Netidők Blogtársaság

Az alaplap az a számítógépelem, amely összeköti és magában foglalja a számítógép legfontosabb alkatrészeit (processzor, memória, videovezérlő, különböző perifériák csatlakozói stb.). Az alaplapok egyik legfontosabb technikai eleme a lapkakészlet.

Az angol chipset kifejezés elterjedt magyar megfelelője a lapkakészlet, amelyben a chip előtag sokjelentésű főnév, alapvetően valami pici, vékony dolgot jelent, pl. ’szilánk’, ’morzsa’, ’szelet’, tehát a lapka igen korrekt, pontos fordítás. A set egyszerűen ’készletet’ jelent, a chipset tehát lapkakészlet.

Érdekesség, hogy a helyesírási szótáraink szerint az angol chip szót ebben a jelentéskörnyezetben le lehet írni fonetikusan, magyarosan csipként is, ami egy kicsit furcsa lehet a hangutánzó szóval való alaki egyezés miatt.

A lapkakészlet mikrochipek csoportja, amely a processzor, a memória, a videovezérlő és a többi periféria közötti adatáramlásért felelős. A lapkakészletnek két nagy csoportja van, amelynek a jelentésszerkezete igazi nyelvi csemege. Az egyik az északi híd, a másik meg a déli híd.

Az északi hidat alkotó lapkák vagyis chipek felelősek a processzor és a nagy adatáramlási sebességet igénylő eszközök, tehát a memória és a videovezérlők összeköttetéséért. A déli híd így már kitalálható, hogy a lassabb adatáramlást is megengedő perifériákat köti össze a processzorral (pl. a PCI és egyéb bővítő síneket, az USB portot stb.

Az, hogy ez a két csipkészlet ilyen egységes földrajzi kognitív metaforakörbe tartozik, nagyon szép példája az emberi gondolkodásnak és fogalomalkotásnak. Képzeljük el, hogy az alaplap fő részeit térképszerűen ábrázoljuk, ekkor a térkép tetején (a tájolás szerint északon) szerepel a processzor, és azt hídként köti össze a memóriával, a grafikus vezérlővel az északi híd. A déli híd pedig a processzor alatt, azaz a tájolás szerint délre helyezkedik el.

Hozzá kell ehhez tenni azonban, hogy az eredeti szándék szerint minden ilyen jellegű vezérlést a processzorba, vagyis a CPU-ba akartak építeni, de a technológia korai fejlettsége (kb. a kétezres évek elejéig) ezt nem tette lehetővé, ezért elválasztották a CPU-tól, így létrejött az északi híd, eredeti nevén: Memory Controller Hub, (röviden: MCH); valamint a déli híd, született Input/Output Controller Hub (ICH).

Ám a CPU teljesítményének dinamikus növekedésével jött a következő probléma: hiába volt a processzor és a memória is rendkívül gyors, ott volt közöttük a már nem olyan gyors északi híd, amelyen az adatok mentek. Erre megoldásul az AMD 2003., az Intel 2008. óta gyárt olyan processzorokat, amelyek saját maguk tartalmazzák a memóriavezérlőt, és 2010 után megjelentek azok az új Intel, majd AMD processzorok, amelyek bekebelezték az északi hídból a GPU-vezérlést (videovezérlés) is, így most már a CPU közvetlenül maga kommunikál ezekkel az eszközökkel, így az északi szint eltűnt.

A déli híd a perifériák és az alaplap különböző funkcióinak támogatására továbbra is megmaradt, ám az elnevezés kezd okafogyottá válni, lévén nincsen már északi párja. Ezért az Intel környezetében mostanában már Platform Controller Hubként (PCH) emlegetik az egykori déli hidat.

Forrás:

http://en.wikipedia.org/wiki/Chipset

http://en.wikipedia.org/wiki/Northbridge_(computing)

http://en.wikipedia.org/wiki/Southbridge_(computing)

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Tavaly nyáron számoltunk be arról, hogy megalakult a Magyar Nemzeti Digitális Archívum, röviden a MaNDA, amelynek legfontosabb feladata az, hogy a magyar kultúrkincs valamennyi alkotását digitális formában rögzítse és egy központi felületen elérhetővé tegye. Akkor Lovas Lajos, a MaNDA projekt vezetője, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium főosztályvezetője azt mondta, hogy a következő félévben a meglévő kulturális digitális adatbázisokat, a múzeumok, könyvtárak, levéltárak digitalizált anyagát összekötik. Most itt vannak az első eredmények, amelyekről Lovas Lajos – immár főigazgatóként – számolt be a Netidők műsorban.

