Netidők Blogtársaság

Október 15-16-án rendezték meg az idei Internet Hungary-t, amelynek mottója a „Fiúk az adatbányából” volt. A nyitó nap plenáris szekciójának fókuszában ennek megfelelően a Big Data és részben annak hazai alkalmazása állt. Maga a rendezvény természetesen jóval több témára koncentrált, a sokszínűséget a négy teremben párhuzamosan futó programok biztosították. Az alábbiakban szemezgettem a számomra érdekesebb előadásokból és kerekasztalokból.

Big Data akcióban

Az első napot megnyitó szekcióban számos érdekes tényre derült fény a Nagy Adattal kapcsolatban. Weiler Péter például elmondta, hogy 168 féle(!) hírlevelet küld ki a brands.hu, az alapján, hogy milyenek a felhasználói (mindez egy júzer szegmens elemzésen alapul). Az e-kereskedelem oldalon a szokásos nem, életkor stb. tényezők mellett legalább ugyanilyen fontos törésvonal a felhasználók között, hogy valaki vásárol-e ruházatot az interneten vagy sem. Mindez a vásárlói adatok alapos elemzéséből derült ki, ahogy az is, hogy az ilyen pontos célzás sokat segít a meglevő ügyfelek megtartásában és vásárlásra ösztönzésében, ami egy bizonyos ponton túl már hatékonyabb, mint folyamatosan új ügyfeleket bevonni.

Ugyancsak az értékesítés megértésére és ez alapján ösztönzésére törekszik az eNET adatbányász projektje, amiben 10 ezer(!) mobil értékesítési kampányból csinált elemzést majd előrejelző modellt a cég, ami jelenleg 75%-os pontossággal működik – tudhattuk meg Kis Gergőtől, az eNET egyik vezetőjétől. Ehhez persze az is kellett, hogy az adatokkal rendelkező partnercég megfelelő titoktartás biztosítása mellett megbízzon a kutatókban és odaadja értékes nyers adatait.

Az is kiderült – Csupor Eriktől hallhattuk – hogy több millió gigabyte adat termelődik naponta a WalMart-nál: ezen alapulnak az ajánlatai, ennek segítségével duplázta meg az online forgalmát az utóbbi időszakban és így most az egyetlen olyan cégnek tűnik a világon, aminek esélye lehet befogni az Amazont az online térben.

A Big Data persze nem csak értékesítésre alkalmas. A Wikipedia keresésekből akár pontos választási előrejelzéseket is lehet készíteni – mutatott rá Vicsek András a német választások kapcsán. Egy másik felhasználási példa a területi adatok fontosságát hangsúlyozta: egy városi projektben GPS alapú asztma inhalátor segített felfedni, hogy jellemzően hol vannak az embereknek légzési problémáik és utána rájönni, mi okozhatja azt – mesélte el Sirous Kavehercy Hollandiából.

Közösségi média és politikai mozgósítás: sztrájkok helyett lájkok?

Sztrájkok helyett lájkok vannak, nem elmegyünk az öklünket rázni, hogy free Tibet, hanem nyomunk egy lájkot és kész – állította Erdélyi Superman Zsolt egy kerekasztal beszélgetésben. A Facebook politikai aktivitásra való pontos hatásáról megoszlanak a vélemények, de az biztos, hogy a közösségi média hatással van a politikai kommunikációra és cselekvésre. Sükösd Miklós, Hong-Kongban oktató médiakutató a kínai környezetszennyezéssel kapcsolatos virtuális és valós tiltakozásokat vizsgálta egy átfogó kutatásban és mutatta be eredményeit a közönségnek.

Jelenleg körülbelül 500 millió netező van Kínában, 300 millió social média használó és legalább 100 ezren cenzúrázzák őket folyamatosan szoftverekkel. A kínai környezetszennyezési esetek értelmezési kerete a közösségi médiában a központi hatalom felelősségét veti fel, ami erősen emlékeztet a hazai Bős-Nagymarosra, azzal a jelentős különbséggel, hogy idehaza nem létezett akkoriban internet, így a tiltakozás sem ott öltött testet. Kérdésre Sükösd azt is elmondta, hogy Kínában sem a Weibo-n (leegyszerűsítve az ottani Facebookon) szerveződnek az utcai megmozdulások, de fontos terepe a véleménynyilvánításnak. Sükösd következő kutatása annak megértésére irányul, hogy a szamizdat köré tömörülő kelet-európai ellenzék és politikai aktivitása mennyiben különbözik a mostani, részben a közösségi médiában szerveződő kínai ellenzéktől.

Momentán társulat és rózsaszín kártyás fizetés a kuplerájban

Számomra a konferencia legüdítőbb „kerekasztala” a Momentán társulat improvizációs színháza volt, ami a mobil fizetés témakörét járta körbe. Ebből kiderült, hogy a Momentán Társulat bevezetné a kuplerájokba a rózsaszín kártyás fizetést, de persze nem érintésmentesen. A játékos, kreatív improvizáció jól felrázta a második nap ebéd utánjára már kissé elfáradt nézőközönséget, akik úgy érezhették, nagyon jól döntöttek, hogy ebéd után még nem hazafelé vették az irányt.

Az idei Internet Hungary is hozta tehát a máskor megszokott színvonalat, szellemi és társasági pezsgést, köszönet a szervezőknek az izgalmas programokért és a profi lebonyolításért.

Pintér Robesz

Érdekes perspektívába helyezte a Microsoft és Nokia közötti megállapodást a Telecom Italia vezetője és Neelie Kroes az Európai Unió biztosa egy konferencián a minap. Szerintük olyan folyamatok indultak el, amelyek Európa leszakadásához vezettek a mobiltelefoniában. Az, hogy a Microsoft megvette a Nokia mobilgyártó üzletágát, csak az egyik olyan „mega üzlet”, ami ezt a folyamatot újabban jelzi. A Vodafone szintén a napokban jelentette be, hogy kivonul az amerikai piacról, amivel egy fontos európai szolgáltató globális szintű jelenléte gyengül meg (bár azt még nem tudni, hogy az így befolyó hatalmas összeget mibe fekteti a cég).

Ennek a megközelítésnek (Európa lemarad) van relevanciája, de közel sem újkeletű folyamatról van szó, a Nokia ugyanis nem az első olyan európai mobiltelefon gyártó cég, amely valaha jobb napokat látott. Gondoljunk az Ericssonra, amely ma már nem gyárt mobiltelefonokat, pedig 10-15 évvel ezelőtt az egyik meghatározó szereplő volt a piacon és ezt követően is közös vállalkozást üzemeltetett a Sony-val (2001-től), de idővel abból is kiszállt (2011-ben). Az Ericsson azóta a hálózatfejlesztéshez, kommunikációs hálózatokhoz szükséges eszközök gyártására és a kapcsolódó területekre koncentrál. A Nokia most közel ugyanezt az utat járja be, megszabadul a készülékgyártástól, de megtartja a Nokia Siemens Networks-öt, miután kivásárolta belőle a Siemens-et és így a kommunikációs hálózati eszközök területen kíván tovább működni (ahol a piaci részesedése alapján az Ericsson és a Huawei után a harmadik). (A HERE térkép szolgáltatást – amely a Nokiánál maradt – kicsit „kilóg” ebből a képből, de ezt jól megfontolt stratégiai okok miatt kellett a Nokiánál tartani, ha ezt is viszi a Microsoft, akkor sérült volna a platformfüggetlenség, ami a sikerhez fontos a szolgáltatás esetében.)

De egykori európai mobilos cégként említhetjük a Siemens-et is, már ők sem gyártanak mobiltelefonokat, miután 2005-ben eladták az üzletágat – vagy az Alcatelt, amely márkaként még tovább él, de részben kínai tulajdonban van. A 8-10 evvel ezelőtti helyzethez képest egyértelmű, hogy Európa dominanciája gyengül. De ne legyünk rövidlátóak, ha nem a cégekre fókuszálunk, akkor ez a történet nem csupán Európáról szól, hanem a világrégiók és egyes országok versengéséről. Vajon nem szomorúak-e a kanadaiak, amikor a Blackberry bukdácsolását látják? Vagy a tajvaniak, amikor a HTC teljesítményéről van szó? Az amerikaiak a Motorola kapcsán? A japánok, amikor azt látják, hogy a fogyasztói elektronikában egyeduralkodónak számító márkáik szinte mind eltűnnek? Én még emlékszem a Panasonic vagy az NEC mobiltelefonokra, ma már csak a Sony küzd, hogy bekerüljön a top3 gyártó közé az okostelefonok között (közel két tucat országban ez már sikerült is nekik).

Nem egyszerűen Európa „hanyatlásáról” van tehát szó, hanem a mobil piac globális átrendeződéséről... Mindeközben ugyanis Korea (Samsung, LG) és Kína (ZTE, Huawei, Lenovo) vagy az Apple (USA) csillaga emelkedik. Ha pedig a területi versengés mögé nézünk, akkor valójában cégek versengését látjuk: amelyik képes tartósan innoválni, megújulni, az a csúcson marad, amelyik pedig rosszul csinálja ugyanezt, az legyen bármekkora is, lemarad a versenyben és megfizeti ennek az árát (most éppen a Nokia). Egészen biztos vagyok benne azonban, hogy a következő évtizedben a most csúcson levő Samsung vagy Apple esetében is látni fogjuk ennek a hullámvasútnak a működését.

Pintér Robesz

végére

Életem legszebb naplementéjét láttam tegnap éjszaka. Álmomban. Észtországban voltunk a családommal, tél volt, havasak voltak Tallinn háztetői és tornyai, a történelmi épületek, a távolban a tenger csillogott a kikötő öblében, jól lehetett látni a hegygerincről, ahol álltam. A halvány, fehéren sütő nap fénye minden tetőről visszatükröződött, ezerfelé szórta a fényt a hó. Döbbenetesen szép látvány volt, olyan, hogy kiabálni kezdtem álmomban, mindenkit odahívva és az okostelefonommal fotózva a látványt. Az esti súrlófények a tökéletesek voltak a fotózáshoz, telefonomon a legapróbb részletekig bele-belezoomolva a látványba továbbra is élesnek tűnt minden.

Ott volt a családom is, a gyerekek labdáztak, élvezték a hazaindulás előtti utolsó perceket, azonban valami piszlicsáré apróságon összevesztem a feleségemmel, ami elrontotta a hangulatot, így inkább hagytam őket tovább játszani én pedig visszasétáltam a városba. A városban azonban legnagyobb megdöbbenésemre teljes volt a káosz, rendőrök, katonák és civilek rohangáltak a főtéren, miközben mindenféle harci eszközök, zöldre festett tankok, ágyúk, még szekerek is vonultak egymás után észveszejtő gyorsasággal. Menekültek. A lacipecsenyés kétségbeesetten próbálta szétszedni és egy zárt teherautó hátuljába beledobálni a paravánjait, asztalokat, székeket és a sütő berendezéseket.

Ahogy hátrafordultam egy géppisztoly torkolattüzét láttam tőlem néhány méterre és sikoltozva szanaszét spricceltek az emberek páni félelemben a térre bejövő többsávos sugárút közepén futó járdán. Mindenki menekült, a narancssárga, Police feliratú mellénybe öltözött rendőri egységek tűntek egyedül szervezettnek, ahogy egy mellékutcán próbáltak az ellenség háta mögé kerülni. Legalábbis akkor azt gondoltam.

Csapdába estem, a fegyveres közém és a családomhoz visszavezető út közé került. Így inkább együtt futottam a rendőrökkel a mellékutcában, abban a reményben, hogy így kikerülhetem az őrjöngést és visszajuthatok a családomhoz. Néhányan próbáltak beugrálni a kapualjakba, ahol még nyitva voltak az ajtók. Én már úgy rohantam, hogy újra a kezemben volt az okostelefon, amivel pár perce még a naplementés képeket készítettem teljes idillben. Szerettem volna beírni a PIN-kódomat, de a telefon sokadszorra sem fogadta el, nem tudtam felhívni a feleségemet, hogy figyelmeztessem, meneküljön el a gyerekekkel. Közben befutottunk egy rendőrőrsre, le a pincébe és elkezdtek gumibottal verni a rendőrök. Angolul mondtam nekik, hogy ne bántsanak, nem csináltam nekik semmi rosszat és siránkoztam, hogy miért nem később jött a támadás, ma este repültünk volna haza. Aztán hirtelen, sokadszori próbálkozásra a telefon elfogadta a PIN-kódot, de egy telepítési képernyő fogadott. Rájöttem, hogy a mobil infrastruktúra nem működik, a telefonomat feltörték és átvették felette az irányítást. Álmomban tudtam, hogy a kínai inváziós hadsereg kikapcsolta a teljes mobil hálózatot és átvette a hatalmat a hálózatra csatlakoztatott készülékek felett, amiket korábban mind Kínában készítettek.

Mielőtt felébredtem, még megfogadtam, hogyha egyszer hazajutok, soha többet nem veszek Kínában gyártott mobil eszközt és nem fizetek elő olyan telefonszolgáltatásra, amely kínai infrastruktúrán üzemel. Örülök neki, hogy mindez csak egy rossz álom volt.

Pintér Robesz

Egy srácnak tönkrement az USB-Driveja, gondolta, megnézi, hogy is fest egy ilyen szerkezet beklülről. Szétszedte, és teljesen ledöbbent.

World of Warcraft témájú vidám és látványpark épült Kínában. A hírek szerint a tulajdonos egyetlen engedéllyel vagy licensszel sem rendelkezik a játék jogtulajdonosától.