Netidők Blogtársaság

A napokban fordul velem elő, hogy vonaton utaztam, és gyorsan meg kellett írnom egy szöveget, és utána publikálni kellett volna az interneten. Volt nálam laptop és egy androidos okostelefon. A laptopnak nem volt 3G modulja, nem tudtam vele internezni, a telefonom ugyan internetképes volt, ám rajta keresztül nem tudtam a szövegszerkesztővel megírt szöveget feltölteni az internetes adminisztrációs felületre. A szöveget újra írni nem volt kedvem, időm sem volt rá, és egy érintőképernyős okostelefon kezelőfelülete amúgy sem hosszú szövegek szerkesztésére van kitalálva.

Image: Getideaka / FreeDigitalPhotos.net

Kézenfekvő lett volna a megoldás, hogy kössem össze a telefonomat és a laptopomat, és a telefonom internet-hozzáférésén keresztül csatlakoztassam a számítógépemet a nethez. Ehhez azonban olyan szoftveres szolgáltatásra lett volna szükségem, ami ezt lehetővé teszi: ezt hívják tethernek. Ez egy olyan alkalmazás, amely a mobilkészülékből internet acces pointot (internet hozzáférési pontot) vagy wi-fi hotspotot (wi-fi hozzáférési pontot) varázsol. Tehát a tether segítségével vezetékkel (USB kábellel) vagy vezeték nélkül (wi-fin keresztül) egy számítógép kapcsolódni tud a telefonnal elérhető internethez. A tether szolgáltatás androidos, iPhone és Blackberry okostelefonokon, valamint symbianos telefonokon is elérhető.

Image: Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

A tether angol szó, a jelentése ’kipányváz’, ’kiköt’, ’láncra köt’. A tether alkalmazás tehát a telefonhoz, illetve annak az internet-hozzáféréséhez pányvázza, láncolja a számítógépet. Ez a képi, metaforikus kifejezés tehát arra utal, hogy olyan szoros kapcsolat jön létre a két eszköz között, amit nem lehet felbontani a cél, vagyis az internethez való kapcsolódás érdekében. A tehtert magyarul nem mondjuk, egyelőre nincs elterjedt magyar változata, ráadásul a szóbelseji [–th-] ejtése is nehézkes a magyar beszélőnek, rendszerint [-sz-] esetlen [-t-] hanggal helyettesítjük. Ezt a funkciót körülírással fejezhetjük ki, például így: internetmegosztás.

A mobileszközökön az operációs rendszer típusától és verziójától függően vagy alapszolgáltatásként vagy külön telepíthető alkalmazásként érhető el a tether, és jellemzően ezeknek az alkalmazásoknak a nevében is szerepel a tether kifejezés (pl.: Tether for Android, Tether for Root Users stb.).

Csak érdekes, szubjektív megjegyzésként fűzöm hozzá, hogy a régi, kb. négyéves, már használaton kívüli symbianos telefonomon mindig is alapfunkció volt, amit most tethernek neveznek, és viszonylagos újdonságként emlegetnek az okostelefonok világában, csak nem így hívták. Tehát egy régóta meglévő szolgáltatás az újabb eszközökön is elterjedt, és számunkra (magyarok számára) kaphat új nevet.

Bódi Zoltán

Mindenki hallott már az elektroszmogról, évek óta folyik a vita a mobiltelefonok esetleges káros hatásairól. Azonban szinte senki nem számol a Wi-Fi hálózatok elterjedésével megjelent környezeti terhelésről. Egy művészeti projekt érdekesen hívja fel erre a figyelmet.

A mindennapi életben egyre fontosabbá vált számunkra, hogy állandóan mobiltelefon és internet kapcsolatunk legyen.  Bár a telefonok egészségkárosító hatásáról számtalan kutatás tájékoztat pro és kontra, magát a környezeti terhelést alig vesszük figyelembe. Egyre jobb és erősebb a mobil lefedettség, egyre több helyen van ingyenes vagy fizetős Wi-Fi hozzáférési pont. Minél beljebb megyünk a belvárosban, annál több adótorony és router vesz körül minket. Egyre nagyobb az összesített jelerősség. Ennek bemutatására készített érdekes installációt készített három művész: Timo Arnall, Jørn Knutsen és Einar Sneve Martinussen.

Mindenki ismeri – ha máshonnan nem, a csillagszórózásból - a fényfestés nevű fotóeljárást, amikor a sötétben nyitva hagyjuk a fényképezőgép zárszerkezetét, és valamilyen világító eszközzel „rajzolunk” a levegőbe.  A három művész épített egy precíz  Wi-Fi jelerősség-mérőt. A készülék kijelzője egy négy méter hosszú rúd volt, amelyen nyolcvan darab LED-et helyeztek el. A LED-ek ütemesen villogtak, minél erősebb volt a Wi-Fi jel, annál több LED világított. Ezzel a rúddal sétáltak végig a város közterületein egy héten keresztül.  A képek az érdekes fényhatás mellett szépen kirajzolták, hogy az adott területen hol vannak a jelcsúcsok és völgyek.

Tücsi a Galaktikus

Milyen kényelmes lenne, ha a laptopunkon lévő képeket, videókat az otthonunkban lévő nagy képernyős tévé előtt ülve nézegethetnénk, és ehhez nem kellene a két készüléket vezetékkel összekötni, hanem a kapcsolat szinte magától, vezeték nélkül jönne létre a két eszköz között! És erre már van lehetőség, 2010. elején jelentette be az Intel a WiDi névre hallgató vezeték nélküli kijelző technológiát.

Ha például a barátainknak meg akarjuk mutatni a nyaraláson készült fényképeinket, vagy le akarunk játszani egy videót a laptopunkon egy kisebb társaságnak, akkor nem kell a kis kijelző előtt tömörülni, hanem vezeték nélküli kapcsolaton keresztül megtekinthetjük a képeket a televízión is, és ehhez nem kell a tévét és a laptopot is az otthoni Wi-Fi hálózathoz csatlakoztatni, hanem a két eszköz között közvetlen kapcsolat jön létre. Ebben a technológiában az az új és praktikus számomra, hogy nem kell összekábelezni a két eszközt, mert a kígyózó, tekergő kábelek nem állnak kézre a családi nappali asztalánál, és elég csúnya is, illetve a vezeték hossza eleve befolyásolja az elhelyezkedést. A WiDi rendszer működtetésére egy arra alkalmas laptop és egy televízióhoz csatlakoztatható adapter kell. A laptop sugározza Wi-Fin a jeleket, és az adapter veszi, alakítja át a televízió számára értelmezhető formátummá, majd továbbítja a tévé felé (már vezetéken) a videojeleket. Elmés megoldás.

A WiDi a wireless display 'vezeték nélküli kijelző' szerkezetből kialakított betűszó, ami a Wi-Fi formai analógiájára jött létre. A két szerkezeti tag elejét levágva egységes mozaikszót alkotott a kifejezés szerzője. Kézenfekvő, hogy a WiDi formája a jelentéstanilag és technológiailag vele összefüggő Wi-Fi analógiájára született meg. A Wi-Fi pedig a kifinomult hangzást jelölő régi Hi-Fi alakjának az analógiájára jött létre, a mögötte álló első szabványt 1997-ben jegyezték be.

Érdemes szót ejteni az írásmódról is. Míg a WiDi leginkább egybeírva, kezdő és belső nagybetűvel fordul elő, a technológiát kialakító és bejegyző Intel védjegyén is így szerepel, addig a Wi-Fi esetében a legteljesebb a káosz, az eredeti Wi-Fi alak mellett szinte az összes írásvariáció előfordul: WiFi, Wifi, wifi, wi-fi.

Bódi Zoltán