Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

5 dolog, amit ne csinálj okostelefonnal!

Vezetés közben telefonálni vagy sms-ezni, tárgyaláson vagy tanórán hosszan mobillal matatni, kínos képeket készíteni az ismerőseinkről és azonmód feltölteni az internetre. Van néhány dolog, amit nem illik az okostelefonnal csinálni, mégis sokan megteszik. Káros szokásokról lesz szó és, hogy hogyan szokjunk le róluk.

A Lifehacker pár hete megkérdezte az olvasóit, mi zavarja őket a legjobban mások (és saját) mobiltelefon használati szokásai közül. Az írás végül a Digital Life oldalain látott napvilágot. Egy kicsit mobil etikett, egy kicsit görbe tükör rólunk, homo mobilusokról. Bár az írás jóval tágabb körből merít, az alábbiakban elsősorban az újonnan, az okostelefonokkal megjelent káros szenvedélyekről lesz szó.

1. Vezetés közben ne használd az okostelefonod!

Az első és legfontosabb szabály, mert míg a többi csupán zavaró, ez halálos is lehet, mivel a vezetés közbeni okostelefonozás balesetet okozhat. Ha nem tudjuk megállni, hogy az okostelefonunkat megnézzük, ha pittyeg, hogy új üzenet érkezett, akkor inkább némítsuk le. A hívásokhoz szerezzünk be egy headsetet vagy egy autós kihangosítót. Ha navigálásra szeretnénk használni, akkor kérjük meg utastársunkat, hogy segítsen, ne tartsuk menet közben az ölünkben a készüléket e miatt – de a legjobb, ha okostelefontartót szerelünk az autóba.

2. Társaságban ne merülj el az okostelefonodban!

Gyakori, hogy az unalmasnak ítélt értekezleteken, tanórákon az okostelefonunkban keresünk menedéket. Csak egy kicsit megnézzük a nyilván nagyon fontos e-maileket, aztán felnézünk a facebookra – tényleg csak egy percre, nyugtatjuk meg magunkat... Már ez sem túl udvarias, de a legrosszabb, hogy már baráti társaságban, vasárnapi ebéd közben, sőt szex után is sokan a mobiljukkal vannak elfoglalva.

A megoldás az önmérséklet lehet, amiben a keresztrejtvény-szabály segíthet: amennyiben az adott helyzetben nem vennénk elő egy keresztrejtvényt, úgy az okostelefonunkat sem kellene.

3. Fényképezz nyugodtan, de ne oszd meg rögtön!

Ugye ismerős az önjelölt fotográfus, aki mindent lefényképez a mobiljával és rögtön meg is osztja? Ezzel több gond is van. Először is, nem biztos, hogy azok, akiket lefényképez, erre engedélyt adtak. Másrészt nem biztos, hogy szeretnék, ha ezt a képet feltöltenék az internetre. Végül, a pillanat varázsát ugyan fontos lehet megörökíteni, de utána ne töltsünk hosszú perceket a kép azonnali megszerkesztésével és megosztásával, mivel teljesen antiszociális. A legtöbb esetben ráér később is megosztani a képet, amikor van időnk erre és egyedül vagyunk. Ami a kép elkészítését és megoszthatóságát illeti: ha nem szeretnénk, hogy rólunk hasonló kép készüljön, vagy megosztásra kerüljön, akkor mi se készítsünk és osszunk meg ilyen képet.

4. Moziban, színházban ne telefonálj, ne csetelj, ne böngéssz!

A mozi vagy a színház az önfeledt kikapcsolódásra való, ahol elmerülhetünk a vetített film vagy játszott darab világában. Már az is zavaró, ha bekapcsoljuk a készüléket, mert a mobil fénye elvonja a mellettünk ülők figyelmét, még rosszabb, ha a hangok is be vannak kapcsolva a készüléken. Ha fontos hívást várunk, akkor inkább ne menjünk ilyen helyre, de hívást semmiféleképpen ne vegyünk fel a film vagy színdarab alatt. A legjobb, ha lenémítjuk vagy kikapcsoljuk a készüléket.

