Netidők Blogtársaság

A Netidők 2012. május 28-i adásában olyan témákat idéztünk fel, amelyek a zene és a digitális világ találkozási pontjairól szóltak. Mindennek apropóját az adja, hogy a Petőfi Rádió most öt éve alakult át zenei rádióvá. Ezúttal az asztaltársaság nélkül Nagyistók Tibor beszélgetett Szilágyi Árpáddal, a műsort elindító rádióssal és megidéztek néhány momentumot a műsor múltjából, olyanokat, amelyek a zenéhez és természetesen a digitális világhoz kapcsolódnak.

1.)
A műsor szignálzenéjét 1998 és 2007 között használhatta, a zenei rádióba már nem hozhatta magával – mert egységes hangzást alakítottak ki. Az első felvételből az derül ki, hogy hogyan keletkezett a szignál, majd meghallgathatjuk, hogy a Netidők hallgatóit hogyan ihlette meg ez a zene…

2.)
A második bejátszásban egy közel 9 évvel ezelőtti adást idéztünk fel, a szenzáció ekkor az volt, hogy robotok énekeltek el egy dalt megdöbbentő minőségben...

3.)
A Netidők egyik legfontosabb témaköre volt a 90-es évek végén az MP3. Igaz, hogy ezt a formátumot és a hozzá tartozó hangtömörítési eljárást már évekkel korábban kifejlesztették a német Fraunhofer intézetben, de az igazi áttörés 1999 körül következett be. Ez év elején egy teljes adást ennek a témának szenteltek, mert érzékelhető volt, hogy a zene-terjesztés módszerei gyökeresen alakulnak át. Gőz László, aki akkor a Jazz + Az producere és a BMC kiadó vezetője is volt egy személyben, elmondta a véleményét.

4.)
A 2001. október 25-i adásban az derült ki, hogy a számítógép improvizálja a zenét! Ekkor volt először a műsor vendége MS3, vagyis ifj. Mester Sándor, akinek a neve nem az MP3-ra rímel. Szóval MS3 a feltalálója a Digimpro rendszernek, amivel a számítógép is képes zenét improvizálni, persze a legfontosabb zenei szabályok betartásával.

5.)

A Petőfi Rádió mai fiatal hallgatói számára meglepő lehet, hogy a mai „Petőfi-kompatibilis” zenészek, együttesek egy része annak idején a Netidőkben mutatkozott be. Ilyen például Tövisházi Ambrus is, aki akkor jelent meg a zenei életben az Amorf Ördögök nevű formációval. (De ebbe a sorba illeszkedik Zsagar Balázs a Yonderboi projekttel, és Dudás Marcell a Golden Army-val.) A bejátszásból kiderül, hogy Tövisházi Ambrus hogyan került a digitális világgal foglalkozó műsorba.

A műsorvezető Nagyistók Tibor, az adásszerkesztő Neltz János volt.
Programszerkesztő: Szilágyi Árpád

1996. februárjában szólalt meg műsorunk először a neten hallható formában. (Előtte is jelen voltunk a műsor leirataival.) Ez volt az első magyar nyelvű rádióműsor, ami meghallgatható volt a neten. Ezt a közel 15 évvel ezelőtti pillanatot fontosnak tartjuk, hiszen innentől datálható a magyar elektronikus média netesedése. És ezt a megjelenést a RealAudio formátum tette lehetővé. Az a RealAudio, amit most szép lassan elhagyunk. (Lásd korábbi posztomat.)

Érdemes azért kicsit visszatekinteni a kezdetekre. Rövid keresés után kiderül, hogy az általam nagyra tartott BBC-nél szintén 1996-ban vezették be a RealAudio technikát, és 2009 során váltak meg tőle. Jó sokáig kitartottak az úttörő technológia mellett, s szerintem nem véletlenül. A kezdetekben az volt a fontos, hogy a modemes, azaz kis sávszélességű internet hozzáférésekkel is lehessen valós időben (azaz realtime – innen a RealAudio kifejezés) hallgatni rádióműsort, illetve később nézni tévéműsort. Az elején tehát szörcsögött, szakadozott, gyengébben szólt egy középhullámú rádiónál, de szólt, akár Tűzföldtől Tokióig. Ma már az MP3 formátum elterjedtsége viszont lenyomta a RealAudio-t, megérett a helyzet a váltásra.

Amikor 1995-ben elindult a műsorunk, már akkor felmerült a külföldön élő ismerőseink körében, hogy milyen jó lenne, ha hallgathatnának bennünket és miért nem tesszük elérhetővé a CompuServe-ön vagy az Interneten az adásokat. Egyszerű volt az ok: akkor még nem állt rendelkezésre a RealAudio. De nem kellett sokáig várni. Idézek egy keveset az öt évvel ezelőtt megjelent Modemkori Hőstörténet c. könyvünkből:

Nyírő András, aki ekkor már gőzerővel dolgozott az iNteRNeTTo beindításán, ’95 augusztusában ezt írta nekem e-mailben:

„Most töprengek azon, hogy talán meg kellene vásárolni a RealAudio servert. Ez az eszköz arra alkalmas, hogy real time hallgass zenét, szöveget. Egyelőre sajnos nagyon rossz minőségű, de mint kísérlet érdekes. Képzeld el, hogy fel vannak sorolva az interjúid, a fickó csak kattint egyet, és már hallhatja is a szöveget. Egy a bökkenő: ez most 1500 dollár, és technikailag sem tökéletes. Viszont tartalmilag nagyon vonzó, tehát lehet, hogy ezt meglépjük. (…) Mindenesetre, ha megvesszük, akkor számítunk a Modem Időkre.”

A témáról hónapokon keresztül leveleztünk Andrással, mert tényleg rendkívül izgalmasan hangzott, hogy a Petőfi Rádió egyik műsorát hirtelen az egész világon meg lehet hallgatni. Aztán elhárult minden akadály és 1996. február 21-i adásunk vendége volt Nyírő András, akivel együtt jelentettük be, hogy sikerült végre megvalósítani az első magyar nyelvű rádióműsort az Interneten, miután végre sikerült az általa főszerkesztett iNteRNeTTo szerverére telepíteni a RealAudio rendszerű műsortovábbításhoz a szoftvert.

A műsorban hallható és a korszak modemes internet-hozzáférésére jellemző, hogy először tökéletesen bekapcsolt az ún. „bemutató-effektus”, vagyis elsőre természetesen nem sikerült megszólaltatni a stúdióba lecipelt számítógép hangszóróján keresztül az első internetes felvételünket, de a műsor vége felé már nem maradtunk szégyenben, hanem tényleg megszólalt a RealAudio műsor. (…)

És ez a lehetőség akkor tudatosult bennem igazán, amikor az első visszajelzések megérkeztek a határon túl élő magyaroktól. Az előzetes várakozások alapján volt némi sejtelmem arról, hogy milyen hatása lesz, de nem számítottam arra, hogy ilyen levelek érkeznek majd elektronikus postámba, például Kállai Sándortól, Floridából:

Kedves Árpi!

Óriási élmény volt benneteket hallgatni az Interneten. (...)

Még mindig a hatása alatt vagyok a műsorodnak. El sem hiszem, egy igazi magyar rádióműsort hallottam itt a világvégén. Ha én ezt a magyaroknak holnap elmesélem! Szét fognak pukkadni az irigységtől. A körülményekhez képest érthetően és tisztán jön a hang, zene, és tetszik a tartalom. Érdekes, hogy a magyarok pl. milyen értelmes CD-ROM-kat tudnak készíteni. (…) Szívből gratulálok az első magyar nyelvű rádióműsor szerkesztőjének. Most már történelem vagy. Remélem, hogy rendszeresen tudjuk az Interneten követni a műsorodat. (…) Gyorsan szétkürtölöm az összes levelezőpartneremnek a világban. Remélem, van RealAudiojuk, ha nem, akkor szerezzenek. Hát tudod, nagyszerű, hogy legalább ebben nagyhatalom ez a kis ország. Nagyon jól szervezett minden.

Köszönet még egyszer.

Üdvözlettel:

Sanyi és Anikó

PS: Várom, hogy a lányunk hazaérjen. Majd bekapcsolom neki a „Petőfi Rádiót”, lesz meglepetése.

Hát így indultunk el a netes műsortovábbítással. Két hónappal később, 1996 áprilisában szerveztük meg, hogy a Petőfi Rádió élőben is megszólaljon, majd a Kossuth Rádió következett – és valamennyi kereskedelmi rádió csak jóval később követte a példát.

És most búcsúzunk a régi formátumtól.
Köszönjük RealAudio, köszönjük Progressive Networks!

Szilágyi Árpád