Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

5+1 dolog, ami megbizserget egy mobil alkalmazás fejlesztőt

A héten részt vettem a HWSW App! konferenciáján, ahol két mozira való (közel 400) kockának adhattam elő egyszerre, hogy szerintem mi az az 5+1 dolog, ami megbizsergeti őket az alkalmazások fejlesztése kapcsán. Engem persze leginkább az hoz lázba, hogy ezekben a kérdéskörökben mit lehet tudni, mik a trendek, vagyis: Is there a stat for that? (Hogy megmutassam, koránt sincs mindenre jó kutatási adat és még van mit tenni ezen a téren, a lentebbi összefoglaló helyenként felvállaltan „lukacsos”. De így is látszik, hogy a verseny óriási, a felhasználók pedig inkább megfontoltak, ha az alkalmazásokról van szó.)

Az előadás a nemzetközi trendekkel foglalkozott – kollégám, Kovács Marci beszélt a hazai adatokról, így most ebben a posztban sem foglalkozom a hazai helyzettel. Lássuk tehát akkor, hogy milyen témákkal és adatokkal lehet felcsigázni egy alkalmazásfejlesztőt:

1. okostelefont választanak az emberek vagy nem?

Mivel egy mobil fejlesztőnek a célcsoportját elsősorban az okostelefon felhasználók jelentik, az a legérdekesebb számára, hogy vajon mennyi ilyen készülék van a világon és milyenek ezek a készülékek. Az IHS szerint 2011-ben várhatóan 478 millió okostelefont fognak eladni a világon, ami az összes készülék közel egyharmada.

A legfrissebb – 2011 harmadik negyedéves – Gartner adatok szerint most már minden második értékesített okostelefon androidos, csökken az Apple készülékeinek részaránya és nagyon visszaestek a Symbian-os készülékek. A Windows saját mobil operációs rendszerrel szerelt készülékei pedig még a Samsung házi oprendszerét, a Bada-t sem előzték meg (bár csak most indult a Phone 7-es Nokiák értékesítése – jómagam is a Lumia800-ra várok).

Az egyes országok lakosait tekintve viszont igen változatos okostelefon penetrációs adatokat láthatunk. A Google-Ipsos-MMA 30 országra kiterjedő vizsgálata szerint – amelynek adatai bárki számára szabadon „gyúrhatók” az OurMobilePlanet oldalon – régiónkban 20 és 30% közötti adatot láthatunk.

2. Alkalmazás vagy böngésző?

A fejlesztő számára az alkalmazás a nagyobb kihívás és a nagyobb pénz – böngészőre optimalizálni egy tartalmat sokkal kevésbé érdekes (gondolom én). Ezért nem mindegy, hogy hogyan, mire használják az emberek az okostelfonjukat: vajon böngészőből vagy alkalmazásból használják-e az adott szolgáltatást? A válasz: attól függ mire. A Yahoo-Ipsos amerikai kutatása szerint „bizonyos aktivitásokról, mint a vásárlásról vagy a keresésről azt gondolják, hogy a böngésző alkalmasabb rá, míg a közösségi médiát, a térképet és az információkat gyakorta inkább alkalmazásból érik el”. Nincs tehát egyetlen arany középút, amit követni lehetne.

3. Megtalálja az alkalmazást vagy nem?

Az nem elég, hogy a fejlesztő egy remek alkalmazást tesz le az asztalra, a felhasználónak meg is kell találnia azt. A sok mobilra írt program és a különböző boltok kavalkádjában könnyen elveszhet az alkalmazás. Százezerszámra találni ugyanis konkurenciát az AppStore-okban. A GfK MRI 2011-es amerikai kutatása szerint azonban mégis az alkalmazásboltok az elsődleges tájékozódási források: „a tablet alkalmazások 80%-át az alkalmazásboltokon keresztül fedezik fel”.

Feltehető azonban, hogy az egyszeri felhasználókra jellemző kezdeti „letöltési láz” után már az ismerősi ajánlások, a médiában olvasható hírverés is hozzájárulhat egy alkalmazás kipróbálásához.

4. Letölti vagy nem?

Az persze nem elég, hogy a felhasználó megtalálja az alkalmazást, le is kellene töltenie… Szintén a GfK MRI amerikai kutatásából úgy tűnik, hogy ez kategóriafüggő: „az általános hírek a leggyakrabban letöltött alkalmazás-kategória, amit a közösségi média követ. A játék, IT hírek és az azonnali üzenetküldés szinten nagyon népszerű tablet alkalmazások.”

A Google-Ipsos-MMA vizsgálatából általam kiválasztott hat országra (Ausztria, Csehország, Németország, Lengyelország, Nagy-Britannia és Egyesült Államok) pedig az derül ki, hogy egy átlagos okostelefon felhasználó országtól függően 15-27 alkalmazást töltött már le a telefonjára – a több százezerből. Nem valami biztató… 

5. Használja vagy nem?

A letöltés akkor ér valamit, ha a felhasználó – mint a neve is mutatja – használja az alkalmazást. Az IDG Global Solutions 2011-es felmérése szerint a bűvös választóvonal a hetes: „a mobiltelefon tulajdonosok többsége kevesebb, mint 7 alkalmazást használ rendszeresen. Mindössze a válaszadók 17%-a állította, hogy több mint 10 alkalmazást használ rendszeresen”. A Google-Ipsos-MMA szerint a kiválasztott hat országban az átlag felhasználó 6-10 alkalmazást használt az elmúlt 30 napban. Nem valami sok…

A Zokem Mobile Life smartphone panel adatai szerint a leggyakrabban használt mobil alkalmazások az e-mail, üzenetküldés, telefonálás, böngészés és közösségi oldalak. Minden mást ritkábban használnak.

5+1: Fizet érte vagy nem?

Végül nézzük meg azt, hogy vajon fizetnek-e a felhasználók az alkalmazásért! A Google-Ipsos-MMA felmérése szerint a hat kiválasztott országunkban átlagosan 6-21 alkalmazásért fizettek rendszerint az okostelefon tulajdonosok. Lengyelországban és Csehországban mindössze 6-6 alkalmazásért, Amerikában 8-ért, Nagy-Britanniában 10-ért és Németországban 15-ért, Ausztriában 21-ért. Ez alapján úgy tűnik, hogy a kelet-európai piacnak még van hová fejlődnie, német nyelvterületre érdemes fejleszteni, és bár fajlagosan az angol nyelvű piac a legnagyobb, de ott inkább az ingyenes alkalmazások vannak túlsúlyban az átlag felhasználó készülékén.

*    *     *

Mindebből nekem úgy tűnik, hogy miközben óriási verseny van az alkalmazások fejlesztői között, a közben az egyszeri felhasználó inkább „konzervatívnak” mondható, viszonylag kevés alkalmazást tölt le, annak csupán egy részéért hajlandó fizetni és ennél is kevesebbet használ rendszeresen.

A jó hír viszont az, hogy a felhasználók nem egyformák: bár darabra kevés alkalmazást használ egy-egy okostelefon tulajdonos, de bizonyos alkalmazásokat (pl. e-mail, közösségi média stb.) leszámítva jellemzően más-más alkalmazásokat, így lehet végül sikeres olyan sok fejlesztő cég.

Pintér Robesz

0 Tovább

APU beköszönt a CPU-knak

Az APU szóalak többféleképpen értelmezhető, hisz szövegkörnyezet nélkül, főként kimondva, magyar nyelvi környezetben az egyik szülőt jelölő szó jut az eszünkbe. Az informatikában viszont ez egy újabb processzortípust, processzorkategóriát jelentő betűszó, amelyet könnyen azonosíthatunk az általános helyesírási gyakorlat szerinti csupa nagybetűs formájáról. Azt viszont ebből a példából is jól láthatjuk, hogy a két eltérő jelentést elsősorban a szövegkörnyezet, a nyelvhasználati helyzet aktiválja, azonosítja.

Az APU az angol Accelerated Processing Unit vagyis 'gyorsított műveleti/végrehajtó egység' szerkezet rövidítéséből alkotott betűszó, amely a már hagyományossá vált CPUCentral Processing Unit ('központi műveleti/végrehajtó egység') mellett kezd elterjedni leginkább idén (2011-ben). Az új kifejezés egy jelzőben tér el a korábbitól, az accelerated jeletése 'gyorsított'. Az APU elnevezés gyakorlatilag új processzortípust jelöl, amelynek a megnevezés alapján a legjelentősebb újdonsága a műveleti sebesség gyorsasága, ám valójában teljesen új technológiáról, új processzorkategóriáról van szó, amelynek csak az egyik új tulajdonsága a gyorsaság, ám itt voltaképpen a magas fokú integráció a lényeg (vagyis hogy a csip nemcsak a processzormagokat tartalmazza, hanem a grafikus vezérlőt és egyéb rendszervezérlőket is). Az új technológiák azonosításánál viszont a megnevezésben, a nyelvhasználat, a terminológia szintjén mindenképpen ki kell emelni egy azonosításra alkalmas elemet, ebben az esetben ez a gyorsaság volt.

Az APU-t az AMD nevű processzorfejlesztő és -gyártó cég fejlesztette ki, és kategórianévként használják Az AMD APU kategóriájú processzorcsaládjának a neve jelenleg, 2011-ben a Fusion, magyrul 'fúzió', ez a név első megközelítésben fantázianévnek értelmezhető, ám ismerve az APU technológia lényegét voltaképpen leírónév, hisz az APU lényege a hagyományos processzormag és a grafikus vezérlő valamint egyéb rendszervezérlők egy szilíciumlapkára való integrálása, fúziója.

Más processzorgyártóknak is van olyan új processzorarchitektúrája, amelyik az APU megoldását valósítja meg, ilyen például az NVIDIA Project Denver kódnevű fejlesztése, illetve az Intel Sandy Bridge kódnevű processzorcsaládja. (A Sandy Bridge egyébként egy tulajdonnévről kapta a nevét: eredetileg Izraelben kezdték a fejlesztését, ott a munkaneve Gesher volt, ami héberül azt jelenti, hogy 'híd', és innen kapta végleges kódnevét az angol Sandy Bridge fantázianevet, ami magyarul annyit tesz, hogy 'homokos híd'.)

Az APU viszont betűszó, amely alkalmazkodik az informatika terminológiai hagyományaihoz, a név típusa egyszerű leírónév. Ahogy terjed az APU technológia, évek múlva minden bizonnyal kilép az AMD terminológiájából, és olyan általánosan használatos kifejezéssé válik majd, mint a CPU. Van egyébként az APU-hoz hasonló felépítésű betűszó már az informatikában, és ez az AGPAccelerated Graphics Port – 'gyorsított grafikus kapu', az analógiák, a hagyományok tehát tovább élnek.

Bódi Zoltán

2 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek