Netidők Blogtársaság

Ez a betűszó a solid-state hard disk vagy a solid-state hybrid drive rövidítése. A szerkezet egyébként több szempontból is érdekes. Egyrészt a betűszónak többféle feloldási lehetősége van, másrészt pedig egymástól egészen eltérő jelentésekben használatos.

1. Az SSHD egyik magyarázata a solid-state hard disk, ami két szószerkezet összevonásából áll: a solid-state disk/drive (szó szerint: 'szilárd állapotú lemezmeghajtó', értelmezve: 'mozgó alkatrészt nem tartalmazó háttértároló') és a hard disk drive ('merevlemez-meghajtó') szerkezetekből összevonással kialakuló betűszó. Másrészt értelmezhetjük úgy, hogy a solid-state hybrid drive szerkezetben a hybrid ('hibrid') a technológiára utal, ugyanis ez egy tipikus hibrid megoldás, vagyis egy eszközben kombinálják a hagyományos merevlemez technológiáját és az ssd technológiát. Ha a betűszót ki akarják kerülni, akkor a leggyakrabban a hibrid meghajtó szerkezetet használják.

Érdekes technológiával működik az sshd, mert az adatfeldolgozást össze kell hangolni két eszközzel, ami integrálva van, az sshd-k jellemzően a gyorsan hozzáférhető ssd elemet használják gyors mentésre, és valamilyen segédeszköz, kiegészítő technológia segítségével a háttérben a merevlemezre mentik és ott tárolják tartósan az adatokat. Ez a hibrid technológia elsősorban az ultrabookok, notebookok esetében lesz fontos, hisz egyszerre lehet gyors és nagy kapacitású is a háttértár. Hozzá kell tenni azonban, hogy ez a megoldás még korántsem egységes, nem kiforrott, többféle megoldás is létezik rá, és még 2012 őszén nem terjedt el általános használatban.

2. Amikor az SSHD betűszó után kutattam, rábukkantam, hogy van másik jelentése is. A Secure Shell (SSH) protokoll működését szervező, azt lehetővé tevő daemon rövidítése az SSHD vagyis Secure Shell daemon. A daemon leginkább a Unix/Linux környezetben használatos elnevezés (lényegében a daemon nem Windows környezetre vonatkozik), voltaképpen egy háttérben futó szolgáltatás, ami szervezi és működteti az aktuális funkciókat. Például amikor nyomtatunk, akkor a kinyomtatandó szöveget egy daemonnak küldjük el, és ez a daemon szervezi meg a nyomtatás folyamatát, ugyanígy daemon működteti a levelezést (Mailer Daemon) és sok más funkció mellett a Secure Shell nevű hálózati biztonsági protokollt is, ez az SSHD.

3. Emellett használják ezt a betűszót úgy is, hogy az utótag a HD vagyis a high definition 'nagy felbontású' szerkezet rövidítése, ez leginkább a videojátékok esetében fordul elő, amikor egy korábbi népszerű videojátékot felújítanak, és az újítás egyik lényegi eleme a grafika színvonalának az emelése, a felbontás növelése, vagy egyszerűen a játék nevében is hangsúlyozni szeretnék, hogy a felbontása HD minőségű. Két példa: a Super Stardust HD – SSHD (egy PlayStation 3 játék neve), Serious Sam HD – SSHD (a Serious Sam nevű videojáték HD remake-jének a neve).

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ausztrál kutatók kimutatták, hogy a mai Flash, SSD (NAND) alapú memóriák és háttértárak biztonsági szempontból újszerűen viselkednek az eddig megszokott mágneses adattárolókhoz képest. Szakértők erre a problémára a napokban hívták fel a szakma és főleg az IT biztonsági helyszinelő/nyomrögzítők figyelmét.

A technológia átállása az új tárolási megoldásokra folyamatosan zajlik és miközben csendben lecseréljük a régi adathordozókat (vannak olyan számítógépek, amelyek már nem is rendelkeznek hagyományos meghajtókkal) észre sem vettük, hogy a biztonság terén milyen változásokat hoznak.

Hogyan dolgoznak a biztonsági bizonyíték gyűjtők?
- A gépek és azok adathordozóinak tartalmát igyekeznek "megfagyasztani" és egy pillanatfelvételt készíteni az adatokról. Ezekről másolat készül és azt már lehet boncolni.
- A "boncolás" közben bizonyítékokat, elrejtett tartalmat és konkrét információkat keresnek.
- Előfordulhat, hogy dekódolni kell titkosított tartalmat vagy visszafejteni nehezen értelmezhető elemeket.
- Érdekes, hogy a Windows-os rendszerek nagyon sok nyomot hagynak maguk után (sok ideiglenes állomány, több helyen letárolt adatok) és akkor még nem beszéltünk a felhasználók átalános figyelmetlenségéről (rossz helyre lementett vagy nem törölt adatállományok).
- És akkor ott vannak még persze a hackerek vagy a nagyon leleményes felhasználók, akik érdekes helyekre is eldughatnak adtokat (pl. képekbe rejte szövegeket).

