Netidők Blogtársaság

...avagy élünk-e az óránkénti 10 perces pihenés lehetőségével?

Egy kormányrendelet szerint a számítógép előtt dolgozókat óránként 10 perc szünet illeti meg. Tudnak-e erről az érintett munkavállalók, és ha igen, élnek-e a lehetőséggel? Milyen gyakran és mivel szakítják meg munkájukat azok, akik számítógép előtt dolgoznak? Az NRC legutóbbi felmérése erre kereste a választ.

A számítógéppel dolgozók 79 százaléka tud az óránkénti tízperces szünetekről, azzal azonban csak egynegyedük van tisztában, hogy a szabályozás nem általában véve az ülőmunkára vonatkozik, hanem kifejezetten a képernyő előtt történő munkavégzés káros hatásaitól próbálja óvni a munkavállalókat, akik a 10 perces szünetekben más munkát – akár ülőmunkát is – végezhetnek.

Annak ellenére ugyanakkor, hogy a többség tudja, hogy jár neki óránként tíz perc távollét a képernyőtől, mindössze 27 százalék igyekszik élni a lehetőséggel, és további 11 százalék azok aránya, akik rendszeresen – ha nem is óránként – szünetet tartanak munkájukban. A többség inkább ad-hoc jelleggel, egy-egy új feladat megkezdése előtt, vagy akkor tart szünetet, ha már nem tud megfelelően koncentrálni; ötből négyen azonban még ilyen esetben sem szakítják meg a munkát abból a célból, hogy egy kicsit pihenjenek, lazítsanak.

És hogy mivel töltik a munkaközi szüneteket? Legtöbben sétával, illetve némi testmozgással, vagy –  kevésbé egészséges – kávézással, nassolással ütik el az időt: előbbi 45, utóbbi 43 százalékra jellemző. Az sem ritka, hogy valaki a pihenőidőt is az íróasztalánál tölti, ugyanis minden második munkavállalóra jellemző, hogy ülve próbálja kipihenni az ülőmunka káros hatásait: asztalánál relaxál, telefonál, vagy – ami még ellentmondásosabb – internetezik, esetleg játszik a számítógépén. Utóbbi egyébként inkább jellemző azokra, akik csak esetenként szakítják meg a munkájukat – a „kimozdulás”, legyen annak a célja a testmozgás, a büfé meglátogatása vagy akár a dohányzás, ezzel szemben azok körében jellemzőbb, akik rendszeresen tartanak pihenőt.

A számítógépes ülőmunka káros hatásai egyébként meglehetősen sokakat érintenek. Négyből hárman szenvednek valamilyen komolyabb, rendszeres problémától: minden második embernek romlott a testtartása, minden harmadiknak a látása, minden negyediknek rendszeresen vannak nyak-, hát- vagy derékfájásai (főleg a nőknek), minden nyolcadik szenved rendszeresen szemfáradtságtól, szemgyulladástól, könnyezéstől, minden tizedik fejfájástól.

Bár igen gyakoriak a mozgásszervi problémák, mégis csupán 4 százalék figyel oda maximálisan munka közben a testtartására (beleértve a monitor és a billentyűzet pozícióját is), és további 37 százalék azok aránya, akik általában ügyelnek arra, hogyan ülnek a gép előtt. A többség tehát vagy egyáltalán nem törődik a dologgal, vagy csak akkor, ha épp eszébe jut.

Az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére számos megoldás kínálkozik, mégis csak kevesen vesznek igénybe ilyeneket. Mindössze 10 százalék állította be magának az íróasztal magasságát; gerinckímélő gumilabdát, fitballt pedig csupán 4 százalék használ. Irodai játékokat, sporteszközöket (csocsóasztalt, bokszzsákot) a számítógép előtt dolgozók egytizedének lenne lehetősége használni, de kevesebb, mint felük él a lehetőséggel; az egyre divatosabb irodai masszázst pedig még kevésbé használják ki: 5 százaléknak biztosít ilyet a munkahelye, de csak 1 százalék lazíttatja ki beállt izmait masszőr segítségével.

Persze az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére, de a stressz levezetésére is a rendszeres sport a legjobb megoldás. Ennek ellenére csak 42 százalék sportol legalább heti rendszerességgel, 17 százalék ugyanakkor soha. A testmozgásban, edzésben a harminc évnél fiatalabb férfiak járnak élen, de közülük is csak minden második mozog rendszeresen – a másik végletet a negyven feletti nők jelentik, akiknek mindössze egynegyede sportol legalább heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az sem segít, ha a cégek ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak dolgozóiknak: 15 százaléknak van erre lehetősége, de azok aránya, akik ezt igénybe is veszik, csupán 7 százalék.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2013. március 25-29. között végezte 400 fő online megkérdezésével. Az adatbázis reprezentatív a számítógépes munkát végző munkavállalók csoportjára nézve.

| Még több lehetőség

Az írás első részéből kiderült, hogy az okostelefont használók kétharmada szokott játszani készülékén, és többségük nem érzi úgy, hogy túl sokat tölt mobilos játékkal. Ugyanakkor minden negyedik játékossal előfordult már, hogy elhanyagolt valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenységet a játék miatt: elmaradt munkájával, elkésett valahonnan vagy egyszerűen csak kevesebbet aludt. Jellemzően azonban a mobilos játékok akkor kerülnek elő, ha amúgy sincs jobb dolgunk: utazás vagy várakozás közben.

Ebből következően a játékosok háromnegyede egyetért azzal, hogy a mobilos játék jó időtöltés, azt viszont már csak egyharmaduk gondolja, hogy társadalmilag elfogadott dolog az, ha valaki sokat játszik a telefonján. Az agresszió-átvitelt illetően erősen megoszlanak a vélemények: nagyjából ugyanannyian értenek egyet azzal, hogy az erőszakos játékok agressziót váltanak ki a játékosból, mint ahányan az ellenkező véleményen vannak.

Persze a többség nem is agresszív játékokat játszik: a férfiak 10, a nők 4 százaléka szórakozik telefonján lövöldözős vagy valamilyen más akciójátékkal. Legnagyobb tábora az ügyességi és a logikai játékoknak van – mindkét játéktípusnak nagyjából a játékosok fele hódol. Népszerűek emellett a mobilos kártyajátékok, a szójátékok és a kvízek is – utóbbiakat inkább a hölgyek kedvelik, míg az autó-motor és sport tematikájú játékokat, vagy a kártyát és a kaszinót elsősorban a férfiak preferálják. Az alkalmi játékosok jellemzően egy vagy legfeljebb két játékkal szoktak játszani, a rendszeres játékosok több mint fele ugyanakkor legalább három-négy játékot is űz – és természetesen ők többféle játékot is próbálnak ki, mint azok, akik csak ritkábban játszanak.

Bár a digitális boltok számtalan játékot kínálnak, a játékosok közel negyede még sosem töltött le játékot innen; ők azzal játszanak, ami már gyárilag vagy a szolgáltató jóvoltából elérhető volt a készülékükön. Mindez persze inkább az alkalmi játékosokra igaz, a rendszeresen játszók döntő többsége használta már a digitális boltot, sőt 13 százalékuk fizetett is már játékért. Az összes játékoson belül viszont még nem éri el a 10 százalékot azok aránya, akik pénzt adtak valamilyen mobilos játékért – és akik fizettek, azok is többségükben legfeljebb 1000 forintot áldoztak erre a célra az elmúlt év folyamán. Ráadásul a jelek szerint a közeljövőben sem fog jelentősen változni a fizetési hajlandóság, hiszen az eddig csak ingyenes játékokkal játszók 90 százaléka a lehetőségét is kizárja annak, hogy a jövőben fizetni fog mobilos játékért.

Az ingyenesség tehát fontos szempont akkor, amikor játékot keresünk az okostelefonunkra, emellett azonban más tényezők is szerepet játszanak a választásban. Leginkább ismerőseink, barátaink véleményére adunk: a játékosok 56 százalékát ez komolyan befolyásolja, míg a játékhoz tartozó, a digitális boltban olvasható felhasználói értékelések 43 százalék döntésére vannak komoly hatással. A boltok ajánlásait, vagy a különböző szakportálokon, magazinokban olvasható teszteket, véleményeket ugyanakkor már jóval kevesebben veszik figyelembe.

Ahogy a cikk elején is felhívtam rá a figyelmet, a mobilos játék nem újkeletű dolog, hiszen gyakorlatilag már a kezdetektől játszhatunk mobilunkon. Nem vitás azonban, hogy az okostelefonok hozták el azt a felhasználói élményt, amely már vetekszik a PC-s játékokéval. Innen nézve tehát adódik a kérdés, hogy mennyire váltja ki okostelefonunk e tekintetben is a számítógépet. Nyilvánvaló, hogy mobilitásának, méretének köszönhetően sok szituációban a telefon már most egyeduralkodó, azzal azonban, hogy a mobilos játékok teljes egészében ki tudják váltani a PC-s játékokat, a játékosoknak is csupán egynegyede ért egyet. Mindenesetre azért sokatmondó adat, hogy azok körében, akik szoktak játszani a mobiljukon, 15 százalék ma már kevesebbszer ül le a számítógép elé játszani, mint korábban, további 16 százalékuk pedig teljesen leszokott a számítógépes játékokról.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Kurucz Imre

| Még több lehetőség

A játék már a kezdetektől hozzátartozik a mobiltelefonhoz, közel annyira, mint a telefonálás vagy az sms – elég csak a megszállottan „snake-ező” egykori Nokia-tulajdonosokra, vagy a színes kijelzőkön már kifejezetten jól mutató „tetris” népszerűségére gondolnunk.

Az okostelefonok megjelenése persze a mobilos játékok terén is hatalmas változásokat indított el. Az ingyenes és fizetős alkalmazások között számtalan játékot találhatunk, amelyek rendre előkelő helyen szerepelnek a különböző digitális boltok toplistáin. A közel kétmillió magyar okostelefon-használó többsége él is a lehetőséggel: 25 százalékuk rendszeresen, további 42 százalékuk pedig alkalmanként szokott játszani a telefonján – három okosmobilos közül tehát kettő ilyen célra is használja készülékét.

Bár az okostelefon-használat inkább jellemző a férfiakra, mint a nőkre, abban, hogy valaki játszik-e a smartphone-ján vagy sem, már nincs különbség a két nem között. Sőt a nők körében másfélszer annyian aposztrofálják magukat rendszeres játékosként, mint a férfiak körében, igaz, a rendszeresen játszó férfiak lényegesen több időt töltenek játékkal, mint a rendszeresen játszó hölgyek.

Az, hogy a játékkal töltött idő sok-e vagy kevés, természetesen nagyon szubjektív, és az is érthető, ha a játékosok ennek mértékét alulbecsülik. A rendszeresen játszók alig több mint fele érzi úgy, hogy hetente egy óránál többet tölt mobilos játékkal, igaz, a több mint másfél órás átlagos heti játékidő azért kevésnek sem mondható, főleg ha figyelembe vesszük a készülékek paramétereit – mint az üzemidőt vagy a képernyő méretét –, illetve azt, hogy a telefon csak egyike azon eszközöknek, amelyeken digitális játékok játszhatóak.

Ennek ellenére a játékosok csupán 13 százaléka érzi úgy, hogy sokat játszik, és a rendszeresen játszóknak is csupán egyharmada vélekedik így, azt pedig kevesebb, mint 2 százalékuk gondolja, hogy már valóban túlzásba viszi a játékot. Ez az adat azért is figyelemreméltó, hiszen a felmérésből kiderül, hogy bizony nincsenek kevesen, akiknél a mobilos játék valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenység rovására megy. Az okostelefonon játszók egytizedével fordult már elő, hogy a játék miatt elmaradt a munkájával vagy a tanulással, 6 százalékuk mondott már le emiatt valami más szórakozásról, 4 százalék késett el valahonnan, mert nem tudta abbahagyni a játékot, az pedig már minden ötödik játékossal megesett, hogy a játék „öröméért” kevesebbet aludt. Összességében a játékosok 27 százalékának volt már olyan tapasztalata, hogy a mobilos játék negatívan hatott ki más tevékenységeire vagy akár társas kapcsolataira, 3-4 százalék pedig bevallottan gyakran szembesül ezzel. A rendszeres játékosok esetében – érthető módon – ez a jelenség még inkább tetten érhető: négytizedüknek volt már kisebb-nagyobb problémája a játék miatt.

Amellett persze, hogy sokan vannak, akik akkor is játszanak a mobiljukon, ha épp jobb vagy fontosabb dolguk is lenne, azért a többségnél ez a típusú tevékenység általában az időtöltés vagy a kikapcsolódás célját szolgálja. Tízből kilencen játszanak utazás vagy várakozás közben, heten otthon pihenésként, szórakozásként, hárman pedig munkahelyükön lazítás céljából. Ez utóbbi egyébként a férfiakra sokkal inkább jellemző, mint a nőkre, akik viszont este, elalvás előtt szoktak nagyobb arányban játszani: kétharmadukkal fordul elő ilyesmi, míg a férfiak alig több mint 40 százaléka játszik a mobilján, mielőtt álomba merülne.

Köztudott, hogy sokan viszik magukkal mobiljukat a mellékhelyiségbe is, így nem meglepő, hogy 43 százalék ilyenkor is szokott játszani a telefonján – egyeseknél pedig az illemhelyiség mellett az illemmel kevésbé összeférő dolog is szerepet kap: 12 százalék ugyanis azok aránya, akik adott esetben társas eseményeken, családi, baráti összejövetelen is előkapják készüléküket, hogy játsszanak vele.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Folytatjuk!

Kurucz Imre

| Még több lehetőség

„A podcasting technológia lehetővé teszi hang-, videó- és más fájlok sorozatszerű közzétételét az interneten úgy, hogy a felhasználók feliratkozhatnak az adott anyag epizódjait tartalmazó csatornákra.” (Wikipedia)

Bevallom, meglepődtem, amikor megnéztem, mit is ír a podcastokról a Wikipedia. No nem a definíció miatt, hanem azért, mert a szócikk jelen pillanatban 44 magyar podcastot sorol fel, igencsak változatos témákban. Kínálat tehát van bőven itthon is, a külföldi csatornákkal együtt pedig igazán van miből válogatnia annak, aki ilyen típusú szórakozásra, tájékozódásra vágyik.

A nagy kínálat ugyanakkor nem generál nagy keresletet – az NRC legutóbbi felmérése szerint ugyanis a felnőtt magyar internetezők mindössze 4-5 százaléka szokott podcastokat hallgatni. A többes szám ráadásul nem is igazán indokolt, hiszen ennek a meglehetősen kicsiny szegmensnek a zöme jellemzően egy – esetleg két – csatorna hallgatója.

Érdekes, hogy maga a podcast fogalma sem igazán közismert: a netpolgárok több mint 70 százaléka még csak nem is hallotta a kifejezést, azok aránya pedig, akik hallották már, és a jelentésével is többé-kevésbé tisztában vannak, csupán 9 százalék. Megállapítható tehát, hogy jórészt azok tudják, mi fán terem a podcast, akik hallgatnak is ilyesmit, vagy legalábbis feliratkoztak már valamelyik csatornára.

A podcast-hallgatók körében egyébként háromszor annyi férfit találunk, mint nőt. Ez nem annyira meglepő, ha tudjuk, hogy sok hasonló típusú internetes tevékenység (például a letöltés, streamelés) is tipikusan férfiak körében népszerű, valamint ha figyelembe vesszük, hogy az egyébként széles hazai podcast-palettán többségben vannak az inkább a férfiakat vonzó témák.

Az viszont már talán meglepő, hogy bár a podcast szó előtagja az iPodra, és ezen keresztül a hordozható zenelejátszókra utal, meglehetősen ritka, hogy valaki ilyen eszközön hallgatja az adást. Legtöbben asztali számítógépen vagy laptopon, notebookon játsszák le műsort – a hordozható kütyük (beleértve a mobiltelefont is) sokkal kisebb szerepet kapnak a tartalmak fogyasztásában.

Annak ellenére azonban, hogy kevesen tudják, mi is az a podcast, azok száma nem csekély, akik nyitottak az ilyen típusú médiafogyasztásra. Felmérésünk azon résztvevői közül, akik ma még nem hallgatnak podcastot, minden negyedik nyilatkozott úgy, hogy elképzelhető, hogy a jövőben kipróbálja a dolgot (a legtöbben zenei vagy film tematikájú, illetve humoros adásokat hallgatnának). Ez a fajta nyitottság persze elméleti, és a valóságban csak akkor realizálódhat közönségként, ha a szolgáltatás ismertségében számottevő növekedés következik be.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. október 25-29. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.