Netidők Blogtársaság

Főleg akkor bosszantó ez, amikor másnapra egy blogposztot szeretnék összehozni. Reggel a PC a szokásos teendők közepette csak egy feketén maradt képernyővel válaszolt, többszöri újraindítás után is csak néhány elárvult füttyögés volt a válasz. Mit lehet tenni? Alább összefoglalom saját gyakorlatomat, mely talán a hozzám hasonlóknak is hasznos lehet. Nyugalom, nem a PC szereléséről lesz szó. És gyorsan hozzáteszem, hogy ez a poszt elsősorban azoknak szól, akik nem kívánják az ún. felhőalkalmazásokra építeni a személyes digitális környezetüket.

Bennem legalábbis fel sem merül, hogy a felhőre építsek. Éppen a számítógépes környezetem állandósága miatt, s hogy az adataimhoz lehetőleg mindig hozzáférjek, nem csak akkor, amikor megy a netkapcsolat, és az adott felhőalkalmazás is megy.

Nézzük, mi minden biztosítja jelenlegi nyugalmamat:

1.) Hordozható merevlemez. Ma már a hétköznapi halandó számára is elérhetőek a brutálisan nagy kapacitású (1-2 terabájtos) hordozható merevlemezek. Olyan nagyok, hogy a PC teljes tartalmát le tudom menteni, akkor is, ha már a Gmail (egy főre kiszabott) tárkapacitását is meghaladó az archívált postaládám, és az összes Netidők műsort örzöm a számítógépemen. Szánjuk rá azt a 10-20 ezer forintot, megéri. És aztán ha megvan az eszköz, akkor tényleg mentsük is adatainkat rendszeresen. Mondjuk kéthetente. Tényleges összeomlás esetén csak az utolsó két hét anyagai vesznek el. De a nagyon fontos adatokat, akár naponta, vagy félnaponta is menthetjük. És ha eljő' a minden gépet előbb-utóbb érinntő elmúlás, akkor ezt a hordozható merevlemezt egyszerűen USB porton csatlakoztatjuk a másik géphez.

Kép forrása: http://lessofme-lora.blogspot.com/2007_08_01_archive.html

2.) Másik gép. Manapság már nem olyan nehéz hozzájutni olyan olcsó géphez, ami nem mai darab, de az alapfeladatokra (szövegszerkesztés, netezés) bőven megfelelő. Sőt, éppen ezen meggondolásból szerintem a már kinőtt, túlhaladott eddigi pécénket semmiképpen sem érdemes kidobni vagy elajándékozni. Hiszen ismerjük a rigolyáit, ismerjük a képességeit, rajta vannak az általunk használt programok, a netkapcsolatot is beállítottuk rajta. Tehát tartsuk meg tartalékgépnek! Az asztal alatt/mögött elfér ez is, még csak ki sem kell húzni, viszont nagyon jól jön, amikor az aktuális gépünk - bármilyen okból - rakoncátlankodik. Javaslom azt is, hogy ezt a másodgépet teljes konfigurációként tartsuk meg, azaz a billentyűzetét, monitorát és egerét is tartsuk meg, és az egészet összerakva. Így gond esetén csak benyomjuk ezt a másik gépet, és be tudunk nézni a portálok híreibe, webmaillel a levelezésünkbe, vagy a közösségi oldalakba. És ha az 1-es pont szerinti hordozható merevlemezt csatlakoztatjuk ehhez a másodgéphez, akkor hozzáférünk az adatainkhoz is.

Hát pontosan így írom most én is ezt a posztot. Benyomtam a régi gépem és használom. A blogkiszolgáló rendszerünk (a Postr.hu) szerkesztő felülete pedig értelemszerűen felhőalkalmazás, oda már simán ki tudom másolni ezt a szöveget. De jó, hogy most nem kellett egy internetkávézóba mennem posztot írni!

Szilágyi Árpád

PS: telefonon azt a tippet adta Spányik "Chatman" Balázs, hogy elképzelhetően a gépem videokártyája adta meg magát. Miután felteszem ezt a posztot, utána is nézek...

Első hallásra nehéz elhinni, de egy cég csődbe juthat egyetlen házkutatás után. Az ok: a házkutatási szabályozásának érzéketlensége, és a hibás adatmentési gyakorlat. Mindehhez nem kell bűnösnek lennünk sem.

Egy egyszerű példával szeretném érzékeltetni a komoly problémát. Legyen főhősünk Szabó úr. Szabó úrnak van egy cége, mindössze két alkalmazott dolgozik a cégben rajta kívül. Mindannyian egy közös irodában dolgoznak, három számítógép, egy szerver,  és egy notebook képezi a cég számítógép parkját.  Szabó úr gondoskodik a cég adatainak biztonságáról, a szerverben tükrözve van két HDD, minden este mentés készül egy külső HDD-re, és DVD-re is. Látszólag minden rendben van.

Egyik reggel váratlanul nyomozók lepik el az irodát. Felmutatják a házkutatási végzést. A cég iratai mellett összegyűjtik a cég számítógépeit, a szervert, és mindent, ami adatok archiválására szolgál. A nyomozók távozása után a cég ott áll működésképtelenül.

Szabó úr azonnal elrohan az illetékes rendőrkapitányságra, ahol délutánig kell várnia, hogy megtudja, miért volt házkutatás. Szabó úr egyik üzleti partnere a Rendőrség/Adóhatóság/Vámhatóság figyelmének középpontjába került (ide tetszőleges bűncselekmény kerülhet) miatt. Az ott folytatott nyomozás során derül ki az üzleti kapcsolat, és a hatóság vélelmezte, hogy a bűnügyben Szabó úr cége is érintett. Ezért indítottak ellene is nyomozást, és hajtottak végre házkutatást.

Szabó úr próbálja visszaszerezni a cég gépeit, arra hivatkozva, hogy a cég működéséhez létfontosságúak a rajta tárolt adatok. A rendőrség azonban a nyomozás érdekeire hivatkozva megtagadja ezt.

A cég a komputerek nélkül lehetetlen helyzetbe került. A szerződéseiket napok alatt elvesztették, munka nélkül maradtak. Az ellenük folyó nyomozás miatt elvesztették leendő ügyfeleik bizalmát, nem sikerült új munkát szerezniük. A cég pár hét alatt csődbe jutott.

Szabó úr kilenc hónappal később értesítést kap a rendőrségtől, hogy bizonyítékok hiányában megszüntették ellenük a nyomozást, a számítógépeket átveheti a kapitányságon. De akkor már nem létezik a cég.

Bár a példa sarkított, de jól érzékelteti a probléma lényegét. Nem kívánom a nyomozati eljárást minősíteni, az minősíti önmagát.  De Szabó úr ugyanígy járhatott volna egy tűz esetén is. Mit tehetünk az ilyen helyzetek ellen? Megfelelő adatmentési módszert kell találni.

Nem elég az adatainkat ugyanott, de másik adattárolón tárolni. Fizikailag is más helyen kell lenniük. Erre több megoldás is létezik. Például vigyük haza a mentést tartalmazó külső merevlemezt. Ennél jobb és biztonságosabb mód, ha az interneten keresztül hozunk létre backupot. Biztonságosabb módszer, ha van egy megbízható barátunk, akivel egymás gépére mentünk az interneten keresztül. A legmodernebb lehetőség, ha valahol tárhelyet bérelünk és oda mentünk. Ez manapság már a felhőbe történik, a szolgáltatók gondoskodnak a biztonságról, a garantált adatmentésről.

Éljünk a lehetőségekkel.

Tücsi a Galaktikus

Ha már vesztettek el adatokat a gépükről, vagy előfordult már az, hogy nem találtak meg valamit, amiről pedig meg voltak győződve, hogy elmentették, akkor meg kell tanulni, hogy kell adatot menteni és mit jelent a frissítés, a szinkronizálás és a tükrözés. Manapság már nem ritka a több terabájt méretű háttértároló, és hamar eljutunk oda, hogy meg is töltsük ezeket a hatalmas háttértárakat. Ekkor hamar felmerülhet az igény, hogy az állományokról biztonsági másolatot készítsünk. A helyzetet tovább bonyolítja, ha több eszköz is van, az otthoni számítógép mellett van egy laptop vagy egyéb hordozható gép is, és mindegyiken keletkeznek állományok. Ilyen esetben, gyorsan előáll az átláthatatlan rendetlenség, és elengedhetetlen a rendcsinálás, az adatok szisztematikus archiválása.

A frissítés (update) az a folyamat, amikor a forrás meghajtón lévő fájlokat és a cél meghajtóban lévő fájlokat összehasonlítja a rendszer (vagy mi, saját kezűleg) dátum szerint, és ha a forrásban lévő fájl későbbi időbélyeggel rendelkezik, akkor azzal felülírja a cél meghajtón lévőt; ha pedig a forrásban olyan fájl van, ami a célban nincs, akkor azt a célba bemásolja.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A szinkronizálás során a két meghajtót összehasonlítja az eszköz vagy a felhasználó, és ahol újabbat vagy olyat talál, ami a másik meghajtón nem szerepel, akkor azt bemásolja a másik mellé, tehát a frissítés két irányban zajlik, aminek eredményeképpen a két meghajtón teljesen egyformák lesznek az adatok.

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A tükrözés pedig azt jelenti, hogy az adatmentés két tárolóra történik, és az archiváló eszköz a két meghajtót (a forrást és a célt) teljesen egyformára igazítja (a forrás formájára igazítja a célt).

Image: jscreationzs / FreeDigitalPhotos.net

A három különböző technika három különböző célt szolgál. A frissítés ebben az esetben az angol update magyarítása, tehát a jelentése így írható le: 'dátum alapján történő frissítés', 'dátum szerinti növekvő sorrend'. A magyar változat tehát itt nem a dátumot ragadja meg a jelentés központi elemének, hanem ennek az eredményét, az új, friss állapotot. Úgy is mondhatjuk, hogy a frissítés naprakésszé teszi az adatokat. Némi zavart okoz a jelentésben, hogy a szoftverek újabb verzióra való emelését is frissítésnek mondjuk, ám az angol erre más szót használ, az upgrade-t, amelyben az upgrade az 'egy fokozattal feljebb' jelentést fejezi ki.

A szikronizálás töve a szinkron, ami nemzetközi vándorszó, tehát az európai nyelvekben megtalálható a származéka, a kifejezés ókori görög eredetű, két elemből áll, egyrészt a szün- 'együtt' előtagból, illetve a kronosz 'idő' utótagból. A szinkron tehát azt jelenti, hogy 'időben együtt', 'egy időben', minden olyan folyamatot szinkronnak hívunk, ami egyszerre, egy időben zajlik. A szinkronizálás ennek az eredménye: együtt zajlanak, egyszerre történnek a folyamatok, egyforma lesz a végeredmény.

A tükrözés az angol mirror 'tükör', 'tükröz' tükörfordítása, ami gazdag jelentéstartalommal rendelkezik. Metaforikus, képi kifejezés, és a tükör funkciójából vezethető le a jelentése: visszatükröz egy képet, az eredeti példány tökéletes másolatát hozza létre. Innen már könnyen levezethető az informatikai jelentés is azzal a megszorítással, hogy a köznyelvi jelentésben a tükörkép az eredeti fordítottja, az informatikában pedig az adatok tükrözése pontos másolatot jelent.

Bódi Zoltán

Alig egy hónappal ezelőtt írtam a brit állami közszolgálati médiacég, a BBC portáljáról, majd néhány nappal később kaptuk a hírt, hogy 360 munkatársat küldenek el a portáltól (de így is marad még kb. 1200 emberük, csak az online-nál!), és ezzel együtt az elkerülhetetlen költségcsökkentés jegyében bezárnak 180 weboldalt (a Kreatív Online szerint a 400 nagyon látogatott weboldaluk közül). Utóbbi momentumra fókuszálunk most egy kicsit, talán nem csak engem gondolkodtatott el az, hogy már nem csak kis hazánkban figyelhető meg ez a „bezárási düh”. A költségcsökkentés érthető szempont, de hogyan következik ebből a 180 weboldal bezárása? Olyan ez, mintha egy nagy közkönyvtárban a költségek lefaragása érdekében nem csak a létszámot csökkentik, hanem lezárják a látogatók elől mondjuk a szépirodalmi részleget, rosszabb esetben el is kezdik megsemmisíteni a könyveket… Pedig annak a 180 weboldalnak nyilvánvaló értéke van, amit ráadásul adófontokból hoztak létre.

Mondandóm lényege: tanuljunk a britek példájából! Ne csak a pozitív példából (ilyen a BBC portál létrehozása és eddigi tizenéves története), hanem abból is, ahogy most igyekeznek megoldani a helyzetet. Nem szabad így tenni! A már létrehozott értékeket mindenképpen meg kell tartani és ha már nincs is pénz a folyamatos frissítésre és megújításra, legalább az elérhetőséget kell biztosítani. (Ahogy egyébként volt példa erre korábban: éppen a BBC portálon a magyar adás lezárása után is elérhetők maradtak a weboldalak.)

És érdemes felfigyelni arra is, hogy egy pár nappal ezelőtti hír szerint a torrentezők közössége sajátos módon vállalta át a közpénzből létrehozott értékek mentését és elérhetővé tételét. Az egyik torrentező ugyanis a megszüntetésre ítélt weboldalakat letöltötte és egy 2 gigabájtos fájlba tömörítve, évi 4 dollárért bérelt szerveren tette elérhetővé. S noha hozzá kell tegyem, hogy saját tapasztalataink alapján egy médiacég webszerverén 2 gigabájtba nem sok fér bele (csak abba gondoljunk bele, hogy a hang- és videofájlok milyen kapacitásigényesek), tehát a konkrét példában a 2 gigás fájl viszonylag kevés multimédia elemet tartalmazhat, ennek ellenére az akció pozitív szándéka és példamutatása elgondolkodtató.

Ma, amikor az adathordozók megabájtonkénti ára is csökken, meg az internetes sávszélesség és a szerverkapacitások egységnyi ára is folyamatosan évek óta csökken, ilyenkor érdemes lenne az állami közgyűjteményeknek, médiacégeknek és minden közpénzből finanszírozott információszolgáltatónak átgondolni a példát. Ideje hosszútávú megoldást találni arra, hogy a létrehozott értékeink elérhetők legyenek a neten. Az elérhetőség megabájtonkénti árát folyamatosan lehet csökkenteni, miközben persze az adatok csak sokasodnak és persze az adatok biztonsága megköveteli a redundáns tárolást is – mégis ideje lesz úgy tekinteni az információs javainkra, hogy ha most elherdáljuk ezeket, akkor annál kevesebb lenyomat, tudás, kultúra, érték, műsor, film, írás, fotó marad az utánunk következő korosztályokra…

Szilágyi Árpád