Netidők Blogtársaság

Immár 22 éve van jelen a mobiltelefon Magyarországon, hiszen 1990 őszén történt az első hívás mobilon – akkor még analóg hálózaton. Persze mi már korábban is tudtunk a mobilról, amikor a 70-es évek detektív filmjeiben láthattuk a rendőrnyomozó autójába beszerelt telefonkagylót. Szóval a mobilnak már minálunk is több évtizedes története van. Képes Gábor muzeológus barátunk volt vendég újra, aki azért jött, hogy hírt adjon a Mobilmementók c. kiállításról.

A beszélgetésből kiderül, hogy mit láthatunk az Öntödei Múzeumban, illetve megszólal a kiállítást lehetővé tevő egyik magángyűjtő, a 20 éves Csernák Márton is, aki akkor született, amikor már az első mobilok működtek idehaza. A mobilos tárlat október végéig lesz látható az Öntödei Múzeumban.

Sokan a filmekből ismerhetik a személyi hívót, angolul a pagert is, amely – nagyon leegyszerűsítve – semmi másra nem volt jó, mint az SMS-hez nagyon hasonló üzenetek vételére. Küldésre már nem… Ma már a személyi hívók kimentek a divatból Magyarországon, így helyet kaphatnak a Mobilmementók c. kiállításon is – igaz, Amerikában még mindig használják bizonyos helyeken. Azért a 90-es években itt is elérhető szolgáltatás volt a személyi hívó – és mint kiderült, Keleti Arthur barátunk az egyik szolgáltatónál, az Easy Call-nál dolgozott. Azok számára, akik nem találkoztak pagerrel, azaz személyi hívóval, elmeséli, hogy is működött a rendszer és fény derül arra is, hogy egy alkalommal véletlenül leállította a teljes magyarországi rendszert 20 percre…

Az Intel 4004-es sorszámú áramköre ma már a világ egyik legkeresettebb „antik chipje”, gyűjtemények becses darabja – a Wikipédia információja szerint 2005-ben a hasonló chipek ára az 1000 dolláros összeget is elérte az eBayen. 40 évvel ezelőtt még ez volt a haladás maga, a digitális high-tech. Ez a világ első mikroprocessszora.

A legnagyobb processzorgyártó, az Intel három évvel korábban, 1968-ban indult. Az első négy alkalmazottjuk egyike volt a magyar származású Vadász László, aki irányítása alatt készült el 1971-ben a 4004-es, az első mikroprocesszor, amelyben még „csak” 2300 tranzisztor működött, maximális órajele 740 kHz volt. A 4004-es leszármazottja lett 1979-ben a 8088-as, ami aztán az IBM PC processzora lett… Golobeff Róbert, az Intel Magyarország vezetője és Képes Gábor muzeológus volt a műsorunk vendége.



Golubeff Róbert: Az első processzor a 4004-es volt, de az mai szemmel még nem számítógépekbe volt beépítve. A processzor története az, hogy az Intel kapott egy megrendelést egy számológépgyártó cégtől sokféle különböző számológép-chip legyártására. Mert ugye akkor még úgy volt, hogy buta számológép – buta chip, közepes számológép – közepes chip, okos számológép – okos chip. Elkezdtek gondolkodni az Intel mérnökei, hogy nem tizensokféle chipet kéne gyártani, hanem találjunk ki egyet, amit be lehet állítani olyanra, hogy tizensokféle chipként tudjon viselkedni. Így született a 4004-es és ezt elnevezték mikroprocesszornak.

Nagyistók Tibor: Egyébként hogy ha technológus mérnökként nézi az ember, akkor tényleg nevetséges számokról (2300 tranzisztor), meg méretekről beszélünk… Mi volt a technológiai áttörés a 4004-es esetében?

Golubeff Róbert: Maga a tény, hogy programozható alkatrészt állítottak elő. Az összes előzőek tudtak valamit nagyon jól vagy többé-kevésbé jól. A 4004-es volt az, ami több dolgot tudott. Tehát van kávédaráló, meg van turmixgép, ami tud kávét is darálni, meg húst is darálni. A 4004-essel föltalálták ezt a „turmixgépet”, hiszen meg lehet mondani neki, hogy mit csináljon.

Kovács Tücsi Mihály: Most hol tartunk tranzisztorszámban?

Golubeff Róbert: Egymilliárd körül.

Nagyistók Tibor: És 50 magnál…

Golubeff Róbert: Egyszer létrejött egy 80 magos processzor is, de ez csak kísérleti példány volt. Amit most lehet látni, az a nagyon nagy tömegben elterjedt négy- illetve nyolcmagos processzorok.

Képes Gábor: Az az igazság, hogy az emberek általában összekeverik az integrált áramkört (mikrochip-et) a mikroprocesszorral. Integrált áramkör volt már a 4004 előtt, sőt zsebszámológép is volt már akkoriban, a 60-as évek legvégén, ott Texas környékén. De a számítógép vezérlőművét, tehát azt, hogy az egész „agyát” egyetlen ilyen integrált áramkörbe sikerült besűríteni, az volt egy egészen forradalmi újítás 40 évvel ezelőtt.

Nagyistók Tibor: Képes Gábor behozott a múzeumból egy valamikor még nagy számítási teljesítményűnek számító, de most már inkább gumibot-kinézetű valamit. Ez micsoda?

Képes Gábor: Ezt csak érdekességként hoztam: ez egy logar-henger, amin két logaritmus-skála van spirálban és akkor egy ilyen középső tolókát mozgatva lehet szorozni-osztani vele. Én ezt csak azért hoztam be, mert mi most nagyon örülünk az Intel 4004 és kortársai által elindított forradalomnak, de voltak ennek kárvallottjai is, mert például az az Otis King úr, illetve az ő leszármazottai, akik 50-60 éven keresztül gyártották ezt a szorzó-osztó szerkentyűt, ők biztosan nem örültek ennek az elképesztő forradalomnak, ami 40 évvel ezelőtt elindult. Egyébként az Intel 4004-est most meg is lehet tekinteni, ami elég nagy ritkaság, mert tudomásom szerint Magyarországon mg nem is volt sehol kiállítva. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban év végéig látható a DOStalgia című kiállításon.

Svájc a hétköznapi emberek számára inkább a bankokról ismerős, mint a számítástechnika történetében betöltött szerepéről. Most különleges relikvia került elő: az első svájci komputer.

A lausanne-i műszaki egyetem pincéjében találták meg az 1960-as évekből származó, teljes mértékben Svájcban készült számítógépet. A CORA 1 névre hallgató gép valószínűleg az első, a svájci hadsereg által használt számítógép prototípusa volt.

 Mindössze néhány példány készült szekrény méretű masinából. Külön érdekes számunkra, hogy a CORA 1-et egy Zürichben lakó magyar mérnök, Tóth Péter fejlesztette ki. A megbízó Contraves cég légelhárító-rendszerek előállítására specializálódott. Kezdetben a vállalkozás ezen rendszerek irányítására alkalmas úgynevezett analóg gépekkel foglalkozott. A számítógépek viszont még se gyorsak, se különösen megbízhatóak nem voltak.

Tóth Pétert 1957-ben bízták meg egy numerikus számítógép készítésével. A mérnök speciális kapcsolóköröket fejlesztett ki, hogy a szélsőséges külső körülményeknek is ellenálljanak. A CORA 1-et ugyanis a szabadban is működőképesre tervezték - nem úgy, mint az akkori, klimatizált termeket igénylő hatalmas számítógépeket.

Az újrafelfedezett példányt térképészeti munkák kivitelezésére vásárolta meg egykor az intézmény.

Tücsi, a Galaktikus