Netidők Blogtársaság

Az alaplapról már az Infoszótár nyomtatott változatában is olvashatnak, mert már régen feldolgoztam, ezúttal az alaplapi processzorfoglalatokról írok. Az alaplapról röviden csak annyit, hogy az angol neve a fantáziadús motherboard, ami az anya (mother) és a lap (board) elemek összetételéből alakult ki, és ebben az esetben az anya az anyacsavar összetételben lévő előtag jelentésében használatos. Tehát a motherboard, illetve magyarul az alaplap egy csatlakozókkal ellátott, bonyolult nyomtatott áramkör, amelybe a számítógép alkotóelemeit lehet behelyezni.

Az alaplap csatlakozóit a magyar szakmai nyelvben leginkább foglalatnak szokták nevezni, hisz ez jól megfelel az eredeti, angol connector főnévnek. A processzorfoglalatok esetében viszont a helyzet kicsit bonyolódik, mert itt kis túlzással annyi foglalattípus van, amennyi csillag az égen. Minden felhasználónak rémálma lehet manapság egy alaplapcsere, mert már 1-2 évvel korábbi processzorok tokozásához nem nagyon vagy csak aránytalanul drágán lehet alaplapot találni, hisz a gyártók a processzorok újabb típusainál nagyon gyakran változtatják meg a CPU (központi műveleti egység) csatlakozását, tokozását, így a régebbi processzor a vadonatúj alaplapba nem biztos, hogy belemegy.

A látszólagos nagy káoszban is kirajzolódik, hogy alapvetően két processzorfoglalat-típus (és ezeknek rengeteg alváltozata) fordul elő: a socket és a slot. Hozzáteszem, hogy az ezredforduló óta már leginkább csak a socket típusú tokozással találkozunk. A technológiai bonyolultság, és a viszonylag szűk körű szakmai előfordulás miatt a socket és a slot alpítusainak megnevezéseit itt nem elemzem.

Az angol socket főnévnek több jelentése van, itt a ’foglalat’, ’tok’ az aktuális, mégpedig a socket olyan foglalat, amelybe bele lehet helyezni valamit, például a falba épített elektromos csatlakozó aljzat is socket, míg a processzorok esetében ennél a foglalattípusnál tűk és kis, hozzájuk illeszkedő lyukacskák találhatók. Érdekesség, hogy a fejlesztések során kezdetben a processzorok alján voltak a tűk (szinte modellenként eltérő számban) és a socket foglalatban a csatlakozók, ám később ezek bizonyos modelleknél helyet cseréltek, és az alaplapi socekt foglalatra kerültek a tűk, és a processzor tokjára a foglalatok.

Tehát az elektronikában ugyan magyarítjuk a socketet aljzat, csatlakozó aljzat formában, ám az informatikában, az alaplapi processzorfoglalatok esetében ez is csak egyszerűen foglalat, és ha a típusát akarjuk jelölni, akkor csak az angol socket formát használjuk magyar környezetben is.

A másik jelentős processzorfoglalat-típus a slot. Hozzáteszem, hogy a slot viszonylag rövid karriert futott be a processzorfoglalatok világában, mert jellemzően az 1990-es évek vége és 2000 közötti pár évben fejlesztettek ilyen tokozású processzorkokat, és hozzájuk való alaplapokat. Az egyéb bővítőkártyák (pl. videokártyák) viszont mind a mai napig slot foglalatban illeszkednek.

Az angol slot főnév jelentése ’retesz’, ’horony’, ’rés’. Ebből a jelentésből kiderül, hogy a slot típusú foglalatok csatlakozója egészen más, mint a socketé. A slotok esetében inkább egy retesszel ellátott csatlakozó sínbe illeszkedik a procsesszor. A technológiai különbség ellenére ezt is foglalatnak nevezzük magyarul, és a pontos típus esetében hozzátesszük, hogy slot (illetve annak altípusát).

Hangzatos volna, ha a socket helyett az aljzat, a slot helyett például a retesz lenne a magyarított forma, ám ez mégsem így van. A magyar szaknyelvben tehát a processzorfoglalat egy gyűjtőnév, amely egyszerre jelenti az összes típust, míg az altípus jelölésére az eredeti, angol megnevezéseket használjuk.

Igazi nyelvi csemege, hogy a slot foglalatok viszonylag rövid élettartama, és szűk körű használata miatt, 2000 körül gyártottak olyan átalakítókat, amelyek lehetővé tették socket tokozású processzorok behelyezését slot foglalatba, ezt egy érdekes szóösszevonással sloketnek nevezték el, ami a slot és a socket szóalakok csonkolt formáiból áll.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

Sokan azt gondolhatják, hogy a Facebook (a social media) előtt nem létezett közösségi hírmegosztás. Pedig de. Sőt, a helyzet az, hogy a Facebook-tól és társaitól függetlenül is virágzik a dolog és feltehetően még akkor is itt lesz, amikor a FB helyét már átvette valami új szolgáltatás. Természetesen az e-mailben és egyéb üzenetküldő rendszerekben keringő hír- és link megosztásról van szó.

Érdekes cikk jelent meg tavaly októberben a The Atlantic hasábjain, amely azt taglalta, hogy a nagy híroldalakra jövő forgalom egy jelentős része a „semmiből” jön. Az oldalak ugyanis a log (napló) adatokból látják, hogy a látogató mely linkről érkezett, vagyis mit nézett korábban, mielőtt az oldalra lépett. Sok esetben ez a Google kereső szolgáltatása vagy a Facebook, Twitter és egyéb közösségi oldal. Az esetek egy megdöbbentően nagy hányadában azonban a log adatok tanúsága szerint nincs előzmény, a látogató pontosan ott kezdte az internetezést azon az oldalon. Sokszor olyan cikkekre érkezik így viszonylag nagy forgalom, aminek a linkjét valószerűtlen csak úgy begépelni a címsorba. A jelenség egyetlen kézenfekvő magyarázata, hogy az ilyen olvasók valakitől üzenetben megkapták a pontos linket és annak birtokában kattintottak.

Nem kevesebbet állít a cikk, mint, hogy a tradicionális linkmegosztás (mint amilyen egy levél, benne egy linkkel), sokkal fontosabb a weboldalak számára a forgalom generálásában, mint a kétezres években megjelent közösségi média. A közösségi információmegosztást ráadásul nem is ezek a közösségi oldalak hívták életre, hanem csupán ráépültek egy meglévő jelenségre, miközben egyáltalán nem szorították azt háttérbe.

Úgy tűnik tehát, hogy az emberek egy jelentős része kör-emailekből, továbbküldésekből értesül a fontos hírekről. A FB-on vagy twitteren ugyanis lemaradhatsz dolgokról, ezt tudják az emberek is, így, ami fontos, azt e-mailen küldik el a másiknak, vagy egyszerre több embernek. Fontos persze, hogy ma már van egy generációs törésvonal, a fiatalok kevéssé használnak e-mailt. Ők is elkezdenek azonban idővel dolgozni, ahol kiemelt munkaeszköz az e-mail szinte minden irodai munkában (de már az oktatásban is érezni ennek hatását). Persze nem végez mindenki felsőfokú tanulmányokat és nem dolgozik mindenki irodában. A dark social azonban várhatóan mégsem fog eltűnni, amíg e-maileket fogunk használni – tehát egy jó darabig…

Rendszerint tehát fordítva ülünk a lovon, amikor azt hisszük, hogy a Facebook meg a közösségi média előtt nem létezett közösségi hírmegosztás és párbeszéd. Sőt, nem hogy létezett, hanem mind a mai napig meghatározóbb, mint a közösségi média ezen szerepe, ami azért megdöbbentő. Egész egyszerűen azért, mert a dark social olyan kézenfekvő és olyan régóta velünk van, hogy fel sem tűnik, a FB meg a társai meg olyan ünnepelt hívószavak, amitől elalélünk, miközben minden média erre próbál optimalizálni. Annak ellenére tehát, hogy a dark social mennyire erős és meghatározó mind a mai napig, sokan negligálják, pedig érdemes volna foglalkozni vele.

Pintér Robesz

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

A mai ultramobil infokommunikációs eszközök világában egyre fontosabb szempont, hogy minél kisebb helyre zsúfoljunk be minél több, minél nagyobb tudású, minél kisebb és minél alacsonyabb energiafelhasználású eszközöket, technológiákat. Ennek az okát könnyen meg lehet érteni, hiszen így lehet kis méretű, gazdaságosan működtethető és okos eszközöket használni, például határozottan megfigyelhető ez az irány az okos telefonok, a táblagépek, az ultrabookok – vagyis az igen vékony, könnyű notebook – világában.

Ehhez a célhoz vezet hozzá egy roppant okos technológia, amit SoC-nek neveznek. Ez egy angol betűszó, amelynek az írásképe igen érdekes, mert a kis- és nagybetűk változatosságára épül. A kezdőbetű nagy (S), a belső magánhangzó kicsi (o), míg az utolsó betű szintén nagy (C). Ez az írásmód az angol címformákra jellemző, ugyanis itt minden fontos szót nagy kezdőbetűkkel írunk, és ami nem olyan fontos (tartalmi és nem grammatikai értelemben!), például kötőszó vagy elöljáró szó, azt kisbetűvel írjuk. Az SoC mozaikszóban ugyanezt látjuk.

Ez a mozaikszó a System on Chip alakból rövidült. A jelentése 'rendszer a csipen', tehát olyan eljárás, amikor egy mikrocsipre nemcsak a processzormagot integrálják, hanem a videovezérlőt és egyéb komponenseket is. Tehát ezzel elérhető, hogy ne kelljen különböző perifériákat helyezni a gépbe, hanem csak egy fő egység, egy mikrocsip lásson el minél több funkciót.

Érdekes, hogy miként ejthetjük ki ezt a betűszót, hisz nem találtam rá egységes formát, mint ahogy a magánhangzót is tartalmazó mozaikszavak esetében ez általános. Ki lehet ejteni tehát fonetikusan is, egybeolvasva: [szok] vagy betűzve is [sz-o-szí]. Kérdés, hogy magyar környezetben van-e erre általános forma. Az mindenesetre biztos, hogy a magyarba – és semmilyen nyelvbe – nem tud beépülni, mindenhol megtartja az eredeti, angol formáját, hisz annyira egyedi az írásmódja, formája. Persze mindezek a problémák – értelemszerűen – csak a beszélt nyelvben fordulnak elő, írásban az eredeti SoC alak megtartása egyelőre természetes.

Az SoC egységek fejlesztésébe igen nagy energiát fektetnek a gyártók, hisz a jövő a minél integráltabb, minél gyorsabb, ám minél kisebb fogyasztású és minél mobilabb eszközöké, és ennek a technológiailag eléggé ellentmondásos célnak az elérésére alkalmas lehet az SoC. Így könnyen belátható, hogy az SoC egyre többünk életéhez hozzátartozik.

Csak érdekességképpen, az Intel 2012 végén a 22 nanométeres technológiájú SoC egységeknél tart.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ez a kifejezés jól mutatja, hogy miért kell foglalkozni az informatikai kifejezésekkel, hisz a chip valamikor csak szűk szakmai körökben volt használatos, ám ma már közismert, gyakori kifejezéssé vált, és ráadásul összetételekben is szerepel.

A chip egy speciális integrált áramkör, amelyik nagyon picike, nem véletlenül nevezték el az angol tudományos szlengben chipnek, ami azt jelenti, hogy 'szilánk, forgács, morzsa'. A tudományos szlengből aztán a szaktudományos nyelvbe is beszivárgott a chip metafora.

Az alaplap egyik legfontosabb részét az angol eredetű összetett szó, a chipset jelöli. Az utótag, a set 'készlet' jelentést hordoz. Egyre több műszaki leírásban találkozhatunk a chipset magyarított változatával, a lapkakészlettel. A szó tükörfordítás, kifejezi a tartalmat, bár az angol eredeti vidám hangulatú chipje vagyis morzsája helyett a steril, semleges lapka terjedt el.

Kifejezetten gyakori manapság a chipkártya kifejezés is, amely a hagyományos, csupán mágnescsíkkal ellátott bankkártyákat, adatkártyákat váltja fel. Emellett számos kifejezésben szerepel még a chip, például a betűszóvá alakult system on chip – SoC szerkezetben is, ami például a mai okostelefonok rendszerleírásaiban fordul elő igen gyakran.

Fölmerül még a chip helyesírási kérdése is: a helyesírási kézikönyveinkben a chip és a csip írásmód is előfordul, ami jól mutatja ennek az idegen eredetű kifejezésnek a nyelvünkbe való beilleszkedését, hisz az idegen szavak az elterjedésükkel párhuzamosan az írásképünkbe is beilleszkednek.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az infokommunikációnak el kell foglalnia az őt megillető helyet az oktatásban – állítja a brit Royal Society frissen napvilágot látott jelentése, amelyről a BBC számolt be. Az Egyesült Királyságban – ahogy Magyarországon is – kiemelt figyelmet kap az informatika. Azonban kicsit másképpen, mint idehaza.

A britek a problémát abban látják, hogy unalmas és rosszul megtervezett kurzusokban folyik a téma oktatása. Azt tervezik, hogy megvizsgálják mi az oka annak, hogy évről-évre csökken az infokommunikációval foglalkozó diákok száma – tehát a kiinduló helyzet hasonló, mint nálunk. Az erőfeszítések mögött az a felismerés áll, hogyha nem vagyunk képesek megragadni a fiatalok figyelmét, hogy érdekes módon tanítsuk számukra az informatikát, akkor jelentősen megnő a kockázata annak, hogy a jövő munkaereje képzetlenül és nem megfelelő informatikai tudással kerül a munkaerőpiacra.

Mi lehet a megoldás? Nem csupán a felsőoktatásban kell megjelennie komolyan a területnek, hanem különböző iskolai szinteken mást-mást kell tanítani. Ez szorosan összefügg azzal, hogy részterületekre kell osztani a tárgyat, külön kell kezelni például a számítástechnikát (computer science) és a digitális írástudást. Előbbit legalább annyira komolyan kell venni, mint a fizika vagy a matematika oktatását, utóbbit pedig, mint az írni-olvasni tudást. A digitális írástudás alapkészséggé kell, hogy váljon. További fontos felismerés, hogy szaktanárokra van szükség, infokomra szakosodó tanároknak kell tanítani a tantárgyat, nem pedig más területek oktatóinak.

A koncepcióban számomra az az igazán érdekes, hogy emberközelibbé teszi az informatikát, részekre bontja és a felhasználók számára hasznos ismeretek-készségek elsajátítására is koncentrál, nem pusztán az elméleti alapokra vagy a gyorsan avuló ismeretekre (pl. programozás adott programnyelven). Azt a sztereotípiát kell megváltoztatni, hogy az informatika unalmas és száraz. Ehhez a koncepció másik számomra kedves eleme lehet a segítségünkre: már az általános- és középszintű képzésben is jelenjen meg színesen a terület oktatása.

Pintér Robesz