Szinte nem telik el nap a technológiai iparban anélkül, hogy valamelyik cég neki ne esnek egy másiknak valamilyen szabadalmi, vagy egyéb oltalmi perben. Itt egy régi-új a válasz az őrületre a Nyílt Innovációs Hálózat (Open Innovation Network), amihez most a HTC és LG is csatlakozott, nem véletlenül.
Az oltalmakról
A XIX. század második felétől, az ipari forradalom idején teljesen jogos igényként merült fel, hogy az újítások bizonyos védelmet élvezzenek, azokból elsődlegesen az újító tudjon bizonyos ideig előnyt szerezni. Így kialakultak különféle oltalmi formák. Ezek amellett, hogy az újítót védték az újítás lemásolásától, de egyben katalizátorai is voltak a versenynek hiszen az oltalom megszerzése egyben nyilvános közzétételt is előírtak, amiből a mindenki megismerhette az újítás lényegét. Ha ezek után valaki más szeretett volna az oltalmi idő alatt hasonló dolgot létrehozni, kénytelen volt valami más megoldást után nézni, ami pedig kikényszerítette a további innovációt.
Ez az elv ma is érvényes, de a technológiai fejlődés üteme, színvonala és a gazdasági környezet már egyáltalán nem összehasonlítható a XIX. századi környezettel. A szabályozók ezzel szemben alig változtak. Az eszközök integráltsága pedig olyan mértéket öltött, hogy nagyon sok korábbi technikai megoldás kerül be egy készülékbe. Ez egyben magában hordozza azt is, hogy egy-egy részmegoldás mások korábbi oltalommal védett ötletét is magában foglalhatja.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a világban az oltalmi rendszerek eltérőek. Míg vannak olyan területek, ahol szabadalmi oltalomban csak olyan megoldások részesülhetnek, amelyek új, feltalálói tevékenységen alapulnak és egyben iparilag alkalmazhatóak is, addig más helyeken triviális megoldások is oltalmat kaphatnak. Ez utóbbi esetben már az eredeti szándékból az újítás ösztönzése csorbulhat, mert a magától értetődő megoldás (pl. dupla kattintás) helyett olyan dolgot kell kitalálni ami a használhatóság szempontjából mindenféleképpen hátrányosabb.
A problémát úgy is fel lehet oldani, ha az oltalommal rendelkezővel megállapodást kötünk, hogy az ötletét felhasználhassuk a saját megoldásunkban. Ilyenkor vagy egy kialkudott díj fejében használjuk a másik fél oltalmát, vagy azt mondjuk, hogy nekünk is van oltalommal rendelkező megoldásunk és viszonzásként megengedjük a másik félnek, hogy a mi megoldásunkat felhasználja az ő saját megoldásaiban.
Az utóbbi évtizedekben a fejlődés hihetetlen mértékű felgyorsulásával és a gazdaság globalizálódásával az oltalmak megszerzése viszont egyértelműen a konkurencia korlátozásának egyik eszköze és a portfólió egyben védelmi eszköz is, hogy a pereket lehetőleg elkerüljék a cégek. Az iparjogvédelemmel foglalkozó szakemberek régen mondják, hogy a XIX. századból itt maradt és toldozott-foltozott oltalmi rendszerek teljes megújítására volna szükség, de ennek az átalakításnak minden nagy lobbi erővel rendelkező szervezet ellene van, mert a számukra kialakult kedvező környezet egy új rendszerben nagy valószínűséggel csorbulna.
Új óriások
Vannak a piacra belépő olyan új szereplők, amelyek történelmi léptékben egy pillanat alatt válnak valamilyen területen meghatározóvá. Ennek az egyik tipikus példája az Android operációs rendszert használó eszközök gyártói. Alig 2-3 év alatt jöttek, láttak és győztek a piacon korábban már ott lévő versenytársakkal szemben. Ebben az esetben a régi szereplőknek a legegyszerűbb a saját oltalmi portfóliójukhoz fordulni és a verseny korlátozása vagy ellehetetlenítése érdekében előhúzni olyan oltalmakat amelyek a konkurens termékben is megtalálhatók.
Ilyenkor a lófejet berakják a másik ágyába és azt mondják, hogy ezt-ezt az oltalommal rendelkező megoldásomat a konkurens termék sérti és vagy megállapodik a fizetésről, vagy perrel kényszerítem ki a fizetést a másikból. Ekkor ha a másik félnek van egy nagy portfóliója akkor találhat olyan saját oltalmat amit viszont a mi használunk fel (nem feltétlenül rosszhiszeműen, hiszen a megoldás akár triviális is lehet), és azt mondja, hogy fizetés helyett inkább állapodjunk meg arról, ezeknek a megoldásoknak a kölcsönös használatáért nem kérünk egymástól semmit és nem is pereljük egymást.
Ez mind szép és jó, de főleg az új szereplőknek ez portfóliója meglehetősen szegényes, tehát az esély egy megállapodásra nagyon kicsi. Így a piacra belépő új szereplő egy licenc megállapodással máris versenyhátrányba kerül, hiszen a megtérülési esélyt, minden plusz költség tovább rontja. Nem véletlen tehát, hogy azok a cégek akik szeretnék elkerülni a felesleges jogi csűrést-csavarást azok olyan megoldáson törték a fejüket, amivel ki lehet húzni a kígyó méregfogát.
Nyílt Innovációs Hálózat
A Nyílt Innovációs Hálózatot (Open Innovation Network) a Linux nyílt forráskódú operációs rendszert használó cégek hozták létre. Az OIN egyébként szabályos vállaltként van bejegyezve és semmi mással nem rendelkezik, mint a csatlakozó cégek és magánszemélyek által adományozott szellemi tulajdonnal. A céget még 2005-ben hozták létre az IBM, NEC, Novell, Phillips, Red-Hat és Sony cégek azzal a szándékkal, hogy díj nélkül biztosítsák a Linux-hoz és annak felhasználásához kapcsolódó szellemi tulajdon felhasználást, ha az új csatlakozó vállalja, hogy nem támadja meg a többi tagot és a többi Linux-ot felhasználó szervezetet. Később csatlakozott ehhez a Google is, ami megkerülhetetlen szerplőjévé vált a Linux operciós rendszerek mobil eszközökben történő felhasználásával az Android operációs rendszer kapcsán.
A Linux a mobil iparban a legelterjedtebb operációs rendszerré kezd válni, és az utóbbi időkben láttuk, hallottuk, hogy az ellenérdekelt cégek minden követ megmozgatnak, hogy ennek a terjedését bármi áron megfékezzék. Ennek az egyik legnagyobb kárvallottja az utóbbi időben egyértelműen az Android rendszert használó gyártók voltak akik ellen az utóbbi időben az Apple indított támadásokat.
Ezen támadások kivédésére egy ilyen véd- és dacszövetség megfelelő védelmi ernyővel szolgálhat.
A HTC és az LG
A két nagy gyártó most jelentette be csatlakozását az OIN-hez és egy másik hasonló Intellectual Venture nevű céghez ami pedig 50 területen további 35.000 oltalommal rendelkezik. A nagy számok törvénye alapján, ha ezeket a cégeket fenyegetés éri, a lehetőség adott arra, hogy viszontcsapással éljenek.
Az igazi próbája ezeknek a szövetségeknek most jön majd el, meglátjuk, hogy mennyire lesz hatékony az ilyen jellegű együttműködés a versenykorlátozó fellépések ellen. Egy biztos, hogy a megoldás elegáns, bár az alapvető problémát nem szünteti meg, azaz oltalmak idejét múlt rendszerét. Reméljük, hogy hamarosan ez a rendszer is megváltozik majd aminek az eredménye még gyorsabb fejlődés lesz, aminek a legfőbb nyertese majd a fogyasztó lesz.
Utolsó kommentek