Word, Excel és PPT), de külön kiemelném a OneNote jegyzeteket - ezt nem ragozom, akik Office-t használnak, azoknak ez egy óriási előny.

Ami az Androidban a leginkább tetszik:

• Automatikus szuperség (nem én találtam ki, ez a neve): az elkészített fotókból, videókból a Google automatikusan montázs videókat készít, vágásokkal, zenével, többféle stílusban, ami később egyedileg módosítható és elmenthető. Nagyon menő szuperjóság és még fel is vághatsz a rokonok és ismerősök előtt.
• A Facebook messenger magas fokú integráltsága (bár megvan a másik két rendszerben is, messze itt a legjobb).
• Fejlett értesítési sáv - a három rendszerből szerintem itt van a legjobban megoldva.
• Tartalmak megosztása bármilyen, az ezt támogató alkalmazásból egy másik alkalmazásba – szabad átjárás az alkalmazások között ebben a tekintetben.
• Remek alkalmazás választék - azt is eléred ingyenesen vagy freemium modellben (alap funkciók ingyenesen), amiért az iPhone-on fizetned kell és, ami nem biztos, hogy a Windows Phone rendszeren megtalálható már.

Persze a kiválasztott tulajdonságok alapvetően attól függnek, hogy ki hogyan használja az adott rendszert. Feltehető, hogy ahogy az okostelefon használat egyedi mintázatokat mutat, úgy az adott oprendszerben szeretett és gyűlölt tulajdonságok is különbözőek lehetnek. Szóval a kérdés: nektek mi tetszik a legjobban az általatok használt mobil operációs rendszereken?

Pintér Robesz

Óriási kijelző, gyönyörű saját videók, teljes értékű offline navigáció – a Nokiának köszönhetően* egy hónapja használok egy Lumia 920-at. Az alábbiakban pro- és kontra érvek következnek, avagy milyen előnyei és hátrányai vannak a Nokia jelenlegi csúcskészülékének? A múlt heti teszt második, befejező része. (Az első rész elérhető itt.)

Várakozások a Lumia 920-szal szemben

A Lumia 920 már nem egy új készülék, így mire májusban megkaptam, már számos tesztet végigolvastam és videót megnéztem, így voltak várakozásaim a készülékkel szemben. Elsősorban egy kiváló kamerát vártam, óriási kijelzőt, vezeték nélküli töltést, offline is elérhető térképes navigációt és a fentebb már említett kezes e-mail alkalmazást (amit ismertem már a Lumia 800-ról).

A kamera tényleg kiváló, főleg a videói félelmetesen jók. Ugyanakkor a fényképekről el kell mondjam, hogy bár nagyon jók, nem váltanak ki egy „rendes” kamerát. Tudom, naivnak tűnhet egy ilyen elvárás, ugyanakkor viszont szerintem ezen a téren még tovább lehet lépni – ha igazak a pletykák, pont ezen a területen fejleszt a Nokia, a 41 megapixeles PureView kamerát kaphatja meg a Lumia sorozat legújabb darabja. A kamera ugyanakkor kapott egy csomó szoftveres kiegészítést, ami alapból a készüléken van. A fentebb már említett Cinemagraph például „mozgó fényképet” tud csinálni pár másodperc alatt, ahol szabadon eldönthetjük, hogy a kép melyik része mozogjon és melyik része legyen mozdulatlan. A gyerekek (is) imádták. Gyakorlatilag animált gifeket csinálhatunk könnyen és egyszerűen bárhol és bármikor. (Sajnos a lentebbi képen a postr nem tudja kezelni az animált részt, az eredetin csak a tv képe mozog, mintha éppen adás lenne... Kárpótlásul ajánlom ezt a rövid kis videót.)

A tévé mindig megbabonázza a gyerekeimet

Az óriási kijelző remek választásnak bizonyult. A mérete mellett a tiszta, éles képe, amit nagyon szeretek, illetve, hogy erős napfényben is kiválóan olvasható, mivel a szenzoroknak köszönhetően a fényerőnek és a kontrasztnak azonnal „utána igazít” a rendszer. Pár hete még szemészhez is elmentem, hogy a sima PC monitort életlennek látom – aztán rá kellett jönnöm, hogy elsősorban a telefon felbontása és éles képe az, ami megbolondított, a PC monitor pedig a jóval alacsonyabb pixelsűrűség miatt soha nem fogja tudni hozni ugyanezt a színvonalat.

A vezeték nélküli töltésre elsősorban, mint geek vártam, kíváncsi voltam milyen, hogyan működik. A készülékhez egy kis állványt kaptam, ami csatlakoztatható az elektromos hálózathoz, a telefont erre az állványra lehet rátámasztani (de magába a készülékbe semmit sem kell beledugni) és eközben töltődik az akkumulátor. Munkahelyen nagyon kényelmesen használható, ha hívás érkezik, egyszerűen csak le kell emelnem a készüléket a tartóról és kimehetek vele a szobából, nem kell kihúznom semmit. A töltő azonban nem csak emiatt praktikus – ebben ugyan senki nem erősített meg, de – nekem több töltés után az volt a benyomásom, hogy a vezeték nélküli töltéssel feltöltött készülék tovább bírja, mintha „hagyományosan” az aljára dugott vezetékkel tölteném. A 920 egyébként nálam egy (használattól függően másfél) napot bírt ki – mivel nem kapcsolom ki, ez praktikusan 20-30 órákat jelent. Aki ismeri a Windows Phone rendszert, az tudja, hogy az akku élettartama egész jól befolyásolható a takarékos üzemmód bekapcsolásával, illetve az ütemezett szinkronizációk időközének állításával. Érdemes ezt egyénileg kitapasztalni, nálam óránként szinkronizál a magán és a vállalati levelezés (naptárt és névjegyzéket is), folyamatosan megy a wifi, de ki van kapcsolva a bluetooth, a helymeghatározást engedélyeztem néhány alkalmazásnak és a Skydrive felhő szolgáltatása is rendszeresen fut a háttérben.

Szintén nagyon vártam a Nokia térképeket és alkalmazásokat, amiket megszerettem a Lumia 800-on. Nem csak a navigációt, ami az offline, előre letölthető térképekkel akár külföldön is adatcsomag nélkül használható, hanem a budapesti tömegközlekedési alkalmazást, ami alapból, gyárilag rajta van a telefonon. A Nokia véleményem szerint az egyik legjobb a navigáció terén, mindenféle külön beszerzendő alkalmazások és pénzköltés nélkül a felhasználók a három platform (iOS, Android és Windows Phone) közül szerintem itt kapják a legjobbat.

Amire nem számítottam: kisebb kényelmetlenségek

Persze nincs olyan rendszer vagy készülék, ami ne okozna kényelmetlenségeket, kisebbeket vagy nagyobbakat. A Lumia 920 sem kivétel. Fentebb már említettem, hogy bár a kamera gyönyörű videókat csinál, de a képek lehetnének egy kicsivel élesebbek.

A másik gond, hogy az akkumulátor időnként túl gyorsan merül le (például éjszaka takarékos üzemmódban is képes 20-30%-ot merülni). Ezen egy újraindítás szokott segíteni – amúgy nagyon ritkán kapcsolom ki a készüléket, ha ez a probléma nem lenne, akkor pedig egyáltalán nem érezném szükségét. Az akkumulátorral kapcsolatban a másik gondom, hogy a kijelzőn nem látszik az akku töltöttsége százalékban, azt csupán a beállításokban lehet leellenőrizni.

Sokan és sok helyen megjegyezték, hogy kicsit nehéz a készülék. Az első kézbevételkor ez nekem is feltűnt, de azóta teljesen hozzászoktam ehhez és egyáltalán nem volt eddig zavaró a használat közben. Futásra is magammal szoktam vinni a Lumiát (Endomondo-val használom), ott sem tűnik fel, hogy túl nehéz lenne… Ami inkább gond, hogy a méret és feltehetően a súly miatt viszont hajlamos kicsúszni ülés közben a zsebből, erre érdemes odafigyelni, nehogy elhagyjuk – nekem egyszer sikerült otthagynom a kollégám kocsijában a készüléket, szerencsére hamar észrevettem és utána gyorsan vissza is kaptam.

Végül, az utolsó pont (ami egyáltalán nem a telefon hibája), hogy bár a készülékben van NFC, azt egyelőre nem tudtam kipróbálni, pedig például a hazai Mobil Tárca Szövetség tesztjébe szívesen csatlakoztam volna... csakhogy az nem elérhető a Windows Phone platform számára.

Egy hónap után: nagyon bevált

Mindent összevetve, nem ért igazán csalódás a készülékkel és a rendszerrel kapcsolatban. A Lumia 920 nagyon jól bevált, teleraktam alkalmazásokkal a 9Gag-től a Weather Flow-ig. Készítettem vele az egy hónap alatt 315 fényképet és több tucat videót és minden nap aktívan használom néhány órát. Akinek van lehetősége, érdemes váltania és kipróbálnia a Lumia 920-at és a Windows Phone mobil rendszerét.

* A szerző számára a Nokia biztosított egy Nokia Lumia 920-as készüléket, annak tartozékaival tartós használatra, annak fejében, hogy tapasztalatait megosztja az interneten, rendezvényeken, illetve személyesen a környezetével.

Pintér Robesz

Van-e még innováció a mobil iparban? – tették fel a kérdést a csütörtöki első szekcióban, a választ többek között a Jolla, a Deezer és a Foursquare vezetői próbálták megtalálni. Aztán a standokon járva megnéztem, hogy ténylegesen mit innováltak azok a gyártók, akik a keddi sétámon kimaradtak: én egyetlen készülékre mondtam azt, hogy instant get, vagyis azonnal akarom – a díjnyertes Samsung Galaxy kamera tényleg fantasztikus. Végül az iparági elemzők megerősítettek benne: a kütyügyártók közötti ádáz harcban eljött a vérfrissítés ideje, új operációs rendszerekre és új szereplőkre is számíthatunk, miközben a hordozható számítástechnika még inkább kiszabadul a mobilokból.

Innoválni, innoválni, innoválni

Nem hálás dolog manapság a mobil iparban dolgozni, a fejlődés a kilencvenes vagy a kétezres években sem volt lassú, de ami az utóbbi 2-3 évben történik, az még ezekre is rátesz egy lapáttal. Csak az tud tartósan sikeres maradni, aki innoválni tud. A Samsung öt darab Mobile Awards díja megerősíti, hogy a sikerhez innováció kell, ugyanakkor az, hogy valaki innovál, még nem garancia a sikerre. Nézzük meg például az LG törekvését a 3D fényképezés mobilokban való meghonosítására, a rengeteg, fejlesztésbe ölt pénz sohasem fog megtérülni, mert az embereknek nem kellettek az ilyen eszközök – nem is lehetett látni már az LG standján sem őket.

Ha a jelenlegi mobil iparágat megvizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a mobilos ökoszisztémák arany korszaka. Ez azonban nem igazán jó sem az eszközgyártóknak, sem a telefontársaságoknak, akiket kizsigerel ez a duopolista világ, ahol egyik oldalon az Apple zárt rendszere, másik oldalon az Android uniformizált világa áll. Mindenki belefáradt abba, hogy az Androidon iszonyatosan nehéz valami különlegeset, sajátot, megkülönböztethetőt alkotni, ami képes megszólítani is a vevőket. Így a legtöbb gyártó a megahatertzekkel, magokkal, megapixelekkel, colokkal és centiméterekkel versenyzik. Ehhez képest az új nyílt platformok, mint amilyen a Jolla vagy a Firefox OS, alternatívát kínálnak. A Jolla segítségével saját szolgáltatások építhetők a rendszerbe, de akár saját hardver is készíthető, például a Deezer képes lehetne olyan hordozható zenelejátszót készíteni, ami sohasem létezett korábban és egyedi felhasználói élményt nyújt.

A Foursquare és a Deezer előadásaiból az is kiderült, hogy az innováció a mobilra épülő szolgáltatások (OTT – over the top) világában is fontos. A Foursquare segítségével – ami jelenleg a legismertebb helyalapú szolgáltatás – jelezni tudjuk a mobiltelefonunkkal, hogy fizikailag hol tartózkodunk). Most azon dolgoznak, hogy elérjék, mindenkinek olyan térképe lehessen, mint Harry Potternek, amin jól látszik nem csak az, hogy te hol állsz, hanem az is, hogy a barátaid, ismerőseid hol vannak, és hogyan mozognak. A Foursquare közösségivé teszi a térképet, egyedivé, kereshetővé, felfedezhetővé. Már most is elmondható, hogyha a korábbi bejelentkezései alapján a Foursquare javasol valakinek egy helyet (éttermet, bárt, mozit…) felfedezésre, akkor az esetek 20%-ában azt tényleg meglátogatják a felhasználók. A szolgáltatásban keletkező bejelentkezési adatok pedig aranybányát jelenthetnek a helyeknek – amelyek, ha bizonyítják, hogy ténylegesen ők üzemeltetik az adott helyet, akkor hozzáférhetnek az összesített bejelentkezési adatokhoz. Képzeljük el a Google Analytics-et, csak itt nem weboldalak látogatóiról, hanem létező helyek látogatókról van szó…

