Netidők Blogtársaság

A Netidők 2012. május 28-i adásában olyan témákat idéztünk fel, amelyek a zene és a digitális világ találkozási pontjairól szóltak. Mindennek apropóját az adja, hogy a Petőfi Rádió most öt éve alakult át zenei rádióvá. Ezúttal az asztaltársaság nélkül Nagyistók Tibor beszélgetett Szilágyi Árpáddal, a műsort elindító rádióssal és megidéztek néhány momentumot a műsor múltjából, olyanokat, amelyek a zenéhez és természetesen a digitális világhoz kapcsolódnak.

1.)
A műsor szignálzenéjét 1998 és 2007 között használhatta, a zenei rádióba már nem hozhatta magával – mert egységes hangzást alakítottak ki. Az első felvételből az derül ki, hogy hogyan keletkezett a szignál, majd meghallgathatjuk, hogy a Netidők hallgatóit hogyan ihlette meg ez a zene…

2.)
A második bejátszásban egy közel 9 évvel ezelőtti adást idéztünk fel, a szenzáció ekkor az volt, hogy robotok énekeltek el egy dalt megdöbbentő minőségben...

3.)
A Netidők egyik legfontosabb témaköre volt a 90-es évek végén az MP3. Igaz, hogy ezt a formátumot és a hozzá tartozó hangtömörítési eljárást már évekkel korábban kifejlesztették a német Fraunhofer intézetben, de az igazi áttörés 1999 körül következett be. Ez év elején egy teljes adást ennek a témának szenteltek, mert érzékelhető volt, hogy a zene-terjesztés módszerei gyökeresen alakulnak át. Gőz László, aki akkor a Jazz + Az producere és a BMC kiadó vezetője is volt egy személyben, elmondta a véleményét.

4.)
A 2001. október 25-i adásban az derült ki, hogy a számítógép improvizálja a zenét! Ekkor volt először a műsor vendége MS3, vagyis ifj. Mester Sándor, akinek a neve nem az MP3-ra rímel. Szóval MS3 a feltalálója a Digimpro rendszernek, amivel a számítógép is képes zenét improvizálni, persze a legfontosabb zenei szabályok betartásával.

5.)

A Petőfi Rádió mai fiatal hallgatói számára meglepő lehet, hogy a mai „Petőfi-kompatibilis” zenészek, együttesek egy része annak idején a Netidőkben mutatkozott be. Ilyen például Tövisházi Ambrus is, aki akkor jelent meg a zenei életben az Amorf Ördögök nevű formációval. (De ebbe a sorba illeszkedik Zsagar Balázs a Yonderboi projekttel, és Dudás Marcell a Golden Army-val.) A bejátszásból kiderül, hogy Tövisházi Ambrus hogyan került a digitális világgal foglalkozó műsorba.

A műsorvezető Nagyistók Tibor, az adásszerkesztő Neltz János volt.
Programszerkesztő: Szilágyi Árpád

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád

Idén szeptemberben ünnepeljük a legendás otthoni számítógép, a Commodore 64 születésnapját, mégpedig a 30. szülinapot. A másik aktualitás ennél jóval szomorúbb: két hete hunyt el a Commodore cég alapítója, Jack Tramiel lengyel származású amerikai üzletember. A nekrológokban az olvasható, hogy „Jack Tramiel a Commodore révén kulcsszerepet játszott abban, hogy a számítógépek mindenki számára hozzáférhetővé váltak és bekerülhettek az otthonokba.” Képes Gábor múzeológus, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum osztályvezetőjétől először azt kérdeztük, hogy egyetért-e azzal a véleménnyel, hogy Jack Tramiel nagyobb hatású volt, mint Steve Jobs?

Képes Gábor: Én ezeket a méricskéléseket nagyon nem kedvelem és azt kell mondjam, hogy az én számomra Steve Jobs, Jack Tramiel, Gary Kildall, Adam Osborne, Ed Roberts és még sorolhatnék néhány ilyen nevet, ők mindannyian ikonok. És nélkülük a 70-es évek második felének és a 80-as évek elejének a számítástechnikája elképzelhetetlen lenne.

Nagyistók Tibor: A Commodore 64-nek mekkora jelentősége volt, így harminc év távlatából?

Képes Gábor: Én úgy gondolom, hogy a Commodore 64 révén vált ő egy nemzedéki ikonná, ezért is van az, hogy azt hiszem, én is rosszul ejtem az ő nevét, mert mi úgy ismertük meg őt az akkori sajtóból, hogy találgattuk, hogy hogy ejthetik és „dzsek trémielnek” nevezzük, de megtudtam, hogy „tremel” vagy valahogy így kellene az ő nevét ejteni. De hát ez ugyanaz a korosztály, akik a „májkroszoftot” még „mikroszoftnak” hívtuk, meg az „ájbíemet” „íbéemnek”. Úgyhogy nekem „dzsek trémiel” marad, elnézést kérek érte.
A Commodore 64 egy rendkívül fontos számítógép, de Tramiel pályáján messze nem ez volt az első számítógép. Ő 1928-as születésű volt, tehát az egész Commodore sztori jóval korábban kezdődik. Tramiel írógépműszerész volt, így írógépekkel és számológépekkel kezdődik az ő története, tehát a számítástechnika világába is a 70-es évek közepén, második felében robbant be. Én tehát a Commodore 64-en kívül még két típust feltétlenül szeretnék megemlíteni: az egyik a PET (a Personal Electronic Transactor), vagyis a személyi elektronikus intéző. Ez az első, olyan igazán kompakt személyi számítógép és az első amerikai iskolaszámítógép volt. A másik pedig szintén a Commodore 64 előtt, a közvetlen előd, a VIC-20, amelyet az európai területen VolksComputerként, azaz népszámítógépként forgalmaztak és amely amellett, hogy teljes mértékben megelőzte és megelőlegezte a Commodore 64-et, de emellett nagy rokonságot mutat a Steve Jobs féle gondolattal, hiszen a Jack Tramiel legalább olyan zseniális marketinges volt és legalább olyan markáns ellenreklámozó volt, mint Steve Jobs, hiszen Jobs mester a Macintosh-t egy az egyben az IBM PC-vel szemben mutatta be, addig a VIC-20-at Tramiel kimondottan az Atari konzoljaival szemben pozicionálta. Az is volt a fő reklámszlogenje, hogy „Why buy just a video game?”, azaz miért vegyek csak egy videojátékot, amikor nagyjából annyi pénzért vehetnék egy teljes értékű számítógépet. Én ebben tartom zseniálisnak Jack Tramielt és ennek egy logikus folytatása a Commodore 64. És egyébként az Atari ST is, ami szintén a nevéhez fűződik.

Nagyistók Tibor: A múzeumba most már bevonult a C=64?

Képes Gábor: Igen, a DOStalgia kiállítás felújításában, tehát „A háziszámítógép hőskora” c. kiállításban bemutatjuk a Commodore 64-et. Igyekszünk minél teljesebb konfigurációra törekedni, tehát a plottertől a trackball-ig a legkülönbözőbb érdekes perifériáit is bemutatjuk.

November 25-én kezdődik – a most következő hosszú hétvégén – a mobilfejlesztők első komolyabb összejövetele itt, Magyarországon, Mobil Weekend címmel, a VAM Design Centerben. A programban szerepel mobilalkalmazások versenye, kiállítás, workshop és helyszínbejáró-pontszerző játék is. Előzetes kedvcsinálót kértünk és kaptunk Turcsán Tamás Pétertől, az egyik szervezőtől.

Turcsán Tamás Péter: Mi azt gondoljuk, hogy nem csak a mobil alkalmazás-fejlesztőknek érdemes összejönni ezen a hétvégén – őket mi összegereblyézzük egy verseny erejéig – a mobilkedvelőket szeretnénk ott látni, azokat is, akik csak a technológia iránt érdeklődnek, de azokat is, akik a játékok és a lazább dolgok iránt is érdeklődnek, hiszen ezen a területen is rengeteg érdekesség és újdonság várja őket. Egy mini expón mutogatjuk be a legnagyobb újdonságokat, valamint folyamatosan előadások workshop-ok lesznek.

Nagyistók Tibor: Hetvenkét órán zajlik majd egy fejlesztői verseny – mi fog történni?

Turcsán Tamás Péter: Nyúzni fogjuk a fejlesztőket azokkal a feladatokkal, amiket mi adunk nekik. 51 ötletet gyűjtöttünk be a Facebook-on, ezt mostanra sikerült 11-12 darabra redukálnunk – nagyon jó applikációs ötletek jelentek meg. Fejlesztők, grafikusok és marketingesek állnak majd neki annak, hogy ez alatt a három nap alatt ebből valamiféle végeredményt is produkáljanak.

Nagyistók Tibor: A mobil expón gátlástalanul lehet nyomkodni az új fejlesztésű alkalmazásokat a mobilokon?

Turcsán Tamás Péter: Azt reméljük, hogy egy csomó újdonságot tudunk bemutatni. Egészen bizonyos, hogy az új alkalmazásokat is mindenki szeretné megismerni. Legjobb tudomásom szerint Magyarországra érkeznek most már egyre többen azok a játékcégek is, akik a mobilalkalmazásokat tartják szem előtt leginkább.

Nagyistók Tibor: Mik most a mobilalkalmazások trendjei?

Turcsán Tamás Péter: Én azt látom, hogy két nagyon érdekes trend van a magyar alkalmazásokon belül is: a szórakoztató alkalmazások, tehát a játékok, a másik pedig hogy valami olyan használható eszközt adjanak a kezünkbe, amivel könnyebben tudunk pl. tankolni, megtalálni a környezetünkben levő éttermeket, vagy bármiféle hasznos segédeszközt a mobilhoz.

Nagyistók Tibor: A Mashable nevű közösségi oldalon folyamatosan vitatkoznak a különféle közösségi szolgáltatásokról. Most erős vita bontakozott ki az augmented reality, tehát a kiterjesztett valóság mobiltelefonos alkalmazások témakörében. Tehát megyek az utcán és a Parlamentnél járva az infókat látom a épületről a kijelzőn. …

Turcsán Tamás Péter: Nálunk is van most egy ötlet, ami egészen érdekes. Ez is egy augmented reality-t próbál megvalósítani: egy virtuális lakberendező programot álmodott meg a fiatalember, nekem nagyon tetszik az ötlet.

Folytatás a hétvégén a VAM Design Centerben.

Az eVITA, vagyis az életvitelt segítő infokommunikációs technológiák és alkalmazások volt a fő témaköre annak a szakmai fórumnak, amit már nem először rendeztek meg Budapesten, mi is beszámoltunk már róla a Netidők műsorban. A program fő szervezője, az eVITA Platform szakmai vezetője, Hanák Péter, aki egyúttal a Műszaki Egyetem egészségügyi mérnöki tudásközpontjának igazgatója..

Hanák Péter: Az infokommunikációval segített életvitel esetén tulajdonképpen bármelyikünk életviteléről lehet szó, de van egy különösen nagy létszámú célcsoport, az idősek, akiknek a létszáma – mint közismert – növekedni fog Magyarországon is, Európában is és mindenütt. Az informatika számukra rengeteg olyan lehetőséget kínál ma, amit egyszerűen nem használunk ki. Azt gondolom, hogy ma már az internet sokféle megfigyelésre alkalmas, ha valaki hajlandó otthon valamilyen számítógépet használni. Akár úgy is, hogy ő nem is tudja, hogy egy számítógépet használ. Pusztán azzal, hogy az internetbe be van kötve az eszköz és ő valamit tevékenykedik a közelében. Egy nagyon egyszerű példa: egy egyszerű és fillérekbe kerülő fényérzékelő dióda, amelyik USB-porton a számítógépre kapcsolódik, az képes azt felismerni, hogy felkapcsoltak egy lámpát a szobában este 8 órakor vagy töksötét van a szobában.

Szilágyi Árpád: Tehát bizonyos időközönként legyen valamilyen aktivitás abban a térben, ahol az idős ember él és ha van ilyen aktivitás akkor minden rendben. Ha pedig nincs ilyen aktivitás, akkor pedig jelez valahol?

Hanák Péter: A legegyszerűbb megoldás az, hogy valamelyik rokonnál jelez. Mondjuk az én mobiltelefonomon egyszer csak hallatszik egy berregő hang és megjelenik egy piros kis ikon, ami figyelmeztet, hogy valami történt. A másik lehetőség, hogy van egy diszpécserközpont, egy e-szociális szolgálat, vagy a szomszéd. Nem azt mondom, hogy ezeket egyszerű megszervezni, csak azt, hogy a technikai eszközök itt vannak a kezünkben, és a hasonló ötletek megoldhatók.

Szilágyi Árpád: A kiadott anyagokban olvasható, hogy már jó néhány magyar cég is foglalkozik ezekkel a technológiákkal, pedig ez még nem egy kialakult üzlet. Ennek ellenére olyan kifejezéseket olvastam a programban, hogy mobiltelefonos gyógyszer-emlékeztető, hangtolmács, minimalista tevékenységfigyelés, telemetriás sportöv. Ezek nagyon konkrét, hétköznapi életet segítő eszközök…

Hanák Péter: Így van. Akik részt vettek ezen a fórumon és bemutatón, azok egy része olyan cég, amely magánerőből fejlesztett különféle megoldásokat. Ezek működnek, de kevesen tudnak a magyar fejlesztésekről. Pedig ilyen van sokféle…

Szilágyi Árpád: De azért mégsem egy létező piacról beszélünk. Mégis miért gyűlnek össze a cégek?

Hanák Péter: Először is, ez valóban egy fórumsorozat, egy-két havonta jövünk össze. A mostani annyiban volt speciális, hogy egy beszámoló volt arról, hogy mit csináltunk 2,5 év alatt. Másrészt az is bennünk volt, hogy – ugye most mindenféle tervek vannak az országban: Digitális Megújulás Terv, Széchenyi Terv, Semmelweis Terv és így tovább. Azt gondoljuk, hogy egy csomó olyan munkát fektettünk mi ebbe bele, amit talán érdemes lenne felhasználni és nem kidobni a szemétkosárba.

Szilágyi Árpád: Tehát van egy sor ötlet, van egy sor alkalmazás, van egy sor jól használható eszköz. Rendszerbe kellene foglalni és használni?

Hanák Péter: …és vannak elképzelések, hogy milyen irányba kellene továbblépnünk. Mi az, ami már most használható, kinek kellene finanszírozni, milyen jogszabályokat kellene megalkotni hozzá, kinek milyen haszna van belőle és így tovább. Nagyon sokan azt gondolják, hogy ezt az államnak vagy a szociális rendszernek kellene finanszírozni. Egyetértés volt abban, hogy nem szabad várni, nem is lehet várni a kormányzatra, államra, közösségre, hanem a családoknak és a kisközösségeknek kell finanszírozniuk. És azt gondolom, hogy az informatikai eszközök olyan olcsóvá váltak az elmúlt időszakban, hogy ez valóban lehetséges.

Szilágyi Árpád