Lovas Lajos: A MaNDA TV, ha úgy tetszik, akkor a tudományos ismeretterjesztés részét képezi, mert archív anyagokat nem letölthetővé teszünk, hanem streamben, választható videók formájában tesszük elérhetővé. Adunk archív híradót, archív reklámot – most például Macskássy Gyulának a reklámjait találhatjuk meg 1936-ból és 1939-ből. Emellett pedig archív filmeket teszünk ingyenesen letölthetővé, ami csak látszólag ingyenes, mert ugye ingyen ebéd itt sincs. Tehát a jogdíjat mi fizetjük a letöltések után a feltett filmeknek. Most az első magyar science-fiction látható még néhány napon keresztül: ez a Szíriusz 1942-ből, Karády Katalinnal a főszerepben. Egy évvel Wells előtt az időgép történetét megírta Herczeg Ferenc és ezt dolgozta fel Hamza D. Ákos. Ezen kívül mi is állítunk elő tartalmakat. Nagyon sok önkéntes felajánlást kapunk, a kaposvári egyetem hallgatói készítettek számunkra filmeket. Azt fontos említeni, hogy ez gyakorlatilag nulla költségvetéssel készül.


Borek András: Ha megnézzük a Mandarchiv.hu felületét (vagy béta verzióját), mennyire összevethető a legnagyobb amerikai internetes filmadatbázissal, az IMDB szolgáltatással? Vagy egyáltalán összevethető?

Lovas Lajos: Összevethető, de a magyar tartalom tekintetében jobbak vagyunk. Pillanatnyilag 45 ezer tétel szerepel található a rendszerben – a tételek rendezőt és színészt jelentenek, ezen kívül pedig sok-sok adat található benne, ami most megnyílt.
Kritikáktól és ismertetőktől kezdve sok minden megtalálható. A különböző közgyűjteményi és magángyűjtői adatbázisunkból húzunk elő olyan érdekességeket, amelyhez nem feltétlenül jutna el az olvasó. Mondok két példát. Egyrészt készül a Cseh Tamás archívum a közreműködésünkkel. Ezt a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvánnyal van egy együttműködési megállapodásunk és a jogutód segítségével olyan anyagokat húzunk elő az archívumból, illetve mutatunk be a közeljövőben, amik nem voltak feltétlenül ismertek. De itt az eredeti plakátoktól kezdve, a kézírásos kottákon keresztül minden megtalálható.
És mondok még egyet: például a nagy gyöngyösi ördögűzésnek az emléke, amikor az atya kihúzta az idős asszonyból az ördögöt: az ördög átszáguldott a rózsaüveg ablakon és a cserepeit őrizték a gyöngyösi ferences könyvtárban és hát szerencsétlen módon egy kálvinista borbélyba költözött az 1700-ban keletkezett iratok szerint az ördög. Ilyen érdekességek is megtalálhatók, sok mindenre büszkék vagyunk.
Most mutattuk be a Mandarchiv.hu-n, hogy létrehoztuk a JaszaiMari.hu-t (az örökösök engedélyével szereztük meg ezt a domaint) – tavaly, tavalyelőtt vagy az azt megelőző évben a Duna TV akkor elnöke Amerikából hazaszállított néhány rozsdás vasdobozt, amiben egy mikrofilm volt vízben úszva. Ez volt A tolonc, Kertész Mihály, alias Michael Curtis, a Casablanca rendezőjének első munkája 1914-ből. Kolozsvárott a Dunki fivérek stúdiójában forgatták, ami Európának akkor egy szegény, de jeles stúdiója volt és a filmben Jászai Mari játszotta az egyik főszerepet! Ő már akkor 61 éves volt és ez az egyetlen teljes film, amiben Jászai Mari játszik. Ez egy némafilm, most ingyenesen letölthető egyébként a mandarchiv.hu oldalról.
És ha már itt tartunk egyébként van Facebook profilunk (http://www.facebook.com/mandarchiv) is a múlt héttől kezdve, úgyhogy tisztelettel kérek mindenkit, hogy lájkoljon minket, és nézze meg a Toloncot! A film angol felirattal került elő – mi pedig lecserétünk az angol feliratot magyarra; továbbá írattunk hozzá zenét, úgyhogy most egy teljes némafilmélményt lehet most a neten keresztül átélni – erre például nagyon büszkék vagyunk!