Mikre mutat rá a tanulmány?
- Az új adathordozókon törlésre kijelölt adatok helyét csak akkor lehet feltölteni új tartalommal, ha azokat ténylegesen letörli a meghajtó. Nem úgy, ahogy egy mágneses adathordozó esetében teszi, hanem az eredeti adat megsemmisítésével (elektronikai úton történő törlésével). Vagyis az eredeti adat tényleg teljesen elvész.
- Az új tárolóeszöközök (pl. SSD memóriát használók, pendriveok stb.) a felszabadítandó területet három percen belül autmotikusan törlik. Erre azért van szükség, mert az új adathordozók lassan törölnek (blockokat kell törölniük, amelyek nagyok) és azért a gyártók egy Self-Healing vagy Garbage Collection nevű automatikus technológiával rendszeresen törlik a "nem használt" részeket.

Miért probléma ez?
- A bizonyítékokat gyűjtő adatvédelmi szakértők elől a memóriák maguk törlik az információt, még mielőtt rögzíteni lehetne őket.
- A már letörölt adatokat nem lehet visszaállítani (a hagyományos mágneses tárolóknál ez sokkal egyszerűbb volt).
- A korródálódott digitális bizonyítékok (pl. egy bírósági perben) nem használhatóak fel vagy nehézkes a felhasználásuk.
- A megnövekedett adatmennyiséggel már így is sok probléma van (pl. átnézni egy terrabyte-os háttértárat), a törlések vagy nem törlések és adatállomány maradványok még tovább nehezítik a helyzetet.
- Egy másik tanulmány a problémák közül utolsónak említett gonddal kapcsolatban éppen azt mondja, hogy nehéz eldönteni, hogy a tároló letörölt-e valamit vagy sem. Vagyis bizonytalan. Ez talán a legrosszabb hír egy biztonsági szakértő számára.

A lényeg az, hogy úgy néz ki, hogy az operációs rendszer és a tárolóegységek egymástól független működése bizonytalanná teszi az adatok törlésének, bizonyítékként való megőrzésének vagy törlés után történő visszaállításának kérdését. Ez komoly biztonsági probléma és azoknak is rossz hír, akik nem szoktak mentéseket készíteni a fontos állományokról, mert ha elveszik az egyetlen példány egy modern memória meghajtón, akkor lehet, hogy soha többé nem jutunk hozzá.

Az eredeti tanulmány letölthető itt.


A The Register eredeti cikkét itt olvashatjuk.

Keleti Arthur

Egyre több olyan hír lát napvilágot az informatikai sajtójában 2010 őszén, ami arról a laikus számára hihetetlennek tűnő hírről szól, hogy a PC-nkben jól megszokott BIOS nevű egységnek vége. Küszöbön áll a váltás. Rövidesen a BIOS helyett új rendszer, az UEFI lesz a PC-kben. No igen, de mi lesz akkor a jó öreg BIOS által ellátott funkciókkal? Anélkül, hogy a technikai részletekbe itt belemennék elég annyi, hogy az UEFI ellát minden olyan feladatot, amit a BIOS is, sőt.

Ennél jobban érdekel a jelenség nyelvhasználati oldala. A PC hardvere és operációs rendszere közötti kapcsolódást, a rendszer ellenőrzését és az operációs rendszer betöltését irányító eszköz neve a hagyományos BIOS betűszó, amely az angol Basic Input/Output System 'alapvető bemeneti, kimeneti rendszer' szerkezetből alakult ki. Jól megszoktuk, hisz volt erre 25-30 évünk. Ráadásul könnyen magyarítható is volt a kiejtése, hiszen a betűszó angol és magyar kiejtése viszonylag közel van egymáshoz [bájosz-biosz]. Ezt kezdi fölváltani 2010 végén a kereskedelmi forgalomban kapható PC-kben az UEFI betűszóval jelzett eszköz.

Az UEFI az angol Universal/Unified Extensible Firmware Interface ('univerzális, bővíthető firmware interfész') rövid formája, ám a kifejezés alapja az EFI (Extensible Firmware Interface), tehát az UEFI az EFI további fejlesztésének az eredménye (mind technológiailag, mind nyelvileg). Az új technológia megjelenése és a megnevezésének a majdani elterjedése fölvet egy nyelvhasználati problémát is, hiszen a BIOS-t már harminc éve használjuk, és minden PC alapvető része, még az egyszerű felhasználónak is néha be kell lépni a BIOS vezérlőfelületére, hogy kisebb-nagyobb beállításokat végezzen. Ezért a BIOS kifejezés annyira beleivódott a PC-vel kapcsolatos szaknyelvbe, hogy nehéz lesz fölváltani egy teljesen más szóval. Ebben a helyzetben az egyszerű nyelvhasználó értelmet adhat az új, még szokatlan kifejezésnek. Így alakulhat ki az a megoldás, hogy az eredeti kifejezésből és az újból egy jelzős szószerkezet jön létre, így: UEFI BIOS. Ez technológiailag ugyan teljesen indokolhatatlan, viszont az átlagfelhasználó számára az alapkifejezések közé tartozó BIOS-t felváltó UEFI így könnyen beilleszthető. Ennek analógiája az SSD, sőt az SSD merevlemez vagy SSD HDD, hisz jól tudjuk, hogy az SSD (Solid State Disk 'szilárd állapotú lemez') valójában nem tartalmaz a merevlemezhez hasonló lemezt. Az SSD merevlemez pedig végképp ellentmondás. De a nyelvhasználatban a szakszerűség és a praktikum egymást egészíti ki.

Érdemes elgondolkozni az új szerkezet kiejtésén, lehet angolosan [uifáj] formában, és magyarosan [uefi] is ejteni, erre nincs központi szabály mindkét módszer természetes, mindegyik mellett és ellen is szólnak érvek. Valójában a helyi szokások a meghatározók.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: