Netidők Blogtársaság

Október 15-16-án rendezték meg az idei Internet Hungary-t, amelynek mottója a „Fiúk az adatbányából” volt. A nyitó nap plenáris szekciójának fókuszában ennek megfelelően a Big Data és részben annak hazai alkalmazása állt. Maga a rendezvény természetesen jóval több témára koncentrált, a sokszínűséget a négy teremben párhuzamosan futó programok biztosították. Az alábbiakban szemezgettem a számomra érdekesebb előadásokból és kerekasztalokból.

Big Data akcióban

Az első napot megnyitó szekcióban számos érdekes tényre derült fény a Nagy Adattal kapcsolatban. Weiler Péter például elmondta, hogy 168 féle(!) hírlevelet küld ki a brands.hu, az alapján, hogy milyenek a felhasználói (mindez egy júzer szegmens elemzésen alapul). Az e-kereskedelem oldalon a szokásos nem, életkor stb. tényezők mellett legalább ugyanilyen fontos törésvonal a felhasználók között, hogy valaki vásárol-e ruházatot az interneten vagy sem. Mindez a vásárlói adatok alapos elemzéséből derült ki, ahogy az is, hogy az ilyen pontos célzás sokat segít a meglevő ügyfelek megtartásában és vásárlásra ösztönzésében, ami egy bizonyos ponton túl már hatékonyabb, mint folyamatosan új ügyfeleket bevonni.

Ugyancsak az értékesítés megértésére és ez alapján ösztönzésére törekszik az eNET adatbányász projektje, amiben 10 ezer(!) mobil értékesítési kampányból csinált elemzést majd előrejelző modellt a cég, ami jelenleg 75%-os pontossággal működik – tudhattuk meg Kis Gergőtől, az eNET egyik vezetőjétől. Ehhez persze az is kellett, hogy az adatokkal rendelkező partnercég megfelelő titoktartás biztosítása mellett megbízzon a kutatókban és odaadja értékes nyers adatait.

Az is kiderült – Csupor Eriktől hallhattuk – hogy több millió gigabyte adat termelődik naponta a WalMart-nál: ezen alapulnak az ajánlatai, ennek segítségével duplázta meg az online forgalmát az utóbbi időszakban és így most az egyetlen olyan cégnek tűnik a világon, aminek esélye lehet befogni az Amazont az online térben.

A Big Data persze nem csak értékesítésre alkalmas. A Wikipedia keresésekből akár pontos választási előrejelzéseket is lehet készíteni – mutatott rá Vicsek András a német választások kapcsán. Egy másik felhasználási példa a területi adatok fontosságát hangsúlyozta: egy városi projektben GPS alapú asztma inhalátor segített felfedni, hogy jellemzően hol vannak az embereknek légzési problémáik és utána rájönni, mi okozhatja azt – mesélte el Sirous Kavehercy Hollandiából.

Közösségi média és politikai mozgósítás: sztrájkok helyett lájkok?

Sztrájkok helyett lájkok vannak, nem elmegyünk az öklünket rázni, hogy free Tibet, hanem nyomunk egy lájkot és kész – állította Erdélyi Superman Zsolt egy kerekasztal beszélgetésben. A Facebook politikai aktivitásra való pontos hatásáról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy a közösségi média hatással van a politikai kommunikációra és cselekvésre. Sükösd Miklós, Hong-Kongban oktató médiakutató a kínai környezetszennyezéssel kapcsolatos virtuális és valós tiltakozásokat vizsgálta egy átfogó kutatásban és mutatta be eredményeit a közönségnek.

Jelenleg körülbelül 500 millió netező van Kínában, 300 millió social média használó és legalább 100 ezren cenzúrázzák őket folyamatosan szoftverekkel. A kínai környezetszennyezési esetek értelmezési kerete a közösségi médiában a központi hatalom felelősségét veti fel, ami erősen emlékeztet a hazai Bős-Nagymarosra, azzal a jelentős különbséggel, hogy idehaza nem létezett akkoriban internet, így a tiltakozás sem ott öltött testet. Kérdésre Sükösd azt is elmondta, hogy Kínában sem a Weibo-n (leegyszerűsítve az ottani Facebookon) szerveződnek az utcai megmozdulások, de fontos terepe a véleménynyilvánításnak. Sükösd következő kutatása annak megértésére irányul, hogy a szamizdat köré tömörülő kelet-európai ellenzék és politikai aktivitása mennyiben különbözik a mostani, részben a közösségi médiában szerveződő kínai ellenzéktől.

