Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az aggregátorral nem csak áramot lehet termelni!

 

Egyre inkább közkeletű gyakorlattá kezd válni, hogy a netezők a napi híreket már nemcsak a hagyományos és az új média forrásaiból szerzik be, hanem fölmennek kedvelt közösségi oldalukra, és az üzenőfalakra, közös helyekre föltett információkból, az ismerősök által fontosnak vagy érdekesnek tartott hírekből tájékozódnak. Ez meglehetősen időigényes feladat, amelyet megkönnyíthetnek a szociális aggregátornak nevezett alkalmazások.

A szociális aggregátorok működésének lényege, hogy különböző közösségi portálok és hírgyűjtő oldalak (pl. a Google Reader, a Flickr, a Facebook, a MySpace, a myVip, a YouTube, a Twitter stb.) forrásaiból képesek begyűjteni a tartalmakat, és azokat egy felületen tálalják a felhasználónak, amivel megkönnyítik a több közösségi portálon lévő profilok és üzenőfalak, közös felületek ellenőrzését. Jó példa a szociális aggregátorra a Sociagg, a PostPost, a Paper.li, akár a Windows Live, illetve a Flipboard, ami egyelőre csak az iPad felhasználók számára hozzáférhető.

Az aggregátor szolgáltatásoknak nagyon sokféle funkciói lehetnek, kigyűjthetik a közösségi portálról az ismerőseink által generált híreket, és azokat webes hírlapként a saját felületükön tálalják, vagy akár az ismerőseink által fontosnak vélt hírekből állítják össze a hírfolyamot. Lényeg, hogy a különböző közösségi hálózatok forrásaiból képesek a kiemelt információkat egy felületre átvezetni ezek az aggregátorok, amelyeket akár különböző látványos, áttekinthető, valóban webes médiafelület formájában képesek megjeleníteni.

A szociális aggregátor angol formája kicsit eltér a magyar alaktól, mert hosszabb, a social network aggregator közösségi hálózati aggregátor’, illetve a social media aggregator ‘közösségi média aggregátor’ formában fordul elő. A szerkezet központi eleme (alaptagja) az aggregátor, ami latin eredetű nemzetközi vándorszó, többféle, jellemzően műszaki szakterületen terjedtek el különböző származékai (pl. aggregáció, aggregál, aggregátum). Az aggregátor és származékainak a közös jelentéseleme: összegyűjt, halmoz, csoportosít, különböző forrásokból egységessé formál. Az aggregátor a jelenlegi, informatikai jelentése mellett a műszaki szaknyelvben ‘olyan gép, gépcsoport, amelyik több gépből áll össze’, vagy így hívják a ‘kis, helyi igényeket kielégítő áramfeljesztő gépcsoportot’ is. Az aggegátor eme műszaki jelentésének köznyelvben való viszonylagos elterjedtsége némiképpen zavarhatja az új, informatikai jelentéskörnyezetet, ám ez ízlés, illetve egyéni nyelvhasználat kérdése. Szerencsésebb volna inkább a web 2.0 gyűjtőoldal vagy a közösségi gyűjtőoldal forma használata. A magyar nyelvi környezetben egyébként jellemzően a szociális aggregátor vagy a szociális hírolvasó alak fordul elő, bár hozzáteszem, hogy amennyire a Google-ben tájékozódni tudtam, mindkét alak igen ritkán fordul elő, ami köszönhető az alkalmazás viszonylagos újdonságának, illetve az angol forma használatának.
Bódi Zoltán

 

0 Tovább

Közösségi Háló Szupersztár

Tisztában vagyok vele, hogy nem leszek népszerű a Facebook filmmel kapcsolatos véleményemmel. Ez a film nekem nem tetszett. És hogy miért most szólok róla? Mert a 83. Oscar-díjátadó gálán A közösségi háló c. film három szobrocskát vitt el. De melyik hármat?...

Nézzük csak meg: megkapta a legjobb vágás, a legjobb filmzene és a legjobb forgatókönyv díját. (Miközben láthatjuk: a főszereplő Jesse Eisenberget is jelölték a legjobb színésznek ítélt díjra, illetve David Finchert is a legjobb rendező díjra, sőt magát a legjobb film kategóriában is bekerült A közösségi háló – de hát valahogy mégsem futott be. Kicsit olyan ez a díj package, mint 1978-ban a Star Wars díjai, hiszen a legfontosabb kategóriákban csak jelölést gyűjtött be. Persze kérdés, hogy lesz-e a Facebook filmnek olyan hatása a filmvilágra, mint a Csillagok háborújának.)