A nemrégiben Magyarországon is elindult Deezer egy zenei szolgáltatás, aminek segítségével 20 millió dal közül választhatunk. A Deezer vezetője szerint a zenei szolgáltatásokban rejlő potenciálokhoz képest egyelőre még kőkorszakiak a megoldások, rengeteget fejlődhet a piac. Ők jelenleg három módon innoválnak:

1. házon belül: minél jobb szolgáltatás, minél több eszközön (mobil, tablet, tévé stb.)
2. a felhasználók bevonásával, hogy azok minél több zenét tudjanak felfedezni és ezzel kiteljesítsék az identitásukat. Ehhez viselkedés alapú adatelemzésre és ajánlásokra van szükség.
3. az előadók bevonásával, akik a Deezer segítségével még közelebb kerülhetnek a rajongókhoz.

Az innovációról szóló előadásokat szokás szerint panelbeszélgetés zárta, amiből itt egyetlen dolgot emelnék ki: a sikerhez elengedhetetlen, hogy szívvel-lélekkel dolgozzunk az ötleteinken, ezt ugyanis megérzik a felhasználók vagy a vásárlók.

Okoskamera, NFC-s kólaautomata és tablet japán ovisoknak

Kedden már jártam a Samsung standja mellett – nehéz is lett volna kikerülni, az egyik legnagyobb volt az egész rendezvényen. Akkor megfelelő mennyiségű idő híján úgy döntöttem, hogy ide még külön visszajövök. Megérte. A Samsung szinte minden termékvonalat elhozott Barcelonába, nem csak a telefonjait. A díjnyertes Galaxy Camera tényleg lenyűgöző – nem mellesleg a szemfüles Samsung már rá is írta a terméket bemutató leírásra, hogy a készülék a kedden elnyert Global Mobile Awards 2013 díjazottja.

Okoskamera: az új hibrid eszköz a Samsungtól

A Galaxy Camera szinte egy teljes értékű okostelefon (csak hagyományosan nem lehet vele telefonálni), amibe SIM kártyát is lehet tenni, de van rajta egy kompakt kamera képességeivel rendelkező optika, 21 szeres zoommal. Úgy éreztem, hogy muszáj egy ilyen készüléket szereznem – az egész 4 nap alatt egyetlen másik kütyünél sem fogott el ez az érzés.

A másik, ami nagyon tetszett a Samsungtól a home sync és az otthoni saját cloud megoldásuk. Ezek segítségével nem kell másolgatni és mentegetni az egyszeri embernek, ez megtörténik a megfelelően beállított eszközökkel magától, amikor otthon vannak. De a Samsung nem csak a mezei felhasználókat célozta meg, hanem az oktatási, egészségügyi, üzleti megrendelőket is. Ami még érdekes MWC turista csalogató látványosság volt, az az NFC-s kóla automata – az NFC csippel rendelkező készülékek birtoklói egyetlen érintés nélkül vehetnek maguknak a jövőben szénsavas üdítőt.

A HTC standjára is bekukkantottam és megnéztem az új telefont (HTC One), az egyik legjobb készülék, amit a kezembe fogtam az elmúlt napokban. Az új kezelőfelület elsőre kicsit zavarba ejtő (kis dobozok a nyitó képernyőn, friss hírekkel – direkt nem mondok csempét). De pár pillanat után nagyon hasznos, hogy rögtön tartalom van a kijelzőn.

A Sony standján az új telefon (Xperia Z) vezeték nélküli zenehallgatási képességet próbáltam ki, nagyon tetszett, bár nem sikerült megtalálnom, hogy az alkalmazásban hová van integrálva a zenevásárlás lehetősége. Az új készülék nagyon szexi, jó kézbe fogni, nagyon tetszett, viszont ami igen furcsa volt, hogy a kijelzőn bizonyos szögben tartva kb. egymástól 3-4 milliméteres távolságra lévő pontok rácsát lehetett látni, ami elég zavaró.

Az LG széles termékportfóliót mutatott be a belépő kategóriától (lassú, kicsi, pixeles kijelzős mobilok) az Optimus G Pro-ig, ami most a legjobb készülékük. Különböző szolgáltatásokat is demóztak, amikor ott jártam, amik érdekesek, például a kamerával videózás közben zoomolni lehet egy bizonyos részre, amit a mikrofon is követ és kiemeli az abból a részből jövő hangot. De lehet mind a két kamerával (hátoldali és front oldali) egyszerre videót felvenni, a front oldali kicsiben belekerül a videóba. De videó nézés közben kicsi képbe ki lehet rakni a videót, átlátszóvá tenni és közben levelezni. Szóval az LG is próbál elmozdulni a hardver felől a felé, hogy a szoftveres megoldásokkal is megkülönböztesse magát.

Végül a japán Docomo standján megnézhettem, hogy a 10-15 éveseknek milyen androidos telefont fognak piacra dobni hamarosan Japánban – ez elsősorban, mint gyakorló szülőt érdekelt. Mindent kontrollálhat, beállíthat a szülő a Sharp által készített modellben. Van rajta pánik gomb, ami 3-5 másodperces nyomva tartás után bekapcsol, visítani kezd és értesíti a szülőt, aki belehallgathat, hogy mi történik éppen, illetve arról is információt kap, hogy éppen hol van a telefon. Az egyetlen furcsaság, hogy nincs Wifi a készülékben – szándékosan, mert úgy megkerülhetőek lennének bizonyos szülői korlátozások. Végül megnéztem a 3-6 éveseknek készült tabletet, játékos programokkal, amik például megtanítják, hogy a hal a tengerből kerül a tányérodra vagy a más országokból jövő barátokról lehet képet csinálni és megismerkedni a kultúrájukkal.

A Docomo gondol a legkisebbekre is: tablet a világ felfedezéséhez

Mi lesz, ha telefont fejleszt az Amazon?

A nap és a hét egyik legérdekesebb programjával zárult számomra a Mobile World Congress, iparági elemzők valamint az ARM és a Qualcomm képviselői szedték össze a konferencia résztvevőinek, hogy milyen újdonságokról maradtak le, ha nem jártak a kiállítók standján, illetve mi várhat ránk a közeljövőben. Azt is végigbeszélték, hogy a távolmaradó szereplőkkel kapcsolatban mi a jelenlegi helyzet.

Ebből kiderült, hogy az iPhone technológiai értelemben már lemaradt, amiért azonban ez is belefér az almás gyártónál, hogy olyan felhasználói élményt ad, aminek a készülék csak egy része. Viszont az iOS-t újra kellene tervezni, akárcsak a Blackberry tette a saját rendszerével. Az Apple egyébként túlságosan is a saját ökoszisztémájától függ, ha ez valamiért meggyengül, az magával ránthatja az egész céget, ezért nem állhatnak le az innovációval sem. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy ugyan az Apple standdal nem volt jelen, de a résztvevők tetemes része iPhone-nal vagy iPaddel dolgozott a kongresszus alatt, így bújtatva mégis képviseltette magát a gyártó.

A Nokia szintén le van maradva, egyrészt, mert a Windows Phone nem tud labdába rúgni. Számos alkalmazást és fizikai eszközt vagy csak iOS-re vagy iOS-re és Androidra gyártanak. Másrészt a Lumia 920 a képalkotást leszámítva nem veszi fel a versenyt a többi gyártó csúcskészülékeivel – ez az egyszerű felhasználóknak nem fontos, viszont a véleményvezérnek számító okostelefon felhasználóknak, akik befolyásolják a többiek döntéseit, az. Viszont a Nokia nagy esélye, hogy az Android erős hardverigénye miatt nem gyártanak 40 dollár alatti áron elérhető, elfogadhatóan működő Androidos eszközt – ebben a Nokia Asha termékvonala egyelőre verhetetlen. Így a stratégia az lehet számukra, hogy a fejlődő világ tömegei számára adnak belépő szintű okostelefont, majd ezeket az embereket a Lumia vonalra csábítják át. A gond csak az, hogy az elég nagy a szakadék az Asha és a Lumia között egyelőre, amit nem biztos, hogy át tudnak hidalni.

A HTC mondhatni ugyanaz a történet, mint a Nokia, csak kicsit másképp. A legnagyobb problémájuk azonban, hogy pusztán telefonkészülékeket gyártanak. Az új csúcskészülék felülete végre egy jó próbálkozás, hogy valami egyedit nyújtsanak, ami képes megkülönböztetni őket a vásárlók szemében. A hardver és a dizájn is elsőrangú. A gond az, hogy elkésett a termék, nem az első negyedévben kell új csúcskészülékekkel megjelenni, hanem a harmadik vagy negyedik negyedévben. A fő kérdés, hogy elég erős-e a HTC, hogy eljusson az üzenetével a felhasználókhoz és megmutassa, ismét tud jót alkotni.

A Samsung és a Google kölcsönösen egymásra vannak utalva, nem is tudni melyikük az erősebb. A Samsung végezte a legjobb munkát az Androiddal, mert képes a rendszer jellemzői előnyként eladni a vásárlóknak, míg erre a konkurensek nem képesek, pedig ugyanazt a rendszert találni az ő készülékeiken is.

Ami a jövőt illeti, az új operációs rendszerekkel (mint, amilyen a Tizen vagy Firefox) újra a web lehet az a platform, ami felé a fejlődés fordul. De ez csak a gyártóknak fontos, a felhasználókat nem érdekli. Ők egyszerűen tökéletes felhasználói élményre vágynak, nem érdekli őket, hogy ez egy Android vagy Apple alkalmazás vagy web.

Végül, elhangzottak a beszélgetésen elemzői előrejelzések a következő évre:

• még több márkától várható, hogy telefont adjon ki. Ilyen lehet az eBay vagy a Firefox, de az Amazon is előállhat egy piacot átrendező készülékkel, ahogy tette a tabletek között. Az is elképzelhető, hogy a Lenovo lesz az előttünk álló év meglepetés gyártója, ha végre kilép a kínai piacról az okos készülékeivel.
• egy Lumia tablet remekül szolgálná a Nokia üzleti megrendelőkkel kapcsolatos terveit. Talán a Windows Phone rendszernek is jó éve lesz végre és képes lesz a kétpólusú mobilos világot három pólusúvá alakítani.
• az előttünk álló évben tovább fog erősödni a viselhető mobil eszközök trendje. Bár az eszközök nem fognak tömegekhez eljutni, de a geekek és a véleményvezérek már a kezükbe kaparinthatják őket (Google Glass vagy okosóra)

Mindent összevetve a jövő már nem csupán az okostelefonokról szól, hanem további új eszközökről és azok összekapcsolásáról.

És ezzel búcsúzik Barcelona és a Mobile World Congress. Ha minden szerencsésen alakul, talán jövőre újra itt lehetek…

Pintér Robesz

A napokban jelentette be a Microsoft a saját tábláját, a Surface-t. Vajon képes egy ilyen készüléket az integrált hardver+szoftver modellel sikerre vinni a Microsoft? Egyaránt találunk eszközöket az elmúlt évtizedből, amikor hasonló vagy közel hasonló modellel sikeres volt (XBox, netbookok) vagy félig-meddig kudarcot vallott a Microsoft (Zune, Windows Phone). Vajon a Surface-szel sikerül a felszínen maradni?

Először is szögezzük le, hogy a Surface nem teljesen ugyanabban a fogyasztói szegmensben versenyez, mint az iPad vagy az android táblák. Azok ugyanis mobiltelefonból kinövő táblák, ez meg egy laptopból / netbookból táblásított eszköz. Más a megközelítés, más a kiindulópont. A Surface sokkal agilisabb, az összes PC használót célbaveszi a világon.

Az iPad vagy egy androidos tábla azoknak jó, akiknek kicsi a mobil képernyője ahhoz, amit csinálni szeretnének. A Surface azoknak való, akiknek túl nagy és nehéz a laptop és ennél hordozhatóbb, kisebb eszközre van szükségük.

Az egyik fő különbség az adatbevitel. A táblákon nem jó gépelni, a Surface-en valószínűleg ez sokkal egyszerűbb és jobb lesz. A táblákon nem is feltétlenül baj, hogy nehézkes hosszú szövegeket gépelni, vagy dolgozni. A Surface-en viszont bár nem muszáj hosszú szövegeket gépelni, de akinek ehhez kell, valószínűleg nem fog csalódni benne (legalábbis ez az egyik fő cél).

A másik fő különbség a munkakörnyezet. Minden elismerésem az ikonografikus iOS-é és az azt pimaszul lemásoló androidé, de ezek a PC-s világhoz szokott emberek számára egyrészt idegenek másrészt egyszerűen pótmegoldások. A metrós Windows is új, de mégiscsak egy Windows, ami ismerős lehet a múltból (még, ha ez az ismeretség sokszor igen távoli is).

Kérdés hogyan tudja ezt a hibriditást kommunikálni a Microsoft (ez tábla is és kvázi netbook vagy ultrabook is) és hová, melyik kategóriába rakják a szakértők, a vásárlók a készüléket. Ha egyszerűen iPad kihívóként tekintenek rá, az nem igazán jó a Microsoftnak, mert ez nem csak arra való, amire az iPad (kényelmes tartalomfogyasztásra), hanem munkára is. Az eszköz hibriditása ebben a kettőségben rejlik.

A másik fő kérdés a készülékek árazása. A táblák terjedéséből is látni, hogy ez kardinális kérdés a globális piacon. Míg az USA-ban eladott táblák tízmillióiról beszélhetünk, mert az emberek javarészt megengedhetik maguknak harmadik eszköznek a laptop és az okostelefon mellé (ezeket ugyanis nem képes igazán kiváltani), addig például a közepesen fejlett Magyarországon az iPad egy kiváltságos kör játékszere, hasonlóan a világ túlnyomó részéhez. De még egy feleannyiba kerülő közép-felsőkategóriás androidos tábla is a hazai havi átlagbér több mint felébe kerül. Hasonló árazás mellett, ha a Surface nem képes (kis kompromisszumokkal) akár egy laptopot is kiváltani, akkor harmadik eszközként a laptop és a mobil mellett csak azok fognak beruházni rá, akik megengedhetik maguknak és nem akarnak harmadik kütyünek iPadet vagy androidos táblát venni.

A harmadik - egyben talán a legfontosabb kérdés - a felhasználói élmény, ami javarészt a metrósított Windowson múlik. Ha ez beválik, akkor venni fogják a készüléket. Venni fogják, mint táblát (a laptop és mobil mellé), mint netbookot (első vagy második gépnek) és, mint ultrabookot (laptop helyett). Persze a felhasználói élmény ma már nem egyszerűen a felhasználói felületen vagy az integrált megoldásokon múlik (de ezeket is kötelező kiválóra összerakni), hanem az ökoszisztémán (leegyszerűsítve az elérhető alkalmazásokon), amibe beleágyazódik az adott rendszer. Ebből a szempontból sem áll rosszul a Microsoft részben a PC-s múlt, részben a Windows Phone, mint harmadik mobil platform miatt. De a helyzet nem is túl rózsás. Ha nem sikerül meggyőzni a cégtől független fejlesztőket, hogy a megoldásaikat a Microsoft univerzum számára is tegyék elérhetővé vagy egyenesen ide fejlesszenek, akkor a Surface, csak a felszínt fogja karcolgatni.

Pár hónap múlva kiderül, amikor először kézbe vehetőek lesznek a Surface gépek és más Windows 8-as táblák, hogy sikerült-e jól összerakott eszközöket csinálni, milyen a platform, milyenek a hardverek. De újabb par hónap kell ahhoz, hogy látni lehessen be tud-e harmadik szereplőként lépni a Microsoft erre a piacra az Apple és az android platformok mellé. Nem elég ugyanis egy jó rendszert csinálni, ha az nem terjed el, amint azt láthattuk a Windows Phone esetében. A helyzet iróniája, hogy a Microsoft könnyen úgy járhat, mint az Apple a '80-as években a számítástechnika piacán, hiába volt ugyanis jó rendszere és eszközei, hosszú időre beragadt a versenytársai mögé.

Pintér Robesz

Volt már iPhone-om, Galaxy Tab-om, ezért különös várakozással tekintettem az első Windows Phone-os telefonom, a Nokia Lumia 800 érkezése elé. Vajon miben lesz más, jobb, rosszabb a Lumia és a Phone 7.5 páros, mint az eddig ismert két eszköz? Miben lesz más a platform és a hardver? Közel egy hét használat után íme az első benyomások, pro és kontra.

Kezdjük a pozitívumokkal – szerencsére ezekből volt több. A Nokia Lumia kijelzője egyszerűen gyönyörű. A dizájn, a képernyőn megjelenő dolgok, azok elrendezése és eleganciája szemet gyönyörködtető. Persze egy tablet sokkal szellősebb, háromszor ráférne a Nokia a tabletre (szóval nekem a tablet marad sok tekintetben elsődleges készüléknek).

Különösen tetszik a közösségi oldalak integrációja (Facebook, twitter, LinkedIn) a szoftverben, ezeket képes mind egy helyre behúzni a rendszer a Nokián – illetve három helyre (ha beállítjuk a fiókokat, ehhez először Windows Live ID kell – ezt igen egyszerű készíteni a telefonnal is, nekem körülbelül 1 percembe telt). Szóval a közösségi oldalak integrációja:

1. van egy Én (ezt így nevezi a rendszer) csempe, az alatt van, amit Én posztoltam vagy, ami velem kapcsolatosan történt, pl. Facebook bejegyzések, like-ok, válaszok, retwitek stb.

2. Van egy közösségi csempe, ahol az összes ismerősömmel történt dolgok egy helyen vannak. Itt lehet kiélni a közösségi kukucskálással kapcsolatos igényeket.

3. A névjegyzékben bármelyik ismerősömre kattintva minden egy helyen van, Facebook képek, twitek stb. Tehát bármelyik ismerősömmel kapcsolatban naprakész lehetek. Sőt, össze is köthetem a különböző profiljaikat, például egy Outlook, egy Facebook és egy twitter fiókot, ha ugyanahhoz az emberhez tartozik (ezt bizonyos egyezések esetén intelligensen maga a rendszer is megcsinálja – persze ez visszavonható, ha nem tetszik). Szintén tetszetős újítás, hogy lehet csoportokat is csinálni kontaktok csoportosításával, például létrehozhatunk egy Család vagy Munkahely csoportot. Így egyszerre lehet írni mindenkinek a csoportban (e-mailt vagy sms-t) és követni, hogy kivel mi történt.

A közösségi oldalak és kapcsolati adatok integrációján túl jó még a levelezés, könnyű az üzeneteket megnézni, írni, áthelyezni (akár csoportosan). Alap beállításban a képeket, csatolmányokat nem tölti le a telefon, tehát adatforgalom kímélő. Letöltés után viszont gyorsan megnyithatók, a dokumentumok pedig szerkeszthetők.

Integrált a naptár is, egy helyre kerülnek a Facebook események, Google Calendar és Outlook naptár, de más-más színekkel, hogy ne zavarodjunk össze. Sőt, már a telefon nyitó képernyőjén kint van, hogy milyen események várnak rám aktuálisan, ehhez elég megnyomni a bekapcsoló gombot – fel sem kell oldani a képernyőzárat.

Eddig a hat nap alatt összesen kétszer kapcsoltam ki-be a készüléket, ami meglepő volt, hogy hihetetlenül gyorsan feláll (mind az Androidhoz, mind az iOS-hez képest – nem is értem hogyan képes rá, erre egyáltalán nem számítottam. Ez az egyik legkellemesebb meglepetés a Lumiában.)

Viccesnek találtam, ahogy a telefon az első bekapcsoláskor végigvezetett a Nokia fiók regisztrációján és a Nokia a kisképernyős világában megszokott módon mindent rövidítve írt ki pl. Ad. Véd. Ir. Elv. Pedig az óriási képernyőn bármi kifért volna.

Az első nap (jobban mondva éjszaka) töltöttem a telefonra egy rakás alkalmazást, elég szép kínálat van már az alkalmazásboltban (friss hírek szerint átlépte a 60 ezret).

Végül még egy dolgot hagy emeljek ki a pozitív vonások közül: az akkumulátor kímélés céljából van olyan beállítási lehetőség, hogy adott százalékon kikapcsolja a háttérben folyó szinkronizálást (levelezés és társai). Hasznos figyelmesség, nem kell nekünk külön figyelni a dologra.

Ami viszont nem tetszett – és akkor térjünk rá a negatívumokra: az anyagok, cikkek, képek megosztása sokkal profibb az androidban, itt nem tudtam Evernote-ba vagy Read it Laterbe közvetlenül menteni (böngészőből, vagy fotóalbumból). Pedig az alkalmazásokat letöltöttem a telefonra.

A fényképezőt csak kültéren javaslom használni, mivel ahhoz képest, hogy Carl Zeiss és 8 mega, sajnos elég gyenge. Szerencsére erről olvastam előre, úgyhogy nem ért váratlanul, de ennek ellenére ez volt az egyik legnagyobb csalódás a készülékben. Viszont van exponáló gomb, ami akár lezárt állapotból is hosszas nyomásra nagyon gyorsan bekapcsolja a készüléket és azonnal lehet fotózni. Toronymagasan veri a Tab-ot vagy az iPhone-t. Nekem azért fontos ez, mert ezzel tervezek fotóblogolni és néha elmegy a téma mire életet lehelek a kütyübe.

Végül, az utolsó negatívum, amit kiemelnék, hogy a fizetős alkalmazások letöltéséhez nem lehet a telefonon bankkártyát regisztrálni, ehhez állítólag a zune.net-et kell felkeresni pc-n (még nem szántam rá magam). Ez sokkal egyszerűbb iPhone-on és Androidon is, ahol mindez pár perc alatt konfigurálható egy megfelelő kártyaszám birtokában magán a telefonon.

Minden összevetve a Lumia szemet gyönyörködtető kis drágaság – sok irigy pillantást kiváltottam vele. Sokan megnyomogatták, ki is próbálták és eddig igazán senki sem állt negatívan a kütyühöz. Hat nap után én is meg vagyok elégedve vele, bátran merem ajánlani minden régi Nokiásnak és mindazoknak, akik egy jó okostelefont szeretnének maguknak.

Pintér Robesz