Netidők Blogtársaság

Rendhagyó bejegyzés következik: oldalajánló. A Social Media Examiner saját meghatározása szerint a közösségi média iránytűje. Az oldal célja, hogy bemutassa, hogyan lehet az olyan eszközöket, mint a Facebook, twitter vagy LinkedIn minél okosabban használni – elsősorban üzleti célra.

A szakértők által üzemeltetett blog egy-egy bejegyzését rendre több százan osztják meg a twitteren. A Technorati és az AdAge a világ 100 legbefolyásosabb üzleti blogja között tartja számon. 87 ezer regisztrált felhasználójuk postafiókjába jutnak el e-mail hírleveleik révén.

A Social Media Examiner rendszeresen közöl esettanulmányokat, videóikban bemutatják, hogy hogyan használjunk 1-1 új eszközt (például a Google+-t), összefoglalják a friss kutatási eredményeket és interjúkat közölnek az egyes területek szakértőivel.

Néhány érdekesebb olvasnivaló a Social Media Examiner anyagaiból:

• 21 Creative Ways To Increase Your Facebook Fanbase
• 2011 Social Media Marketing Industry Report
• 10 Top Facebook Pages and Why They’re Successful
• 5 Tools That Help Measure Your Social Media Influence

Pintér Robesz

Azt eddig is tudtuk a MySpace-ről, hogy veszített régi fényéből, és az is kijelenthető, hogy a világ egykor legnagyobb közösségi oldala haldoklik. Azt azonban nem tudtuk, hogy mennyire gyászos a megítélése. Az Anderson Analytics kutatása alapján az egyik legfontosabb csoportban, az amerikai diákok körében a MySpace nagyon „béna” (lame), a Facebook pedig „menő” (cool). Ráadásul 2010-hez képest látványosan romlott a MySpace megítélése, amiből úgy tűnik, hogy már késő megmenteni az oldalt, pedig a zenei profil erősítése egykoron járható út lehetett volna – állítja Tom H. C. Anderson, a kutatócég alapítója.

Az ábra alapján látszik, hogy nem egyszerűen ismeretlenségről vagy közönyösségről van szó, 2010-hez képest teljesen padlót fogott a MySpace. Akkor még több mint 50% mondta, hogy menő az oldal, most több mint 70% szerint béna.

Az is érdekes, hogy a Facebook annak ellenére növelte népszerűségét, hogy időközben a diákok szülei is csatlakoztak a közösséghez. A második legnépszerűbb közösségi szolgáltatásnak, a Twitternek pedig egyre inkább szélsőséges a megítélése, körülbelül egyforma mértékben (kb. 35-40%) gondolják menőnek és cikinek egyszerre. A többi oldal – így a LinkedIn, a Friendster vagy a Hi5 – leginkább közömbös a fiatalok számára, kb. 70% a neutrális se nem menő, se nem ciki kategóriába rakta őket. Persze nagyon valószínű, hogy e mögött teljesen más okok húzódnak: a szakmai hálózati oldalként működő LinkedIn-hez még rendszerint túl fiatal ez a korosztály, a Friendster és a Hi5 pedig már régen eltűnt a süllyesztőben az amerikai fiatalok körében. Az adatokat elnézve várható, hogy ugyanerre a sorsra jut a MySpace is egy-két éven belül.

A kutatást 2010-ben és 2011-ben is 1000 amerikai diák megkérdezésével végezte az Anderson Analytics. Az ábra azokat a válaszadókat mutatja, akik egy öt fokú skálán a menő (4-es vagy 5-ös) és a béna (1-es vagy 2-es) választ jelölték meg.