Pedig örülhetnék is ennek a sikernek, hiszen a mi témakörünk, a digitális kultúra egyik legfontosabb siker-trendjének történeti gyökereit mutatja be a film. (Persze a gyors felfutás akár azt is jelezheti, hogy már megint lufit fújtak fel a netes világban, csak ezúttal a „közösségi média” felirat alatt, lásd Pintér Robesz pár nappal ezelőtti posztját: „Nyakunkon az újabb .com bukta”) Ráadásul immár nem azzal a zsigeri ellenérzésekkel motivált alapmegközelítésből tárgyalja a sztorit, amit korábban megszoktunk az internetes filmek fő mondandóját illetően, sőt, ha a film történetében az internetnek szinte semmi szerepe sincs, nem is derül ki, hogy mitől közösségi a közösségi háló és mitől közösségi a Facebook, csak a növekedő taglétszám és a kezdeti hekkelés nyomán összetarhált egyetemista lányfotók kapcsán érzékeljük, hogy miről van szó. Ja meg a végén, amikor látjuk, hogy Mr. Z (azaz a központi figura, Mark Zuckerberg) ismerősnek jelöli a csajt, Erica Albright-ot, aki nem volt vevő arra, hogy lekurvázzák a net nyilvánossága előtt és kirúgta szegény Markot. Megértem a hölgyet.

Mark Zuckerberg, az igazi

A képen a valódi Mark Zuckerberg, még 2005-ből. De rég volt!

S maradok is egy kicsit a főszereplő szekálásánál. Ennél unszimpatikusabb főszereplőt már régen láttam. Pedig ha hihetünk a trendeknek és világdivatnak, Mark Zuckerberg szinte az internetes Messiás, aki a legéletképesebb közösségi weboldalt hozta létre. Egy digitális modernkori szupersztár. Aki összeköti az embereket, csak éppen ő maga képtelen az emberi kapcsolatokra. Zuckerberg egy antiszociális, éretlen és kommunikációképtelen informatikus egyetemistaként jelenik meg, aki villámgyorsan válaszol, de körülbelül úgy, mintha az IBM Watson számítógépét a „műveltség” mellett felruháznák „kreativitás” modullal is. Zuckerberg is úgy válaszolgat, mint egy gép. Nem válik szerethetővé a figurája. Főhősünktől semmilyen küzdelmet nem látunk, csak nyegleségeket, így nem tudjuk beleélni magunkat a helyébe. (Maga Zuckerberg is állítólag úgy nyilatkozott a film kapcsán, hogy azért ő szeretett volna pozitív hősként megjelenni a filmben. Nahát!)

A film drámai szála, hogy barátjával, a társalapító Eduardo Saverinnel hogyan romlik meg a viszonyuk és jutnak el a pereskedésig, miközben a Napster-alapító Sean Parker afféle ármánykodó-betolakodó figuraként jelenik meg ebben a feldolgozásban. Valahogy Eduardót és Seant sem tudtam megszeretni. A film során alig van valamilyen katartikus vagy drámai hatás, leginkább az a jelenet maradt meg bennem, amikor hirtelen haragjában Saverin nagy lendülettel az asztalhoz vágja Zuckerberg notebookját. Mekkorát szól!

A közösségi háló c. filmről nem tudom eldönteni, hogy mi a szándéka: dokumentarista módon, de játékfilmes eszközökkel ábrázolni egy fontos időszakot, vagy pedig játékfilmet akartak készíteni, ami elgondolkodtat és szórakoztat. Dokumentumfilmnek túlságosan játékfilm, játékfilmnek meg túlságosan unalmas. Persze ha abba gondolunk bele, hogy a valóságban tényleg 2003-ban indul a Facebook sztori, és ez még csak 8 évvel ezelőtt volt, tehát az igazán tömeges kibontakozás csak 3-4 éve kezdődött el, a film pedig már tavaly elkészült, akkor azt kell mondjuk gyorsan „lereagálták” ezt a jelenséget a filmesek. De az alkotók nagy igyekezetükben szerintem egy furcsa, éretlen "királydrámaként" jelenítették meg az internetes szupersztárok történetét. Mert sztárok ők, amit láthatunk abból is, hogy a két rajongó lány úgy vonul el Markkal és Eduardóval intim együttlétre (a mellékhelyiségbe), mint egy igénytelen bulihelyszínről a rocksztárokkal.

Ha rajtam múlik, akkor az Oscar közelébe sem kerül a film.

Szilágyi Árpád


0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek