Netidők Blogtársaság

Emlékszem, a kilencvenes évek elején, több mint 20 évvel ezelőtt, karácsonyra egy másolt audio kazettát kaptam ajándékba, rajta az EMF zenekar Schubert Dip című albumával. Nagy érték volt számomra, rongyosra hallgattam - ezen volt az Unbelievable, a Hihetetlen című sláger (akinek nem mond semmit a zenekar neve, erre a számra talán emlékszik).

Most, ha meg akarok hallgatni egy zenét, felmegyek a Deezer streaming zenei szolgáltató oldalára, ahol több mint 20 millió zeneszám közül választhatok - miközben ezt írom, éppen az említett album szól (pedig a kazettát is megtaláltam és lejátszóm is van hozzá). Ha nem lenne Deezer előfizetésem, akkor a YouTube-on nézhetném, hallgathatnám ugyanezt a zenét, teljesen ingyen. Ma már szinte bármilyen zenét meg lehet hallgatni vagy be lehet szerezni az interneten. Nem az a gond, hogy azt a néhány zenét valahogy megszerezd, amit hallottál valahol és megtetszett, hanem, hogy hogyan válassz ebből a hatalmas kínálatból, hogyan döntsd el, hogy milyen zene érdekel, hogy mit is szeretsz. 20 évvel ezelőtti önmagamnak ez sci-fi lenne, nekem a hétköznapok része. Megvalósult sci-fiben élünk, csak nem vesszük észre...

De nem csak a zenehallgatás alakult át teljesen a számítógépnek, internetnek és az új technológiáknak köszönhetően. Az életem a 20 évvel ezelőttihez képest számos olyan csodás dologgal bővült ki, ami akkor maximum a tudományos-fantasztikus filmek világában volt elképzelhető. Hogy megértsük, ami most hétköznapi, mint a mobiltelefonálás vagy az internet, az ugyanolyan volt 20 éve, mint nekünk most a lézerkard, a transzportálás vagy az antigravitációs hajtómű: jó volna, ha lennének, de nem tudjuk elképzelni, hogy belátható időn belül elérhetőek legyenek számunkra.

Összeszedtem 10 dolgot, amik 20 évvel ezelőtt maximum egy tudományos-fantasztikus történetben kaphattak volna szerepet, ma meg szinte ingyen használhatja őket bárki és fel sem tűnik, hogy ezek olyan csodálatos dolgok lennének, pedig azok:

1. bármikor tudsz beszélni a szeretteiddel, barátaiddal vagy akár ismeretlenekkel, szinte az egész világon (mobiltelefon)
2. bármikor, szinte bárkinek tudsz levelet írni a világon bárhova - mindezt teljesen ingyen (e-mail)
3. szinte az összes ismerősöddel, barátoddal, egykori baráttal, osztálytárssal valós időben, teljesen ingyen tudod tartani a kapcsolatot, ha akarod, így tudhatod mi van velük (közösségi média)
4. ha meg akarsz nézni egy filmet, sorozatot vagy egy zenei klipet, akkor megkeresed és megnézed - akkor, amikor akarod, ott ahol akarod (pl. YouTube, torrent, stb.)
5. ha valamire kíváncsi vagy, otthon vagy menet közben meg tudod nézni egy hatalmas számítógépes adatbázisban (internetes keresés)
6. egy kis készülék segítségével a világ bármely pontján meg tudod mondani, hogy pontosan hol vagy, sőt az útba is igazít, illetve megmondja a menetrendet is (GPS, útvonaltervezés)
7. ha elmész biciklizni, túrázni vagy futni, egy kis készülék megmondja, hogy mekkora távot tettél meg, merre mentél (sport alkalmazások okostelefonon)
8. szinte bármilyen zenét meghallgathatsz egy fix, alacsony havi díjért (streaming zenei szolgáltatók, pl. Deezer vagy Spotify)
9. egyből meg tudod nézni a fotókat és videókat, amiket csináltál, nem kell hozzá előhívni őket - sőt, el is küldheted, megmutathatod másoknak, akik ott sincsenek. Mindezt ingyen.
10. egy csomó játékkal játszhatsz teljesen ingyen ugyanazzal a készülékkel, nem kell külön kvarcjátékot venned hozzá (játék alkalmazások okostelefonon).

Direkt úgy fogalmaztam, hogy egy 20 évvel ezelőtti ember is megértse - bár biztos időbe tartana ezeket a dolgokat elmagyarázni valakinek, aki elég kíváncsi és a '90-es évek végén él. Ha így felsoroljuk ezeket a dolgokat - és korántsem teljes a lista, sőt, meglehetősen esetleges - akkor vesszük észre, hogy mennyi mindent megtehetünk ma, ami hihetetlennek tűnt régen és legfeljebb vágyódhattunk utána. Irigylem a mai fiatalokat és nagyon megértem őket, ha legszívesebben egész nap az interneten lógnának a kütyüjeikkel, azt hiszem én is ugyanezt tettem volna, ha ezek a hihetetlen dolgok 20 évvel ezelőtt rendelkezésre álltak volna.

Pintér Robesz

Ennek a hazánkban még viszonylag ismeretlen mobil eszköznek az a lényege, hogy egy mobilos program segítségével egy földrajzi területet meg lehet jelölni és virtuális kerítéssel lehet körbekeríteni, ami persze globális helymeghatározáson alapul. Ha ezt a virtuális határvonalat egy olyan eszköz (jellemzően mobiltelefon) lépi át, amelynek a koordinátáit érzékeli a rendszer, akkor valamilyen akció történik: üzenetet küld a rendszer az eszközre, elindul egy alkalmazás, riasztást küld meghatározott telefonszámokra stb.

Kifejezetten érdekes, hogy nemzetközileg milyen felhasználási lehetőségei alakultak ki a geofencingnek: először a kereskedelem, illetve a biztonságtechnika látta meg benne a fantáziát. Az üzletek például az akcióikról, az árengedményeikről, az új, áruikról küldhetnek üzenetet a bolt közelében járó emberek telefonjára. A szülők megjelölhetik az otthont vagy az iskolát, és ha a gyermek elhagyta a megjelölt körzetet, akkor üzenetet küld a szülőknek. Ugyanígy, meg lehet jelölni például a lakóház vagy a munkahely kerítését, kapuját, és ha átlépi ezt a földrajzi határpontot a meghatározott személy (persze a telefonjával együtt, amelynek a GPS rendszere be van kapcsolva), akkor a telefonon elindul egy alkalmazás, például a készülék üzemmódot vált.

A geofencing egy érdekes összetétel, amelynek az előtagja a geography magyarosan geográfia, azaz földrajz szerkezet előtagja, amely önmagában képes jelölni minden olyasmit, amely a földrajzzal kapcsolatos. Az utótagja a fence ’kerítés’ alak származéka. Az összetétel, tehát a földrajzi kerítés, geo kerítés, ami önmagában nem jelent túl sokat, ám könnyen rájöhetünk, hogy a valóságos és a virtuális határvonalak egybeeséséről van szó.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Tegnap rendezték a Telenor második Okostelefon Akadémiáját, amely a helyalapú szolgáltatásokkal foglalkozott. Megtudhattuk, hogy évente 1,1 milliárd vezetéssel töltött órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórolnak meg az embereknek a navigációs alkalmazások. Az is kiderült, hogy megközelítőleg 70 ezer Waze és 45 ezer Egérút felhasználó közlekedik a magyar utakon, akik már a közösségi navigáció réven azt is tudják, hogy éppen merre érdemes elindulni, ha útvonalat terveznek. Végül élőben láthattuk a Google Street View triciklijét, amit Bagaméri is megirigyelt volna, bár a 100 kilós súlya miatt 2 ember kellene ahhoz, hogy egy Critical Mass alkalmával a fejünk fölött megrázzuk.

