Netidők Blogtársaság

Érdekes illusztrációt hallhatott a hétfő esti Netidők hallgatója. Kevin a hét műtárgya rovatban bemutatta a digitális kézi hangfelvevőjét (Zoom H1 Handy Recorder), amivel nagyon jó hangminőségben és sztereóben lehet hangokat rögzíteni. Eközben felvette az asztaltársaság tagjai által hallatott hangokat és a műsor többi beszélgetése közben e hangmintákat átmásolta a laptopjára, majd a szinti-billentyűzettel e zajokból dallamot játszott le.

Kevin: Most nem egy zenét raktam össze, csak gondoltam, megmutatok egy-két technikát, hogy mit lehet csinálni abban az esetben, hogy ha felveszünk különböző hangokat és megpróbálunk abból zenét építeni. Itt van egy kis részlet, valaki mondta (az asztaltársaságból) az „O” hangot – ha ezt hozzárendelem egy billentyűhöz, akkor megszólalhat a dallam. (Kevin a billentyűkön a pár perccel korábban rögzített „O” hanggal játssza a Boci, boci, tarka c. közismert sláger dallamát.) Felismerhető, hogy körülbelül így működtek a régi sampler-ek, mert ennyire rövid hangmintákat tudtak használni. Minél lassabban játszunk vissza egy hangmintát, annál mélyebben szólal meg a hang. Ez teszi lehetővé, hogy dallamokat játsszunk egy adott hanggal. Ez tipikusan olyan technika, amit régen nagyon sokszor használták…
Aztán vannak olyan hangok, amikkel lehet dobolni. (Kevin a Borek András által keltett hanggal ritmusokat produkál a szintin.) Illetve most már nagyon érdekes új szintézis technikák is vannak, amik közül mondjuk az egyik legismertebb mostanában a granulált szintézis, ami azt jelenti, hogy kis granulátumokra szedi szét a hangokat és apró foszlányokból épít fel újabb textúrákat, újabb érdekes hangokat. Például itt is van egy ilyen… (Itt hallható volt a stúdióban rögzített hang ismétlődve, amit a gép egyre gyorsabban ismétel, majd egy dallamszerű hangsorozattá áll össze.) És ez mind abból van, amit beszélgettünk. De persze még tovább lehet keverni ezeket a hangokat.

Nagyistók Tibor: Na de tulajdonképpen bármiből lehet akkor dallamot csinálni!

Kevin: Ez így van, pontosan! Azért kell a mikrofon, mert a rögzített hangoknak mindig más a textúrája. Herbertnek van egy ilyen nagyon erős szabálya, a saját magával kötött szerződésében, hogy sosem vágja le a hangok végét, mert mindig a hangok végén vannak azok a kis apró zörejek, organikus zajok, amik karakteressé fogják tenni a hangzást. Emiatt csomószor egy laikus nehezen tudja megfogni, de hogyha az ember megtanulja ezeket hallani, akkor észlelni lehet, hogy mi teszi műanyaggá az elektronikus hangokat és mi teszi organikussá. Ilyenkor nagyon sokat használnak természetes zajokat, zörejeket.

Fodor Attilát (azaz Kevint) a Petőfi Rádió hallgatói Fine Cut Bodies néven ismerhetik az éjszakai DJ Mixekből. Elsősorban zeneszerző, másodsorban DJ, harmadsorban pedig az elektronikus zenéket kiadó Chi Recordings egyik vezetője. A Netidőkben egy érdekes zenei projektről számolt be: az ICARUS nevű duóban Ollie Bown és Sam Britton azzal hívja fel a figyelmet magára, hogy mindössze 1000 példányban adták ki a „Fake Fish Distribution” c. lemezüket, de mind az ezer példány máshogyan szólal meg. Hogyan és miért csinálják?

Kevin: Igazából nem annyira új dolog a generatív vagy algoritmikus zenék világa, viszont az elmúlt tíz évben felvirágzott, mert most már megvan hozzá a technológia, hogy nagyon komplex rendszereket tudjanak építeni. Olyasmi zenéket tudnak csinálni, ami félig komponált és félig a számítógép által mindenféle mintázatok mentén generált zenévé válik. Ez azért lehet igazán érdekes, mert azt nehéz megoldani, hogy miközben valaki komponál egy zenét, akkor – bár különböző variációk születnek belőle – a végeredmény mégis csak ugyanaz a zene legyen, ami a variációival egyedi válik.



Nagyistók Tibor: Hagyományos hangszereket már nem biztos, hogy használnak, hanem mintákból szintetizálják ezt a zenét és a két zenész nyomogatja a gombokat?

Kevin: Ilyenkor már nem nyomogatják a gombokat. Pontosan az az érdekesség, hogy amikor egy számon dolgoznak, akkor eleve már párhuzamos mintázatokban gondolkoznak és azt próbálják kitalálni, hogy ezek a sávok hogyan vezetődhetnek át egymásba. Lényegében így születhet egy adott track… De az, hogy valós hangszerek is megjelennek vagy nem, az már egy másik kérdés. Megszólalhat az is, sőt ezen a lemezen is hallhatók organikusabb zajok, dobok és groove-ok. Profi hangminta-könyvtárakkal lehet már komponálni ilyen jellegű zenéket is és akár olyat is, hogy felismerhetetlenné válik, hogy számítógéppel készült vagy nem. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy az akusztikus hangszer mit ad hozzá. Tehát alapvetően lehet használni, de mivel egy teljesen új univerzumot nyitott ki a hangok hangszínének kreálására a számítógép, ezért ilyenkor már egy kicsit az a kérdés, hogy hordoz-e információt valamilyen kötött, ismert hangszín (pl. zongora) használata.



Keleti Arthur: Az, hogy ezekben a muzsikákban kevesebb harmóniát érzek, ennek az az oka, hogy nem ezt szoktam meg, vagy valami más oka lehet?

Kevin: Igen, ez egy érdekes kérdés, hogy mi az, amit harmóniának érzékel az ember. Annak is van egy matematikája, hogy a hangmagasságok között mi harmónikus, milyen felharmónikusok alapján állnak össze az akkordok. Mondjuk 200 évvel ezelőtt a hetes akkordokat disszonánsnak érzékelték, manapság a dzsesszbe már teljesen beépült. A zenében manapság viszont már nem csak ilyen harmóniák létezhetnek, hanem ugyanúgy létezik (leegyszerűsítve) különböző hullámformák, különböző hangszínek egymáshoz viszonyult harmóniái. Már nem csak a frekvenciák arányulhatnak egymáshoz, hanem rengeteg elem van a zenékben, amik kölcsönhatásban van egymással. Ezt meg kell tanulnia az ember agyának, hogy ezt tudja dekódolni és érzékelni (ahogy megtanulta a frekvenciaarányokat is érzékelni, születésünk után).