Amikor nyílt forráskódról, GNU/Linux-ról esik szó, előbb-utóbb előkerül a GNU General Public Licence, mint téma. Az egyik legtöbbet használt licencelési megoldás, amit a nyílt operációs rendszerek, programok fejlesztői választanak. Linus Torvalds élete egyik legjobb döntésének nevezte, hogy egy a licencet választotta a Linux rendszermag fejlesztéséhez.

Mit is tud ez a licenc és mitől olyan fontos? Miért vált ki féktelen haragot sokakból, akik versenytársként tekintenek a nyílt fejlesztői közösségre? Milyen hatása van az élet más területeire?

Először azt kell tisztába tenni, hogy a szoftver, mint szellemi termék, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik. Hasonló módon ahhoz, mint egy festmény, egy zenemű vagy akár egy könyv. A szerző meghatározhatja, hogy milyen módon lehet felhasználni a művét. Például egy kiadónak megengedi, hogy sokszorozza a művét és azt a piacon értékesítse. Egy szoftver alkotója pedig a klasszikus licencelési modellek szerint azt engedélyezte a felhasználóknak, hogy licencdíj fejében a szoftvert használhatják.

Ez nagyon fontos, mert amikor bemegyünk a boltba és megveszünk egy játékot, akkor nem a játékot vesszük meg, hanem annak használati jogát, a CD vagy DVD ebben az esetben csak arra szolgál, hogy eljuttassa hozzánk azt, aminek a használatához megvásároltuk az engedélyt. A jog nagyon sok eszközt biztosít a szerzőnek arról, hogy milyen feltételek mellett engedi művének sokszorosítását és felhasználását. Aki ezen felhasználási feltételeket megsérti, azok ellen bíróságon keresztül lehet jogorvoslattal élni.

Richard Matthew Stallman programozó gondolt egy nagyot és azt találta ki, hogy a kialakult licencelési gyakorlat indokolatlanul korlátozza a licencet megvásároló felhasználót, ugyanis általános esetben a felhasználónak nincs joga a forráskód megismerésére, módosítására vagy annak harmadik fél részére történő átruházására. Áttekintve a szerzői jogokra vonatkozó szabályozókat felismerte, hogy ha megfelelő felhasználási feltételeket teremt a szerzői jogi törvények alapján, akkor nem csak lehetőséget adhat a forrás megismerésére, módosítására és másokkal való megosztásra, de azt is előírhatja, hogy az így létrejött kódot csak az eredeti felhasználási feltételek szerinti licenccel lehet kiadni.

Ezt virális hatásnak nevezik, mert az eredeti szerző akarata érvényesül a származtatott művek esetén is. A GNU General Public Licenc volt az első, amelyik egy nagyon erősen korlátozó törvényi keretrendszerre építkezve kikényszeríti azt, hogy a szellemi alkotás és az abból származtatott művek mindörökre nyíltak maradjanak. Minél erősebb jogosítványokat ad a törvény a szerző kezébe, annál erősebben biztosítható a nyíltság.

Sokan úgy gondolták, hogy ez egy fából vaskarika és bíróságon nem lehet érvényt szerezni ennek a látszólag kifordított jogértelmezésnek. Erről jogelméleti viták zajlottak egészen az első GPL licencsértési perekig, ahol bebizonyosodott, hogy bíróságon ki lehet kényszeríteni a felhasználási feltételekben megfogalmazottakat. Jó néhány évvel ezelőtt mindennaposak voltak azok a perek, amelyeket a Free Software Fundation indított nagy gyártók ellen azért, hogy a termékeikben felhasznált GNU GPL licenc alá tartozó szoftverek általuk módosított forrását osszák meg az eredeti licenc szerint. A gyártók ezeket a pereket egytől egyig elbukták. Ezek után nem volt kétség afelől, hogy működik a licenc.

Az ítéletek kapcsán sokan mindenféle dehonesztáló jelzővel illették ezeket a virális licenceket, leginkább valami rusnya betegséghez hasonlították azokat, amik megfertőznek mindent. A harag érthető volt, hiszen akik nem voltak érdekeltek abban, hogy nyílt rendszerek jöjjenek létre látták, hogy a törvények további szigorítása egyben a nyíltság még erősebb kikényszerítését is magával vonja.

Az ötlet aztán fertőzött és egyre-másra jöttek létre a hasonló rendszerek. Az egyik legismertebb a Lawrence Lessig professzor által alapított Creative Commons alapítvány gondozásában létrehozott "Share Alike" (oszd meg hasonló feltételekkel) licenc, amit leginkább a zenei, irodalmi és képi művek alkotói használnak. Ennek különlegessége, hogy több szintű és célú felhasználást tesz lehetővé anélkül, hogy az eredeti szerző a szerzői jogairól lemondana.

Az ilyen fajta jogértelmezés főleg azokon a területeken válik majd egyre népszerűbbé, ahol egy érdekcsoport nagy mértékben szűkítené a mozgásterét a csoporton kívülieknek. Érdemes tanulmányozni ezeket a briliáns megoldásokat, mert nem csak programozók, magányos szerzők és jogfilozófusok számár lehetnek érdekesek ezek a megoldások.

Mire képesek a közösségi hálózatok és hogyan alakítják a sorsunkat? Erre a kérdésre keresi a választ a Typotex kiadó gondozásában a napokban megjelent Kapcsolatok hálójában című könyv.

Miközben Isten összezavarta a Bábel tornyát építők nyelvét és szétszórta őket a világban, gyakorlatilag a köztük lévő kapcsolati hálózatot zilálta szét, mivel kommunikáció nélkül képtelenek voltak összehangoltan együttműködni. Bár ennek a történetnek szokatlan a hálózati aspektusát kiemelni – inkább a nyelv fontosságát vagy az emberi nagyravágyás hátulütőit szokás kiemelni vele – az újabban reneszánszát élő hálózatkutatás joggal tartja az emberi hálózatok egyik első ábrázolásának. Ez a bibliai történet mai szemmel nézve ugyanis egyrészt a hálózatok kiemelt fontosságát bizonyítja, másrészt rámutat arra, hogy a társadalmi hálózatok évezredek óta többé-kevésbé észrevétlen módon velünk vannak.

A könyv szerzői – Nicholas A. Christakis (orvos és szociológus, a Harvard Egyetem professzora és James. H. Fowler (politológus, a Kaliforniai Egyetem professzora) – ehhez hasonló példák és történetek sokaságán keresztül úgy mutatják be a társadalmi hálózatokat, hogy az mindvégig olvasmányos marad, de egyúttal a hálózatkutatás friss eredményeit is összegzi.

Az új évezred első évtizedében intézményesülő és világszenzációnak számító eredményeket elérő hálózatkutatás ma már az egyik legnépszerűbb téma a tudományos ismeretterjesztésben is, elég csak az Amerikába szakadt Barabási Albert-László két, magyar nyelven is napvilágot látott könyvére gondolni (Behálózva és Villanások). Amiben a Kapcsolatok hálójában mégis új, hogy a hálózatok társadalmi relevanciájával foglalkozik elsősorban és az egyéb vonatkozások (tehát a természettudományban hasznosítható eredmények) bemutatása itt nem kap szerepet. A könyv témái között így többek között megtaláljuk az érzelmek terjedését, a partnerkeresés nehézségeit, a betegségek útját, a pénz áramlását, a politikai hatások terjedését, a vérségi kapcsolathálózatok fontosságát és a virtuális viszonyrendszereket.

A könyvet külön érdekessé teszi, hogy a kiadó új, kísérleti formában adja közre a szöveget, mivel az három hazai szakértő – Bőgel György, Csermely Péter és Lovrics László – széljegyzeteivel olvasható. Mindez arra is csábítja az egyszeri olvasót, hogy lapozgatás közben, in medias res kezdje a könyvvel való ismerkedést. Erre egyébként mindenkit csak bátorítani tudok, hiszen, ha a szöveget gondolatok hálózataként képzeljük el, akkor annak megismerését is a számunkra legérdekesebb, leghasznosabb kapcsolódási pontnál érdemes kezdeni és nem rögtön az elejétől a végéig kiolvasni.

Akit pedig a könyvön túl is érdekli a hálózatkutatás, az további friss és izgalmas anyagokat talál a könyv saját Facebook oldalán, amit a kötet kiadói készítettek a magyar megjelenés alkalmából.