Netidők Blogtársaság

Most aztán tényleg nagy dolgokban érdemes gondolkodni, hiszen legalább egymillió ember életminőségét javító ötletekkel és megoldásokkal lehet jelentkezni a NASA és a Google által alapított Singularity University versenyén. Ez egy technológiai-innovációs verseny, amely kifejezetten fiataloknak szól. A verseny fődíja: részvétel az egyetem, vagyis a Singularity University 2012-es nyári képzési programján, a NASA Kutatási Központban. Kezdjük rögtön azzal, hogy a beküldési határidővel mi a helyzet? Szabó Csaba, az egyetem magyarországi nagykövete, a verseny főszervezője volt a Netidők vendége.

Szabó Csaba: Rengeteg kérés érkezett a weblapunkon keresztül, illetve a Facebook oldalunkra, ezért kitoljuk a jelentkezési határidőt 2012. április 9-re, tehát aznap éjfélig várjuk a jelentkezéseket.

Nagyistók Tibor: Magyarországon egy embert tudok – az te vagy – aki már felvételt nyert erre az egyetemre, talán azóta már vagytok ketten-hárman? Te mivel nyertél?

Szabó Csaba: Szerencsére most már ketten vagyunk. Árvay Péter, a Prezi vezérigazgatója a másik, ő most márciusban vett részt az egyetem vezetői képzésén. Az én projektem a 3D nyomtatással volt kapcsolatos, de végül nem ezt a projektet követtem: ugyanúgy, ahogy a többi résztvevőt, új ötletek fertőztek meg és egy olyan játékot kezdtünk el fejleszteni, ami által lehet növelni az emberek energia hatékonyságát, ezáltal sokkal inkább környezettudatos életmódra nevel és amennyiben ez a játék sikeres, akkor pl. 2045-ig nem lesz szükség új erőműveket építeni Amerikában.

Nagyistók: Itt tényleg a „megfertőzés” a lényeg, nem? Tehát egy olyan szellemi közegbe kerülsz, hogy elkezdtek együtt gondolkodni.

Szabó Csaba: Abszolút ez a lényeg. Az egyetemen részt vesz Larry Page, Steve Wozniak… Wozniakkal együt tanultam egy héten keresztül; lehetett vele beszélgetni az ő ötleteiről…

Nagyistók: Ő egyfajta mentorod volt?

Szabó Csaba: Nem, ő ugyanúgy diák volt. Azt tudni kell, hogy a diákok közt az átlagéletkor 33 év, a legidősebb csoporttársam 54 éves volt (ő volt korábban a chilei energetikai miniszter), a legfiatalabb pedig 22 éves volt Oroszországból, aki éppen akkor fejezte be a nanotechnológiai PhD-jét. Hadd említsek még egy példát: volt egy olyan brainstorming session (ötletelés), amin a Cisco vezérhelyettese vett részt, majd egy félóra múlva felhívta az Autodesk vezérhelyettest, hogy annyira izgalmas ez a téma, hogy jöjjön már át és dolgozzunk együtt.

Nagyistók: Itt egy egész más világ nyílik meg, mert mi azt gondoljuk, hogy iszonyatos verseny van és titkos minden projekt…

Szabó Csaba: A Szilícium-völgy teljes mértékben a kooperációra alapszik, itt az a jelmondat, hogy az ötlet ingyen van, itt csak a munka számít és mindig az nyer, aki gyakorlatban a leggyorsabban tudja végrehajtani az ötletnek a megvalósítását. Az egyik kedvenc példám a Dropbox esete. A rendszer fejlesztőjét megkereste a Steve Jobs, hogy szeretné megvenni az ötletét és szeretné, hogyha nekik dolgozna. Miután visszautasította az ajánlatot, Steve Jobs elmondta, hogy ő is ugyanezen a fejlesztésen dolgozik, aminek a neve iCloud lesz és az egyetlen különbség közte meg a Dropbox fejlesztője között, hogy neki 200 millió eszköze van kint jelenleg a piacon, amire azonnal egy frissítés által fel tud kerülni az iCloud. A srác miután kijött erről a teázásról, azt mondta, hogy akkor van egy félévem, hogy befejezzem a fejlesztést és 200 millió felhasználót találjak. A Dropbox jelenleg 4 milliárd dollárral szerepel a NASDAQ-on.

Nagyistók: A magyar fiatalok nincsenek hátrányban ebben a mezőnyben?

Szabó Csaba: Én nem érzem, hogy hátrányban lennének, sőt, rengeteg innovatív ötlet születik itt a régióban, ugyanakkor itt azt is tudni kell, hogy a versenyen való részvételnek nem feltétele, hogy kitaláljunk egy teljesen új megoldást. Itt nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e a következő hullámot teremteni, hanem hogy megtaláljuk-e azt a szörfdeszkát, amivel meg tudjuk ezt a hullámot lovagolni.

A versenyre a www.sucee.eu honlapon jelentkezni, ahol részletes útmutatást és egy nyertes pályázatot is találnak az érdeklődők. A jelentkezési határidő tehát 2012. április 9.