Probesz

A Wikileaks döntötte meg a tunéziai diktatúrát? - teszi fel a kérdést Timothy Garton Ash a The Guardian brit napilapban minap megjelent cikkében. Vajon az internet, és azon belül a Wikileaks, a twitter vagy a Facebook képes demokratizálni a diktatúrákat, vagy éppen ellenkezőleg, a diktátorok kezébe ad újabb eszközt, hogy megtalálják és elhallgattassák a kritikusaikat? Ash szerint mindkét állítás egyszerre igaz, de nem egyenlő mértékben: a totális állam számára az ellenőrizetlen internet sokkal több veszélyt rejt, mint amennyit az elnyomásban segít. Vagy másképpen fogalmazva sokkal többet nyerhetnek a civilek az internettel, mint a zsarnoki állam. Mert információkhoz juthatnak hozzá, mert kommunikálhatnak, mert megszervezhetik az alulról jövő kezdeményezéseket, mert (akár nemzetközi) támogatásra tehetnek szert...

Az internet ugyanakkor nem csodaszer, egymaga nem képes megdönteni egyetlen politikai rezsimet sem, de jelentősen hozzájárulhat ahhoz, ahogy Tunézia esetében is történt. A Wikileaks révén kiszivárgott információ volt ugyanis az utolsó csepp a pohárban, amiből nem csak az derült ki, amit a tunéziaiak már jól tudtak (vezetőjük és a családja a velejéig korrupt), hanem, amit nem (hogy ezt mélységes undorral szemlélik az egyébként nyilvánosan rendszerbarát Egyesült Államokban).

Akinek esetleg ismerősen cseng Timothy Garton Ash neve, de nem tudja hová tenni: Ash a világon az egyik legismertebb Kelet-Európa kutató. Sokat foglalkozott a keleti tömbben végbement bársonyos forradalmakkal is, így jól ismeri a társadalmak működését gyökeresen felforgató események természetét. Ash szerint egyébként a kommunikációs eszközök minden forradalomban kulcsfontosságúak, de az sem új, hogy ezek szerepét rendre túlértékelik. Például ma már megmosolyogtató, hogy egyesek kis túlzással a fax elterjedésétől várták a világbéke kitörését negyed századdal ezelőtt. Hasonló illúzió az internet kapcsán is érzékelhető volt a kilencvenes években, sőt, ezek a vérmes remények egy-egy esemény kapcsán – mint amilyen most a tunéziai forradalom – időről-időre újra fellángolnak.

Kétségtelen tény azonban az internet demokratizáló hatása, amit a Hillary Clinton vezette amerikai külügy még nyíltan a zászlajára is tűzött, amikor a globális információszabadságot korunk egyik nagy esélyének állította be. Bár – ahogy Ash befejezi írását – ettől még ne várjuk azt, hogy az USA az általa terroristáknak kijáró bánásmódban részesített Wikileaks vezető Assange-nak rebegjen most hálát a Tunéziában történtekért. Pedig Clinton akár meg is tehetné, ha ebben a történetben nem éppen ő lenne a meg nem értett elnyomó szerepében, amikor a Wikileaks betiltása és Assange bebörtönzése mellett tör lándzsát. Ebből is jól látszik, hogy az internet mennyire kétélű fegyver, ha a politikáról van szó.

Probesz

Gondoltam egy nagyot, hogy lefordítom a kedvenc Twitter kliensemet magyarra. Ettől egyszerűbb feladat kevés van, gondolhatja bárki. Ez általában igaz is, amíg bele nem fogunk egy ilyen feladatba. A problémát nem is a már ismert kifejezések fordítása jelenti, hanem az újak átültetése a magyar nyelvre. Kezdjük egyből magával a Twitter kifejezéssel. Magyarul ez csipog, csiripel, csivitel lesz a szó szerinti fordításban. A mindennapi szóhasználatban a csiripel, már egyértelműen az angol tweet szó helyett használatos. Van már turulunk ami csiripel, az emberek ha csipognak, csiripelnek, akkor mindenki tudja, hogy Twitter-t használnak.

