Netidők Blogtársaság

A finn parlament és a civil csoportok között szokatlan együttműködés keretében létrejött Finnországban a Nyílt Minisztérium projekt. A megállapodás értelmében közösségi fejlesztésként informatikusok létrehoztak egy nyílt forráskódú platformot, amit a pártoktól és a parlamenti képviselőktől függetlenül civil törvényelőkészítésre lehet használni. A webes alkalmazással a civilek teljesen szabályos parlamenti vitára alkalmas törvénytervezeteket készíthetnek.

Az így elkészült törvényszöveget aztán a civilek digitális szavazattal támogathatnak. Amennyiben összegyűlik a törvényjavaslatra 50.000 támogató aláírás, a parlamentnek napirendre kell tűzni a törvényjavaslat vitáját és a képviselőknek szavazni kell arról. Ezt egy márciusban elfogadott Civil Törvényalkotási Törvény elfogadása és a Finn alkotmány módosítása tett lehetővé. Ezt a törvény és alkotmánymódosítást az indokolta, hogy az ottani parlamentben az ellenzéki javaslatok szinte biztosan leszavazásra kerültek a parlamenti többség által, még akkor is ha esetleg a javaslatnak nagy társadalmi támogatottsága is volt. A rendszeren keresztül kétféle javaslatot lehet készíteni. Egy általános javaslatot, hogy valamely területet érintő törvényi szabályozást a parlament változtasson meg, vagy egy teljesen kidolgozott, minden oldalról szavazásra alkalmas törvényjavaslatot. Ez utóbbi esetben a parlamenti képviselőknek nagyon kis területük marad a javaslat szavazás előtti módosítására.

Az eddigi kidolgozott és szavazásra bocsátható javaslatok között ott van a magáncsődről szóló javaslat, a TV és rádióreklámok hangerejéről vagy a finn KRESZ megváltoztatásáról (lehessen kerékpárral az egyirányú utcában a forgalommal szemben haladni) szóló javaslat. De igen előrehaladott állapotban van a közbeszerzések keretében megvalósított szoftverbeszerzéseknél a nyílt megoldások és szabványok kötelezővé tételéről szóló csomag is. Amiért mégsem kerültek még a parlament elé ezek a javaslatok annak az oka az, hogy a digitális szavazásról szóló törvény, ami az online szavazást tenné lehetővé, még nem került elfogadásra. Bár ennek a megalkotásáról a márciusban elfogadott törvény rendelkezik, de a parlament most mulasztásos alkotmánysértéssel tudja egy kicsit még elodázni az indulást. A fejlesztők és civil szervezetek szerint a társadalmi nyomásra az elkövetkezendő hónapokban elfogadásra kerülhet ez a törvény is és akkor már kötelező lesz foglalkozni ezeknek a javaslatoknak a tárgyalásáról a parlamentnek.

A példa egyébként nem egyedi, hasonló kezdeményezés indult Lettországban is, de az Európa Tanács döntésének értelmében egy európai digitális petíciós rendszer is elindult, a WeSign.it, aminek a teljes elfogadásához még további fejlesztésekre van szükség.

Nagyon érdekes kezdeményezések ezek és hosszútávon a politikai kezdeményezés nem csak a parlamenti pártok előjoga lesz, hanem a civil társadalom erre fogékony tagjai is bekapcsolódhatnak a törvényalkotásba.

| Még több lehetőség

Finnország mindig is a kedvenceim közé tartozott. Úgy alakult, hogy 1998-ban egy szemesztert tölthettem Tamperében, az itt végzett kutatómunkából született később az ország információs társadalmáról szóló könyvem, amit Élő Gáborral, a Nokia akkori menedzserével közösen jegyeztünk. A világ akkoriban már javában „sztárolta” a kis északi országot, ami először főleg a Nokia miatt került fel a térképre. De hamar megtanultuk Linus Torvalds vagy Pekka Himanen nevét és az információs társadalom világhírű kutatója, Manuel Castells is írt könyvet a finnekről és a sikerük titkáról. Legújabban pedig a Rovio és az Angry Birds vet igen jó fényt az országra.

A napokban azonban egy, a finn munkakultúráról szóló TEKES (a finn fejlesztési ügynökség) írás margóján érdekes vita bontakozott ki: vajon mennyit árthat a Nokia mostani mélyrepülése a „finn márkának”? A cikkben arról értekezett Tuomo Alasoini, a TEKES munkahelyi innovációval foglalkozó részlegének vezetője, hogy bár a finn munkahelyi kultúra elsősorban a '90-es évek finn kormányzati stratégiájának, a jó oktatási politikának és a finnek csapatszellemének köszönheti a jelenlegi fejlettségét, mégis a Nokia irányította rá a figyelmet világszerte. Most, 20 évvel később azonban már nincs szükség a Nokiára, hogy rivaldafényt kaphassanak – mondja Alasoini. Még szerencse, gondolhatnánk, mivel a Nokia jelenlegi bukdácsolása nem csak a saját márkájának a presztizsét rombolja, hanem a „finn márkát” is.

Azt persze nem tudni, hogy a Nokia és Finnország megítélése mennyire erősen kötődik napjainkban is egymáshoz, ahogy azt sem, hogy végül a szebb napokat látott óriás hogyan lesz képes kimászni ebből a gödörből. Aki ismeri a Nokia és Finnország történetét, az azonban tudja, hogy 20 éve óriási válságba került a cég és az ország is a keleti piacok összeomlása miatt. Akkor Finnország és a Nokia is olyan sikeresen találta fel újra önmagát, hogy az egész világról a csodájára jártak. Ezúttal az ország nem, csak a Nokia van válságban. Csak remélni tudom, hogy a megújulás ezúttal is hasonlóan sikeres lesz. Ez jót tenne a finn országmárkának is, bár az már Nokia nélkül is egészen biztosan sikeres fog maradni.

Pintér Robesz