Ezen a képen az amerikai űrrepülőgép eredeti repülés-ellenőrző komputere látható. A memóriája 1 megabájt, a processzora 1,2 megahertzen ketyegett. Súlya 30 kilogramm. Négy darab található belőle az űrrepülőgépen, mind a négynek azonos eredményt kell a számításhoz adnia, hogy a parancs végrehajtásra kerüljön. A négy komputeren négy külön szoftver fut, amelyet négy különböző programozó csoport írt.

Toochee, a Galaktikus

Pár hónapon belül a második kiöregedett műhold zuhant le a Föld felszínére úgy, hogy senki nem tudta megmondani, hogy a törmelékek hova fognak leesni. Az UARS műhold után ezúttal vasárnap hajnalban a ROSAT szatellit volt a soron következő vasdarab, ami „visszahullott a fejünkre”...

Szerintem a legtitokzatosabb körülmény, hogy a veszély előrejelzése ellenére sem az UARS, sem a ROSAT törmelékeinek becsapódási helyét nem tudták megmondani utólag sem az Origó cikke szerint...

Mint tudjuk, jelenleg is több ezer űreszköz kering a fejünk felett. Vajon ezentúl ez lesz, hogy 2-3 havonta egy-egy régi műhold a fejünkre esik?... Ki figyel a műholdakra és a technikai űrszemétre? Ez azért is érdekes kérdés, mert ha elképzeljük, a sokféle távközlési, GPS, katonai, csillagászati és egyéb funkciójú műholdakat, akkor bizony egy űrhajó felbocsátását ma már az  a körülmény is bonyolultabbá teszi, hogy akkor kell elindítani a rakétát, amikor a műholdak rétegén áthaladva egyik szatellit sem trafálja el az űrhajónkat…

A Wikipédia vonatkozó szócikke szerint az Egyesült Államok stratégiai parancsnokságának részét képező SSN (The United States Space Surveillance Network, vagyis Amerikai Világűrmegfigyelő Hálózat) követi az 1957-ben felbocsátott első műhold, a szovjet Szputnyik-1 óta a világűrbe került eszközöket (pontosabban a 10 cm átmérőnél nagyobbakat), jelenleg 8000 ilyen ember alkotta űreszközt követnek. Az SSN eddigi működése során 26 ezer objektumot követtek, azaz kb. 18 ezer eszköz a Föld atmoszférájába visszatérés közben szétesett és megsemmisült vagy a visszatérést „túlélve” becsapódott a Föld felszínén. A szöveg alapján a 8 ezer objektumnak csak 7 százaléka működő műhold (azaz kb. 560 műhold), a többi lényegében űrszemét.

A képen az űrszemét látható a Föld körül (grafikus illusztráció a NASA-tól)

A probléma mindezzel az, hogy nem minden űrszemét tér ám vissza a légkörbe, hanem egy bizonyos magasság felett már egyszerűen csak kering a Földünk körül.
Szóval van vagy 7400 nem működő műhold, vagy olyan tárgy, ami az űrrakéták felbocsátása közben maradt odafönn, mint hulladék…

Arról nem is beszélve, hogy az űrszemét darabjai egymással is ütközhetnek. Ahogy a Wikipédia szócikkben olvasható: „2009. február 10-én, a Szibéria felett 790 km magasan keringő műholdas kereskedelmi mobil távközlési rendszer részeként üzemelő Iridium műhold ütközött a Kozmosz-2251 műholddal, amely már egy évtizede használaton kívül van. Az amerikai megfigyelőhálózat mérései alapján a két összeütköző műhold kb. 600 darabra esett szét.”  Az ütközés után megmaradó nagyobb darabokat továbbra is figyelni kell, hiszen egy felfelé szálló űrrakéta nagyon komoly mértékben megsérülhet egy ütközés által.
Sőt, még gondolhatunk a csillagászokra is, akiknek a megfigyeléseit is befolyásolhatja a látótérbe kerülő űrszemét…

Mit lehet tenni? Sajnos, ha az elhasznált űreszköznek nincs használható hajtóműve, akkor már nem lehet az óceánba irányítani, hanem ellenőrizetlenül kering felettünk, ha csak nem szép lassan mégis visszatér a Föld légkörébe és leesik mint az UARS vagy ROSAT műhold.
Szóba jöhetne még az elromlott műholdak katonai fegyverekkel történő megsemmisítése, de ez jelenleg annyit tesz, hogy a Földről indított ballisztikus rakátával vegyék célba, ez pedig amellett, hogy iszonyatosan drága művelet, ráadásul veszélyes és környezetszennyező is. Ronald Reagan elnök 1983-ban meghirdetett csillagháborús tervéről sem lehet már manapság hallani, pedig a 80-as évek híradóiban hallhattunk arról is, hogy lézerfegyvereket próbálnak ki és a levegőben száguldó robotrepülőgépet úgy vágnak szét, illetve ketté… Nem kellene talán megvizsgálni az űrszemét megsemmisítése céljából a lézerfegyverek mai generációját?

Mindenesetre úgy tűnik, hogy ráférne a Föld légkörén túli környezetünkre is egy „nagytakarítás”.

Szilágyi Árpád