Nem voltam még olyan eseményen, ahol a több mint három órát kitevő előadások végén többen ültek-álltak a teremben, mint, bármikor menet közben. Ez betudható az ügyes szervezésnek, amely a tombolát a végére hagyta, ahol közel 1 millió forint értékben sorsoltak ki csúcskategóriás készülékeket a regisztrált résztvevők között (így tehetett szert egy Firefox OS evangelista egy Samsung S4-esre – mert másképpen biztosan nem venne a kezébe ilyen telefont).

A nyitó előadásból kiderült, hogy a helymeghatározással foglalkozó iparág már most többet ér, mint amennyi Magyarország éves GDP-je. A Google felkérésére a Boston Consulting Group készített egy tanulmányt, amely a helymeghatározási ipar méretével, közvetlen és közvetett hatásaival foglalkozik. Ebből tudhattuk meg, hogy az ipar értéke 150-270 milliárd dollár közé esik, évi 1,1 milliárd órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórol meg nekünk. Hatással van a katasztrófavédelemre, a mezőgazdaságra, az oktatásra, sportra, turizmusra... Várható, hogy a jövőben a Location Based Services (LBS, hely alapú szolgáltatások) még inkább a középpontba kerülnek az okostelefonok révén és az élet mind több területére fognak betörni.

A bevezetőt egy hosszabb kerekasztal követte, ahol az LBS és a térinformatika katasztrófavédelemben betöltött szerepéről hallhattunk néhány gondolatot és érdekes információt. Kiderült például, hogy a 112-es központi hívószám bevezetésével tudni fogjak azonosítani a hívó pontos helyzetét, tehát ki tudják majd szűrni a hamis riasztások egy részét. Azt is megtudhattuk, hogy Kolontáron az iszapömlés után is térinformatikai szoftvert használtak a helyreállításhoz. Persze a beszélgetés gerincét a március 14-i hóhelyzet kitárgyalása adta, ahol már ütköztek az álláspontok. Az index újságírója (Szabó Z.) szerint – aki azon a bizonyos napon a percről-percre rovat egyik szerkesztője volt – nem érdemes geolokációról beszélni mindaddig, amíg egy kis hóesés ennyire meg tudja bénítani az országot. Az állam nem felkészült egy ilyen helyzet kezelésére, de a média sem. Érdekes, hogy az emberek leginkább magukat mentették meg és a Facebook volt az az infrastruktúra, amire ez rá tudott épülni – és nem az index vagy a sok pénzért az ilyen helyzetekre korábban létrehozott tájékoztató rendszer. Mindeközben a Magyar Honvédség volt az egyetlen, amely a Facebookon is tájékoztatta az embereket. A külön kifejlesztett kommunikációs csatornákat viszont sehol sem használták, azzal az indokkal, hogy azzal csak mindenkinek tudtak volna üzenni, helyette SMS-t küldtek – (majdnem) mindenkinek. Az volt a gond, hogy információk beáramlottak (hó lesz, hol fog esni, melyik utat kellene lezárni) csak nem volt, aki feldolgozza és időben felelős döntést hozzon. A katasztrófavédelem jelen levő képviselője szerint viszont sikerült levonni a tapasztalatokat a március 14-i havazásból, hasonló helyzetben ezt bizonyítani is fogják.

Itt a HERE – Pino Bonetti bemutatja a Nokia térképes szolgáltatását

Az este egyetlen angol nyelvű előadását a Nokia HERE szolgáltatását bemutató Pino Bonetti tartotta. A 2012 novemberében indult Nokia HERE a cég hely alapú szolgáltatásainak egyesítése. A Nokia úgy látja, hogy az internettel kapcsolatban több trend alakítja az életünket:

• az első a város – nagyon sokan költöznek városokba világszerte, egyre inkább felértékelődik a városi terek fontossága
• mobile first: bárhol és bármikor hozzáférhetünk az internethez
• a szenzorok megsokszorozódása, amiket folyamatosan magunkkal viszünk. (Ezek nem feltétlenül csak az okostelefonokban lévő szenzoraink, hanem lehetnek céleszközök is, mint például egy lépésszámlálásra alkalmas cipő.)
• közösségi hálózatok: a valós és a virtuális közötti távolságot közösségi hálózatok hidalják át

Ezen trendek miatt újra fel kell találni a térképeket, ami újra értelmet ad a való világnak. A térképek abban segítenek, hogy tájékozódjunk, hogy érzékeljük a minket körbevevő teret, hogy eljussunk egyik számunkra fontos pontról egy másikra és közben sikeresen menedzseljük a közlekedést, végül, hogy folyamatosan tudjunk adaptálódni a minket körbevevő világhoz. Hogyan lehet „újra feltalálni a térképet”? A Nokia válasza erre a kérdésre a HERE, amelynek az a célja, hogy vezető location cloud szolgáltatás legyen a világon. Nyitott a rendszer, így nem csak a Nokia eszközök tudnak kapcsolódni rá, több nagy szolgáltató (például a Yahoo vagy a Microsoft) is ezt a rendszert használja. Ebben a rendszerben több térképréteg épül egymásra valós időben, magán a készüléken, így szinte az összes szolgáltatás működik offline is (ellentétben más térképes szolgáltatásokkal). 6 gigabyte méretű letölthető térképbe belefér az egész világ. Ennek köszönhetően az utcatérkép, a közlekedési térkép, a beltéri térképek mind egy helyen érhetők el. Végeredményben abban segíthet a rendszer, hogy mindenhol helyinek érezhesse magát az ember bárhol van is, tehát a saját komfort zónáját terjesztheti ki.

Az est vége felé mutatkoztak be a közösségi navigációs szolgáltatások, amelyek az utakon közlekedő emberek visszajelzései alapján valós időben gyűjtik a közlekedési információkat és ez alapján ajánlanak gyorsabb útvonalat, hogy elkerülhessük a dugókat, lezárásokat, egyéb nem várt útakadályokat. Oláh Miklós az Egérút alkalmazásról beszélt. Az Egérút rendszere az utat nem a távolság alapján, hanem a megtételéhez szükséges időből számolja ki – ez a dinamikus navigáció. A dinamikus navigáció lényege, hogy a felhasználók szeretnének A-ból B-be a „legjobban” eljutni. Ez többnyire a „leggyorsabban-t” jelenti – ami nem biztos, hogy a legrövidebb. Ezt kell a legjobban csinálni a rendszernek, minden további szolgáltatás már csak hab a tortán. Erre az egyszerű felhasználói igényre ugyanis nehéz válaszolni. Folyamatos anonim mérésekre van szükség, kellően sok felhasználó kell hozzá (most 45 ezer felhasználójuk van), hogy kiderüljön aktuálisan éppen hol milyen az útvonal. A rendszer ugyanakkor tanul, például tudja, hogy az Üllői út mindig bedugul bizonyos napszakokban, tehát onnan felesleges nagy mennyiségben gyűjteni az adatokat. Azt is kell tudni kezelni, hogy ad hoc módon kieshetnek útvonalak – rendszerint országos szinten napi 2-300 ilyen fordulhat elő. Ezeket egy operator viszi be a rendszerbe, tehát ezeket elkerülhetik az utasok, ha az Egérutat választják. Végül a közlekedési szabályokat is figyelembe kell venni (hol lehet kanyarodni, melyik utca egyirányú stb.). Végeredményben ezek az egymásra épülő rétegek segíthetnek abban, hogyha elég sokan fogják használni a rendszert, akkor az Egérút lehessen a legpontosabb navigációs rendszer Magyarországon.

A legpontosabb navigációs rendszer címért versenyzik a Waze is, aminek megközelítőleg már 70 ezer felhasználója van kis hazánkban is (aki olvas híreket, az tudja, hogy ezt a rendszert próbálja egymás orra elől elhalászni a Facebook, a Google és még néhány nagy multi, egyelőre azonban minden kérőt kikosaraztak). A Waze elődje 2006-ban indult Izraelben, ahol mára a legnépszerűbb navigációs alkalmazássá vált (annyira közkeletű, hogy már magát a navigálást is wazerelésnek hívják). Világszerte 45 millió felhasználójuk van, akik 2012-ben 10 milliárd kilométert tettek meg a Waze segítségével – ebből 125 milliót Magyarországon. Ez hatalmas mennyiségű „munkaóra”, amivel nem tud versenyezni egyetlen cég sem saját erőforrással, ugyanis a felhasználók hozzák létre (rajzolják be) az utakat a térképeken a világon mindenhol és folyamatosan karban is tartják az adatbázist – nem véletlen tehát a hatalmas befektetői-felvásárlói érdeklődés a céggel kapcsolatban. A Waze tapasztalata egyébként az, hogy az adatok onnan válnak igazán használhatóvá egy országban, ha legalább az autósok 3%-a használja folyamatosan, Magyarország jó úton halad e felé.

Mindent összevetve kellemes estét szerzett nekünk a Telenor – köszönet érte. Hazafelé le is töltöttem az Egérút alkalmazást, a Nokia HERE már alapból megtalálható a készülékemen, a Waze sajnos nem elérhető Windows Phone-ra, pedig szívesen wazerelnék. 

Pintér Robesz

Pár hónapja szerepelt blogunkban a Svédországban élő régi cimboránk, Matolcsi Ferkó, akiről akkor megírtam, hogy különleges csodabogár, hiszen színész és informatikus egy személyben. Ezúttal egy szépséges nevű szoftverre hívta fel a figyelmemet, amelyet nap mint nap használ és igencsak lelkesedik érte. Megkértem, hogy írjon egy kis ajánlót, hogy olvasóink is megismerkedhessenek a Waze programmal.

Szilágyi Árpád

Waze-essünk együtt, avagy a Szabó család a forgalomban?

Nosztalgiázva gondolok vissza a 14.4 kb/sec sebességű „Pocket-Modem” korszakra, ami csak picivel volt gyorsabb, mint a fax és horribilis telefonszámlát generáltam vele, mert a RealPlayer 0.000.1 beta verziójával hallgattam a Petőfi Rádiót vagy a Kossuthon a Szabó családot 15 éve. Azt már nem is emlegetem, milyen a floppyn hazahordott rádióadás vagy a BBS hangos levél.

De „ugorgyunk” mint Pósalaky bácsi az időben, amikor már élőben hallgatom mobiltelefonon 2009-ben Uppsalában autózva a Ki nyer ma? adását vagy ne adj Isten a Netidőket netán az Útinform beszól, hogy a sünök kint vannak Kiskunmajsán a posta előtt vagy torlódás van a rakparton. :-)

Egyszer az autóban hallgatott Netidők adásában hangzott el egy számomra szinte értelmetlen mondat pár évvel ezelőtt: „A közösségi oldalaké a jövő.” Aha… engedve a magyar szkepticizmusomnak, arra gondoltam, hogy megint valami lufi, ami hamar kipukkan. De nem!

A Netidők stábjára mondhatnám: „És tudja és tudja és tudja!”

Bejött: a Facebook tarol, kialakulóban a Google+ és a Messenger is feszegeti a közösségi pofonos ládát, mert az ember ha netfüggő is, társas lény.

Tiszta véletlenül bukkantam a Waze (ne vigyorogj, Véz-nek ejtsd) ingyenes alkalmazásra, ami egy zseniális ötletre épül. Röviden közösségi autózásnak mondhatnánk. Egy ingyenesen letölthető okostelefon-alkalmazás, ami Nokián, iPhone-on és Androidon is mükszik. Kell hozzá egy csipet adatforgalom, okos telefon GPS vevővel és egy csepp kütyümánia. Telepítés után ingyenes regisztráció, becenév választás, egy pár „Next” és már navigálhatunk is. Grátisz. :-) Turn bály turn akár magyar hangutasításokkal is. Eddig semmiben nem különbözik egy hagyományos jogtiszta!/méregdrága pénzért frissíthető navigációs programtól. De itt jön a csavar.

 

Aktív részese lehetsz a közösségi közlekedésnek, csoporthoz tartozhatsz (nem vagy egyedül), és valós időben jelentheted a rendőrségi ellenőrzést, torlódást, „útépítést” és megannyi mást, amiről a többi Waze felhasználó a közvetlen környezetedben azonnal értesül. Elvileg ezeket a jelentéseket figyelembe veszi a tervezés közben a program. Ha beállt a (Szilágyi) Árpád-híd környéke, nem visz arra. Természetesen eleve van alternatív útvonal és a Waze azt ígéri, hogy könnyen tanul. Vannak térkép-kedvencek, aranyos, hogy mint friss felhasználó, cumis ikonod van, de pár száz vagy ezer km megtétele után te lehetsz az utak királya! Azt remélem, hogy nem kell ecseteljem, hogy megbökhetjük az ismerősöket, csoporttársakat és 10km/h alatt még nyilvánosan cseveghetünk is (bizonyos sebesség fölött ránk szól, hogy a vezetésre figyelj!) vagy hozzászólhatunk a torlódási jelentéshez, hogy már lazább a dugó mert közösségi vezetésről csicseregnek a twitterek is.

Tizenéves koromban a kéziváltós, pedálos Simpson volt Talma csúcsgépe, minap vettem meg a kilencedik 2 Terrás zsebben merevedő lemezem…, 11 éve kitaláltam a StreetView elvét, de nem írtam belőle diplomadolgozatot, mert lehurrogtak, hogy hülye vagy, a billentyű kesztyűt már meg sem említem vagy az elektromágneses tűzhelyet vagy az intelligens utcalámpa ötletem, ami forgalmat is figyel vagy a hegyekben eltévedt vándor héliumos GPS segélykérő kolbászát…Mi jöhet még? Nincs új a nap alatt - mondják. Pedig van! Rengeteg újdonság van. Minden nap csak vannak, akik komolyan veszik: „Csináljuk meg!”

A Waze megér egy misét. Ki lehet próbálni és mivel Facebook-függőség van, Waze és Netidők-függő lettem. Nekem nagyon bejött, bár nem árt, ha van egy papírtérkép, mert addig okos a telefon, amíg az aksi bírja waze :-).

Matolcsi Ferkó

Csehországban már jelzőtábla figyelmeztetheti az autósokat azokon a helyeken, ahol a GPS információkkal gond lehet.

Szaporodik a GPS használók száma, és egyre több olyan baleset fordul elő, ahol az autósok a GPS készülékek hibás adatait okolták. Behajtott a folyóba, mert a GPS szerint ott komp volt, lehajtott az útról, mert ott a készülék utat jelzett. Hasonló esetekből egyre több van. Egyre több vezető magyarázza balesetét azzal, hogy a navigációs rendszer mást mutatott, mint az útjelző táblák.

Csehországban mostantól piros háromszögben áthúzott GPS-jel táblákkal figyelmeztetik az autósokat arra, hogy az adott helyen megváltoztak a közlekedési körülmények.

Bevallom, én soha nem értettem azokat az autósokat, akik vakon hittek a navigációs rendszerük utasításainak, pedig a sofőrnek csak néznie kellene kifelé az ablakon. Vagyis arról van szó, hogy a sofőrök annyira bíznak a készülékben, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a közlekedési táblákat, figyelmeztetéseket, előrejelzéseket.

Ennek fényében viszont teljesen értelmetlen az anti-GPS tábla, mivel a sofőrök ezt sem fogják figyelembe venni, sőt észre sem fogják venni. Vagyis pusztán pénzkidobás az egész projekt.

Javasolnék viszont egy olyan projektet, ami ennek a töredékébe kerül. Például ahol kiderül, hogy a GPS téved, annak a néhány cégnek, akik a térképadatbázisokat készítik, küldjék el egy e-mailben a hiba jegyzőkönyvét. Nem kerül semmibe, és a leghamarabb így lesz a hiba korrigálva.

Ezt már olvasta:

GPS helyett GNSS (I.)

GPS helyett GNSS (II.) – Galileo

GPS a kesztyűben

GPS nyakörv

Toochee, a galaktikus

 | Még több lehetőség