Netidők Blogtársaság

Érdekes perspektívába helyezte a Microsoft és Nokia közötti megállapodást a Telecom Italia vezetője és Neelie Kroes az Európai Unió biztosa egy konferencián a minap. Szerintük olyan folyamatok indultak el, amelyek Európa leszakadásához vezettek a mobiltelefoniában. Az, hogy a Microsoft megvette a Nokia mobilgyártó üzletágát, csak az egyik olyan „mega üzlet”, ami ezt a folyamatot újabban jelzi. A Vodafone szintén a napokban jelentette be, hogy kivonul az amerikai piacról, amivel egy fontos európai szolgáltató globális szintű jelenléte gyengül meg (bár azt még nem tudni, hogy az így befolyó hatalmas összeget mibe fekteti a cég).

Ennek a megközelítésnek (Európa lemarad) van relevanciája, de közel sem újkeletű folyamatról van szó, a Nokia ugyanis nem az első olyan európai mobiltelefon gyártó cég, amely valaha jobb napokat látott. Gondoljunk az Ericssonra, amely ma már nem gyárt mobiltelefonokat, pedig 10-15 évvel ezelőtt az egyik meghatározó szereplő volt a piacon és ezt követően is közös vállalkozást üzemeltetett a Sony-val (2001-től), de idővel abból is kiszállt (2011-ben). Az Ericsson azóta a hálózatfejlesztéshez, kommunikációs hálózatokhoz szükséges eszközök gyártására és a kapcsolódó területekre koncentrál. A Nokia most közel ugyanezt az utat járja be, megszabadul a készülékgyártástól, de megtartja a Nokia Siemens Networks-öt, miután kivásárolta belőle a Siemens-et és így a kommunikációs hálózati eszközök területen kíván tovább működni (ahol a piaci részesedése alapján az Ericsson és a Huawei után a harmadik). (A HERE térkép szolgáltatást – amely a Nokiánál maradt – kicsit „kilóg” ebből a képből, de ezt jól megfontolt stratégiai okok miatt kellett a Nokiánál tartani, ha ezt is viszi a Microsoft, akkor sérült volna a platformfüggetlenség, ami a sikerhez fontos a szolgáltatás esetében.)

De egykori európai mobilos cégként említhetjük a Siemens-et is, már ők sem gyártanak mobiltelefonokat, miután 2005-ben eladták az üzletágat – vagy az Alcatelt, amely márkaként még tovább él, de részben kínai tulajdonban van. A 8-10 evvel ezelőtti helyzethez képest egyértelmű, hogy Európa dominanciája gyengül. De ne legyünk rövidlátóak, ha nem a cégekre fókuszálunk, akkor ez a történet nem csupán Európáról szól, hanem a világrégiók és egyes országok versengéséről. Vajon nem szomorúak-e a kanadaiak, amikor a Blackberry bukdácsolását látják? Vagy a tajvaniak, amikor a HTC teljesítményéről van szó? Az amerikaiak a Motorola kapcsán? A japánok, amikor azt látják, hogy a fogyasztói elektronikában egyeduralkodónak számító márkáik szinte mind eltűnnek? Én még emlékszem a Panasonic vagy az NEC mobiltelefonokra, ma már csak a Sony küzd, hogy bekerüljön a top3 gyártó közé az okostelefonok között (közel két tucat országban ez már sikerült is nekik).

Nem egyszerűen Európa „hanyatlásáról” van tehát szó, hanem a mobil piac globális átrendeződéséről... Mindeközben ugyanis Korea (Samsung, LG) és Kína (ZTE, Huawei, Lenovo) vagy az Apple (USA) csillaga emelkedik. Ha pedig a területi versengés mögé nézünk, akkor valójában cégek versengését látjuk: amelyik képes tartósan innoválni, megújulni, az a csúcson marad, amelyik pedig rosszul csinálja ugyanezt, az legyen bármekkora is, lemarad a versenyben és megfizeti ennek az árát (most éppen a Nokia). Egészen biztos vagyok benne azonban, hogy a következő évtizedben a most csúcson levő Samsung vagy Apple esetében is látni fogjuk ennek a hullámvasútnak a működését.

Pintér Robesz

végére

Van-e még innováció a mobil iparban? – tették fel a kérdést a csütörtöki első szekcióban, a választ többek között a Jolla, a Deezer és a Foursquare vezetői próbálták megtalálni. Aztán a standokon járva megnéztem, hogy ténylegesen mit innováltak azok a gyártók, akik a keddi sétámon kimaradtak: én egyetlen készülékre mondtam azt, hogy instant get, vagyis azonnal akarom – a díjnyertes Samsung Galaxy kamera tényleg fantasztikus. Végül az iparági elemzők megerősítettek benne: a kütyügyártók közötti ádáz harcban eljött a vérfrissítés ideje, új operációs rendszerekre és új szereplőkre is számíthatunk, miközben a hordozható számítástechnika még inkább kiszabadul a mobilokból.

Innoválni, innoválni, innoválni

Nem hálás dolog manapság a mobil iparban dolgozni, a fejlődés a kilencvenes vagy a kétezres években sem volt lassú, de ami az utóbbi 2-3 évben történik, az még ezekre is rátesz egy lapáttal. Csak az tud tartósan sikeres maradni, aki innoválni tud. A Samsung öt darab Mobile Awards díja megerősíti, hogy a sikerhez innováció kell, ugyanakkor az, hogy valaki innovál, még nem garancia a sikerre. Nézzük meg például az LG törekvését a 3D fényképezés mobilokban való meghonosítására, a rengeteg, fejlesztésbe ölt pénz sohasem fog megtérülni, mert az embereknek nem kellettek az ilyen eszközök – nem is lehetett látni már az LG standján sem őket.

Ha a jelenlegi mobil iparágat megvizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a mobilos ökoszisztémák arany korszaka. Ez azonban nem igazán jó sem az eszközgyártóknak, sem a telefontársaságoknak, akiket kizsigerel ez a duopolista világ, ahol egyik oldalon az Apple zárt rendszere, másik oldalon az Android uniformizált világa áll. Mindenki belefáradt abba, hogy az Androidon iszonyatosan nehéz valami különlegeset, sajátot, megkülönböztethetőt alkotni, ami képes megszólítani is a vevőket. Így a legtöbb gyártó a megahatertzekkel, magokkal, megapixelekkel, colokkal és centiméterekkel versenyzik. Ehhez képest az új nyílt platformok, mint amilyen a Jolla vagy a Firefox OS, alternatívát kínálnak. A Jolla segítségével saját szolgáltatások építhetők a rendszerbe, de akár saját hardver is készíthető, például a Deezer képes lehetne olyan hordozható zenelejátszót készíteni, ami sohasem létezett korábban és egyedi felhasználói élményt nyújt.

A Foursquare és a Deezer előadásaiból az is kiderült, hogy az innováció a mobilra épülő szolgáltatások (OTT – over the top) világában is fontos. A Foursquare segítségével – ami jelenleg a legismertebb helyalapú szolgáltatás – jelezni tudjuk a mobiltelefonunkkal, hogy fizikailag hol tartózkodunk). Most azon dolgoznak, hogy elérjék, mindenkinek olyan térképe lehessen, mint Harry Potternek, amin jól látszik nem csak az, hogy te hol állsz, hanem az is, hogy a barátaid, ismerőseid hol vannak, és hogyan mozognak. A Foursquare közösségivé teszi a térképet, egyedivé, kereshetővé, felfedezhetővé. Már most is elmondható, hogyha a korábbi bejelentkezései alapján a Foursquare javasol valakinek egy helyet (éttermet, bárt, mozit…) felfedezésre, akkor az esetek 20%-ában azt tényleg meglátogatják a felhasználók. A szolgáltatásban keletkező bejelentkezési adatok pedig aranybányát jelenthetnek a helyeknek – amelyek, ha bizonyítják, hogy ténylegesen ők üzemeltetik az adott helyet, akkor hozzáférhetnek az összesített bejelentkezési adatokhoz. Képzeljük el a Google Analytics-et, csak itt nem weboldalak látogatóiról, hanem létező helyek látogatókról van szó…

A nemrégiben Magyarországon is elindult Deezer egy zenei szolgáltatás, aminek segítségével 20 millió dal közül választhatunk. A Deezer vezetője szerint a zenei szolgáltatásokban rejlő potenciálokhoz képest egyelőre még kőkorszakiak a megoldások, rengeteget fejlődhet a piac. Ők jelenleg három módon innoválnak:

1. házon belül: minél jobb szolgáltatás, minél több eszközön (mobil, tablet, tévé stb.)
2. a felhasználók bevonásával, hogy azok minél több zenét tudjanak felfedezni és ezzel kiteljesítsék az identitásukat. Ehhez viselkedés alapú adatelemzésre és ajánlásokra van szükség.
3. az előadók bevonásával, akik a Deezer segítségével még közelebb kerülhetnek a rajongókhoz.

Az innovációról szóló előadásokat szokás szerint panelbeszélgetés zárta, amiből itt egyetlen dolgot emelnék ki: a sikerhez elengedhetetlen, hogy szívvel-lélekkel dolgozzunk az ötleteinken, ezt ugyanis megérzik a felhasználók vagy a vásárlók.

Okoskamera, NFC-s kólaautomata és tablet japán ovisoknak

Kedden már jártam a Samsung standja mellett – nehéz is lett volna kikerülni, az egyik legnagyobb volt az egész rendezvényen. Akkor megfelelő mennyiségű idő híján úgy döntöttem, hogy ide még külön visszajövök. Megérte. A Samsung szinte minden termékvonalat elhozott Barcelonába, nem csak a telefonjait. A díjnyertes Galaxy Camera tényleg lenyűgöző – nem mellesleg a szemfüles Samsung már rá is írta a terméket bemutató leírásra, hogy a készülék a kedden elnyert Global Mobile Awards 2013 díjazottja.

Okoskamera: az új hibrid eszköz a Samsungtól

A Galaxy Camera szinte egy teljes értékű okostelefon (csak hagyományosan nem lehet vele telefonálni), amibe SIM kártyát is lehet tenni, de van rajta egy kompakt kamera képességeivel rendelkező optika, 21 szeres zoommal. Úgy éreztem, hogy muszáj egy ilyen készüléket szereznem – az egész 4 nap alatt egyetlen másik kütyünél sem fogott el ez az érzés.

A másik, ami nagyon tetszett a Samsungtól a home sync és az otthoni saját cloud megoldásuk. Ezek segítségével nem kell másolgatni és mentegetni az egyszeri embernek, ez megtörténik a megfelelően beállított eszközökkel magától, amikor otthon vannak. De a Samsung nem csak a mezei felhasználókat célozta meg, hanem az oktatási, egészségügyi, üzleti megrendelőket is. Ami még érdekes MWC turista csalogató látványosság volt, az az NFC-s kóla automata – az NFC csippel rendelkező készülékek birtoklói egyetlen érintés nélkül vehetnek maguknak a jövőben szénsavas üdítőt.

A HTC standjára is bekukkantottam és megnéztem az új telefont (HTC One), az egyik legjobb készülék, amit a kezembe fogtam az elmúlt napokban. Az új kezelőfelület elsőre kicsit zavarba ejtő (kis dobozok a nyitó képernyőn, friss hírekkel – direkt nem mondok csempét). De pár pillanat után nagyon hasznos, hogy rögtön tartalom van a kijelzőn.

A Sony standján az új telefon (Xperia Z) vezeték nélküli zenehallgatási képességet próbáltam ki, nagyon tetszett, bár nem sikerült megtalálnom, hogy az alkalmazásban hová van integrálva a zenevásárlás lehetősége. Az új készülék nagyon szexi, jó kézbe fogni, nagyon tetszett, viszont ami igen furcsa volt, hogy a kijelzőn bizonyos szögben tartva kb. egymástól 3-4 milliméteres távolságra lévő pontok rácsát lehetett látni, ami elég zavaró.

Az LG széles termékportfóliót mutatott be a belépő kategóriától (lassú, kicsi, pixeles kijelzős mobilok) az Optimus G Pro-ig, ami most a legjobb készülékük. Különböző szolgáltatásokat is demóztak, amikor ott jártam, amik érdekesek, például a kamerával videózás közben zoomolni lehet egy bizonyos részre, amit a mikrofon is követ és kiemeli az abból a részből jövő hangot. De lehet mind a két kamerával (hátoldali és front oldali) egyszerre videót felvenni, a front oldali kicsiben belekerül a videóba. De videó nézés közben kicsi képbe ki lehet rakni a videót, átlátszóvá tenni és közben levelezni. Szóval az LG is próbál elmozdulni a hardver felől a felé, hogy a szoftveres megoldásokkal is megkülönböztesse magát.

Végül a japán Docomo standján megnézhettem, hogy a 10-15 éveseknek milyen androidos telefont fognak piacra dobni hamarosan Japánban – ez elsősorban, mint gyakorló szülőt érdekelt. Mindent kontrollálhat, beállíthat a szülő a Sharp által készített modellben. Van rajta pánik gomb, ami 3-5 másodperces nyomva tartás után bekapcsol, visítani kezd és értesíti a szülőt, aki belehallgathat, hogy mi történik éppen, illetve arról is információt kap, hogy éppen hol van a telefon. Az egyetlen furcsaság, hogy nincs Wifi a készülékben – szándékosan, mert úgy megkerülhetőek lennének bizonyos szülői korlátozások. Végül megnéztem a 3-6 éveseknek készült tabletet, játékos programokkal, amik például megtanítják, hogy a hal a tengerből kerül a tányérodra vagy a más országokból jövő barátokról lehet képet csinálni és megismerkedni a kultúrájukkal.

A Docomo gondol a legkisebbekre is: tablet a világ felfedezéséhez

Mi lesz, ha telefont fejleszt az Amazon?

A nap és a hét egyik legérdekesebb programjával zárult számomra a Mobile World Congress, iparági elemzők valamint az ARM és a Qualcomm képviselői szedték össze a konferencia résztvevőinek, hogy milyen újdonságokról maradtak le, ha nem jártak a kiállítók standján, illetve mi várhat ránk a közeljövőben. Azt is végigbeszélték, hogy a távolmaradó szereplőkkel kapcsolatban mi a jelenlegi helyzet.

Ebből kiderült, hogy az iPhone technológiai értelemben már lemaradt, amiért azonban ez is belefér az almás gyártónál, hogy olyan felhasználói élményt ad, aminek a készülék csak egy része. Viszont az iOS-t újra kellene tervezni, akárcsak a Blackberry tette a saját rendszerével. Az Apple egyébként túlságosan is a saját ökoszisztémájától függ, ha ez valamiért meggyengül, az magával ránthatja az egész céget, ezért nem állhatnak le az innovációval sem. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy ugyan az Apple standdal nem volt jelen, de a résztvevők tetemes része iPhone-nal vagy iPaddel dolgozott a kongresszus alatt, így bújtatva mégis képviseltette magát a gyártó.

A Nokia szintén le van maradva, egyrészt, mert a Windows Phone nem tud labdába rúgni. Számos alkalmazást és fizikai eszközt vagy csak iOS-re vagy iOS-re és Androidra gyártanak. Másrészt a Lumia 920 a képalkotást leszámítva nem veszi fel a versenyt a többi gyártó csúcskészülékeivel – ez az egyszerű felhasználóknak nem fontos, viszont a véleményvezérnek számító okostelefon felhasználóknak, akik befolyásolják a többiek döntéseit, az. Viszont a Nokia nagy esélye, hogy az Android erős hardverigénye miatt nem gyártanak 40 dollár alatti áron elérhető, elfogadhatóan működő Androidos eszközt – ebben a Nokia Asha termékvonala egyelőre verhetetlen. Így a stratégia az lehet számukra, hogy a fejlődő világ tömegei számára adnak belépő szintű okostelefont, majd ezeket az embereket a Lumia vonalra csábítják át. A gond csak az, hogy az elég nagy a szakadék az Asha és a Lumia között egyelőre, amit nem biztos, hogy át tudnak hidalni.

A HTC mondhatni ugyanaz a történet, mint a Nokia, csak kicsit másképp. A legnagyobb problémájuk azonban, hogy pusztán telefonkészülékeket gyártanak. Az új csúcskészülék felülete végre egy jó próbálkozás, hogy valami egyedit nyújtsanak, ami képes megkülönböztetni őket a vásárlók szemében. A hardver és a dizájn is elsőrangú. A gond az, hogy elkésett a termék, nem az első negyedévben kell új csúcskészülékekkel megjelenni, hanem a harmadik vagy negyedik negyedévben. A fő kérdés, hogy elég erős-e a HTC, hogy eljusson az üzenetével a felhasználókhoz és megmutassa, ismét tud jót alkotni.

A Samsung és a Google kölcsönösen egymásra vannak utalva, nem is tudni melyikük az erősebb. A Samsung végezte a legjobb munkát az Androiddal, mert képes a rendszer jellemzői előnyként eladni a vásárlóknak, míg erre a konkurensek nem képesek, pedig ugyanazt a rendszert találni az ő készülékeiken is.

Ami a jövőt illeti, az új operációs rendszerekkel (mint, amilyen a Tizen vagy Firefox) újra a web lehet az a platform, ami felé a fejlődés fordul. De ez csak a gyártóknak fontos, a felhasználókat nem érdekli. Ők egyszerűen tökéletes felhasználói élményre vágynak, nem érdekli őket, hogy ez egy Android vagy Apple alkalmazás vagy web.

Végül, elhangzottak a beszélgetésen elemzői előrejelzések a következő évre:

• még több márkától várható, hogy telefont adjon ki. Ilyen lehet az eBay vagy a Firefox, de az Amazon is előállhat egy piacot átrendező készülékkel, ahogy tette a tabletek között. Az is elképzelhető, hogy a Lenovo lesz az előttünk álló év meglepetés gyártója, ha végre kilép a kínai piacról az okos készülékeivel.
• egy Lumia tablet remekül szolgálná a Nokia üzleti megrendelőkkel kapcsolatos terveit. Talán a Windows Phone rendszernek is jó éve lesz végre és képes lesz a kétpólusú mobilos világot három pólusúvá alakítani.
• az előttünk álló évben tovább fog erősödni a viselhető mobil eszközök trendje. Bár az eszközök nem fognak tömegekhez eljutni, de a geekek és a véleményvezérek már a kezükbe kaparinthatják őket (Google Glass vagy okosóra)

Mindent összevetve a jövő már nem csupán az okostelefonokról szól, hanem további új eszközökről és azok összekapcsolásáról.

És ezzel búcsúzik Barcelona és a Mobile World Congress. Ha minden szerencsésen alakul, talán jövőre újra itt lehetek…

Pintér Robesz

2012 közel sem volt unalmas év a mobiltelefóniában, viszont 2013 most még igencsak annak tűnik. Amik várnak ránk, azok legfeljebb a nagyobb kijelzők (tepsifonok), gyorsabb processzorok (figyelem, jön a nyolc mag!), a Samsung – Apple saga folytatása, továbbra is betegeskedő gyártók és folytatódó szabadalmi pereskedés minden fronton. De lássuk a részleteket – 2013-ra várható trendek szerintem a mobiltelefóniában:

- 2013 a Samsung éve lesz – még inkább mint 2012. Az utolsó negyedévben már közel 10 milliárd dollárt csináló (profitban!) cég letarolja a piacot. Ha tudni akarod milyen lesz 2013-ban az okostelefon piac, akkor a Samsung háza táján érdemes körbenézni. Várható például, hogy a hajlítható kijelzős telefonok prototípusa már megjelenhet.

- A Samsung uralkodása azt is jelenti, hogy az Apple-t leszámítva lényegében az összes többi gyártó szenvedni fog (Nokia, RIM - Blackberry, HTC, Sony, LG...)

- egyelőre nem látszik, hogy lenne minőségi megújulás is a piacon az előttünk álló évben, inkább mennyiségi változások láthatók: több processzormag, magasabb órajel, nagyobb kijelző (phablet – tepsifon). Olyan a mobiltelefon piac most, mint a TV piac néhány éve, nagy a verseny, várjuk a nagy dobást, addig is egymásra licitálnak a gyártók a már meglévő dolgokban, hogy kinek nagyobb.

- Talán az egyetlen érdemi változásnak tűnik, hogy az NFC tényleg használható lesz az év végére és a mobil fizetés új szolgáltatásokat, megoldásokat hívhat életre.

- Ami kicsit felkavarhatja az állóvizet (nem fogja még érdemben 2013-ban) azok az új mobilos oprendszerek, a Tizen (megint csak a Samsung malmára hajtja a vizet) vagy a Sailfish (Jolla, ex-Meego / ex-Nokia) – az Ubuntu bevallottan csak 2014-ben robbant. De kétlem, hogy az android üstökös szerű felemelkedését bármelyik rendszer meg tudná ismételni.

- A legnagyobb változás az lesz 2013-ban, hogy számos fejlett piacon többségbe kerülnek az okostelefon felhasználók: eddig előny volt, ha okostelefonod volt, mostantól viszont hátrány (sőt ciki) lehet, ha nincs.

Reméljük nem lesz igazam, mert akkor láthatunk idén is új izgalmakat, amik életben tartják a korábbi innovációs dinamikát a területen.

Pintér Robesz

Világszerte igaz, hogy az okostelefon felhasználók nagyjából kétharmada(!) az első okostelefonját nyüstöli, ami azért fontos, mert most köteleződnek el, vagy utálnak meg egy platformot, esetleg márkát jó időre. A többség számára ez az egész okostelefonosdi újdonság, az eszköz még keresi a helyét az életükben, nagyjából a következő 1-2 évben fog kiderülni, hogy mire jó is ez igazán. Folytatódik a múlt héten kezdett sorozat, amelyben az Our Mobile Planet globális okostelefon kutatás eredményeit járom körbe.

Az első rész a Netidők Blogban: Android : iPhone – félidőben 11:10

Az első felhasználók ilyen óriási száma azt is jelenti egyúttal, hogy most alakulnak ki a felhasználói szokások. Amit az elmúlt 2-4 évben megtanultunk az okostelefonokról, az a kezdeti felhasználói csoportok, az innovátorok (rendszerint a felhasználók 2,5%-a) és a korai adaptálók (rendszerint a felhasználók 13,5%-a) tapasztalataiból fakadt. Ennek a világnak azonban az okostelefonok robbanászszerű terjedésével éppen ebben évben szakad vége, a „zöldfülű” tömegek átveszik a hatalmat: ami nekik tetszik, az fog elterjedni, elsősorban az ő igényeiket kell kiszolgálni ahhoz, hogy egy platform vagy márka tartósan sikeres legyen. Tehát részben elfelejthetjük, amit eddig az okostelefonokról és az okostelefonosokról tudtunk, az új felhasználók új világot hozhatnak.

Mindebből az következik, hogy amilyen felhasználói szokásokat felvesznek az újdonsült okostelefonosok, az évekre eldöntheti, hogy milyen tömegtermék lesz a következő években az okostelefon. Ezek a tömegek már nem a korábban a többséget kitevő technológiai gurukból (geek felhasználók) állnak. A két legnagyobb platformnak, az androidnak és az iOS-nek ma már felhasználók százmillióit kell egyszerre terelgetniük, ami az éles kanyarokat, tehát a forradalmi megújulásokat meglehetősen kockázatossá teszi. Az okostelefon igazi tömegtermékké válik. A felhasználók tömegei pedig paradox módon egyszerre jelentik a sikert a piacon és azt a ballasztot, amit cipelni kell. A Nokia, a Blackberry vagy a HTC példája pedig minden gyártó számára intő jel, hogy ebben a gyorsan változó iparágban, ahol átlag 1,5 évente cserélnek készüléket a vevők, milyen gyorsan ki lehet esni a vásárlók és a részvényesek kegyeiből.

(folytatjuk)

AZ OUR MOBILE PLANET KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL

A kutatás első hulláma 2011. március-júliusa, második hulláma 2012. január-márciusa között készült. A kutatás országonként és évenként eltérő mintamérettel folyt (a legkisebb országos minta 500 fős, a legnagyobb 6.000 fős volt). Minden országban online kérdőívvel vették fel az adatokat, amelyeket kulcs változók mentén súlyoztak az okostelefonos populációra. A súlyozáshoz szükséges változókat telefonos kutatással vették fel. Bővebben a kutatásról.

Pintér Robesz

Szinte nem telik el nap a technológiai iparban anélkül, hogy valamelyik cég neki ne esnek egy másiknak valamilyen szabadalmi, vagy egyéb oltalmi perben. Itt egy régi-új a válasz az őrületre a Nyílt Innovációs Hálózat (Open Innovation Network), amihez most a HTC és LG is csatlakozott, nem véletlenül.

Az oltalmakról

A XIX. század második felétől, az ipari forradalom idején teljesen jogos igényként merült fel, hogy az újítások bizonyos védelmet élvezzenek, azokból elsődlegesen az újító tudjon bizonyos ideig előnyt szerezni. Így kialakultak különféle oltalmi formák. Ezek amellett, hogy az újítót védték az újítás lemásolásától, de egyben katalizátorai is voltak a versenynek hiszen az oltalom megszerzése egyben nyilvános közzétételt is előírtak, amiből a mindenki megismerhette az újítás lényegét. Ha ezek után valaki más szeretett volna az oltalmi idő alatt hasonló dolgot létrehozni, kénytelen volt valami más megoldást után nézni, ami pedig kikényszerítette a további innovációt.

Ez az elv ma is érvényes, de a technológiai fejlődés üteme, színvonala és a gazdasági környezet már egyáltalán nem összehasonlítható a XIX. századi környezettel. A szabályozók ezzel szemben alig változtak. Az eszközök integráltsága pedig olyan mértéket öltött, hogy nagyon sok korábbi technikai megoldás kerül be egy készülékbe. Ez egyben magában hordozza azt is, hogy egy-egy részmegoldás mások korábbi oltalommal védett ötletét is magában foglalhatja.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a világban az oltalmi rendszerek eltérőek. Míg vannak olyan területek, ahol szabadalmi oltalomban csak olyan megoldások részesülhetnek, amelyek új, feltalálói tevékenységen alapulnak és egyben iparilag alkalmazhatóak is, addig más helyeken triviális megoldások is oltalmat kaphatnak. Ez utóbbi esetben már az eredeti szándékból az újítás ösztönzése csorbulhat, mert a magától értetődő megoldás (pl. dupla kattintás) helyett olyan dolgot kell kitalálni ami a használhatóság szempontjából mindenféleképpen hátrányosabb.

A problémát úgy is fel lehet oldani, ha az oltalommal rendelkezővel megállapodást kötünk, hogy az ötletét felhasználhassuk a saját megoldásunkban. Ilyenkor vagy egy kialkudott díj fejében használjuk a másik fél oltalmát, vagy azt mondjuk, hogy nekünk is van oltalommal rendelkező megoldásunk és viszonzásként megengedjük a másik félnek, hogy a mi megoldásunkat felhasználja az ő saját megoldásaiban.

Az utóbbi évtizedekben a fejlődés hihetetlen mértékű felgyorsulásával és a gazdaság globalizálódásával az oltalmak megszerzése viszont egyértelműen a konkurencia korlátozásának egyik eszköze és a portfólió egyben védelmi eszköz is, hogy a pereket lehetőleg elkerüljék a cégek. Az iparjogvédelemmel foglalkozó szakemberek régen mondják, hogy a XIX. századból itt maradt és toldozott-foltozott oltalmi rendszerek teljes megújítására volna szükség, de ennek az átalakításnak minden nagy lobbi erővel rendelkező szervezet ellene van, mert a számukra kialakult kedvező környezet egy új rendszerben nagy valószínűséggel csorbulna.

Új óriások

Vannak a piacra belépő olyan új szereplők, amelyek történelmi léptékben egy pillanat alatt válnak valamilyen területen meghatározóvá. Ennek az egyik tipikus példája az Android operációs rendszert használó eszközök gyártói. Alig 2-3 év alatt jöttek, láttak és győztek a piacon korábban már ott lévő versenytársakkal szemben. Ebben az esetben a régi szereplőknek a legegyszerűbb a saját oltalmi portfóliójukhoz fordulni és a verseny korlátozása vagy ellehetetlenítése érdekében előhúzni olyan oltalmakat amelyek a konkurens termékben is megtalálhatók.

Ilyenkor a lófejet berakják a másik ágyába és azt mondják, hogy ezt-ezt az oltalommal rendelkező megoldásomat a konkurens termék sérti és vagy megállapodik a fizetésről, vagy perrel kényszerítem ki a fizetést a másikból. Ekkor ha a másik félnek van egy nagy portfóliója akkor találhat olyan saját oltalmat amit viszont a mi használunk fel (nem feltétlenül rosszhiszeműen, hiszen a megoldás akár triviális is lehet), és azt mondja, hogy fizetés helyett inkább állapodjunk meg arról, ezeknek a megoldásoknak a kölcsönös használatáért nem kérünk egymástól semmit és nem is pereljük egymást.

Ez mind szép és jó, de főleg az új szereplőknek ez portfóliója meglehetősen szegényes, tehát az esély egy megállapodásra nagyon kicsi. Így a piacra belépő új szereplő egy licenc megállapodással máris versenyhátrányba kerül, hiszen a megtérülési esélyt, minden plusz költség tovább rontja. Nem véletlen tehát, hogy azok a cégek akik szeretnék elkerülni a felesleges jogi csűrést-csavarást azok olyan megoldáson törték a fejüket, amivel ki lehet húzni a kígyó méregfogát.

Nyílt Innovációs Hálózat

A Nyílt Innovációs Hálózatot (Open Innovation Network) a Linux nyílt forráskódú operációs rendszert használó cégek hozták létre. Az OIN egyébként szabályos vállaltként van bejegyezve és semmi mással nem rendelkezik, mint a csatlakozó cégek és magánszemélyek által adományozott szellemi tulajdonnal. A céget még 2005-ben hozták létre az IBM, NEC, Novell, Phillips, Red-Hat és Sony cégek azzal a szándékkal, hogy díj nélkül biztosítsák a Linux-hoz és annak felhasználásához kapcsolódó szellemi tulajdon felhasználást, ha az új csatlakozó vállalja, hogy nem támadja meg a többi tagot és a többi Linux-ot felhasználó szervezetet. Később csatlakozott ehhez a Google is, ami megkerülhetetlen szerplőjévé vált a Linux operciós rendszerek mobil eszközökben történő felhasználásával az Android operációs rendszer kapcsán.

A Linux a mobil iparban a legelterjedtebb operációs rendszerré kezd válni, és az utóbbi időkben láttuk, hallottuk, hogy az ellenérdekelt cégek minden követ megmozgatnak, hogy ennek a terjedését bármi áron megfékezzék. Ennek az egyik legnagyobb kárvallottja az utóbbi időben egyértelműen az Android rendszert használó gyártók voltak akik ellen az utóbbi időben az Apple indított támadásokat.

Ezen támadások kivédésére egy ilyen véd- és dacszövetség megfelelő védelmi ernyővel szolgálhat.

A HTC és az LG

A két nagy gyártó most jelentette be csatlakozását az OIN-hez és egy másik hasonló Intellectual Venture nevű céghez ami pedig 50 területen további 35.000 oltalommal rendelkezik. A nagy számok törvénye alapján, ha ezeket a cégeket fenyegetés éri, a lehetőség adott arra, hogy viszontcsapással éljenek.

Az igazi próbája ezeknek a szövetségeknek most jön majd el, meglátjuk, hogy mennyire lesz hatékony az ilyen jellegű együttműködés a versenykorlátozó fellépések ellen. Egy biztos, hogy a megoldás elegáns, bár az alapvető problémát nem szünteti meg, azaz oltalmak idejét múlt rendszerét. Reméljük, hogy hamarosan ez a rendszer is megváltozik majd aminek az eredménye még gyorsabb fejlődés lesz, aminek a legfőbb nyertese majd a fogyasztó lesz.