A Twitter használatához azonban nem csak a tweet - azaz a csipogás, csiripelés - tartozik hozzá. Angolul az emberek "újracsiripelnek" egy tweet-et, azaz másnak a csipogását kürtölik világgá, amire a "retweet" szó használatos. Ráadásul a szóhoz kötődik egy egyértelmű rövidítés, az "RT" is. Ha a csipog, csiripel szavakat elfogadjuk a "tweet" magyar megfelelőjének, akkor a logika szerint az "újracsipog" és az "ÚCS" is elfogadható lenne. E két utóbbiról azonban szerintem mindenki érzi, hogy senki sem használná a mindennapi nyelvben.

Kérdezgettem az ismerőseimet is, hogy ők hogyan oldanák fel a problémát. Jöttek is az ötletek sorjában: csirip, recsirip, RCS, csivit, recsivit, csipog, recsipog... A végén arra gondoltam, hogy a legjobb az lenne, ha megtartanánk az angol kifejezéseket magyaros írásmód mellett. Így a következőket fogom használni: tweet - tvít, to tweet - tvittelni, to retweet - retvittelni. Ettől a csipog és a csiripel, mint remek magyar szavak a közbeszédben szerintem tovább élnek, de a csiripelő kliens felületén sokkal jobb, ha ezeket az új, magyaros írásmóddal használható szavakat használjuk. Így a szolgáltatáshoz kapcsolódóan már megszokott rövidítések is értelmesek maradnak a magyaros írásmód mellett.

Példamondatok az új szavakkal:

Ági küldött egy tvítet Jenőnek. Géza retvittelte a tegnapi tvítemet. Szoktál tvittelni? Küldtem egy RT-et.

Ha van jobb ötleted, ne tartsd magadban, írd meg nyugodtan.

Kapcsolódó írások: Hotot - a szexi twitter kliens

További elérhetőségek:

Pár napja új mobiltelefont vettem, mert a régi elromlott és el is avult. Nem vagyok az az early adopter (korai alkalmazó) típus, de nagyon szeretem a technikai újdonságokat, igyekszem minden új információt követni. Különösen akkor teszem ezt, amikor valamilyen új technikai eszköz beszerzésére készülök. Az elmúlt hetekben egyébként rengeteget olvastam a mobiltechnológiáról. Eközben találkoztam egy számomra új kifejezéssel, az SNS-sel.

Ez a betűszó az angol Social Network Service ’szociális hálózati szolgáltatás’ szerkezet rövidítése. Magyarul közösségi oldalnak, kapcsolatépítő oldalnak hívják leginkább, azonban egyre több helyen találkozni a rövidebb, SNS betűszóval. Ide tartozik például a hazánkban a három legnépszerűbb ilyen szolgáltatás, az iWiW, a Facebook és a Twitter. Az SNS betűszó 2010-ben leginkább a modern, 3G-s funkciókkal is rendelkező, internetezésre kiválóan alkalmas mobiltelefonok világában tejed, hisz itt egyre több készülékben van SNS funkciók elérését lehetővé tevő alkalmazás. Az SNS tehát ebben a szókincsrétegben már nem csak a közösségi szolgáltatás neve, hanem az ezeket a szolgáltatásokat elérhetővé tevő funkció neve is.

Az SNS elterjesztésére elsősorban a mobiltelefonokról szóló szakmai cikkekben, elemzésekben, tesztekben törekednek, illetve a modernebb mobiltelefonos operációs rendszerekben (pl. az Androidben) szerepel. A köznapi nyelvhasználatban egyelőre még nem terjedt el, hisz 2010 októberében alig tízezer Google találatot kaptam a kifejezésre. Népszerűségét gátolja, hogy leginkább a szolgáltatások saját nevét (Facebook, iWiW, Twitter stb.) használjuk, sőt ezekből már köznevesült, továbbképzett alakok is születtek (pl. facebookozik, twitterezik). Az sem mellékes, hogy az SNS nagyon közel áll a magyar mobiltelefonos szókincsben igen gyakori SMS kifejezéshez.

És hogy milyen telefont vettem? Samsung Galaxy 3-asat.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: