Netidők Blogtársaság

Egy száz éve született kísérletező zenészről emlékezünk meg egy most megjelent mobil alkalmazás kapcsán zenei rovatunkban. Kevin, alias Fine Cut Bodies bemutatja egy iPad segítségével, hogy miképpen szólal meg a preparált zongora, amelyet John Cage annak idején még úgy valósított meg, hogy különféle tárgyakat - szögeket, radírokat stb. - helyezett a zongora húrjaira.

Íme az oldal, ahol az iPad alkalmazás letölthető: http://johncage.org/CagePiano.html

És egy John Cage darab a YouTube-on: http://www.youtube.com/watch?v=8fPSz-o4zzY

A popzene igényes hangzásáért aggódók régóta fanyalognak, hogy a szintetizátorok és a számítógépek olcsóvá válása miatt a nagy szimfónikus zenekarok kiszorultak a slágerekből. A vonósokat és a fúvósokat is szintivel helyettesítik, mert olcsó. Kevin, alias Fine Cut Bodies most egy olyan érdekes megoldást mutat be, amelyben a hollywoodi filmek zenéjét eljátszó nagyzenekartól (MGM) lehet rendelni nagyzenekari hangzást. Csak beküldjük a kottát és megkapjuk a vonósokat... A beszélgetésből kiderül, hogy hogyan működik a szolgáltatás és mi a szerepe ebben a megoldásban a digitális technikának.

Dragon György már az egyik 1996-os műsorunkban beszélt arról, hogy vannak olyan szoftverek, amelyek a slágeripart segítik, és szinte emberi beavatkozás nélkül készülnek zenék. Akkor azért még kevesen hitték el, hogy a zeneszerzés lehetséges ember nélkül is. Kevin, alias Fine Cut Bodies nem csak DJ, hanem zeneszerző is. Egy olyan hírt talált, amely nem kevesebbet állít, mint hogy lehetséges a zene komponálása ember nélkül is, mégpedig az EVOLÚCIÓS ZENEI RENDSZERREL. A műsorban kiderült, hogy hogyan készül és mire jó az evolúciós zene…
 

Kevin: Nagyon sok zenész osztotta meg a Facebook-on és mindenki úgy kommentálta, hogy „hűha, már itt tartunk?!” Bár szerintem még nem tartunk itt, de hallgassuk meg a kiinduló pontot, hogy az egész „evolúciós” algoritmus honnan indul el.

Darwin Medley at 0 generations:



Nagyistók Tibor: Ez volt a Darwin Tunes egyveleg, a nulladik generációnál.

Kevin: Nagyon régóta foglalkoztatja az embereket, hogy hogyan lehet automatizálni a zeneszerzést és egyrészt vannak az úgynevezett algoritmikus zenék, amikor megpróbáljuk lemodellezni, hogy hogy működik a zeneszerzés, tehát hogy milyen információkból indulunk ki, milyen döntéseket hoz egy zeneszerző, milyen szabályok között mozog vagy mozoghat, illetve milyen szabályokat szeg meg akár. Végülis, amit most hallottunk, az egy viszonylag zajnak nevezhető dolog volt. Az egész arra épül, hogy készül két ilyen zaj-zene jellegű anyag és van egy algoritmus, ami ezekből kombinációkat hoz létre: a kettőből létrehoz négy kombinációt, a négyből nyolcat, a nyolcból 16-ot, a 16-ból 32-t, 32-ből 64-et… és amikor már volt 100 olyan kombináció, ami az alap különböző új verziói, akkor bevontak sok ezer diákot és végighallgattatták velük ezt a száz változatot és pontozniuk kellett azokat. Meghagyták a legtöbb pontot elérő változatokat, majd ezeket az algoritmus megint elkezdte rekombinálni, és létrehozott újabb verziókat. Lényegében így haladtak az újabb és újabb generációk felé. Hallgassunk bele az 1700 generáció utáni változatot ugyanebből a zenéből!

Darwin Medley at 1700 generations:


 

Nagyistók Tibor: Miképpen veszi figyelembe a zeneszerzés szabályait ez a program?

Kevin: Ebben pontosan ez a lényeg, hogy ez nem egy algoritmikus zeneszerzési módszer, hanem lényegében a „kiválasztók”, tehát a diákok ízlése, kulturális ismeretanyaga alapján szelektált rendszer, tehát nincsenek ebben zenei modellek beépítve. Pontosan itt is bukik meg azért az elnevezés, hogy evolúciós rendszer, ugyanis itt nem arról van szó, hogy a zene önmagára hat vissza, hanem ahova ez kifut, az egy közízlésnek megfelelő dolog lesz, tehát amit minél több ember ismer, szeret, a fülében van és felismeri a mintázatokat, afelé fog közelíteni. Ennek a kvázi evolúciós algoritmusnak a végterméke a zene.

Nagyistók Tibor: Hallgassunk bele az utolsó fázisba, hogy hol tart most a zene!

Darwin Medley at 4155 generations:


 

Bódi Zoltán: Nagyon izgalmas, hogy ebben a közösségi élményként létrejövő zenében fel lehet ismerni az európai zenélésnek az alapjait, de hogyha mondjuk száz indiai hallgatta volna meg ezeket a zajokat, akkor biztos, hogy nem ilyen európai zene lett volna belőle. Tehát a kultúráknak és a zenének az összekapcsolódása és szerintem annak a modellezésére egy szenzációsan jó kísérlet.

***

A beszélgetés óta is készültek az újabb változatok a Darwin Tunes Medley-ből, itt nyomon követhető folyamatosan a projekt.

Most már megszokhattuk, hogy Kevin barátunk mindenféle érdekes elektronikus hangzásokat hoz a Netidők műsorba. Ezúttal bemutatja a folyamatosan emelkedő vagy folyamatosan süllyedő hangmagasságú hangokat előállító szintetizátort, és kiderül, mi az az ADDITÍV szinti. Sőt, fény derül arra is, hogy ez tulajdonképpen olyan illúzió, mint M. C. Escher képei, csak éppen hangban...

Példák az additív szintézisre:

Björk: Cosmogony csökkenő Shepard Tone

Mindbuffer - PanFM (Fine Cut Bodies' indian summer melancholy)  (2:30 kürül hallható)
http://soundcloud.com/fine-cut-bodies/mindbuffer-panfm-fine-cut

Bach: Canon a 2, per tonos (Bach's Musical Offering)

Az "Endless Series V3" szoftszintetizátor, ami az úgynevezett Shepard Tone nevű audio illúzión alapul és egy folyamatosan emelkedő, vagy folyamatosan süllyedő hangmagasságú hangot lehet készíteni vele.

Fodor Attilát (azaz Kevint) a Petőfi Rádió hallgatói Fine Cut Bodies néven ismerhetik az éjszakai DJ Mixekből. Elsősorban zeneszerző, másodsorban DJ, harmadsorban pedig az elektronikus zenéket kiadó Chi Recordings egyik vezetője. A Netidőkben egy érdekes zenei projektről számolt be: az ICARUS nevű duóban Ollie Bown és Sam Britton azzal hívja fel a figyelmet magára, hogy mindössze 1000 példányban adták ki a „Fake Fish Distribution” c. lemezüket, de mind az ezer példány máshogyan szólal meg. Hogyan és miért csinálják?

Kevin: Igazából nem annyira új dolog a generatív vagy algoritmikus zenék világa, viszont az elmúlt tíz évben felvirágzott, mert most már megvan hozzá a technológia, hogy nagyon komplex rendszereket tudjanak építeni. Olyasmi zenéket tudnak csinálni, ami félig komponált és félig a számítógép által mindenféle mintázatok mentén generált zenévé válik. Ez azért lehet igazán érdekes, mert azt nehéz megoldani, hogy miközben valaki komponál egy zenét, akkor – bár különböző variációk születnek belőle – a végeredmény mégis csak ugyanaz a zene legyen, ami a variációival egyedi válik.



Nagyistók Tibor: Hagyományos hangszereket már nem biztos, hogy használnak, hanem mintákból szintetizálják ezt a zenét és a két zenész nyomogatja a gombokat?

Kevin: Ilyenkor már nem nyomogatják a gombokat. Pontosan az az érdekesség, hogy amikor egy számon dolgoznak, akkor eleve már párhuzamos mintázatokban gondolkoznak és azt próbálják kitalálni, hogy ezek a sávok hogyan vezetődhetnek át egymásba. Lényegében így születhet egy adott track… De az, hogy valós hangszerek is megjelennek vagy nem, az már egy másik kérdés. Megszólalhat az is, sőt ezen a lemezen is hallhatók organikusabb zajok, dobok és groove-ok. Profi hangminta-könyvtárakkal lehet már komponálni ilyen jellegű zenéket is és akár olyat is, hogy felismerhetetlenné válik, hogy számítógéppel készült vagy nem. Ilyenkor mindig az a kérdés, hogy az akusztikus hangszer mit ad hozzá. Tehát alapvetően lehet használni, de mivel egy teljesen új univerzumot nyitott ki a hangok hangszínének kreálására a számítógép, ezért ilyenkor már egy kicsit az a kérdés, hogy hordoz-e információt valamilyen kötött, ismert hangszín (pl. zongora) használata.



Keleti Arthur: Az, hogy ezekben a muzsikákban kevesebb harmóniát érzek, ennek az az oka, hogy nem ezt szoktam meg, vagy valami más oka lehet?

Kevin: Igen, ez egy érdekes kérdés, hogy mi az, amit harmóniának érzékel az ember. Annak is van egy matematikája, hogy a hangmagasságok között mi harmónikus, milyen felharmónikusok alapján állnak össze az akkordok. Mondjuk 200 évvel ezelőtt a hetes akkordokat disszonánsnak érzékelték, manapság a dzsesszbe már teljesen beépült. A zenében manapság viszont már nem csak ilyen harmóniák létezhetnek, hanem ugyanúgy létezik (leegyszerűsítve) különböző hullámformák, különböző hangszínek egymáshoz viszonyult harmóniái. Már nem csak a frekvenciák arányulhatnak egymáshoz, hanem rengeteg elem van a zenékben, amik kölcsönhatásban van egymással. Ezt meg kell tanulnia az ember agyának, hogy ezt tudja dekódolni és érzékelni (ahogy megtanulta a frekvenciaarányokat is érzékelni, születésünk után).