Netidők Blogtársaság

A szoftver, amit sokan összetévesztenek magával az internettel vagy éppen a keresőrendszerekkel: a BÖNGÉSZŐ. Jó másfél évtizede még browsernek mondtuk az informatika angol nyelvhasználata miatt és már akkor is volt többféle böngésző, amelyek azóta feledésbe merültek: ki emlékszik ma már a Mosaic-ra vagy éppen a Netscape Navigatorra? Ha ma körülnézünk a böngésző-piacon, ezeket a neveket már nem találjuk. Van viszont Mozilla Firefox, Google Chrome és van Internet Explorer, sőt Opera is. Az NRC Piackutató munkatársai a kérésünkre pont ezt tették legutóbbi netes felmérésében: körülnéztek a böngészők piacán és megkérdezték a magyar netezőket. Kurucz Imre ismerteti az érdekes eredményeket.

Bár a Statcounter adatai szerint 34 százalékos részesedéssel még mindig az Internet Explorer a legtöbbek által használt böngésző a világon, és Európában is nagyjából ugyanannyi használója van, mint a vezető Firefoxnak és a harmadik helyen álló Google Chrome-nak, Magyarországon már egyértelműen le van maradva a két másik említett böngésző mögött – részesedése mindössze 13 százalék.

Az NRC friss felmérése megerősíti ezeket az adatokat. E szerint ugyanis a 18-69 éves internetezők 46 százaléka Firefoxot, 37 százaléka Chrome-ot használ leggyakrabban, míg az Explorer csupán a netpolgárok 12 százalékánál számít elsőszámú böngészőnek.

Igaz, a többség nem kötelezi el magát teljesen egyetlen böngésző mellett: a netezők egynegyede legalább kettőt használ rendszeresen, azok aránya pedig, akik fő böngészőjük mellett legalább alkalmanként használnak mást is, közel 70 százalék.

Bár az Explorer ma már nem igazán népszerű, az internetezők elsöprő többségének van valamilyen tapasztalata vele kapcsolatban: tíz internetezőből kilenc használta valaha; ugyanannyian, mint a Firefoxot, amelyet azonban a netezők háromnegyede még ma is használ. Az egyre népszerűbb Chrome pedig úgy van ott a hazai internetezők kétharmadának életében, hogy 25 százalék még sosem próbálta ki. A legnagyobb növekedési potenciál tehát kétségkívül a Google böngészőjében rejlik.

Egy terjedőben lévő böngésző esetében nem meglepő, hogy a fiatalok használják nagyobb arányban – így van ez a Chrome esetében is: a huszonévesek 42, az ötven felettiek 33 százalékának ez az elsőszámú böngészője. A hanyatló Explorer esetében a helyzet épp fordított: míg az ötvenes-hatvanas korosztály egyötöde még ezt a böngészőt indítja el leggyakrabban, addig negyven év alatt már csak feleekkora aránnyal találkozunk.

Érdekes megnézni, mit gondolnak a hazai internetezők az egyes böngészők jelenlegi helyzetéről. Nos, hiába áll magasan az első helyen a Firefox, csupán a netpolgárok 41 százaléka vélekedik úgy, hogy ez a legnépszerűbb – 27 százalék az Internet Explorert, 21 százalék pedig a Chrome-ot képzeli piacvezetőnek. Még a fő böngészőjükként Firefoxot használóknak is alig több mint fele látja reálisan saját böngészője pozícióját – ezzel szemben az Explorer-használók 57 százaléka meg van győződve arról, hogy még most is az általuk használt böngészőt használják a legtöbben.

A kutatás kitért az egyes böngészők megítélésére is; igaz, nem az internetezőkben élő általános képet vizsgálta, hanem azt, hogy fő böngészőjükről mit gondolnak használóik. Ez természetesen kissé csökkenti a különbségeket (hiszen saját böngészőnkről jellemzően nem nyilatkozunk lesújtóan), ám így is kijelenthető, hogy az Internet Explorer megítélése egyértelműen rosszabb, mint a másik két böngészőé. A felhasználók szerint a Chrome valamivel jobb, mint a Firefox: gyorsaságban, stabilitásban egyértelműen kedvezőbb értékelést kapott; egyszerűségben, testreszabhatóságban és a bővítmények tekintetében ugyanakkor e két böngészőt hasonlóan ítélik meg használóik.

A felmérés érdekes – és talán meglepő – tanulsága volt egyébként, hogy a magyar internetezők jelentős része nincs tisztában a „böngésző” szó jelentésével. Segítség nélkül csupán a megkérdezettek fele tudott valamilyen böngészőt említeni (tízből kilencen nevezték meg a Mozilla Firefoxot, nyolcan az Explorert, hatan a Chrome-ot, de a használók arányához képest meglepően sokan említették az Operát is), a másik közel 50 százalék ugyanakkor vagy nem tudott válaszolni, vagy valami egész másra gondolt. Sokan vannak, akik keresőkre (leginkább a Google-ra) vagy valamilyen linkgyűjteményre (például a Startlapra) asszociálnak a „böngésző” kifejezés hallatán.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. május 25-29. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve.

A mai mobilvilág egyik legszexisebb, legdivatosabb kifejezése az Android. Egy komolyabb androidos mobil akár státuszszimbólum is lehet. Nekem is androidos készülékem van kb. egy hónapja, no persze ezt nem azért írom, hogy dicsekedjem vele. Nézzük inkább a szó történetét és jelentését.

Ez egy ógörög kifejezés, amely az androsz főnév (ami az anēr ’férfi’, főnév birtokos esete) és az –eidesz ’valami példánya’, ’valamihez hasonló’ utótag (ami az eidosz ’faj’ névszóból származik) kapcsolatából áll. Az android tehát eredetétől fogva nemhez kötött, hím nemre vonatkozik, ám a nemzetközi nyelvhasználatban nemtől függetlenül az ’emberhez hasonló’, ’emberalakú’ jelentést hordozza.

Kifejezetten gyakori az android kifejezés a kultúra, a tudomány számos területén. Maga az android szóalak már a 13. században belekerült az európai kultúrába, Albertus Magnus vagy más néven Nagy Szent Albert, a középkor egyik legnagyobb teológusa, filozófusa és univerzális polihisztora a legenda szerint alkotott egy androidot vagyis gépembert, amit aztán tanítványa, Aquinói Szent Tamás megsemmisített. Annyi azonban bizonyos, hogy az emberi lét, az intellektus lényege, az antropológia ’embertan’ Albertus Magnus gondolkodásának a középpontjában állt. Innentől kezdve időről-időre felbukkant az európai, illetve majd az amerikai kultúrában is az android ’emberhez hasonló’ kifejezés.

Sok területen használják az emberhez hasonló, emberformájú eszközök megnevezésére az android szót. Talán a legismertebb származéka a droid (ami csonkolással alakult ki) George Lucas Csillagok háborúja című filmjében jelent meg, és már nem csak az emberszabású, hanem mindenféle robot jelentésében is elkezdték használni.

Az informatikában az androidot olyan robotok vagy mesterséges organizmusok, rendszerek elnevezésére szokták használni, amelyek úgy néznek ki, mit egy ember, vagy emberi módon cselekednek. Ám filmcímként, különböző számítógépes és egyéb játékok neveként, zeneszámok címeként is előfordul. Tehát az emberkinézetű vagy ember módjára cselekvő mesterséges szerkezet gondolata megtermékenyítette a kulturális, a művészeti és a tudományos életet is.

Az informatikában, pontosabban a moblitelefónia világában az Android egy tulajdonnév, ami a Google által (illetve a Google által felvásárolt Android Inc. kezdeményezésével) 2007 novemberére mobiltelefonok részére kifejlesztett, nyílt forráskódú, Linux alapú operációs rendszer neve. A névadás motivációja tehát világos, az operációs rendszer a fejlesztő vállalat nevét vitte tovább, tehát itt egy névátvitellel találkoztunk. És az eredeti név, a vállalat nevének a jelentése jól átláthatóan kapcsolódik a technológiai környezet a jelentésvilágához.

Ám ennek a mobilos operációs rendszernek a népszerűsége hatására az android kifejezés hallatán a legtöbb ember elsősorban a mobiltelefonokra asszociál, és csak másodsorban jut eszébe az 'ember alakú' jelentés.

Bódi Zoltán