Momentán társulat és rózsaszín kártyás fizetés a kuplerájban

Számomra a konferencia legüdítőbb „kerekasztala” a Momentán társulat improvizációs színháza volt, ami a mobil fizetés témakörét járta körbe. Ebből kiderült, hogy a Momentán Társulat bevezetné a kuplerájokba a rózsaszín kártyás fizetést, de persze nem érintésmentesen. A játékos, kreatív improvizáció jól felrázta a második nap ebéd utánjára már kissé elfáradt nézőközönséget, akik úgy érezhették, nagyon jól döntöttek, hogy ebéd után még nem hazafelé vették az irányt.

Az idei Internet Hungary is hozta tehát a máskor megszokott színvonalat, szellemi és társasági pezsgést, köszönet a szervezőknek az izgalmas programokért és a profi lebonyolításért.

Pintér Robesz

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Talán az egyik legfontosabb hosszútávú fejlesztések egyike lehet a WikiData projekt. Nem kevesebbet tűztek ki célul ezzel, minthogy emberek és gépek által is írható/olvasható tudástárat hozzanak létre. A projekt sikere egyben nagy áttörést is hozhat a mesterséges intelligencia mindennapi alkalmazásában.

A teljes emberi tudás nagy része folyó szövegben leírt információ, aminek egy kicsi de fontos szeletét már átmentettük a Wikipédiába. Ezzel az értékmentéssel csupán egy gond van. Kell egy feldolgozó egység amivel értelmezni tudjuk az ott összegyűlt tudást. Jelenleg ezt a funkciót az emberi agy képes ellátni. Fontos lenne, hogy a tudást géppel értelmezhető formátumban is megőrizzük, mert ennek az egyetemes tudásnak a könnyen feldolgozható formája elengedhetetlen ahhoz, hogy jól működő szakértői vagy mesterséges intelligencia rendszereket építsünk. Ezt ismerték fel a Wikipédiánál is és elindították a WikiData projektet, hogy ember és gép által is írható/olvasható egyetemes és nyílt tudástár jöjjön létre.

Vannak már egyéb futó projektek, amelyek hasonló tudástárakat építenek (pl. az OpenCyc), de ezeknek megvannak a maguk korlátaik, pl. nehezen szerkeszthetők, vagy nehezen használhatók fel. De talán a legnagyobb hiátusuk az, hogy a Wikipédiához képes is igen kicsi az az információmennyiség amire építhetnek.

Mire jó ilyen nagy rendszereket építeni és van-e valami haszna egyáltalán? Mi az hogy! Az embernek van egy olyan attribútuma, amit tapasztalatnak hívnak. Igaz ez mindenkire. Az idősebb emberek sokat láttak a világból és életük során tapasztalatokat gyűjtöttek. Ahhoz, hogy valaki tapasztalt bölcs legyen, valamiben komoly ismereteket kell szereznie, majd ezeket az ismereteket rendezve új következtetéseket tud levonni. Ezért fordulunk tapasztaltabb ismerőseinkhez tanácsért olyan dolgokban is, amiben a tudásnak ugyan birtokában vagyunk, de a tapasztalatunk kevés, hogy megfelelő választ találjunk. Tipikus ilyen helyzet egy orvosi konzílium. A kezelőorvos ismer minden vizsgálati eredményt, de egyedül kevés tapasztalattal rendelkezik a diagnózis felállításához, ezért sokat látott kollégák elé tárja a problémát. A tudás és tapasztalat ezeken a megbeszéléseken aztán összeadódik és így jutnak eredményre. Mindenki profitál ezekből a megbeszélésekből, hiszen a levont következtetés, a diagnózis, mint tudás megőrződik minden résztvevőben. Nem utolsó sorban a kezelt betegnek a javára is válik, hiszen sok év tapasztalata az aminek az eredményeképp megkezdődhet a terápia. Problémát csak az jelenti, hogy a tudást ugyan le lehet írni, a következtetéseket is, de ez még nem válik automatikusan feldolgozható információvá.

A WikiData pont ezen kíván segíteni, hogy az információ ne csak emberek számára legyen feldolgozható, hanem gépek számára is. Nagy lökést adva ezzel automatikus kutatásoknak. A projekt nem csak az adatok létrehozását célozza meg, hanem azt is, hogy olyan nyílt keretrendszert biztosítson amivel bárki létrehozhatja a saját tudástárát. A tudástárak egységessé válása azt is jelenti, hogy az azt feldolgozó programok is egymással versenyezve és együttműködve fejlődhetnek. A későbbiekben bárki létrehozhatja a saját tudástárát, amit standard eszközökkel tarthat karban vagy módosíthat. Mennyivel megkönnyítené az életünket, ha a hatályos jogszabályok ilyen feldolgozható tudástárakban lennének. Lerövidülne az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy egy-egy új jogszabály bevezetésekor ellenőrizzük, hogy az illeszkedik-e a meglévő szabályokhoz vagy sem. Van-e bennük logikai hiba valahol.

Remélem, hogy sikeres lesz a projekt és hosszútávon komolyan megváltoztatja jó irányba a mindennapjainkat.

Digitális környezetben alkotjuk a szövegeink java részét, és a dolgozatokhoz, összefoglalókhoz törvényszerűen használunk forrásokat. Ezeknek a forrása törvényszerűen a web. A hagyományos környezetben tudunk tájékozódni a szakirodalom, a szakszövegek, a források között, mert megtanultuk, hogy a könyvtárban, a folyóiratokban, a kézikönyvekben, tankönyvekben megjelenő szövegeket el lehet hinni, belőlük bátran ki lehet indulni. A weben viszont az új környezethez igazodó új forráskritikai stratégiákat kell alkalmazni .A hagyományos forráskritikai stratégia bővült egy elemmel: az online forrásokkal. Ám nincs kiforrott stratégia a használatukra, csak kísérleti eljárások alakultak ki.

Első stratégiai kísérlet: teljes elutasítás. Ennek az az oka, hogy az ellenőrizhetőség és az állandóság együttes meglétét nehéz garantálni a webes szövegeknél, és még a nyilvánosságot és a nagy tömegek általi használatból eredő kontrollt nem vesszük figyelembe. Ez a stratégia jól megfigyelhető a tudományos forráskritikában a web kettes források (pl. a Wikipedia, a blogok stb.) elutasításában a hagyományos könyvtári források javára.

A másik, az előzővel teljesen ellentétes, általános stratégia a Wikipedia – Citizendium stratégiája. Dacára az előző, végletesen elutasító magatartással, ezeket a tudásmegosztó bázisokat jóformán mindenki használja. A Wikipediában virtuális nevek alatt bárki megoszthatja a tudását, és önkéntes alapon szerkesztik is a szövegeket. A végeredmény az, hogy nincs a tárgyi valósághoz köthető lektorálás, így a tényleges forrásérték ugyan csökken, de ennek ellenére tömegesen írják, szerkesztik és használják ezt a forrást. A Citizendium hasonló a Wikipédiához, mindenki írhat ide is, de csak a saját nevén, és bárki, aki regisztrált, saját nevén szerkesztheti a szövegeket. Tehát a szövegalkotás és a tudásmegosztás továbbra is önkéntes, ám a valós személyiséghez, így a valós szabályok számonkéréséhez van kötve. A regisztráció útján jelentkező író személyét a meglévő közösségnek el kell fogadnia, s csak ez után lehet valaki tagja a szerkesztőségnek. Mindennek az az eredménye, hogy pontosabb, ellenőrzöttebb tudás jelenik meg ezen a felületen, mint a Wikipédiában, ám jóval kisebb és válogatottabb a tartalom mennyisége, mert álnéven jóval könnyebb és kevésbé felelős eljárás a publikáció.

A harmadik stratégia: alkalmazkodás a virtuális térben a valós térben kialakított forráskezelési elvárásokhoz. Ez jól követhető a nyomtatásban már megjelent és azonosítható anyagok weben történő duplikálása során. Folyóiratok, hagyományos médiumok online változatai jönnek létre, így a valós térhez való kapcsolódás legitimálja ezt a webes tartalmat. Ebbe a sorba igazodik az is, amikor letöltünk egy forrásszöveget és megjelöljük a letöltés időpontját (bár hozzáteszem, hogy a szövegünk publikálásának az időpontjából ez automatikusan levezethető). Ha a webes szöveg szerzőségével nincs probléma, akkor akár jogilag is lehet hitelesíteni a webről letöltött szövegeket. Az mindenesetre biztos, hogy a webes viszonyokhoz alkalmazkodó új forráskezelési stratégiákat kell kialakítanunk.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egyszer volt, hol nem volt...

Volt egyszer egy online lexikon. A lexikont lelkes szerzők ezrei gazdagították szócikkekkel... ám egyszercsak kiderült egyikükről, hogy idegen írásokkal "ékeskedik".

Január elején jelent meg egy hír az Origón, amely szerint 5227 szócikket kellett törölni a magyar Wikipédiáról, amely egy önkéntesek által szerkesztett, online lexikon. A törlés oka az volt, hogy egy - meglehetősen beszédes nevű - feltöltő, bizonyos Data Destroyer (magyarul: Adat Romboló) több olyan írást töltött fel, amelyre nem volt jogosult. A történet részleteiben is érdekes, érdemes rákeresni a wikipédián, ahol "VIL copy ügy"-ként elolvasható.

De mi is ennek az ügynek a jogi háttere?

Az idézés szabályait a szerzői jogi törvény 34. §-ában olvashatjuk. Fontos tudni viszont, hogy nem kizárólag ez a paragrafus foglalkozik a témával, hiszen az idézés a szabad felhasználások egy típusa, s mint ilyenre, vonatkoznak rá az általános szabályok.

1. Alapvető Feltételek

Tehát az idézés csak annyiban megengedett, illetve díjtalan, amennyiben

- nem sérelmes a mű rendes felhasználására és

- indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit, továbbá

- amennyiben megfelel a tisztesség követelményeinek és nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra. (Szjt. 33. § (2) bek.)

Jelen esetben tehát az elsődleges probléma, hogy az online lexikon komoly versenytársa lehet a papír alapú köteteknek, ezért az idézés ezen a szinten nem lehet szabad felhasználás. A szócikkek véleményem szerint csak úgy jelenhetnének, meg, ha megállapodást kötne az online portál a kiadókkal és megfelelő díjazást fizetne számukra ezért a felhasználásért.

Itt véget is érhetne a történet. De tekintve, hogy ez az eset egy klasszikus "állatorvosi ló" nézzük tovább a részleteket:

2. Részletszabályok

A törvény kimondja, hogy "mű részletét - az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven - a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti."  (Szjt. 34. § (1) bek.)

Indokolt terjedelem

Érdekes kérdés az "átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelem" mértéke. Átvevő mű nyilván az a mű (pl. egy szakdolgozat, elemzés), amelyben az idézetet felhasználják. Amennyiben ez egy verselemzés, értelemszerű, hogy a vers sok sora megjelenik benne. Ha ez egy regény, amely főszereplője egy másik regényt olvas (pl. a Háború és békét) előfordulhat, hogy abból hosszú oldalakat is idézhet.

Emlékezhetünk azonban olyan esetekre is, amikor eleve elsődlegesen nem idézés szándéka jelenik meg, hanem pl. a "karakterszám" növelése. Egy egyetemi dolgozatban például visszatetszést keltő (és egyedi esetben jogsértő is) lehet, ha valaki a szakirodalmat ollózza össze, egyéni, eredeti jelleg és önálló gondolatok nélkül.

A szerző megnevezése

Ismert probléma a plagizálás (mikor valaki egy írást sajátjaként tüntet fel, holott ő azt legfeljebb begépelte.) Jelen esetben azonban annak ellenére, hogy a törölt szócikkek jelentős része a Világirodalmi Lexikonból származott, a "feltöltő" más forrásokat jelölt meg (többek között saját nagybátyja kéziratait). Megtéveszteve mindazon személyeket, akik esetleg a munkáEz csak egy tudatos, félrevezető cselekmény következtében alakulhatott így. Véletlenül nem írhat el senki több száz forrásmegjelölést.

3. Az átdolgozás problémája

A wikipédia oldal megmutatja többek között azt is, hogy milyen módosításokon, átdolgozásokon estek át a szócikkek.

Ez már eleve olyan tevékenység, ami meghaladja az idézés körét. Az egyes alkotásokat (legyen az akár csak egy  - egyéni, eredeti stílusban írt - szócikk) csak a szerző engedélyével lehet módosítani.

4. Tanulság

Jobb ma egy eredeti szócikk, mint holnap sok hamis.

Dr. Dudás Ágnes