5. Sétálás közben ne a telefonoddal foglalkozz!

Rendszeresen látni, ahogy sétálás közben emberek a mobiljukat bámulják és nyomkodják, miközben mások kitérnek előlük. Jó dolog a multitasking, de gyaloglás közben figyelemmel kell lennünk másokra. Nem egyszerűen udvariatlanságról van szó, a dolog balesetveszélyes is lehet. Ha muszáj megnéznünk a készüléket, akkor álljunk félre arra a pár percre.

Pintér Robesz

2 Tovább

YouTube mozi

Pár hete a Rómeó és Júliája erkély jelenete került szóba a gyerekekkel. Majának (8 éves) az tetszett elsősorban, hogy Júliának saját erkélye van, mivel ő is szeretne majd egyet (most a földszinten lakunk). Somának (5 éves) az ragadta meg a figyelmét, hogy Rómeó felmászik az erkélyre. Annyit beszéltünk róla, hogy végül úgy éreztem, ezt látniuk is kell, nem elég, ha elmagyarázom. Nosza, nézzük meg mit dob ki a YouTube a „Rómeó és Júlia erkély jelenet” összetett keresőkifejezésre – reménykedtem egy jobb színházi vagy rosszabb esetben egy amatőr iskolai felvételben. Legnagyobb ámulatomra Zeffirelli Rómeó és Júliája teljes egészében elérhető volt a YouTube-on – benne az erkély jelenet 10 perce, amit nagyon élveztek a gyerekek (ki-ki a maga perspektívájából).

Persze nem ekkor hallottam először, hogy vannak teljes filmek a YouTube-on, de ekkor szembesültem vele igazán. Aztán pár napja újra előkerült a téma a Netidők levelezőlistáján és most már célzottan megnéztem, hogy mit ad ki a rendszer a „teljes film” kifejezésre. Leesett az állam, már a találati lista eleje tele van jobbnál-jobb amerikai sikerfilmekkel. Mivel a dolog illegális, ezért csak idő kérdése mikor szedik le ezeket és mikor tiltják ki a feltöltő felhasználókat. Egyszerű nézőként azonban számomra ez nagyon kényelmes mozizási megoldást (jelentene), mivel eleve van egy TV-re kötött PC-m.

A filmiparnak azonban egyáltalán nem tetszik a dolog és küzd ellene. Ahelyett, hogy felraknák HD minőségben ugyanezeket a filmeket és geoIP szűrés alapján különböző csatornákat hoznának létre, ahol a prémium felhasználók havi előfizetői díj fejében meghatározott ideig vagy egyszeri összeg befizetésével filmenként nézhetnének tartalmat a saját nyelvükön. Lenne, aki fizetne érte, mert sokkal kényelmesebb, kevésbé macerás, mint torrentezni, ráadásul így nem vacak minőségben, elcsúszkáló felirattal kellene a filmeket megnézni. És még legális is, ami nem utolsó szempont. Sőt, akár reklámokat is lehetne előtte, közben, utána vetíteni, azoknak, akik még így sem akarnak előfizetni vagy csak kevesebbet hajlandók kiadni érte.

Szerintem ez a modell rövid-távon is pénzt termelne, többet, mint a jelenlegi megoldás (DVD-n kiadni és terjeszteni a címeket, illetve TV-csatornáknak eladni a vetítési jogot, valamint elesni a torrent miatt a további bevételektől). Én elsősorban a régebbi, DVD forgalmazásból már kivont címekből csinálnék először egy prémium csatornát (vagy lehetne akár többet is, tematikusan). Ezen azért nem lehetne akkorát bukni, mert DVD-n már úgysem lehet őket mind forgalmazni (egyszerű logisztikai okokból, sok címből olyan kevés fogy, hogy nem éri tartani őket – egyszerű long tail történet). Ezekhez a régi címekhez rendszerint a TV-k is olcsón juthatnak hozzá, ami ezért nem termel már túl sok pénzt. Így viszont lehetőség volna kis befektetés után (csatorna elindítása) folyamatosan pénzt csinálni belőle, akár hosszú évtizedeken keresztül...

Mondjuk ezzel maximum a langyos vizet találtam fel, ugyanis ez a Netflix és a Hulu modellje, csak azok éppen nem jutnak el hozzánk, a YouTube meg itt van, magyarul is. Kár, hogy a filmstúdiók „félnek” a Google-től és a YouTube-tól (másra nem tudok gondolni), pedig remek üzleti lehetőséget hagynak ki. A jövő pedig így vagy úgy eljön és bealkonyul a mostani terjesztési világnak. Addig is, lehet nézni az illegális teljes estés filmeket a YouTube-on – amíg le nem szedik őket. Bár, ha egyet leszednek, töltenek a helyére három másikat…

(A posztban szándékosan nincsenek linkek.)

Pintér Robesz

0 Tovább

Digitalizálják a német mozikat

A multiplex mozik óriási kihívás elé állították a kis mozik működtetőit. Lehet jajveszékelni emiatt, de tény, a moziba járók, kényelmes székeken akarnak ülni, digitális térhatású hangot akarnak hallgatni, miközben a hatalmas vásznon a tűéles képeket nézik. Hamis nosztalgia, ha a moziélményt csak a tonet székekkel és az elavult technikával azonosítjuk.

A digitális mozitechnológia évek óta kész, elterjedésének csak a magas ár szab határt. Hazánkban is csak néhány ilyen terem van, az elsők a Westend mozi 3-as terme és a Corvin Budapest Filmpalota Kabos terme volt. Azóta szép lassan terjed a technológia, újabb és újabb termek kapnak új vetítőt. Az Avatar bombasikere azonban beindítja a digitális forradalmat. Napról napra több filmről jelentik be, hogy vagy 3D technológiával fog készülni, vagy átkonvertálják térhatásúvá. Azonban ez a kis mozik halálát hozná el, hiszen ezek, nem tudják kitermelni a bevezetési költséget.

Németországban úgy döntöttek, állami ügyként kezelik az átállást, nem hagyják sorsukra a kis mozikat. A műszaki eszközök, szoftverek beszerzéséhez az állam fog segítséget nyújtani a kisebb mozik számára. A tervek szerint öt év alatt szinte minden német mozit digitális technológiával fognak felszerelni. Ez nem kis feladat: a 4740 mozi közül 3700-at érint az átállás. Ezeken belül sok a nagy forgalmat lebonyolító, több mint hét vászonnal rendelkező filmszínház.

A német állam hat teremnél húzta meg a határt. A legfeljebb hat teremmel rendelkező mozik költségeinek harminc százalékát fedezi az állam, húsz százalékát a mozinak kell előteremtenie, a maradék ötven százalékot a tartományoknak kell előteremteniük akár adományozók révén.

Egy terem átállási költsége a német kulturális minisztérium szerint kb. 60-90 ezer euró (kb. 16-25 millió forint). A feladat nem csak kulturális misszió, a filmipar egyúttal fontos gazdasági tényező.

A digitális mozikban a filmeket nem filmszalagon vagy optikai lemezen, hanem merevlemezen tárolják. Nincs több karcos kópia, filmszakadás, megakadt lemez. Egy film kb. 250-300 gigabyte helyet foglal. A tároló egységek általában 1,5 terabyte kapacitással bírnak. A film merevlemezen, vagy védett műholdas kapcsolaton érkezik a moziba. A film nem hagyományos filmformátumú, hanem csupán egy digitális adathalmaz, amelyet a filmhez korábban megigényelt jogosultsággal lehet lejátszani. Az „időablaknak” nevezet kód, csak egy adott időre, az adott hardverkonfigurációra érvényes. Ha bármely eleme megváltozott, a film lejátszhatatlan.

Tücsi a Galaktikus

 



1 Tovább

Van még épelméjű Hollywoodban?

Mióta elterjedtek a komputerjátékok, és milliós példányszámban adják el ezeket, azóta birizgálja a hollywoodi producerek püspökfalatját ezek a 7-8 jegyű számok. Villámgyorsan le is vonták a következtetést, ha ennyien megveszik a játékot, akkor ezek mind majd elmennek a moziba, és megnézik a játékból készült filmet, és még mindegyik visz magával még legalább egy embert. Tiszta matek, dől a lé, hajrá gyerünk…

Aztán bedől az egész, mert csak bukás lesz bukás hátán, és csak meresztgetik a producerek nagy csodálkozó szemeiket, hogy miért ilyen értetlenek a moziba járók, ők olyan jól kimatekozták a kasszasikert.

És ez így megy huszonakárhány éve, a sikeres játékokból bukott filmek lesznek.  De Hollywood producerek képtelenek tanulni a saját és a többi producer kárán, és ismét és ismét próbálkoznak. Aztán jön a globális elmebaj, mert „milyen húzós játékokból nem próbáltunk meg pénzt csinálni” felkiáltással körbenéztek a piacon. És jöttek a nagy ötletek.

Nemrég jelentették be, hogy a RollerCoaster Tycoon játékból csinálnak filmet. Ez egy vidámpark szimulátor. A sorozat minden része a vidámparkok építésével, igazgatásával vagy fejlesztésével kapcsolatos célokat ad meg, valamint a lehetőséget, hogy a játékos elkészíthesse a saját hullámvasútját. Már a játék léte is elmebaj, nemhogy a filmé. Íme:

 

Aztán jött az újabb övön aluli ütés: az Ataritól megvásárolták az asteroids játék megfilmesítési jogait. Akinek nem rémlik, ímhol a játék:

Azért kíváncsi lennénk a forgatókönyv kivonatára mintegy húsz sorban.

 

És végül az igazi végső csapás: a népszerű torpedó játékból (ami arrafelé Battleship néven fut) csinálnak filmet Hollywoodban. Igen, igen, amit papíron játszanak 10x10 négyzetrácson „B8 -  talált süllyedt” felkiáltással. A Universal nem kevesebb, mint kétszázmillió dollárt rakott félre a filmre. A sztori röviden: a nagy földi hajóhad a tengeren csap össze a földönkívüliekkel. Hogy ennek mi köze a játékhoz…?

Segítsünk Hollywoodnak! Várom a következő filmek forgatókönyv ötleteit: Tetris, Passziánsz, Pinball, Moorhuhn, Space Invaders, és természetesen Pac-Man.

Szóval, van még épelméjű producer Hollywoodban?

Tücsi a galaktikus

 

 

1 Tovább

Fanyalgó a 3D-jelenségről

Jelenleg a legostobább kérdés, amit az ember feltehet: minek akarnám én 3D-ben látni ezt vagy azt a produkciót. Már maga a kérdés is röhejes, a 3D tarol, bárhová nézek, megszületett az új fogyasztói őrület, végre ismét valami, ami eladhatóvá teszi amúgy is túltelített piacunk mellesleg tök felesleges kütyüjeit. (Amúgy az utolsó is, mert 4 vagy 5D-ben, már csak világunk korlátozott voltából adódóan is, aligha forgathatunk, puff neki, ellőttük az utolsó D-t is.) Az ember beleszédül az Avatarba, egyre virtuálisabb de ezzel együtt egyre hihetőbb valóság veszi körül, immár - e plusz D-vel - szinte tökéletesen sikerül kilépnünk abból a nyomasztó VALÓS 3D-ből, amire kétségkívül jobb is nem gondolni, előbb-utóbb eljön az idő, amikor csakis a kreált 3D vesz minket körül, amíg rá nem jövünk, hogy az eredeti 3D - az ÉLETÜNK - sem más, mint egyfajta kreálmány, agyunk felfogóképességének függvényében, és akkor ott állunk majd a különféle D-k között, töprengvén: vajh, melyik lehet az igazi, mert mindegyik egyformán rémületes és kétségbeejtő... na mindegy.


