Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

A téma számos piackutató cég érdeklődését felkeltette – mint egykoron az internet térnyerése – így gyakran látnak napvilágot felmérések a témával kapcsolatban. A terület fontosságát jól jelzi, hogy több kutatócég rendszeres felmérést indított a terület fejlődésének figyelésére, amit az érdeklődésen túl nyilván a piaci érdek is motivál: az okostelefónia és a mobil internet számos – nem csak a távközlésben érdekelt – cég számára kiemelt fejlesztési terület, számukra elengedhetetlenül fontos a friss információk, trendek ismerete, amiért hajlandóak áldozni is. Jelenleg négy cég rendszeres(nek tervezett) kutatásáról tudni (időrendben), amelyek közül nem mindegyik publikus:

A későbbiekben ezek alapján tekintjük át a hazai okostelefon helyzetet, itt-ott kiegészítve azt más cégeknek szintén a témában folyt ad hoc kutatásaiból hozzáférhető publikus adatokkal.

Mivel idehaza az eredeti adatforrásokhoz meglehetősen nehéz hozzáférni – leginkább sajtóközlemények és konferencia-előadások érhetőek el – a mélyebb összefüggések vizsgálatakor elsősorban az Ipsos adatsorokra fogok támaszkodni, mint amelyek érthető okokból a leginkább hozzáférhetőek számomra.

A korábbi részben ismertetett definíciós eltérések csak az inkonzisztencia egyik, de nem egyetlen forrását jelentik. A felmérésekről szóló híreket olvasó laikusok (értsd a kutatásmódszertant kevéssé ismerők) számára továbbra is ellentmondásosak az adatok. 2011 tavaszán például a következő négy penetrációs adat volt hozzáférhető az okostelefonok hazai elterjedtségére vonatkozóan:

  • IDC: 1,3 millió okostelefon (~15% a teljes felnőtt népességre vonatkozóan)
  • NRC: 18% (18-49 éves, országos reprezentatív adat)
  • Xallis Constulting: 20% (14 évnél idősebb, országos reprezentatív adat)
  • Ipsos: 24% (18 évnél idősebb, internetezőkre reprezentatív adat)

Mindebből kiderül, hogy nem csak a nyers szám a fontos önmagában, hanem az is, hogy mire vonatkozik (kire reprezentatív) és mikor mérték. Ha ezekből a fentebbi mérésekből származó százalékokat a vizsgált célcsoport méretének ismeretében visszaszorozzuk az adott populációra, akkor azt kapjuk, hogy kb. 800 ezer – 1 millió ember használt okostelefont Magyarországon 2011 tavaszán.

Az IDC adat nem kérdőíves felhasználói felmérésen alapul, hanem eladási adatokon, így nem a felhasználók, hanem a készülékek számára lehet belőle következtetni (feltehetően benne vannak azok a készülékek is, amelyek azóta már fiókba kerültek, illetve amelyeket második készülékként használnak egy meglévő okostelefon mellett).

Az inkonzisztencia forrása lehet az okostelefonok terjedése is – vagyis, hogy azok nem az internetnél megszokott évi 3%-os növekedési ütemet produkálják, hanem annál gyorsabbat. Az NRC szerint „2011 augusztusában a hazai internetezők (a legalább hetente netező 18–69 évesek) 25 százaléka használt saját, további 1 százaléka pedig céges okostelefont”. Az Ipsos februári mérése ugyanerre a célcsoportra 2%-kal alacsonyabb adatot mutatott. Fél év alatt tehát 2%-os növekedést mutattak az adatok – ismerve a mobiltelefonok utolsó negyedévre vonatkozó eladási adatait (igen sokan vásárolnak karácsonyra új készüléket), várható, hogy 2012 tavaszára akár 30% körülire nőhet az okostelefonok penetrációja a célcsoportban.

A fentebbi adatoknak látszólag ellentmond a Kutatócentrum augusztusi felmérése, amely alapján az internetet legalább hetente használó 18-54 évesek harmadának van okostelefonja. A hírt közelebbről nézve kiderül, hogy egész pontosan így szól: „Minden harmadik internethasználónak van okostelefonja vagy okostelefon funkciókkal bővített hagyományos mobiltelefonja”, vagyis felfelé torzít a „felokosított” készülékek miatt. Sajnos a torzítás pontos mértékét nem ismerni. Mindent összevetve tehát minden negyedik 18 éves vagy annál idősebb internetező rendelkezik okostelefonnal.

Ami a jövőt illeti, mindhárom piackutató cég felmérései további lendületes növekedést jeleznek előre a következő egy évre. Az Ipsos 2011. februári mérése szerint az internetező 18 évesek és idősebbek 22%-a fog egy éven belül okostelefon készüléket vásárolni. A Kutatócentrum szerint „28 százalék tervezi, hogy még fél éven belül beszerez egyet” és az NRC szerint „az okostelefonnal még nem rendelkező internetezők több mint 2 százaléka biztos benne, további 15 százaléka pedig valószínűnek tartja, hogy három hónapon belül vesz ilyen készüléket”. Mindezek alapján nagyon valószínű, hogy az okostelefon piac robbanásszerű fejlődése előtt állunk Magyarországon 2011 őszén.

Az Ipsos mérése alapján okostelefonnal nem rendelkezőknek egyébként nagyjából a fele (47%-a) szeretne ilyen készüléket és kétharmaduk nem kíván 30 ezer forintnál többet erre az eszközre költeni, ami azt mutatja, hogy ha az új készülékek ára (akár valamilyen kedvező csomagban vagy akcióban a mobiltelefon szolgáltatóknál) ez alá a lélektani szint alá tud esni, akkor várható az eladások jelentős felfutása Magyarországon.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

  

0 Tovább

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma (frissítve)

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

Annak ellenére, hogy a mobiltelefon immár több mint két évtizedes múltra tekint vissza Magyarországon, mégis mondhatni, hogy ismét valami újnak a kezdetén állunk – ezt a véleményt részben osztják a mobiltelefon szolgáltatók is. Az újdonság forrása a mobil internet és az okostelefonok elmúlt 1-2 évben tapasztalt robbanásszerű fejlődése és térnyerése idehaza, párhuzamosan azzal, ahogy a nagyvilágot is meghódítják.

Ahhoz, hogy az okostelefon hazai terjedésével kapcsolatban érvényes állításokat tehessünk, először is tisztáznunk kell, hogy mit értünk okostelefon alatt. Ez nem pusztán szőrszálhasogatás, a definíciónak hatása van a mérésre (mit mérünk) és így a kapott adatokra is. Részben hasonló a helyzet, mint az ezredfordulón az internet mérésének kezdetén, amikor számtalan piackutató cég közölt adatokat az internet használókra és internet hozzáférőkre vonatkozóan, az adatok azonban látszólag inkonzisztensnek mutatkoztak, mivel eltértek a mérés mögött az internet használókkal kapcsolatos definíciós kiindulópontok. Ekkor az segített a helyzeten, hogy a piackutatók tisztázták egymás között a fogalmi eltéréseket és szakmai sztenderdet alakítottak ki – hasonló a helyzet most is. Egy fontos eltéréssel: míg az szinte minden internet felhasználó számára világos és egyértelmű volt 2001-ben, hogy vajon használ-e internetet, addig az okostelefon kapcsán sok felhasználó bizonytalan, hogy a jelenlegi mobiltelefon készüléke vajon annak tekinthető-e. Ennek az az oka, hogy az okostelefon fogalma az utóbbi közel tíz(!) évben folyamatosan változott, bővült. Meglepő lehet, de az okostelefonok már közel egy évtizede velünk vannak, az egyik első okostelefon készülék – amelynek révén egykoron én is megismerkedtem ezzel a kategóriával – a Nokia 3650 volt, amelyet 2002-ben kezdtek el árusítani. Ma már ezt a készüléket egyáltalán nem tartjuk okostelefonnak, pedig az akkori mobilokhoz képest hatalmas kijelzője volt, internetezni és e-mailezni lehetett vele, kamera volt benne, naptár, jegyzetfüzet és játékok… A felhasználók viszont az elmúlt négy évben – amióta az iPhone 2007-ben újra „feltalálta” az okostelefont és megújulásra késztette riválisait – megtanulták, hogy mindez „kevés” ahhoz, hogy okostelefonnak nevezhessünk egy ilyen készüléket. (Az okostelefonok történetéről lásd ezt a korábbi blogposztunkat!)

Az okostelefon fogalma körüli zűrzavar miatt tehát nem elégséges a piackutató cégeknek – amelyek a mérést végzik – egymással megállapodni (persze ez is szükséges feltétel a konzisztens adatokhoz), de feltétlenül szükséges, hogy a felhasználók is tudják, mit nevezünk okostelefonnak, hogy a saját készülékükről el tudják dönteni, vajon annak tekinthető-e. Ráadásul a válaszadóknak megbízhatónak, illetve következetesnek kell lenniük ebben a kérdésben. A legtöbb cég ezért a felmérései során „megtanítja” a válaszadókat arra, hogy mit jelent az okostelefon fogalma, mit tekintünk annak jelenleg (merthogy a fogalom további változáson mehet keresztül a jövőben).

Az Ipsos kutatásában emiatt a fogalmi zavar miatt 2010-ben nem is kérdeztük a felhasználókat arról, hogy vajon okostelefonjuk van-e, e helyett egy sokkal egyértelműbben eldönthető jellemzőre kérdeztünk rá: érintőképernyős-e a készülék. Abból indultunk ki ugyanis, hogy elég ritka, hogy egy telefon érintőképernyős, de nem okostelefon – bár fordítva kétségtelenül előfordul 1-2 modell esetében, ezek azonban nem igazán elterjedtek, így közel pontosan mérhető az okostelefon jelenség (vállalva, hogy bizonyos mértékben persze biztosan alulmérjük az okostelefonok elterjedtségét, viszont kizárható a felhasználók bizonytalanságából fakadó pontatlanság). 2011-ben már az okostelefont mértük az Ipsos mérésben is (megtanítva a válaszadókat a fogalom tartalmára) így az derült ki, hogy abban az évben 4%-kal mértük volna alul (20%, 24% helyett) az okostelefonokat, ha továbbra is az érintőképernyőre kérdeztünk volna rá.

2011-ben a következők alapján tekintünk egy készüléket okostelefonnak (az Ipsos 2011-es tavaszi okostelefon felmérése alapján):

„Az okostelefonok olyan fejlett, gyakran számítógépszerű funkciókkal is rendelkező telefonok, amelyek a telefonáláson kívül számos egyéb funkcióval is rendelkeznek: különféle alkalmazások tölthetők le és telepíthetők rájuk; e-mail és internethasználatra is alkalmasak; általában érintőképernyővel vagy teljes abc-t is tartalmazó (ún. QWERTY) billentyűzettel rendelkeznek.”

Ez alapján a legtöbb felhasználó egyértelműen el tudja dönteni, hogy a saját készüléke vajon okostelefon-e és a minimálisra szorítható a bizonytalanok aránya.

2011 folyamán a későbbiekben bemutatásra kerülő kutatásokat végző magyar piackutató cégek (Ipsos, Kutatócentrum és NRC) valamennyien bevezették, hogy az okostelefon penetráció mérésekor először meghatározzák a válaszadók számára, hogy mit tekintenek okostelefonnak.

Ez egyelőre nem jelenti még azt, hogy a definíciók konzekvensek. Az NRC például „azokat az internetezésre is alkalmas, érintőképernyős vagy teljes (QWERTY) billentyűzettel ellátott mobiltelefonokat tekinti okostelefonnak, amelyek saját operációs rendszerrel rendelkeznek, és amelyekre különböző alkalmazások tölthetők le.” A Kutatócentrum ezzel szemben tágabb megközelítést használ és az „okostelefon funkciókkal bővített hagyományos” mobiltelefonokat is beleszámítja saját penetrációs adatába, ami így jóval magasabb is ugyanazon célcsoportban, mint az Ipsos vagy az NRC vonatkozó adatai.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

 

0 Tovább

Kütyüt a fa alá!

Táblagép, netbook, okostelefon, könyvolvasó, tévé és digitális fényképezőgép… Vajon mi a közös bennük? Mindegyik elfér a karácsonyfa alatt és minden bizonnyal sokan fognak ma este ilyesmit kapni vagy ezzel örvendeztetni meg szeretteiket. Idén sem maradhat el a kütyüparádé karácsonykor.

Az Extreme Digitalnál december elején, az Év Honlapja díjátadó apropójából beszéltek a magyarok karácsonyi vásárlási szokásairól. Ezek szerint náluk idén a LED TV és a táblagép megjelenése mellett továbbra is népszerű ajándék a netbook, az okostelefon vagy a digitális képkeret, míg az e-könyvolvasók a magyar nyelvű tartalom hiánya miatt kevésbé népszerűek, mint külföldön.

A T-Mobile három online portálon végzett nem reprezentatív online felmérést, ez alapján az okostelefon az egyik legnépszerűbb ajándék-ötlet, tízből kilencen örülnének, ha ilyen meglepetést találnának a fa alatt. Egyesek akár ejtőernyős ugrást, vagy 200 fekvőtámaszt is bevállalnának, csak megkaphassák a vágyott készüléket az ünnepekre.

A kütyük előretörése azonban nem csak egy-egy helyen tapasztalható, megerősíti a kirakat.hu és az Ipsos közös reprezentatív felmérése is, ami szerint a számítógépes eszközök bekerültek a top 10 ajándék közé a magyarok körében, kiütve a sportszereket a listából. A Kutatócentrum felméréséből ugyanakkor az is kiderül, hogy inkább a férfiak szerzik be az internetről az ajándékot. Mindkét felmérés alapján elmondható, hogy átlagosan 20-30 ezer forintot szánnak az emberek az ajándékokra, így sokan az olcsóbb kütyük közül választanak - az Ipsos kutatása szerint ugyanis legfeljebb városi legenda az áruhitelből eladósodva ajándékozó magyar képe.

Akinek viszont van mit a tejbe aprítani, az vígan válogathat idehaza is a boltok kínálatából és adhat régi klasszikus kütyüt – mint amilyen például a digitális fényképezőgép – vagy újíthat be, hogy olyasmit ajándékozzon, ami még nincs a családban, például egy Amazon Kindle könyvolvasót.

Jómagam, mint haladó kütyüvadász az alábbi szubjektív listát készítettem – szigorúan abc-sorrendben – ami segíthet eligazodni a laikusoknak is az egyes kütyük 2010-es „forróságát” illetően (bár lehet, hogy már túl későn szóltam…):

digitális képkeret: csak fotóőrülteknek, különben ott fog porosodni a dobozában évekig
iPad: ha gyerek is van, akkor egyből kettő kell, mert a kis embereket nem lehet lerobbantani a készülékről a játékok miatt
játékkonzol: a Kinect újra képes lendületet vinni ebbe a megfáradt piacba is
Kindle vagy egyéb könyvolvasó: csak annak, aki tud angolul olvasni és vagy van pénze a könyvekre, vagy képes örömet lelni a szövegformátumok konvertálásának határtalanul izgalmas világában
kompakt digitális fényképezőgép: akinek még nincsen, az nem is akar ilyet
kompakt tükörreflexes fényképezőgép: na, egy ilyet én is elfogadnék – kicsi, de profi megoldás a több kilós tükörreflexes súlyzógépek helyett
LED TV: kár, hogy TV-t minimum 5-6 évre vesz az ember, a fejlesztések meg évente kényszerítenék cserére a népet (ha Te az elmúlt egy évben vettél vagy kaptál tévét, mint én, akkor inkább ne menj közel a tévé-osztályhoz az áruházakban)
MacBook Air: csak azoknak, akik képesek megbarátkozni az Apple operációs rendszerével –nekik viszont kötelező darab. Szóval, ha sírni akarsz látni egy meghatott tinédzsert…
mp3 lejátszó: csak akkor, ha muszáj lecserélni a régit (mondjuk, ha nem működik már rendesen) esetleg meglepni valakit, akinek még nincs (figyelem, hangoskönyveket is lehet rá előre rakni, így akár megcélozható a nagyszülők korosztálya is)
netbook: két éve volt nagy sláger, de ha valakinek még nincs, és sokat utazik, örülni fog neki…
okostelefon (pl. iPhone vagy valami androidos csodamasina): ezt nem lehet megunni!
  • digitális képkeret: csak fotóőrülteknek, különben ott fog porosodni a dobozában évekig
  • iPad: ha gyerek is van, akkor egyből kettő kell, mert a kis embereket nem lehet lerobbantani a készülékről a játékok miatt
  • játékkonzol: a Kinect újra képes lendületet vinni ebbe a megfáradt piacba is
  • Kindle vagy egyéb könyvolvasó: csak annak, aki tud angolul olvasni és vagy van pénze a könyvekre, vagy képes örömet lelni a szövegformátumok konvertálásának határtalanul izgalmas világában
  • kompakt digitális fényképezőgép: akinek még nincsen, az nem is akar ilyet
  • kompakt tükörreflexes fényképezőgép: na, egy ilyet én is elfogadnék – kicsi, de profi megoldás a több kilós tükörreflexes súlyzógépek helyett
  • LED TV: kár, hogy TV-t minimum 5-6 évre vesz az ember, a fejlesztések meg évente kényszerítenék cserére a népet (ha Te az elmúlt egy évben vettél vagy kaptál tévét, mint én, akkor inkább ne menj közel a tévé-osztályhoz az áruházakban)
  • MacBook Air: csak azoknak, akik képesek megbarátkozni az Apple operációs rendszerével – nekik viszont kötelező darab. Szóval, ha sírni akarsz látni egy meghatott tinédzsert…
  • mp3 lejátszó: csak akkor, ha muszáj lecserélni a régit (mondjuk, ha nem működik már rendesen) esetleg meglepni valakit, akinek még nincs (figyelem, hangoskönyveket is lehet rá előre rakni, így akár megcélozható a nagyszülők korosztálya is)
  • netbook: két éve volt nagy sláger, de ha valakinek még nincs, és sokat utazik, örülni fog neki…
  • okostelefon (pl. iPhone vagy valami androidos csodamasina): ezt nem lehet megunni!

Végezetül, mindenkinek kívánom, hogy azt (a kütyüt) kapja karácsonyra, amit a legjobban szeretne, és hogy ne maradjon el az ajándék felett érzett közös öröm idén sem. Boldog ünnepeket kíván mindenkinek a Netidők Blogtársaság!

Probesz

 

1 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek