Közel három hónapja várok a Nokia első tabletjére, a Lumia 2520-ra. Addig is, amíg megérkezik, gondoltam kipróbálom a 1520-at, a Nokia 6 colos tepsifonját (szép idegen szóval phablet). Hátha kiderül, igazából nincs is szükségem külön tabletre, egy méretesebb okostelefon megteszi tablet helyett is és még telefonálni is lehet vele. Jelentem, túl vagyok két hét tesztelésen: aki meg tudja szokni a Lumia 1520 hatalmas méretét, annak már nincs szüksége tabletre.

Az elején azonban készüljünk fel a kellemetlen meglepetésre, hogy nano-SIM(!) kell a telefonba, szerencsére ezt egyszerűen be lehet szerezni a szolgáltatóknál, ha nem akarjuk mi otthon házilag körbevágni a SIM-kártyánkat (sőt, akár adaptert is adnak, amivel váltani tudunk a normál, mikro és nano méret között - mondjuk nekem sikerült olyan készletet kifogni, amiben a mikro-SIM adapter második használatnál eltört). De visszatérve a Lumiára: ez a nanoSIM a 1520 méretét elnézve olyan, mintha Bud Spencer mokkáskanállal enné a nagy serpenyő hagymás babot. Már nem vicces, inkább tragikomikus. Nem tudom miért nem fért egy ekkora böhöm készülékbe legalább egy mikro-SIM.

Ahogy talán már említettem a 1520 jó nagy és sikerrel helyettesít egy tabletet (esetemben egy iPad minit) és meglepő, de telefonálni sem kényelmetlen rajta, még a hangminőség is jó. Csak vicces, ahogy egy tégla méretű cuccot a fülünkhöz tartunk - de a környezetemnek nehezebb volt megszokni, mint nekem (szerencse, hogy telefonálás közben nem látjuk magunkat).

A mérete miatt szinte minden telefon kisebb nála, emiatt minden készülék játéktelefonnak tűnik mellette. Melléraktam egy Lumia 800-at és egy 920-at - jól látszik hogyan növekszik a termékvonal, miközben a dizájn finoman ugyanaz marad. Akinek bejön a Lumia kecses formája, az a 1520-ast is imádni fogja.

Ami nagyon tetszett, hogy kényelmes rajta gépelni, ami nekem igen fontos, mert sok levelet írok és jegyzetet is tableten készítek menet közben - ezt a tablet funkciót is sikerrel kiváltotta. De az is biztos, hogy ez egy kétkezes telefon, fél kézzel, mondjuk buszon kapaszkodva vagy hamburgert ebédelve kényelmetlen, sőt, szinte lehetetlen használni, mert egy csomó mindent nem fogunk elérni a kijelzőn a hüvelykujjunkkal, az orrunkat meg tényleg elég idétlen lenne használni.

Örömmel jelentem, hogy eddig a Lumia 1520-on volt a legjobb blogposztot írni a kütyüjeim közül (pedig egy pár készülék megfordult már a kezeim között)- ez javarészt a Windows Phone nagyon jó prediktív szövegbeviteli megoldásának is köszönhető (a legjobb a három nagy platform közül), illetve a nagy kijelzőnek (sokkal jobb, mint a Galaxy Note 3, amihez 1 hónapig volt szerencsém és közel ugyanez a méret. Szubjektív, de nekem a Lumia 1520 sokkal jobban bejött.)

A méretből fakad ugyanakkor (mondtam már, hogy hatalmas a készülék?), hogy meglehetősen nehéz zsebre rakni. Szabó ugyan nem kell hozzá, hogy külön egyedi zsebet készíttessünk neki a nadrágra, nekem minden nadrágzsebbe belefért, még le is tudtam ülni közben. Ennek azonban az volt az ára, hogy ülés közben igen nehéz volt elővenni. Így maradtam le például a legviccesebb tuningolt BMW-ről, ami a budapesti utakon közlekedik - a bekötött biztonsági öv mellett esélyem sem volt a pirosnál előhalászni az első zsebemből a 1520-ast.

Őszintén megmondom, hogy a kamera nekem kicsit csalódást okozott, a sok megapixel meg a hype miatt többet vártam. A vicces az, hogy tökéletes képeket csinál (visszanéztem teljes méretben számítógépen), de talán a nagy telefon kijelző teszi, nekem az volt helyenként az érzésem a képek elkészítése után, hogy pixelesek lettek. A kamera egyébként szép képeket csinál és a beépített Nokia kamera szoftverrel egész sok minden állítható a kép készítése előtt (fehéregyensúlytól a fókuszig). Végigfotóztam a tök üres Bálnát borongós időben, hangulatosak, élesek lettek a képek - akár nagyobb méretű papírképeket is lehetne hívatni belőlük, senki nem mondaná meg, hogy telefonnal készültek. Szóval a kamera simán hozza a Nokiától elvárt színvonalat.