Nem vitás: ha a dolog oktatási részét nézem, ennél izgalmasabb suli nem lehet, mint a jövő - vagy a jelen - 3D-s oktatása, ahol atomok közt sétálgatok, földtörténeti korokban lépkedek, leszállok az Io egyik épp kitörő vulkánja mellé, elhúzok a Jupiter felett vagy épp egy fekete lyukba vetem magam a Tejút közepén. Hogy ez miért nincs így - ha így van, elnézést -, szóval, hogy pl. a Marczibányi téren még miért nem ilyen a suli, teljesen érthetetlen. Az még inkább, hogy ha én, mint Gróf, 45 évesen erre vágyom, miért kapok 99%-ban KITALÁLT fantasy-anyagokat 3D-ben, ahelyett, hogy mondjuk a karbon-kor tökéletesen hihető illúziójával, a "VALÓSÁG FILMJÉVEL"  tanuljak idehaza a net előtt, valós idősíkoktól, koroktól függetlenül.

 

Amit nem tudok igazán megemészteni, az a FILM 3D-ben. Nem a mozi. A FILM. Manhattan, Kramer kontra Kramer, Holt költők társasága, Túl a barátságon, Madarak, Azok a csodálatos férfiak a repülő masinájukon, ilyesmik. Kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor e gyermeteg 3D-felfedezési láz alábbhagy. Amikor születik végre egy olyan forgatókönyv, ahol a 3D nem cél, hanem a komoly szellemi mondanivaló hordozója, olyan, ami nélkül nem él meg a produkció. Jelenleg a "cinechip"-mánia tombol, a leghajmeresztőbb mozgások és jelenetek teszik lehetővé, hogy az ember olyan képsíkokat kapjon, amelyekben a 3D-élmény abszolút kiteljesedhet. Szegény Leni Riefenstahl, mekkora 3D-kasszasikert forgatott volna Nürnbergben a mai eszközök alkalmazásával! Egy igazi 3D-s mozinak uralnia kell a teret - hiszen különben honnan a fenéből érvényesülne a 3D-ssége -, az Avatar repkedős jelenetei egyenes folytatásai a ma már szinte minden televíziós közvetítésben használt  mozgástechnikának, de ha az ember a reménytelenül borzalmas hagyományos Macskafogó 2-t megnézi, már ott sem a szellemi truváj, hanem a süllyedő-emelkedő mozgások térbeliségének izgalma próbálta fogyaszthatóvá tenni a gyengécske - és rajzfilmes fantázia szempontjából egyenesen kétségbeejtő -  forgatókönyvet. Pl. a  "12 dühös ember" 3D-ben némileg túldimenzionált lenne, sőt, talán még  zavarna is a "D-kre" figyelnem a velejéig filmre kívánkozó, de a valóságot csak egyszerűen leképező képszükségletet látva. Így aztán szükségünk van a  "használati ürügy-forgatókönyv" intézményére, amelyet már megcsodálhattunk pl. az antik ABBA-filmben, vagy akár az Avatarban. Van ugye a technikai vagy mondanivalós "Ürügy" - anno az ABBA-dalok, most meg a 3D-feeling -, és mellé kreálunk egy olyan forgatókönyvet, amely jól tudja szolgálni az eredeti célt, ANÉLKÜL, hogy mondanivalójával - magyarán: szellemi tartalmával - annyira zavarná a "pánem et circenses"-ízű produkciót, hogy arra is figyelnünk kelljen. (Más kérdés, hogy az ABBA zenéi elég tartalmat szolgáltattak anno ahhoz, hogy a film ettől függetlenül is álljon a talpán.)

 

Na de mi van az igazi, nagybetűs FILMNÉL. Látványban egy ideig még fokozható ez-az, de a képsíkok előbb-utóbb elfogynak, és ha egyszer Tarantino egyszerűen jó világítástechnikával meg a megfelelő kameramozgással mindennél jobban BESZÉL e nyelven, megfagy a levegő és úgy reccsen a padló, hogy az ember a frászt kapja,  ugyan minek kellene nekem a 3D mondjuk a Becstelen brigantikban?

A 3D mánia kapcsán ugyanis a kérdés valójában az: mit is nézünk? A filmet? A sztorit? Vagy saját belső szellemi síkunk születő moziját, melyhez a KÜLSŐ csak ürügy, apropó. Csak pendítés, melyből BENT, BENNÜNK hajt ki a film, mellesleg ugyancsak igénybe véve saját lelkünk munícióit (ha persze van egyáltalán). Nos? :-)))

A 3D-s "pánem et circensés" külső kielégülésének elsöprő sikere azért  elgondolkodtató, mert mindennél többet elárul a befogadás képességének kétségbeejtő módosulásáról. Butulunk, hölgyeim és uraim, butulunk mint atom, azonnali reklám-kielégülések elsöprő dinamikája láncol minket a vászon - vagy a virtuális szemüveg - elé, miközben e technikai csatazaj még inkább sötét némaságba borítja a lényeget: a lélek - a mi lelkünk - rezdülését, az új tartalom BELSŐ, egyéni születését. Csak elsődleges a hatás. NÉZÜNK, mint a moziban - nem vitás, van is mit, technikailag fantasztikus, amit megélünk - , de kérdés: látunk e egyáltalán? Mi folyik belül, folyik e bármi is lelkünkben,  túl az általánosan elragadtatott bambuláson. Egyre fejlettebb módon tudunk feledni, 120 percre elmenekülni valahová, a jelen nyomasztó virtualitásából egy másféleképpen megkomponált, érdekes módon sokszor szintén nyomasztó virtualitásba. S talán nem érdektelen az a kérdés sem: meddig lesz kedvünk egyáltalán felállni a székből ezek után, kimenni a 3D-s huzatos villamosmegállóba, hogy otthon kezünkbe vegyük 3D-s számláinkat és azt a 3D-t éljük, ami adatott? Ha azt az erőfeszítést nézem, amellyel szabadulni igyekszünk a "valóságos" valóságtól, annak esélyei egyre inkább romlanak, hiszen csak 3D-s jellegében veheti fel a versenyt a fantáziával, képsíkokban, dinamikában, a hatás erősségében aligha.


Ezernyi mozi  jön még létre 3D-ben, nyilván a közeljövőben lineárisan szaporodnak majd a trollok és egyéb feledhető fityfenék, a mozikba tóduló technikamániás tömegek új meg új "felfedezéseket" tehetnek, idővel egy normál állású szimpla, mozdulatlan totál, melyet "keretbe foglal" a kép széle, szinte üldözendő eretnekség lesz, - de az igazi teljesítmény e "technika-szimfonikus generál fortissimóhoz" képest  szellemi értelemben úgy gondolom, inkább az lehet, ha a VONÓSNÉGYESBEN is fel tudjuk végre fedezni az élvezetet és az izgalmat. Amikor Alfred Hitchcock, reménytelenül 2D-ben úgy fagyasztja meg a levegőt, hogy ugyan tudom: filmet látok - de ki tud erre figyelni, miközben BENNEM van a rémület. A lehető legvalódibb, harmadik... D.


A képzelet  MAGAM TEREMTETTE, s épp ezért  teljes értékű realitása.


Gróf Miklós

 

2 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek